A norvég homoszexuális mikulás egy péniszmásoló készletet hagy a cipőmben, azzal az ünnepi üzenettel, hogy basszam seggbe magam a saját faszommal.
Azt hiszem, meg kellett volna takarítanom a bakancsomat, mielőtt kiteszem az ablakba, mert a norvég homoszexuális mikulás egyből rájött, milyen rossz voltam idén. Bizonyára felfedezte a cipőm talpán a megszáradt kiscica agyvelőt, ami akkor került rá, amikor halálra rugdostam a szomszéd néni terhes macskáját. Vélhetően felfedezte a műbőrből kiálló aprócska szilánkokat is, amik akkor fúródtak belé, amikor a bakancsommal berúgtam a helyi Magdaléneum üveges ajtaját, hogy ellopjam a fogyatékosoknak gyűjtött adományt.
Oké, talán tényleg nem viselkedtem túl jól az idén, de egy ingatlant azért megérdemeltem volna. A norvég homoszexuális mikulásnak írt levelemben külön kiemeltem, hogy ezúttal sem csoki mikulásra, sem pedig konzumszaloncukorra nem vágyom, helyette a budapesti városházát szeretném látni a cipellőmben – és micsoda szerencse, ahogy hallom, épp eladó! Már csekkoltam a Google Mapson: épp megfelelő a mérete, ha oda beköltözhetnék, a fogyatékosoktól elcsórt adománypénzből akkora karácsonyfát vehetnék, hogy daruval kéne feltenni a csillagot a tetejére. De ez csak álom marad: a norvég homoszexuális mikulás elkúrta a karácsonyomat. Se karácsonyfa, se városháza, helyette egy kibaszott faszmásoló készlet.
A péniszmásoló lényege, hogy az ember mintát vehet a saját hímtagjáról, és szilikonból kiöntheti azt: a csomagolás szerint olyan férjeknek ajánlják, akik sokat vannak úton, de nem szeretnék a hancúrlécüktől megfosztani az asszonyt. Esetleg kreatív kertészeknek, akik nem félnek különleges virágkarókkal feldobni az ágyást. No meg azoknak, akik egész évben rosszak voltak, ezért ideje seggbe rakniuk magukat a saját faszukkal. A doboz tartalmaz egy mintavételre alkalmas hengert, keverő spatulát és egy tégely világos bőrszínű szilikon gumit.
– Akkor is lesz városházám! – döntöm el, majd felkapom a norvég homoszexuális mikulás által meggyalázott bakancsomat, és betöröm vele a sarki háztartási bolt kirakatát, hogy lopjak még némi szilikont, mert egy tégely ehhez a tervhez bizony kevés lesz.
Szerencsére bőven akad mit ellopni a boltban, rámolom is haza nyomban, és hamarosan beindul a nagyüzemi fasztermelés a szerény kis otthonomban: míg a jégvirágos ablakon túl süvít a fagyos decemberi szél, mintát veszek eres, lüktető erekciómról a kandalló tűznél – csurran már a szilikon, és csillan a makkon az előnedv, mikulásdal virágzik ajkamon, ahogy meglep a jókedv: máshol a megformázott mézeskalácsok sülnek, nálam a formából kirázott műfaszok gyűlnek. És nini, mennyi-mennyi ismerős idom! Mind pont úgy néz ki, mint az én virgonc faszom! Míg odakinn templomharang ringatja a csillagokat, én nagy kupacba dobálom a kőkemény hímtagokat; egytől-egyig szépek, merevek és eresek, hevernek egymáson, mint a döglött keszegek. De nem állok le ám egyhamar, már a torkukat köszörülik az ébredező hajnali kakasok, ahogy a mikulásvirágok nyílnak, úgy bújnak elő ujjaim közül az újabbnál újabb faszok. Odasüss, ez bizony izgi, olyan mind mint az igazi, még a makk tapintása is hasonló, mint sertésbőré a kocsonyatálban! Mennyi fütyi! Bájdorongok lepik az asztalokat, teli velük minden polc, ha épppenséggel jól számolom, pont négyezerötszázhetvennyolc – immár bőrös virslivel van telis-teli ó a hűtő, szilikonfasz kalapot kapott a szénmonoxid-jelző, míg a megszeppent aranyhal egy akváriumába pottyant hancurvesszőt puszilgat, ezer klón péniszem leveri a szekrények tetejéről a családi fotókat. Már biztos dörzsöli ráncos kezét a norvég homoszexuális mikulás, azt hiszi, seggbe rakom majd magam a fütyikkel, de téved a vén buzeráns: ezek bizony nem fognak a seggemben úszkálni, ezek itt bizony az új városháza téglái!
Zsákban cipelem őket a hátsó udvarra, ahol kezdetét veszi a kőműves munka, pénisz a péniszhez simul, de semmi buziság, becsszóra – ez kérem szépen nemes genitália-architektúra: fehér ragasztó folyik a duzzadt makkokon, a sok csillag lesi, hisz ez pont úgy néz ki mint a csordogáló… viasz.
Mire a nap végre felküzdi magát az égboltra, elkészül a makklábon forgó cifra faszpalota! Irigykedve nézi a sok-sok ásító szomszéd, miután kiűzi az ágyból a vekkere – akad persze olyan is, aki dühös, hisz a giga fasz ház átlóg kicsit a szomszéd telekre. De sebaj, ne is térjünk ki most ezekre a hibákra. Az igazi művészetnek egyébként sincsen határa. Idesüss! Csigás faszlépcsők vezetnek fel a faszemeletre, és faszból van a dolgozószobák kemény kilincse is, persze – itt aztán egy fasz-székbe ülve dolgozhatsz egésznap a faszokon, vagy egy faszdíványra is fekhetsz, amikor mindez már túl monoton. Tágas fasz ebédlőben faszságokkal kényeztetheted a gyomrodat, a tetőtérben fasz-wellnessben heverheted ki a napi gondokat, a fasz-szaunában minden forró, párás, kuki szagú és meghitt, fasz-lépcsőzni se kell, mert felvisz a csúcsra a faszlift. A faszbálteremben makkos csillárok lógnak, lenn egy fasz kápolnában nemiszervek gyónnak! Két faszból van a kereszt is persze, de ha itt élsz, úgy se vágysz a Mennybe. A faszkandallóban megannyi felgyújtott fasz olvad, ha megszomjaznál, egy faszkehelyből olthatod szomjad. Faszból van az ablak is, és ha magadat akarod látni, sok-sok faszba kell nézned, nem pedig tükörbe, a telefon egy műbroki, ha anyád hangját akarod hallani, férfi makkot kell dugnod a füledbe. Faszokból gyúrt lemezlejátszó fasztűje masszírozza ki egy pörgő faszból az ünnepi nótát, és inkább meg sem említem, hogy ugyan miből építem meg végül a gigantikus karácsonyfát. Annyit azért te is megtudhatsz, hogy a csúcsdísz egy baszott nagy fasz.
Ám nem sokáig élvezhetem a nemiszerv királyságomat: épp a lőcstrónteremben ücsörgök a saját faszomon, amikor berobban a hír, Anonymus újabb leleplező felvétellel jelentkezett, ami szerint Karácsony Gergely titokban eladja a frissen épült faszvárosházát. A vevő a hangfelvétel szerint nem más, mint a norvég homoszexuális mikulás, aki darabokban az Északi Sarkra szállíttatja a díszes péniszpalotát.
– Nagyon rossz télapó voltam az idén, ezért megérdemlem, hogy a seggembe dugjam a városházát! – mondja izgatott hangon a télapó az Anonymus féle kiszivárogtatott felvételen. Ez lehetetlen! Karácsony Gergelynek semmi köze az én csodaszép faszpalotámhoz! Én magam építettem, a saját faszomból! És még csak nem is Budapesten élek! Ám úgy tűnik, Karácsony Gergely mindent el tud adni. Pár perc múlva mozogni kezd a föld, ahogy hatalmas gépszörnyetegek érkeznek, és elkezdik bontani a faszvárosháza falát.
– Állj! – sikoltozom, és fénytől megriadt csótányként rohangászom a markolók és a daruszörnyetegek körül. De csakhamar elhordják a csodaszép faszfalakat. Egy óra sem telik bele, és egyetlen elgurult szilikonfasz sem marad a telken.
– Ezt nem tehetik! – sírok egy dagadt munkásnak, aki letápászkodik az egyik markoló vezetőfülkéjéből. A pali kikerekedett szemekkel néz rám. Ekkor döbbenek rá, hogy a tegnap esti faszmásolás óta voltaképp még mindig nincs rajtam gatya.
– Fiúk! Egyet meg itt hagytatok! – kiált, mire mindenfelől munkások ugranak rám, és miközben úgy sikoltozom, mint egy malac, a földre szorítanak. Mint valami öleb, füttyszóra apró markológép érkezik, akkora csak mint egy sütisdoboz, és felszisszenek, ahogy hideg lánctalpaival felkúszik a meztelen combomon, mint valami mechanikus hernyó.
– Meló után beugrunk a Zöld Ászba kajálni? – kérdi unott hangon az egyik munkás a másikat, miközben én üvöltök, a markoló pedig munkához lát: a hideg markolókanál az ágyékomba fúródik, és vér spriccel, ahogy fatörzsként kifordítja a testemből a péniszem. Szakadnak az erek és a hússzövet, a fájdalom forrázó ősvíz, amelyben ezer és ezer ölelő medúzakar rángatózik. Miközben a markológép elgurul a kiszakított, véres faszommal, elsötétül előttem a világ. Utoljára arra gondolok, ha ezt túl élem, jövőre jól fogok viselkedni, nincs több megtaposott macska, nincs több ellopott adomány: és akkor talán megszán a norvég homoszexuális mikulás, és a bakancsomba dugja a saját kitépett péniszem.