Idén is jön Aldó bácsi, az anális alkoholista, hogy szesz szürcsölő végbelével a karácsonyi vacsorába rondítson.
Éppenséggel neki köszönhető, hogy évről évre egyre kevesebben vesznek részt ezeken a vacsorákon – már csak én és a szexuális zaklatásért többszörösen elítélt családi műfenyő üljük körül szenteste az asztalt. No meg persze Aldó bácsi.
– Anya, mi az, hogy nem érsz rá karácsonykor? – ordítom a telefonba, ő meg elmagyarázza, hogy ne butáskodjak, szenteste senki sem ér rá, mert ilyenkor ünnepel az ember.
– Igen, méghozzá a családjával! – világosítom fel, mire megszakad a vonal.
– Az idén is csak mi leszünk! – sóhajtom a molesztáló műfenyőnek, miközben lecipelem a padlásról, s amikor kihámozom a kartondobozból, tűfenyős polipkarjai már a lábam között tapogatóznak, úgy kell rácsapnom az ágaira, hogy álljon le. A szent ünnep a szokásos mód indul: a törvény szerint körbe kell cipelnem a fenyőfát a lépcsőházban, és tájékoztatni a szomszédokat arról, hogy egy többszörösen elítélt szexuális bűnöző él velük egy fedő alatt a társasházban.
– Igazán vehetne már egy új fenyőt, unalmas ezt minden évben végighallgatni – motyogja a szomszédban élő nyugdíjas néni, miközben mindenféle pisiorgiákról és illegális szadomazo szexpartikról regélek neki, amit anno a műfenyőm szervezett egy középkori kínzóeszközökkel és üveggömb szájpeckekkel felszerelt garázsban, a karácsonyfa ezalatt próbál benyomulni tűleveles ágaival a néni pöttyös otthonkája alá. A nyanyának persze igaza van, de mindig az utolsó pillanatig halogatom a fenyővásárlást, végül pedig hagyom az egészet a következő évre.
A karácsonyi készülődés is a szokásos: halászlé rotyog a rezsón, és miközben cérnával szaloncukrokat kötözök a fára, az izgatottan reszket a gyönyörtől, tűleveles karjaival jelzi, hogy kössem csak szorosabbra azokat a csomókat, fájjon neki – és megtelik műfenyőgyantával a barlangos teste.
Felsikolt a csengő. Természetesen Aldó bácsi az: derékon felül egy idősödő pocakos, kivörösödött orrú, bajszos férfi, aki akár a te nagybácsikád is lehetne. Derékon alul viszont emberi bőr színű trutyi, hasonló mint egy széttaposott camambert sajt vagy egy vastagon bebőrösödött kocsonya. Épp emiatt sosem visel nadrágot. Cuppogva, csigaként csúszik be a nappaliba. A nagybácsit nem illik kérdezni a kondíciójával kapcsolatban – a génszekvenciája fésűs medúza DNS-t tartalmaz – a családi história szerint akkor fogant, amikor a szülei egy óceán melletti kisvárosban töltötték nászútjukat, és részegen estek egymásnak a habok között – korainak gondolták még a gyerekvállalást, az apjánál viszont nem volt koton, így egy közelben lebegő medúzát húzott a farkára, amit aztán alaposan beledolgozott újdonsült neje méhébe. És violá, megszületett Aldó bácsi – persze nekem semmi bajom a félig medúza emberekkel, igazából csak az anális alkoholistákat gyűlölöm. Láthatod, épp hogy átveszem régimódi karimás kalapját és helyet foglal a gyertyafényben ragyogó asztalnál a szexuális bűnöző karácsonyfa mellett, ami épp próbál magába erőltetni egy családi örökségből rám maradt régi ezüst kanalat, Aldó bácsi máris azt mondja: – Jaj, nem akad valami jó kis pálinka a háznál, de jól is esne étvágy csinálónak egy kevéske. Pár cseppnyi, tudod, milyen keveset iszom, és hát mégis csak karácsony van!
Alapvetően semmi bajom az alkoholistákkal, amíg a szájukon keresztül vedelnek. De Aldó bácsi büszke rá, hogy bár tényleg nagyon keveset iszik, megpróbálja úgy csinálni, hogy a lehető legjobban kiüsse. Az orosz tinédzserek módszereit majmolja: kezdetben a szeméhez szorította a tömény szeszes poharat, mert a pia így a vérereken keresztül egyből az agyba szalad, s egyetlen feles is elég ahhoz, hogy rendesen bebasszon tőle az ember. Ám hamar romlani kezdett a látása, és az orvos is ráijesztett, hogy megvakulhat. Hát másik módszerre váltott: azóta alkoholba mártott tamponokat dugdos a seggébe, mivel a szesz ott is szuper gyorsan felszívódik.
Beletörődően előkapom hát a szőlőpálinkát, pohárba öntök egy keveset, koccintunk, majd Aldó bácsi előveszi a bio pamut szuper nedvszívó hatású tamponját, és a felesébe dugja. Az pedig egy pillanat alatt magába szürcsöli a tömény szeszt. Aldó bácsi ezután nekiáll a vacsoraasztalnál felkutatni az ánuszát. Nincs könnyű dolga – a sok szempiálás miatt a látása sem a régi, illetve a medúza DNS-e is alaposan hátráltatja a műveletben: kevesen tudják, de a fésűs medúzáknak mágikus temporális ánuszuk, azaz ideiglenes végbélnyilásuk van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs stabil ürítkező nyílása, minden alkalommal máshol jelenik meg a testén egy segglyuk, majd beforr, és legközelebb egy teljesen másik helyen bontja ki rajta redős szirmait egy vadi új ánuszrózsa.
– Lennél olyan kedves, és megkeresnéd a segglyukam az asztal alatt? Mégis csak karácsony van! – kér Aldó bácsi, én pedig morogva az ujjaim közzé csippentem a pálinkás tampont, és megpróbálom felkutatni az idősödő férfi szőrös zselatinkocka altestén az ánuszát: hamarosan rálelek az őszülő szőrrel keretezett ráncos üregre, és beleerőltetem a piástampont, amitől Aldó bácsi elégedetten nyöszörgni kezd. Aztán a műfenyőt is megöntözöm szőlőpálesszel.
Kaja után aztán a becsiccsentett Aldó bácsi ismét megszomjazik: – Forralnál egy kis bort? Alig ittunk valamit. És mégis csak ünnep van!
Átkozódva forralom fel a szekrényben őrizgetett ki tudja hány éves egri bikavért, majd Aldó bácsi újabb tampont vesz elő, és a csillagánizsos, szegfűszeges rotyogó főzetbe mártja – az úgy szívja magába a cukros piát, mintha csak vér lenne. És Aldó bácsi már nyújtja is át a tampont, hogy segítsek már megtalálni neki a szarólyukát.
Szentségelve kúszok az asztal alá, azzal biztatom magam, hogy legalább a halászlevet nem kellett a seggébe kanalazni, és akkor kezdetét veszi a nagy ánuszvadászat, ami mintha soha nem akarna véget érni. Telnek a percek, majd feladom: – Ne haragudjon Aldó bácsi, sehol sem találom a seggét!
– Hóhó, meg kell annak lennie valahol! Ha nincs rajtam, esetleg szétnézhetnénk a lakásban! – Mintha csak eldugott ajándékot keresnénk, körbe szaladok a házban, de Aldó bácsi ánuszára sem a konyhai szekrényben sem a befőttes üvegek között nem bukkanok rá. Majd megpillantom: de hisz ott rángatózik a falon az asztalnál csücsülő karácsonyfa mögött, mint egy ráncos, csókokat dobáló száj. Rohanok is felé az idő közben lehűlt forraltboros tamponnal, ám a pálinkától becsiccsentett perverz műfenyő is megpillantja száz és száz üveggömb szemével a fedetlen férfilyukat, és a pia kihozza belőle a rossz természetét: az egyik tüskés ága megindul a falsegglyuk felé, Aldó bácsi pedig fájdalmasan felüvölt, amikor a műanyag tüskék szurkálni kezdik belülről a bélcsatornáját.
– Óóóó, az aldóját! – sír a medúzarokon, miközben ki és be jár rajta a karácsonyfaág, én pedig a fenyőfát korholom. Elég volt ebből, döntöm el, hozom tehát a digitális kamerát, és levideózom, ahogy Aldó bácsi a fájdalomtól rángatózik, miközben a műfenyő épp seggbe rakja.
– Na most megvagy, te átkozott fenyő, felvettem az egészet, és nem tűnik ám beleegyezésesnek a dolog, a rendőröket nagyon fogja érdekelni ez a felvétel! Mész vissza a rácsok mögé, te átkozott!
A műfenyő ekkor izzadni kezd, kihúzza a fenyőágat a fali segglyukból, ami fájdalmasan forr össze, és ekkor a műfenyő menekülőre fogja: az ablakhoz ugrik, kiveti rajta magát, és lecsúszik az ereszen. Ott iszkol a perverz az éjszakában – angyali csilingelés-aurába burkolózva, ahogy az apró csengettyűk koccintanak egymással ágain.
– Sajnálom, Aldó bácsi, hogy pont karácsonykor tett erőszakot a seggén a karácsonyfa – motyogom, de a bácsi csak nyöszörög és a hasát fogja, azt motyogva: – Jaj, jaj, a halászlé és az anális abúzus rendesen elcsapta a hasam! Hol is a vécé?
A vécét persze megleljük, de hogy Aldó bácsi ánusza hol lehet, az megint egy jó kérdés. Ekkor a rezsón lévő maradék halászlé bugyogni kezd, ahogy mint csőtöréskor a szennyvíz, gejzírként feltör belőle a fos. Hát ott van az az eltűnt segglyuk! A fedő alatt, a halászlében, a filézett pontyhúson nőtt ki, és most okádja magából az iszapos bélsarat.
– Sajnálom – motyogja Aldó bácsi, s hozzáteszi: – Esetleg akad a háznál egy kis Unicum? Az mindig rendbe rakja a gyomrom. És még olyan keveset ittam ma. Ráadásul karácsony van!
Én pedig csak a fejemet és az orromat fogom. Nem hiszem el, hogy Aldó bácsi idén is így elszarta a karácsonyi vacsorát.