Megromlik a tejbegríz a hűtőben. Ezzel persze nem arra akarok utalni, hogy megbüdösödne, vagy elszaporodnának benne a baktériumok, hanem hogy erkölcsileg romlik meg, és mindenféle perverz, kikötözős, fegyelmezős szexuális vágyak ébrednek benne, amiket szende titkárnőkön akar kiélni, de mivel csak én vagyok kéznél, ezért az én seggemet akarja elverni grízes tejpilléből font ostorával, majd csípős fahéjjal bekenegetni a sebeimet.
Azt leszámítva persze, hogy a BDSM-tejbegríz a nem-konvencionális szexuális tevékenységekre van kiéhezve, és a fájdalom és a kiszolgáltatottság látványa keményre duzzasztja a grízszemeket testében, egyébként talpig úriember, amikor kinyitom a hűtőajtót, azt mondja, választhatok egy biztonsági szót, amit, ha már túl soknak érzem a megaláztatást és a fájdalmat, kimondhatok, és akkor ő abba hagyja, bármit is csinál épp velem. Állok tehát a hűtő előtt, és próbálok kitalálni egy biztonsági szót, egy végső kapaszkodót, ami kimenthet helyzetemből, ha esetleg nagyon eldurvulnának a dolgok, de nem jut eszembe semmi. A tejbegríz kezdi elveszíteni a türelmét, de végül csak bedobok valamit.
– Akkor legyen az, hogy "ez az, csináld még, fájjon még jobban, te vaníliás cukros faszkurafi, ne hallgass rám, mennyire fáj, üss addig, míg be nem szarok és az ordításom ki nem vérezteti a neutroncsillagokat és nehéz-könnyű szartrágyaként bele nem taposom a saját tudatmaradékomat a gilisztafosos temetőföldbe!"
A szadista búzadara püré hümmög és azt mondja, nincs ezzel baj, de ez bizony nem egy szó, hanem egy mondat, úgyhogy válasszak valamit inkább a szótárból, de szerencsétlenségemre pont egy 60 írásjegyből álló szónál nyílik ki; úgyhogy a biztonsági szó, ami kimenthet a csávából így hangzik: "fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért". Járhattam volna rosszabbul is, a leghosszabb magyar szó ugyanis 70 írásjegyből áll, és úgy hangzik, hogy "eltöredezettségmentesítőtlenítetthe-tetlenségtelenítőtlenkedhetőiteknek".
És akkor elkezdődik a tejbegrízes szado-mazo szex: a cukros fahéjas édesség szájpeckeket, mellbimbó csipeszt, plüss béléses csuklókötöző pántot és korbácsot vesz elő, de mielőtt szépen sorban kipakolhatná a szarjait a konyhaszekrényre, azt üvöltöm: – Fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért!
– Hé! – akadékoskodik a grízgeci. – Nem is csináltam még semmit! Épp csak kezdődik a műsor!
De újra kimondom: – Fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért!
És az édes mamalika grízgömbjei közül túlvilági sikoly bugyog fel, majd puff, egy éles villanás, és a BDSM-tejbegríz egyszerűen felrobban, tejes pürével borítva be a konyhafalat. Erre persze becsönget az alsó szomszéd, ez a göndör, szőke hajú középkorú nő, aki a légy fingásától is a falra mászik, hogy ugyan mi a hüllő kloákáért robbantgatok hajnalok hajnalán a lakásban, de sejted, mit mondok neki. Azt, hogy "fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért" – és működik! A nő kiütött sakkbábuként dől el, majd a szemem láttára elpárolog, gőzzé válik, és véget ér az évek óta tartó basztatás. Hirtelen rájövök, hihetetlen hatalomra tettem szert, találtam egy biztonsági szót, ami mindenféle nehéz helyzetből kiránt, amit ha kimondok, abba hagyják a folytonos szopatásomat. Ránézek a polcon álló befizetetlen csekkekre, és kimondom a biztonsági szót, mire puff, pöfeteg gombaként kipukkannak. Felhívom a főnököm, és azt mondom neki: "Fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért!" – mire kapok rögtön két évnyi fizetett szabadságot. Elrohanok a templomba, ahol a falfehér Krisztus szobor elé térdepelve azt üzenem Istennek: "Fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért!" És a Mindenható is leszáll végre rólam! Elmúlnak a betegségeim, megoldódnak a magánéleti problémáim, mi több, a halott rokonaim rögtön feltámadnak. De aztán az egész emberiség nevében is kimondom a biztonsági szót, mire Isten ujjának egy pöccintésével messzire űzi a koronavírust, helyre jön a gazdaság, a rák ellenszere feltalálja saját magát, az éhezés pedig egy csapásra megszűnik az egész planétán. Így lettem én a Fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért-szuperhős. Ha kigyulladt egy lakás, azt üvöltik az ablakban álló szerencsétlenek: – Ó, segíts rajtunk, ó, fosszi-faszi-fosszilili, a kurva életbe már, nem tudom, kimondani!
És mivel nem tudják kiejteni, nem hallom meg a hívásukat, ők meg szépen fekete ropi csontvázzá égnek a tűzben.
– Gyorsan, elrabolták a csecsemőmet, segíts, ó, fosszilisdino-dano-foszi, bassza szájba az ég, nem tudom kimondani! – sikolt egy anyuka, akinek így bizony nem hallom meg a könyörgését, és a pár hónapos kisbabájából prostit csinálnak Kijevben. Szuperhős vagyok! Megmentem a világot! De csak ha ki tudják ejteni a nevem.
Azaz, oké, maradjunk annyiban, hogy efféle hős lehettem volna, de valójában közel sem így történtek a dolgok, onnantól kezdve, hogy a tejbeszart gríz elkezdte kipakolni a konyhaszekrényre a perverz mütyürjeit, nos, azóta én végig hazudtam: ugyanis már előszörre se tudtam kimondani ezt a kibaszott hosszú szót. Így hamarosan azon kapom magam, hogy a BDSM-tejbegríz egy csavaros fém szorítóval bünteti a heregolyóimat, én pedig azt nyekegem: – Fosszi-fo-fosszi-lis-dino-aztakurva, nem tudom kimondani!
És a BDSM-tejbegríz belendül: forrasztópákával égeti a mellbimbóm, gillette pengével kaszabol, egy nagy reszelővel véres bőrgalacsinokká pürézi a fitymám, és megszórja vele a testem, mintha csak kakaópor lenne, miközben azt ordítja: – Na, ki most a tejbegríz, te faszjankó, ki most a tejbegríz?
Estére aztán feladom a küzdelmet, elvérzek, meghalok, a lelkem bánatos oposszum pukiként röppen ki a testemből, és rögtön a Pokol tornácára száll, ahol a patás ördög azt mondja: legyek egészen nyugodt, mától ez az otthonom, nem is kerülhetek máshova, hisz életemben buja, sötét és beteg orgiákban vettem részt. Ezen persze felbaszom magam, mondom, akart a fene belefolyni abba a horror orgiába, a romlott tejbegríz kényszerített! Mire az ördög azt feleli, na, na, bármikor véget vethettem volna az egésznek, ha kimondom a biztonsági szót. De nyugodjak meg, rendes lesz hozzám, behajít ugyan a forró üstbe, de rögvest abba hagyja a nyuvasztásomat, ha úgy akarom, csak válasszak magamnak egy biztonsági szót.
Állok tehát a Pokol kénköves küszöbe előtt, és próbálok kitalálni egy biztonsági szót, egy végső kapaszkodót, ami kimenthet helyzetemből, ha esetleg nagyon eldurvulnának a dolgok, de nem jut eszembe semmi. A Sátán kezdi elveszíteni a türelmét, de végül csak bedobok valamit.
– Akkor legyen az, hogy "ez az, kínozz még, te patás, szőrös szarkolbász rőzse, ne hallgass rám, mennyire fáj, főzd a húsomat addig, míg le nem rágom fájdalmamban a saját szempillaszőrömet, és az Egyiptomban lemészárolt újszülöttek üvöltés-lebernyegei amputált gyöngytyúkokat nem darálnak a kibaszott szívkanyarulatomba!"
Az ördög hümmög és azt mondja, nincs ezzel baj, de ez bizony nem egy szó, hanem egy mondat, úgyhogy válasszak valamit inkább a szótárból. Ad is egyet, de kaján vigyorral a képén nyújtja át, és hamar kiderül, min bazsalyog annyira: bárhol ütöm fel a szótárat, ugyanaz az egy szó szerepel benne mindenhol, a "fosszilisdinoszauruszhányásvilágranglista-megdöntéseitekéiért." Rájövök, kurva hosszú öröklét vár rám, és már az is gyanús lesz a számomra, hogy nem magával a Sátánnal, csupán egy műanyag, Vaterán vásárolt ördögszarvakat viselő tálnyi tejbegrízzel van dolgom, ami még halálom után is csak tovább kínoz, míg végre le nem állítom a biztonsági szóval. Tudomásul véve a helyzetem becsücsülök hát a rotyogó üstbe, és már csak azért szorítok, hogy kínzóm borítson rám némi tejet is, némi grízt, meg kis vaníliás cukrot egy csipet sóval, és ha már szépen tejbegrízre főttem, majd megromlok én is lenn a Pokolban, és alaposan szétszadizok másokat bosszúból, mert bizony nincs az a biztonsági szó, ami véget vetne az élet sérelmekkel trágyázott fájdalom-körforgásának.