Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Random ajánlat

Theremin zenéim

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

Kaparós pina

2019.11.23. 14:37 Komor

A postáskisasszony ismét rábeszél egy kaparós sorsjegyre, amivel nyerek egy szadokurvát. A prostituált úgy ugrik elő a pult alól, mint aki már régóta ott kuporog a postáskisasszony harisnyába bujtatott lábainál, és napok óta arra vár, hogy végre megnyerje valaki.

kaparospina2.jpg


– Forró viaszt fogok csöpögtetni a mellbimbódra! – köszönt illedelmesen. Elég elvetemült picsa – a fekete latex ruhájában, lakkozott térdcsizmájában és a vállszegecseivel úgy néz ki, mint valami kommandós fóka. Miközben hazakísér, azzal biztat, hogy otthon le fogja forrázni a mellbimbómat. Fogalmam sincs, mi baja az emlőmmel, de láthatóan nagyon be van rá pöccenve. Otthon leültetem a bőrkanapéra, amit rögtön felsértenek a tüskés váll szegecsei, és forró fokföldirekettye teával kínálom.

– Gyertyát hozz inkább, az jobban perzsel! – indítványozza a szadoprosti. – Meg a mellbimbódat!

Előveszek tehát néhány gyertyát a szekrényből, a másik szekrényből pedig a mellbimbómat. Alig bírom el, úgy tartom magam fölött, mint valami kifeszített ponyvát – a másfél méteres, lapos, rájaszerű barna mellbimbót két hete nyertem, amikor a postáskisasszony ismét rábeszélt egy kaparós sorsjegyre; nem gondoltam, hogy valamire még jó lesz. Az asztalra dobom, mire a latexlotyó gyertyát gyújt, és a lecsorgó forró viaszt a mega-csöcsbimbóra csorgatja. A gumiszerű sötét bőrtányér sérült puhatestűként, sötét kocsonyaként reszket a ráeső égető ondószerű viaszcseppek alatt, amik rögtön keményre száradnak a rájalény bimbóudvar-hátán. A csizmaszajha tüdejéből izgatott hörgések és sóhajok szakadnak fel, az asztallapot befedő kagylószerű börtömlő-lény pedig talán vonyítana, ha lenne szája, megpróbál lecsusszanni az asztalról, hogy elbújjon valami résben, esetleg az ágy alatt, de a tortúra-luvnya felpakolja újra és újra az asztalra, és tovább permetezi a gyorsan keményedő fájdalomcseppekkel.

Telnek a percek, egy darabig szótlanul nézem a jelenetet, ami vélhetően valaminek az előjátéka, avagy a viaszos előváladéka akar lenni, majd amikor már nem látok szabad felületet a megkínzott mellbimbón – amikor már száraz kísértetpáncél fedi teljesen az ormótlan pecsétviaszgomba-szerű emlőlényt, romantikus indítványt teszek a kálvária-kurva felé, miszerint baszhatnánk. A szenvedés-szajha erre kissé elpirul, láthatóan nincs szokva az efféle extra kérésekhez.

– Rendben – egyezik bele. – Tiéd a pinám! De csak ha megnyered!

Nem egészen értem, miről beszél, de aztán minden világos lesz, amikor kihámozza magát a brutál-fóka hacukájából – kiderül, hogy oldalt egy alig észrevehető cipzár nyitja a latex szarkofágot. Széttárja fehér combjait, ám a punciját egy az egyben kaparós ezüst festék borítja. A kezembe nyom egy tízforintos érmét, és arra biztat, hogy kaparjak.

– Szóval… Nem biztos, hogy pina lesz alatta? – kérdezem.

– Csak ha Fortuna is úgy akarja! – kacsint a gyötrelem-bérnőstény. – Na de bármi is van alatta, azt bizony meg kell ám basznod!

Erről aztán egy kurva szó sem esett a hatodik osztályban a biológia órán – mi van, ha lekaparom és ennek a luvnyának mondjuk pöcs van a lába között, vagy egy ceruzahegyező, esetleg egy Erzsébet utalvány – na azt aztán hogy toszom meg? Ugyanakkor bízom a szerencsémben, eddig is a kegyeibe fogadott Fortuna, elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy elmegy csekket befizetni, aztán másfél méteres csöcsbimbót hoz haza a postáról. Elkezdem hát kaparni a sinylődés-cafka ezüstös lábaközét – csillogó festékforgácsok hullnak a szőnyegre, közben azon imádkozom, hogy egy pinát találjak a lába között, esetleg egy szájat, vagy egy segglyukat, még azzal is lehet épp mit kezdeni. De Fortuna úgy dönt, ezúttal a nyakamba zúdítja sokáig tartogatott béltartalmát – ugyanis egy ágaskodó mellbimbóra bukkanok a nő lába között. Már épp próbálnám meggyőzni magam arról, hogy egy női mellbimbónak is lehet éppenséggel örülni, amikor a fekete fanszőr alatt kíváncsi szemként pislogó barna bőrtömlő arcul köp egy jó adag forró viasszal. Ijedten hőkölök hátra, felsikoltva a hirtelen jött fájdalomtól. Fortuna úgy gondolta, nem egyszerűen nyakon szar, de magába döf egy béllazító injekciót két üveg szilvalekvár elfogyasztása után, és úgy csücsül a vállamra. A kínlotyó felröhög, majd egy akrobatákat megszégyenítő mozdulattal finoman a hátára ereszkedik, és pókjárásban rohan felém, széttárt combjai közül gejzírként tör elő a forró viasz. Felkapom az asztalról a száradt viaszpáncélos mega-mellbimbót, és pajzsként tartom magam elé. A ringyó kilőtt viasz-ejakulátumaitól fájdalmasan reszket a hízott emlőpajzs, de sikerül felfognom vele mind az égető szado-plazmát.

– Fooohrró viahhszt a mheelbimbóóhra! – hörgi a hányattatás-rüfke, és rovarként rohangászik fel és alá a lakásban, fröcsögtetve perzselő nedveit. Majd hirtelen elcsöndesül minden. Hová tűnhetett? Bizonytalanul hátrálok a megviselt csöcsbimbó pajzzsal. A rettegés izzadt testhajlata. A félelem élesre fent bordacsontja. Egyszer csak forró viasz lepi el a hátam, ahogy figyelmetlenül belehátrálok egy viaszból szőtt pókhálóba. A pókkurva felkacag, miközben belegabalyodom a szoba sarkába szőtt ragadós csapdába.

Olykor az univerzum erős és határozott jelzéseket küld az embernek, azzal kapcsolatban, hogy ideje változtatnia az életén. Ha például egy hatalmas pókhálóban vergődsz egy másfél méteres emberi emlőt ölelve, miközben egy kurva a mellbimbó-pinájából forró viaszt lövell rád, biztos lehetsz benne, hogy ideje leszoknod a szerencsejátékokról. Felkiáltok tehát: – Vége! Elég! Mától leszokom a szerencsejátékokról!

A póklény egy ideig élvezkedik még, majd mikor elunja a nyuvasztásom, lehuppan az időközben keménnyé száradt viaszhálóról. Ekkorra már megannyi égési sérülés borítja a testem. Felhúzza a latex-ruciját, megköszöni a hasznosan töltött estét, és elhagyja a lakásom, talán visszatér a postára, a postáskisasszony pultja alá. Egyedül maradok a fájdalmasan reszkető mellbimbóval, akit hirtelen mélységesen megsajnálok. Hiába, sorstársak vagyunk. A viaszhálóból pedig csak másnap reggelre sikerül kirágnom magam.

*

Na szóval így szoktam le egy csapásra a szerencsejátékokról. Néhány hét múlva a postáskisasszony ismét megpróbál rábeszélni egy kaparós sorsjegyre, de azt mondom neki: – Ó, nem kérek, köszönöm, leszoktam a szerencsejátékokról, méghozzá örökre!

A nő erre felpattan az asztalától és váratlanul átölel. Azt kiáltja: – Istenem! Hát én egész életemben magára vártam!

Semmit se értek.

– Hívjon meg egy kávéra, és mindent elmondok!

Később aztán kiderül, hogy a postáskisasszony egy különös születési rendellenességben szenved: nevezetesen, hogy egy kaparós sorsjegy alkotja a fejbőre egy részét. Előredől, beletúr a hajába, és megmutatja: a dörzsöléssel eltávolítható ezüst festék valósággal csillog a hajhagymái körül a bal füle fölött.

– Lássuk, jól értem-e, ön így született, de a hosszú évek alatt még egyszer sem jutott eszébe… lekaparni? – csodálkozom. – Egyszer sem? Még csak nem is kíváncsi, mi lehet alatta?

– Persze, hogy kíváncsi vagyok, de sosem mertem. Ki tudja, talán bele is halhatok. Így még a fejvakarással és a fésülködéssel is vigyáznom kell. Én egyébként is az önmegtartóztatásban hiszek. Egész életemben egy olyan férjre vágytam, aki képes megállni, hogy lekaparja. Mondja, hogy túlzottan romantikus lélek vagyok, de én egy egy olyan férfira vágyom, akit az érdekel, mi van a melltartómban és mi van a bugyimban, nem pedig az, hogy mi van a fejemben. Sajnos egyre kevesebb az ilyen férfi manapság. Ezért is kezdtem a postán dolgozni, és ajánlgatni mindenkinek a kaparós sorsjegyeket. És eddig még egy férfi sem mondott rájuk nemet…

– Nos, én végeztem a szerencsejátékkal, egy életre! – biztatom a postáskisasszonyt, és ez bizony szerelem, ha nem is első látásra, de valami olyasmi. Telnek a hetek, piknikezni járunk, moziba, olykor beülünk a kávézóba, ahol először mutatta meg nekem a fejbőrét. De miközben egy domboldalon töltött kiflit ropogtatok álmaim nőjével, csak az jár a fejemben, hogy vajon mit rejthet a fejbőrén lévő kaparós ezüst festék. Míg autósüldözést nézek a filmvásznon átölelve életem fényét, másra sem tudok gondolni, csak a nyereményre, ami a postáskisasszony hajhagymái alatt bújhat meg. Miközben a felszálló kávégőzben csodálom a nő finom arcvonásait, újra és újra az eszembe villan a fején lévő kaparós sorsjegy…

Végeztem a szerencsejátékokkal – biztatom magam, és megkérem a postáskisasszony kezét. Miközben az ujjára húzom a karikagyűrűt, arra gondolok: hogy az istenben tudta megállni oly sok év alatt, hogy le ne kaparja azt a sorsjegyet, még ha nem is teljesen, de legalább egy kicsit…

És így éltünk aztán, nagy-nagy boldogságban és egyetértésben, anélkül, hogy valaha is lekapartam volna a fejbőrét.

Azaz pontosítok, így éltünk volna aztán, nagy-nagy boldogságban és egyetértésben, anélkül, hogy valaha is lekapartam volna a fejbőrét, ha nem kapartam volna le egy éjszaka fejbőrét. Oké, tudom, azt mondtam, hogy végeztem a szerencsejátékokkal egy életre. De te együtt tudnál élni egy kaparós sorsjeggyel úgy, hogy soha nem kaparod le?

Ekkor már évek teltek el – tudtam, mi van a melltartójában, tudtam, mi van a bugyijában, még azt is sejtettem, mi dobog a mellkasában. De mi lehet a fejében? Nem hagyott nyugodni ez a kérdés. Egy éjszaka tehát az ágyhoz kötöztem, majd egy elektromos borotvával lekopaszítottam ott a bal füle fölött. És aztán elővettem egy tíz forintos érmét…

– Ne csináld, könyörgöm! Azt hittem, te más vagy! – rimánkodott, de nem, itt már nem állhattam meg. Azt mondtam, nem lesz semmi baj, épp csak egy kicsit megkaparom, a nyereményből pedig életünk végéig fényesen éldegélünk majd. Aztán persze elkezdtem kaparni. A feleségem hangosan sikoltozott, miközben a fémérmével lassan, de biztosan leháncsoltam az ezüst festéket a fejéről.

– Gyerünk, gyerünk! – biztattam magam, és persze Fortunát, ahogy egyre erősebben dörzsöltem a sebesült lamantin hangon visongó nejem fejbőrét, az ujjaimat pedig valami forró öntötte el. Hirtelen megijedtem, hogy olvadt viasz, de láttam, hogy csak vér. Majd teszünk rá egy sebtapaszt, nyugtattam a nejem, és dolgoztam, dolgoztam tovább, kapartam azt az ezüstös fejet, mélyebbre hatolva a saját szerencsémben. Ekkor már különös, radírpuha forgácsok hulltak kezeim közül a padlóra, véres kis szövet-mócsingok. Néma sikoly formálódott a torkomban, amikor rájöttem, hogy a nejem agya az. Döbbenten hátráltam, nézve a szörnyű sebet, amit én okoztam: a fejbe nyílt krátert, amiből egy sérült ráncos agy, mint valami felbőszül kagylóállatka tolakodott elő, hogy maga is a felgyűlt véres ezüstforgácsba bukfencezzen. Sebtapaszért rohantam, és próbáltam befoltozni az immár elcsöndesedett nejem fejét.

– Sajnálom! – mondtam újra és újra, miközben bekötöztem a koponyáját, de a feleségem nem válaszolt, guvadt szemekkel bámulta csak a plafont, miközben nyál csorgott a szájából a párnára. Így nézett aztán két napig, maga elé, meg sem szólalva, különös bűzt eregetve a fejsebéből. Egy fotelbe ültettem, és könyörögtem, hogy térjen vissza hozzám. Nem tért. Magától lélegzett, de mást már nem igen tudott csinálni – és a harmadik napon levegőt venni is végleg elfelejtett. Úgy tűnik, Fortuna asszony végleg elhagyott engem. A félig kifolyt agyú, halott feleség a sarokba állított fotelben pedig igen erős jelzés az univerzum részéről, hogy ideje végleg feladnod a szerencsejátékokat. Felemésztett a szégyen, bántani akartam magam, hogy megszabaduljak a lelki kínoktól, forró viasszal égettem tehát a mellbimbóm, de a másfél méteres tömlőlény kínjai se csillapították a belső fájdalmat.

Feladtam végül magam a zsaruknak, és egy cellába zártak, ahol az ezüst rácsok pont úgy néznek ki, mintha kaparós festékből lennének. Ha lenne egy tíz forintosom, talán elnyerhetném a szabadságom, de engem már nem érdekel a zárkán kívüli élet. Ha lenne egy érmém, lekaparnám az eget, és reménykednék benne, hogy előbukkanna mögüle egy megbocsátó Isten.

Szólj hozzá!

Címkék: novella szex szerencsejáték szürrealizmus bizarro

A bejegyzés trackback címe:

https://komor.blog.hu/api/trackback/id/tr9415321314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.