Németh Szilárd úgy dönt, szigorú diétába kezd, és nem ingerli magát egy darabig hagymás vérbe sütött vibrátorokkal és marhapörköltbe főzött elemes csiklóizgatókkal.
De alig telik el három nap, a nyelvében ismét megtelnek a spermazacskók, és másra sem tud gondolni, csak hogy Durex Intense vibrációs péniszgyűrűt keverjen a lilahagymás paradicsomsalátába.
A negyedik napon meg is teszi, ám az eredmény kiábrándító, ízetlen, akár egy unott, mechanikus baszás, egyszerűen hiányzik belőle a koleszterin erotikája.
Ekkor jut eszébe, hogy akad még tüdős hurka a spájzban, az ágyneműs fiókban pedig egy tizenhét centis rúdvibrátor lapul…
Németh Szilárd orvosi csodaként is bevonulhatott volna a történelembe, de ő úgy döntött, inkább országgyűlési képviselőként és a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkáraként szerez hírnevet magának: Szilárd az egyéni teljesítményekben hitt, a kemény munkában – az pedig, hogy egy érzékeny hímvesszőmakkal a szájában született, az csupán kondíció, egy eleve adott valami, amit a legtöbben talán nem is szívesen reklámoznának.
Szilárd persze nem igazi férfi nemiszervet hord a szájában: ugyanúgy nyelv ficánkol a szájüregében, mint bárki másnak, és külsőre sem különbözik ez a szerve a többi emberétől. Ám mindazt a sok-sok kicsi, érzékeny idegvégződést, amit más fiúk a farkukban hordtak, Szilárdnak a jó Isten valamiért a nyelvébe csomagolta – sőt, talán még többet is.
Szilárd tizenkét éves volt, amikor rádöbbent a szájszexualitására. Ekkor már keményen dolgoztak benne a hormonok, és míg más fiúk gyűrött pornómagazinokat cserélgettek az öltözőben, és a gatyájukban matattak a pad alatt, valahányszor merész dekoltázst villantott a földrajztanár, Szilárdnak akkor szökött vér a szájmakkjába, ha megpillantotta a menzás néni kötényén száradó zsírfoltokat, amelyek olyanok voltak, mint egy idegen kontinens térképe, magáé a mennyországé talán.
Félreértés ne essék, korábban is szeretett enni – forgatni a szájában az ízes húsdarabokat, belefúrni nyelvét az izgatottan reszkető, hideg pörköltaszpikba, de csak tinédzser korától kezdődően robbantott extázis-tűzijátékokat a zsír agyának örömközpontjában.
Tudta, Isten valamiért nemi szervnek teremtette a nyelvét, ám a Mindenható kimérten adagolja a gyönyört: mindig odafigyel rá, hogy az ember ne kapjon túl sokat a jóból, hogy legyen egy határ, legyen egy fal, amin túl már elérhetetlen számára a megfoghatatlan mámor – teszi ezt talán azért, mert van extázis, amit nem bírnak már ki a földi sejtek, a kéj zabolátlan hullámai képesek szétszaggatni egy egészséges tudatot. Szilárd hiába kapott tehát makkot a szájába, a pénisze érzéketlen volt, és nem is foglalkoztatta túlzottan a hétköznapi értelemben vett szex, amely kívülről nézve valahol szánalmasnak is tűnt számára, egyszerű biomechanikának – dörzsöld meg itt, nyomkodd meg ott, és jó lesz.
Szilárd nem vágyott érintésre: hiába volt ilyen érzékeny a nyelve, a beszéd nem okozott nagyobb szexuális stimulációt a számára, mint amikor a fiúk pénisze hozzádörzsölődik az alsónadrágjukhoz járáskor. A kis érzékeny idegvégződések és az ízlelőbimbók egymásba csavarodása miatt szexuális kéjt csak bizonyos ízek és textúrák együttes hatására érzett. A nyelves csók és az orális szex sem izgatta: az embereknek csupán emberízük volt mindenütt, unalmas, egysíkú, a húsba bele kell harapni rendesen, hogy feltárulkozzanak a csodálatos ízek, nem pedig nyalni.
Szilárd tinédzserkora azzal telt, hogy éjszaka, a szobája magányában a nyelvével játszadozott: miközben a spájzból elcsent kolbásszal masszírozta a nyelve hegyét, VHS kazettákra felvett főzőműsorokat nézett. Tizenhárom éves korától rendszeresen gasztro-ejakulált is: Isten apró spermazacskókat teremtett a nyelvébe, amelyek a fűszeres hús érintésére egy kéjvillanással kiürültek, ilyenkor fehér, sós levet izzadtak a nyelvbimbói, és a szája megtelt a saját spermájával, ami külön fűszerezést adott a megrágott falatoknak. Szilárd fiatalkora azzal telt, hogy boldogan nyeldekelte a gecijében pácolt finom falatokat, és így kitapasztalta, hogy mely ételek okozzák a legintenzívebb orgazmust a számára.
Mint kiderült, Szilárdot a hús és a zsír izgatta igazán, a zöldségek a gyümölcsök nem hozták lázba a nyelvbimbóit, de még a pogácsa is csak akkor, ha tepertős volt. Hála a sok maszturbációnak, szép lassan elhízott: ekkor döbbent rá, hogy voltaképp el van átkozva. Míg a normális szex egészséges, az átlagos nemi élet jótékony hatással van a szív- és érrendszerre, őt egyszerűen arra kárhoztatta Isten, hogy a koleszterin miatt szó szerint belepusztuljon a gyönyörbe.
Szilárd tudta, az életével játszik, ezért huszonéves korában megpróbált normális kapcsolatot létesíteni egy nővel, de nem működtek a dolgok. Az sem segített, amikor hatalmas sonkaszeletnek képzelte párját az ágyban. A nő megérezte, hogy társa egyszerű húsként kezeli, és hamar szakítás lett a dologból. Szilárd akkor úgy döntött, nem próbálkozik többet, átadja magát a gasztroszexuális izgalomnak – nem pazarolhatja a benne rejlő mámorlehetőségeket más emberekre.
Ha fel kell robbannia a szívemnek ahhoz, hogy átéljem az igazi gyönyört, akkor legalább úgy halok meg, hogy belekóstoltam a mennyországba! – döntötte el.
Korábban arra gondolt, esetleg szakács lesz – a tudása megvolt hozzá, de képtelen lett volna elviselni a gondolatot, hogy mások egyék meg, amit ő főzött: mintha falatonként megcsalná őt az étel. Nem sok mindenhez értett, ezért úgy döntött, politikus lesz. Napközben ezt a pályáját egyengette, éjszaka pedig újabb és újabb praktikákkal tágította a kéjhorizontját: elszabadult gasztroszexuális asztronautává vált, aki idegen, csodálatos űrbéli tájakon hasított át, miközben egyre nagyobb lángokkal égett – és bár tudta, a végén hamuvá porlik, semmiért sem adta volna fel ezt az utazást.
Kísérletezésbe kezdett. Az első maszturbátortalálmánya a vibrátoros tarhonya volt: egy online szexshopból rendelt tizennyolc centis orvosiszilikon-borítású alumíniumvibrátort egy tál gőzölgő, zsíros tarhonyába dugott, majd lassan kanalazgatni kezdte a pásztorételt. A gömbölyded tésztadarabok még hosszú perceken át rezegtek a tányérban búgó vibrátortól, így mikor hozzáértek Szilárd nyelvéhez, az orgazmus vakui villantak a koponyájában. Mire az egész tálat befalta, leizzadt a gyönyörben, és csak úgy kapkodta a levegőt, az álláról pedig az ölébe csorgott a fűszeres zsírtól besárgult sperma.
Újabb és újabb találmányok követték az előzőt: a bizsergető síkosítóval bekent löncshúst az análgolyókkal felturbózott paprikáskrumpli követte, majd jött a vecsési savanyú káposztába töltött elemes prosztataizgató… Szilárd hamar rádöbbent: a magyar konyha súlyos ízei kifejezetten alkalmasak rá, hogy kimasszírozzák az emberből az ondót. Próbálkozott ugyan indiai, kínai és török ételekkel is, de kifejezetten a lacikonyha klasszikus gyöngyszemei voltak alkalmasak az önkielégítésre. Így hát gyanakvóan méregette a kibontakozóban lévő nyugati ételtrendeket: megvetette a divatos vegán ételeket, a műanyag hamburgereket, de leginkább attól a hírtől kapott frászt, hogy nyugaton már olyan éttermek is nyíltak, ahol rovarokat szolgálnak fel. Számára az evés szeretkezés volt, és noha bármikor a magáévá tett volna a nyelvével egy disznót, egy bogárral már nem szexelt volna.
Szilárd zsír-meteorköpenyt húzó spirituális ezo-gasztro-szexuális utazását csak a mérleg állította meg olykor: ilyenkor, mint most is, Szilárd elhatározta, hogy leáll, hogy szigorú diétába kezd, elvégre több van az életben, mint a szexuális kéj, ott van mindenben az univerzális membrán-gyönyör rezgés, és talán nem csak a nyákos nemi szervekkel lehet felfogni őket.
De aztán telnek a napok: megtelnek a nyelv-spermazacskók, és megtelik a böngészője is a meglátogatott recept- és szexshopoldalak linkjeivel. Amikor pedig ráakad az egyik bolt kínálatában a fekete makk-rotátorra, összeáll a fejében a tökéletes recept.
*
Szilárd tudja, hogy ez meg fogja ölni. Ó, de milyen szép halál is lenne… Fekete makk-/péniszmaszturbátor stimulációs mandzsettával… A jobb-bal irányú extra rotáció 3 sebességfokozatban állítható… 7 cm mély, belső átmérője kb. 4,5 cm… Milyen jól illene ez a pacalpörkölthöz! És szinte már látja is lelki szemei előtt a pajzán szexételt…
Miután megszületik a fejében a gondolat, egy napig bírja már csak a diétát: kihajítja a kukába a kerti salátát, rendel tíz darabot a makk-rotátorból, és elindul a piacra tisztított, előfőzött, csíkozott pacalt venni.
Másnap délelőtt meghozza a futár a pénisz-rotátokat egy jellegtelen, diszkrét csomagban. Szilárd kulcsra zárja az ajtót. Kikapcsolja a telefonját. Kibontja a csomagot. Előveszi a pacalt. A hagymát. Meggyújtja a gázt, kihalássza a szekrényből a kondért. És kezdetét veszi a főzés. A függönyöket átmossa a húsgőz magányos kísértete. A robbanó zsírbuborékokban felkacagnak az angyalok. Szilárd kavar és dúdolgat.
– Babérlevél és feketebors, hisz oly keserű a magyar sors. Meg egy kis fokhagyma és kömény, a boldogság úgy jó, ha tömény. Füstölt szalonna és pirospaprika. Ha már megölsz, előtte ringass álomba!
Amikor elkészül a pacal, Szilárd bekapcsolja a pénisz-rotátorokat, és a fazékba borítja. A kis fekete makkszopók úgy cuppognak, mint a polip tapadókorongjai. A csíkokra vagdosott tehéngyomor pajkosan reszket a vibráló szexjátékoktól. Szilárd előjátékként kihozza a spájzból a kolbászt, és szopni kezdi: hagyja, hogy egészen a torkáig csússzon a kemény húsrúd, még akkor is csak tolja, tolja lejjebb, amikor már úgy érzi, hánynia kell. Majd mielőtt valóban kirobbanna a gyomortartalom a száján, egy erős mozdulattal ráharap és elrágja. Gyönyör. Előváladék kezd csorogni a nyelvbimbó-pórusaiból, de tudja, az igazi élvezet még ezután következik.
– Mutasd magad, te ringyó! – incseleg a gőzölgő fazékkal, és bár érzi, kissé talán merész húzás volt leringyóznia a szeretett tehéngyomorcsíkokat, úgy érzi, efféle mocskos huncutságok beleférnek a pacal-kapcsolatba. Villát szúr az egyik makk-rotátorba és a nyelvéhez emeli. A fekete tapadókoronghoz pacalcsíkok tapadtak: a zsírnyálkás hús hozzáér a nyelvéhez, a szexjáték pedig elkezdi belerezegtetni a húst Németh Szilárd hímvessző-nyelvébe.
– Baffad a nyelfem! Baffad keméfen! – nyöszörög Németh Szilárd, ahogy a makk-rotátor körbe-tehénnyálkázza érzékeny nyelvbimbóit. Részeg, tompa parázs – megtermékenyítő mészárszékhab: Szilárd mintha megveszett volna, tolja befelé a szexjáték-pacalt, habzik a szája, ahogy csorog a geci – felkészült rá, hogy milyen jó lesz, de ami végül a nyakába zúdul, arra nem lehet felkészülni – ráül a szájára az univerzum és nyögdécsel – extázis-mocsár, a sejtek életbányája – baffad a nyelfem – a kéj vízhólyagja kipukkan – az érzékelés szitakötőszárnyai szakadnak – lépsejtes gyönyör – baffad, baffad – már csak sejtkacsok vannak, amik fogják az élet boldogságát – de még a közvetítő húst is elértékteleníti maga a transzcendentális mámor – és jön az újabb villa az újabb rezgő tehéngyomor-cafattal – baffad – Németh Szilárd szemei átfordulnak, befelé fordulnak, az üreg mélyébe bámulnak – és ott, belül, benn látja már a falat, amit át kell szakítani GYÖNYÖRREL, hogy hozzáférjen a mindent felemésztő végtelen szépséghez, ott, ott egy másik világ pulzál, lüktet, mint szív, ott az Isten-góc, amibe bele kell gabalyodni örökre. Németh Szilárd érzi, hogy a pacal megöli, hogy most mindennek vége, de baffad és baffad, mert boldogan meghalni a halál ellenforradalma – örömiszap, elnyalt borostyán, örömkalászok hajolnak, aratás van – baffad! – Németh Szilárd átszakítja a gyönyörmembánt, és meghal, csak azért, hogy újjászülethessen.
Ismeretlen bolygón ébred – vöröses-lilás sztratoszféra terpeszkedik fölötte, idegen csillagképek, hízott almaként ismeretlen holdak csüngnek az égen – ott fekszik anyaszült meztelenül, és megérkeznek a pacalnők: gyönyörű, sudár asszonyok, de a testüket zsíros, reszkető tehéngyomorból gyúrták. Cuppognak, zsíros nyálkát eresztenek, ahogy rámásznak: – Tégy a magadévá minket, Szilárd! – nyöszörgik, és fűszeres illatú vaginák nyílnak a testükben. Ráülnek a férfi szájára, magukba vezetik a péniszét, dorombolnak, ahogy becsusszan a lacikonyha-pinájukba a képviselő tömör, vaskos ujja. Baffál!
– Nyaljad, Szilárd a pacal-segglyukam! – szörcsögi tehénszövet-nyelven egy hús-szivacsos puhatestű nő, és bevezeti Szilárd gyönyörtől lüktető nyelvét az izgalmas, fűszeres ízeket ígérő végbélnyílásába. Szilárd elélvez: nyelve fehér kísértetgecit robbant a nő picsájába, az pedig az idegen holdakra üvölt a gyönyörtől – a bolygók az orgazmus takonyhúrjain pengetett égi muzsika dallamára rezonálnak; Szilárd pedig tudja, hazatalált, ez az otthona, ez itt a mennyország, amelynek térképét már gyermekkorában a menzás néni zsírfoltos ruháján felfedezte. Tudja, a kanyonokon túl a gonosz saláta-emberek laknak, hagymából és répából épült mecseteikben hablatyoló nyelveken a gonosz istenekhez fohászkodnak, és bogarakkal fajtalankodnak – de majd ő megvédi a pacal-asszonyokat: húspástétommal keni be a testét, amely kemény páncéllá szárad körülötte, és csatába indul. Ez itt a magyar konyha győzelme, ez itt a koleszterin-diadal, gondolja, miközben lecsorog a torkán a pacal-nő segglyukából kifolyt nyelvbimbó-geci.