Kiderül a fiamról, hogy titokban főispán. Éjszakánként mentét, dolmányt és díszszablyát ölt magára, abban jár mindenféle főispán klubokba, ahol a hasonló hacukában ripacskodó főispán haverjaival a történelmi vármegyék térképére recskáznak.
Én voltaképp leszarom, liberális vagyok, nálam még a nemzeti deviancia is belefér. Ugyanakkor meglep a szexuális fejlődése, mármint hogy egyáltalán van neki szexuális fejlődése, a kölyöknek ugyanis, kezdjük ott, nincs nemi szerve. Bár igazából más egyéb kifejlődött testrésze sincs. A kis Dezső voltaképp egyetlen nagy, túlméretezett petesejt, amit sohasem termékenyítettem meg. Emiatt a mai napig neheztel rám.
Dezső akaratos kis geci, azazhogy női ivarsejt volt már a feleségemben is. Amikor nem termékenyítettem meg, elhatározta, hogy ő akkor is világra jön. Elkezdett hát nőni, növekedni a nejem méhében, úgy ahogy volt: a doki nem hitt a szemének, amikor megpillantotta az ultrahangon a tésztaként dagadó petesejtet. A szülészorvos is majdnem kihugyozott a lelkéből, amikor előgördült a feleségem vaginájából ez a hatalmas, zselatin szerű golyó, ami még felsírni sem tudott, mivel hogy nem volt szája. Úgy döntöttük, kisfiú lesz és felneveljük. Később zsilettpengével szájat is vágtunk neki, azóta azzal cuppog, és bár emberi szavakat képtelen formálni sejthártya ajkaival, megtanultuk mit jelentenek a mocsári hangok. Az egy cuppantás az „igen”. A kettő a „nem”. A három pedig a „mama, papa, be kell vallanom valamit, én igazából egy főispán vagyok”.
Dezső a másfél méteres, taknyos-kocsonyás petesejtgöb többnyire a frászt hozta rám már gyerekként is, de tiniként is kurva ijesztő, mióta elkezdett pattanásosodni és itt-ott még szőrösödni is. Eddig sem volt egy matyó hímzés, de most már egy illedelmesebb nyárspolgár sem szégyellné kidobni tőle a taccsot. De kicsiként… Igen, akkor talán mégiscsak rosszabb volt… Kiskorában el-vissza görgött csak a gyerekszobában, és ragadós testéhez tapadtak a csörgők és a kislabdák. Éjszakánként pedig be-beszökdösött az ágyamba, és megpróbált rávenni, hogy termékenyítsem meg. Ilyenkor felgördült az ágyra, és labdaként pattogni kezdett a pöcsömön, hátha teli lövöm gecivel, hátha attól kifejlődnének végre a végtagjai.
– Ha jó apa lennél, akkor megbasznád a kisfiad! – mondogatta a feleségem lemondóan rázva a fejét. De engem mindig is taszított a gondolat, hogy letoljam a gatyám, és a farkam a saját gyerekembe erőltessem, aki ráadásul egy hatalmas nagy takonylabda. Talán pont az hagyott sötét nyomott Dezső ártatlan, fejletlen kis lelkén, hogy sose erőszakoltam meg. Talán emiatt lett főispán.
– Ez is csak egy múló bolondéria – nyugtatom a nejem. – Emlékszel, amikor a fejébe vette, hogy ő egy kislány? Mert meg volt róla győződve, hogy lánynak született volna, ha megtermékenyül. Dzsenifernek kellett szólítanunk, és a haját fésülgetni órákon át. Baszki, nincs is haja! Csak mély árkokat szántottam abba a kocsonyás, áttetsző sejthúsba a fésűvel! Néha még most is álmodom róla!
Ám a feleségemet nem hatja meg a dolog.
– Azonnal menj be a szobájába és gecizz a fiadba! Hozd helyre, amit elbasztál! – üvölt rám.
– Ebből már nem lesz semmi emberszabású! – ellenkezek. – Ez már egy főispán! Fogadd el!
Ekkor figyelünk csak fel a cuppogó hangra. Dezső az, ott ácsorog az ajtóban. Minden szót hallott, ugyanis voltunk olyan hülyék, hogy füllyukat is fúrtunk a fejébe két éves korában egy kihegyezett ceruzával. A teste reszket és rázkódik, mint aki sír, bár mivel könnycsatornát nem kapott, ebben nem lehetünk biztosak. Több se kell az asszonynak: ő is bőgni kezd. Micsoda elbaszott egy család.
– Dezső! – szólalok meg végül. – Tőlem lehetsz főispán. Akár még kislány is. Vagy főispán kislány, leszarom! De mondd meg nekem őszintén: tényleg csak azért jöttél elő ezzel az egész főispán, vármegye dologgal, mert egyébként egy tehetetlen takonyszar vagy? Egy megkucsmásodott sejtplazmahólyag, ami semmire sem képes? Tényleg az a bajod, hogy sose termékenyültél meg?
Rövid csönd áll be, majd Dezső egy éleset cuppant. A feleségem pedig diadalittasan felkiált: – Mondtam! Megmondtam!
Belátom, nincs tehát más megoldás: meg kell termékenyítenem Dezsőt. Kérek fél órát, hogy összeszedjem magam. A nejem addig gyertyákat gyújt a gyerekszobában, és a petesejtfiú testére erőlteti a hálós harisnyáját, hogy ezzel hozzon hangulatba. Nem sikerül: Dezső úgy néz ki benne, mint egy hálós dinnye, vagy egy mélytengeri hálóban fennakadt kocsonyás medúza. Azért csak letolom a gatyám, és próbálok vért préselni a faszomba. A gigászi petesejt érzi, hogy ez az ő nagy napja: takonyhúr szájával puszikat próbál dobálni nekem, miközben a nejem vaginát vág neki egy zsilettpengével a sejthártyájába. Az immár pinás Dezső készen áll rá, hogy ledobja magáról a nemzeti konzervativizmust. Miközben nagy cuppanással a fiam málégöb testébe hatolok, amely pudingként nyeli el a férfiasságom, rádöbbenek, hogy csak félmerev vagyok. Pornófilmek képsorait vetítem az agyamban, hogy menjen a dolog, majd a tekintetem önkéntelenül is a felakasztott főispáni ruhára vándorol. Ettől furamód erőre kap a hímtagom. Értetlenül állok a dolog előtt, de a lényeg, hogy immár könnyen csúszok előre és hátra a zselatintestben. Miközben dugom, elképzelem magam ebben a főispáni ruhában, amint büszke főispánként a vármegyék határvonalait tanulmányozom egy piros, fehér és zöld neonfényben úszó, székely dark technóval kibélelt főispánklubban. És ekkor érzem, hogy megfeszülnek a golyóim, és kirobban belőlem az éltető sperma – be egyenest Dezsőbe, forró gecimmel borítom be a csírázásra kész sejtmagot. Miközben levegő után kapkodok, újra és újra lepergetem a fejemben a jelenetet. Vajon mi a baj velem?
Telnek a hetek. Dezső szép lassan zigótává alakul. Elfolynak a belső részei és kialakul a hólyagcsíra, ami később málnához hasonlító szedercsírává fejlődik. Dezső petesejtnek is randa volt, de embrióként sem sokkal jóképűbb. Olyan mint egy nagy, fekete pontszemű ebihalcsirke. A nejem NIVEA testápolóval kenegeti, sokszor megfürdeti, mivel magzatvíz nincs körülötte.
– Végre igazi boldog család leszünk! – suttogja a feleségem éjszaka a fülembe, majd elalszik. Én pedig óvatosan kikelek az ágyból, titokban magamra öltöm a főispán ruhát és nekivágok az éjszakának. Sose hittem volna, hogy pont attól, hogy megbaszom a fiam végül nemzeti konzervatívvá válok. De úgy fest, ott volt ez mindig bennem, csak sose tudtam róla. Lehunyom a szemem és a történelmi Magyarország vármegye térképét látom magam előtt. És arra gondolok: bizony. Régen minden jobb volt.