Korai magömléstől szenvedek, általában 4 hónappal és 37 nappal azelőtt, hogy dugnék, már el is élvezek. Viszont így legalább 4 hónapra és 37 napra jó előre ki tudom számítani, hogy mikor fogok legközelebb kefélni. Egy Halloween-i bulira vagyok hivatalos, és mivel pont 4 hónapja és 37 napja élveztem el váratlanul, bele a gatyámba, ahogy a győztesek szokták, így pontosan megjósolható, hogy a bulin fogok baszni valakivel. Ám hiába megyek el (mármint nem úgy megyek el, hisz már 4 hónapja és 37 napja elmentem), nem engednek be a Halloween-i partira, mert ukrán gabonának vagyok öltözve.
Most ott vergődök az ablaknál, az arcom a hűs üveghez tapasztom, és kiabálom befelé, hogy engedjetek be, mert baszni akarok. A vendégek pedig – akik egytől egyig a magyar mezőgazdaságnak öltöztek idén –, együtt kiabálják kifelé, látod, még a szájuk is együtt mozog: – Jaj, jaj, nem fogsz megbaszni minket, te ukrán gabona!
Hozzáteszem, nem volt egyszerű ukrán gabonának öltöznöm, konkrétan három hetet vett igénybe a dolog. Búza és kukoricaszemeket vásároltam a beregszászi piacon, majd otthon egy konyhakéssel apró sebeket ejtettem a testemen, amibe aztán elkezdtem sorban beledugdosni őket. Egymás után csusszantottam be a magokat a vágásokba, a vért nedvedző kis vájatokba, s ahogy gyűltek és gyűltek a bőröm alatt, úgy türemkedtek ki alóla mint kemény kis szemölcsök. Amikor már a testem minden porcikája teli volt ezekkel a göbös magpiercingekkel, s olyan rücskössé váltam tőlük, akár egy indiai tüskés uborka vagy egy sünhal, levetkőztem anyaszült meztelenre és kiálltam az esőbe. A sebeimen át beszívódó víztől és a véremtől aztán csírázni indultak a magok, apró, zöld hajtások dugták elő a fejüket a sebvájatokból, mint kopasz kis ebihalak, mint zöld ondósejtek, s ahogy az apró gyökerek a húsomba kapaszkodtak, elvörösödött, ellilult mellettük a bőr, szirmaikat bontották a fertőzések szövethaló virágai, így most vért és gennyet kenek szét az ablaküvegen, ahogy nedvedző test-búzacsírákat, ezeket az új, erotikus testkinövéseket dörzsölgetem az ablakhoz.
Ám láthatóan a Halloween-i buli résztvevői is rengeteg energiát feccöltek bele, hogy a magyar mezőgazdaságnak öltözzenek be: mély sebeket metszettek magukba, és tán kis teáskanállal dugdosták a sebükbe a jó öreg magyar termőföldet. Gyulladt, sáros vértől ragacsos testük ettől teljesen elszürkült, a haláldelíriumban rángatózó vendégek szájából hab folydogál és így szólnak – hangjuk megannyi összedörzsölt száraz kukoricacsutka: – Nem baszhatsz meg minket, mert mi vagyunk a magyar termőföld! Az ősi szellemekkel gargarizáló fekete tömb, a zöld csápos életravatal, a pálinkával öntözött alvadtszürke óriás, a nemzeti gólem, orosz tankok lánctalpa taposott, szabadságharcosok vére folyt ránk, táltosok húgyától csillogunk, s még nem döntöttük el, hogy az EU-t utáljuk jobban, vagy azokat, akik nem tartják be az EU-s minőségi szabályozást! Mi vagyunk a magyar mezőgazdaság, és biza megbasszuk mi magunkat!
És valóban egymásra másznak, szeretlek anyaföld, mondják, és válaszolnak, hogy én is szeretlek anyaföld, bár lehetnél nagyobb is, s ahogy dugványoznak, nyákos csókra nyílnak és felszakadnak sebeik, s véres földsalakot csorgatnak egymásra, mint akik nyakon szarják a másikat a bőrükön át, s mámorba hólyagzik mindegyik, csak az én GMO-mat nem szopja senki. Ez a második legrosszabb Halloween-i buli, amin valaha voltam, döntöm el, ám ahogy dörzsölgetem magam az ablakhoz, hirtelen kifakadnak az én sebeim is, és mint repeszeket lövi ki sanyargatott bőröm a csírázásnak indult magvakat. Micsoda korai magömlés! Kupacokba hullik a véres búza és a kukorica, és fellelkesülök, mert ez azt jelenti, 4 hónap és 37 nap múlva egy kiadós baszás vár rám!