olykor zárlatos lesz a szív
és kiég benne a villanykörte
persze hiába is cseréled
az újban is rögtön szétpukkan az izzószál
egyedül a gondolatok fénylenek
rendületlenül a sötét szobákban
és ahogy hamvadnak
a padlóra potyog az ember füléből a hamu
az alvajárók talpa mélyen a szőnyegbe keni
fekete lábnyomaik az ablakig vezetnek és vissza
néha arra ébredsz hogy dörömböl valaki
belülről a homlokodon
menekülne a kigyulladt koponyádból
de nem tudsz neki segíteni
hagyod beleégni az agytekervényeidbe
elalszol
füst száll ki a füleden
rád pergeti az éj az álmok
szürke porát
Hamvasztókamra
2014.01.06. 14:58 Komor
Szólj hozzá!
Címkék: nem vers a az hogy de belülről neki valaki segíteni kigyulladt néha arra tudsz dörömböl menekülne ébredsz hagyod hamvasztókamra homlokodon koponyádból beleégni agytekervényeidbe
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.