A Youtube szerint az „Állatok, amik átmásznak a farkamon” videócsatornám nem felel meg a közösségi irányelveknek, pedig én csupán a természet szépségét és változatosságát kívánom bemutatni azzal, hogy hol egy megszeppent kis alpesi gőtét, hol pedig egy nyálkás földigilisztát rakok a makkomra.
Az egész egy pornóoldalon látott csigavideóval kezdődött. Egy fickó levideózta, ahogy egy termetes, sötét, afrikai csigát pakolt duzzadt hímtagjára, és mire a puhatestű A-ból B-be jutott, a pali háromszor is elélvezett. Én meg egyből arra gondoltam: jó, jó, de a természet ettől sokkal szebb és változatosabb, kitaláltam hát, hogy én leszek a makkonjáratás David Attenborough-ja.
Kicsiben kezdtem: egy szégyellős levélbogárral, ami perceken át csak körbe-körbe rohangászott a húgycsőnyílásom körül. Azt gondolnád, ha egy egyenes faszon állsz, totál egyértelmű az irány, még akkor is, ha rovarként csak pár tízezer neuronból áll az agyad, nem pedig milliárdokból, mint az emberé. De nem, a kis ízeltlábú csak körözgetett az előnedvtől csillogó péniszemen, mint valami röppályára állított műhold, vagy mint ami direkt húzza az agyam. Ez az levélbogár, büntesd a makkom, suttogtam ennek a perverz kis dögnek, majd vulkánként robbantam, és beborítottam a spermámmal a szexi kis kurafit, ami kapálózva bele is fulladt a testmeleg hímtrutyiba. Bár a videó hosszú lett, így is sok látogatót vonzott, s jöttek is kommentben az ötletek, mivel lehetne folytatni a sort.
Érkeztek hát a buja kis laposférgek, a faszcibáló lepkehernyók meg a gecire szomjas erdei pelék. Bevallom, féltem először imádkozó sáskát tenni a farkamra, mégis csak nagyot tud csípni, de végül nem csinált semmit. Semmit! Négy órán át ácsorgott csak a péniszemen, mint aminek teljesen mindegy, hogy ágat vagy faszt pakolnak alá, nekem közben pedig már viagrát kellett bekapdosnom, hogy le ne lohadjak. Ki gondolta volna, hogy a sáska azzal a szexi, formás kis combjával végül ennyire ájtatos lesz. Végül háromszorosára gyorsítottam az egész videót, de még így is dögunalmas lett. Legalább olyan kiábrándító, mint a piócás előadás, amin a vérhiány miatt löttyedten csüngött csak a hímtagom.
A levélbogártól aztán szép lassan eljutottam a jegesmedvéig. Mit ne mondjak, nem kevés kattintást hozott a jegesmedvés videó. Időközben persze számtalan afférom volt menyétekkel, iguánákkal, sőt, még az Indiai óceánba is lemerültem, hogy hozzádörzsöljem a búvárruhából kicsüngő farkam egy magát illegető vámpírtintahalhoz és egy a testét felkínáló háromszínű tengeri uborkához. A természet szép és változatos, én pedig olyan vagyok mint Noé, csak jó, hát izé, nem egy hatalmas bárkába gyűjtöm az állatokat, hogy megmentsem őket a pusztulástól, hanem alaposan összegecizem mindegyiket, de a kettő azért hasonlít valahol.
Nini! Jönnek a pajzán kis orsóférgek! Seggbe baszok egy bélférges kurvát, és a kameralencséhez dörzsölgetem a fitymaredőmbe szorult kukacokkal teli, szarfoltos faszom, miközben azt óbégatom felhevülten, hogy a természet szép és változatos.
Na, szóval a jegesmedve. Izgultam persze, hogyan is fog áttrappolni a pöcsömön, meg elhiheted, az állatparkból sem volt egyszerű kicsempészni. De kiderült, hogy szerencsére olyan hatalmas a péniszem, hogy a jegesmedve még el is tévedt rajta. A felvételen úgy festett, mintha csak egy hatalmas, eres rózsaszín hegyre kaptatna felfelé a maci. Mire nagy nehezen, lihegve lekecmergett róla, még pacsiztunk is, sőt, újabb videókra szerződtettem. Azt mondta, jól jön neki a meló, mert fűnek-fának tartozik. Kiderült, hogy az állatparkban a rácsok mögött két lehetősége van az embernek, ha ne adj isten medve: vagy egésznap idegesen slattyog körbe-körbe a látogatók nagy örömére, vagy rászokik a heroinra. Nem kevés mérlegelés után ő az utóbbit választotta.
Akadt hát jó pár rossz arcú díler és uzsorás, aki elől fel kellett szívódnia, de mint kiderült, nincs is jobb rejtekhely a faszom monstrózus magaslatainál. A „Heroinos medve a makkomon” videó hatalmas siker lett a neten. Ahogy kábítószertől kiütve, gumicsővel elszorított mellső manccsal, egy injekciós tű mellett ott hever ez a szép testes állat fenn a lőcsöm tetején, és fehér szőrszálaival játszadozik a hűs magaslati szél, ami heroinos látomásaival keni össze a horizontot, az már-már filmköltészet. Innen már nincs feljebb, gondoltuk. De aztán a Youtube egyszerűen törölt mindent, mert szerintük az „Állatok, amik átmásznak a farkamon” videócsatornám nem felel meg a közösségi irányelveknek.
– Te, maci, szerintem ezek valami állatkínzásos szarságot akarnak ránk húzni, mert egyébként elgondolni sem tudom, mi bajuk lehet azzal, hogy levideózgatom, hogy a faszomat dörzsölgetem állatokhoz – motyogom megtörten, de maci nem felel, s már látom, hogy nem él már szegény, végül csak túllőtte magát. Ott hever, kiterülve a makkomon, a legyek dongják testét, és rájövök: voltaképp így, hogy döglöttebb nem is lehetne, már nem is számít állatkínzásnak ez az egész dolog. Megszületnek tehát a több órás felvételek, amin a jegesmedve hullája a faszomon rohad, s feltöltöm őket egy új Youtube csatornára – lassan mállik le róla a fehér, szőrpihés hús, gázok és sűrű, bűzös folyadékok csordogálnak bomló testcsöveiből, s persze kikelnek a nyüvek is – ezek mind-mind a péniszemet izgatják, így többször is spermával öntözöm régi harcostársam széteső maradványát. Látod, maci, nincsenek már rácsok meg körbe-körbe sétálás, csak a lájkok, a feliratkozók meg a buborékos spermába gabalyodott medúzamagány, a vérpecsétek és a zöldfoszforeszkálás, a létezés forgácstekercse s a borotvakéspengén egyensúlyozó józan ész természetszépsége és természetváltozatossága. Noé bárkája vagyok, hát költözz belém, s valahogy csak átporoszkálunk az apokalipszis vállgödrein.
És telnek a napok, a hetek. A heroinista jegesmedve holtteste pedig szép lassan szétrohad a farkamon, míg végül csak egy csontváz marad belőle, ami szótlanul bucskázik a mélybe. Szóval ezért büdös a faszom, már ha így szóba került.