– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék
a vadászt
– ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel
az meg de egyikük sem érti a viccet
a vadásznak a kiműtött herék helyére puskagolyókat ültettek be
de az áttétek miatt vissza kellett járnia
otthon félve ült csak le a székre nehogy felrobbanjon a zacsija
valahányszor elélvezett a kinti fabudiban éles dörrenés hangját
lehetett hallani füst szállt fel
és holtan esett össze az erdőben néhány őz
– rossz híreim vannak – lobogtatta a kezében a doki a leletet
mire a vadász előkapta a puskáját és szó nélkül átlőtte a papírokat
efféle trófeákat gyűjt mostanság
némi gyakorlás után az ember megtanul másokért imádkozni
a tudományos rovat is megírta, hogy az öncélú imák rákot
okoznak a felhőkben
néhány angyal már a saját szárnyát legeli izgalmában
ott a hűvös ct gépben
az örök vadászmezőkre gondolva, ahol oly tehetetlenek lesznek
hisz az életben nem fogtak még a cuki kis kezükben puskát
a magukra hagyott őzek a vadász kőszobrát bálványozzák az erdőben
és szent ereklyeként őrizgetik testükben a kilőtt golyókat
ahogy az utcai telefonok próbálják felidézni a valaha leütött számokat
de már csak a kagylókba suttogott tengerzúgásra emlékeznek
kicsöng kicsöng a végítélet – gyertyák henteregnek a tűzben
hátha lángot fog a kanóc de az apokalipszis a közhiedelemmel
ellentétben hideg – akár a neonfény – akár a kézmeleget felejtő
hitetlen lovaglóostor
ami belefáradt már a lovak állandó ütlegelésébe
a sebek vonalai sehová sem vezető térképek
mentőkocsi a medvecsapdában
vijjog sebesülten az éjben – kórházba készült szállítani a rákos vadászt
ahol a pap végre eljegyzi a halállal de ebből sem lesz már semmi
– most már életben kell maradni nincs mese – biztatja a mentős
és rizs potyog zsebéből a lagzi talán tényleg elmarad
a ct gépbe szorult angyalok puskát ragadnak és rákos heréiket
lődözik az égbe
én istenem jó istenem ha hererákos lennél talán újra feléd fordulnék
de már nem emlékszem a megtanult imákra ahogy a telefon is
elfelejti a számokat ahogy a tokban felejtett hangszer sem emlékszik
a bartók szonátára pedig van még bennem is zene
ha egyszer megérintene a szikék éle úgy szólnék akár a hegedű
a tudományos rovat szerint a herezacskó végtelen és tágul
isten kiműtött heréi por-csóvát húzva robognak át a
galaxisokon készen rá hogy megtermékenyítsenek néhány távoli
bolygót
kicsöng kicsöng az őzekbe lőtt golyó
a kővé vált vadász telefonál a túlvilágról
ahol mozdulatlanok az állatok és már célozni sem kell
puskacsőbe suttogott bocsánatokat lődöz folyton
ha eltalál egy dögöt az életre kel és messzire szalad a fák közé
– hiába
aki szorgos már a holnapi bűneit is megbánta és egy lépéssel a végzete előtt jár
nincs is más dolga aztán csak követni a nyomokat amik a nyitott sírba vezetnek
a koporsó szűzhártyája átszakad s mindenki hagy maga után egy hegyoldalból kivájt követ
hogy legyen mit leszarni a madaraknak – fogynak tehát hegyeink lapossá válik a világ s
egyre távolabb kerül tőlünk az ég
így
senki sem gyógyítgatja már a tumoros felhőket
repülnek szabadon gondtalanul hogy meghaljanak valahol a horizont vonalán túl
Tumoros felhők
2014.01.07. 11:38 Komor
Szólj hozzá!
Címkék: vers a is saját az hogy már ember ct tudományos gyakorlás néhány örök rovat angyal hűvös után öncélú ott ahol némi lesznek oly imádkozni hisz másokért imák gépben megtanul tehetetlenek legeli Tumoros felhők megírta rákot okoznak felhőkben szárnyát izgalmában vadászmezőkre gondolva
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.