Egy nap váratlanul megérkeznek a földönkívüliek, és Bayer Zsoltot riasztják, hogy vegye fel a kapcsolatot velük, mert mint kiderül, az ufonauták kizárólag autofellációval képesek kommunikálni.
A higgadt, mérsékelt és megfontolt jobb oldali publicista világ életében próbálta titkolni, hogy fekete öves önszopó, aki az emberi anatómia határait feszegető speciális testhelyzetekben is képes orálisan kényeztetni önmagát, ám úgy tűnik, valahogy csak belekerült az aktájába ez az igen kényes dolog, a kormány pedig nem restellte megbízni őt azzal, hogy segítse elő az intergalaktikus nemzeti konzultációt a saját örökítőanyagának a nyeldeklésével.
Persze nincs mit tenni: a nemzeti együttműködés nem ismer határokat, Bayert végül a Boldogasszony Zarándokvonat különjáratával szállítják Csiklósomlyó határába, ahol a szódapatron alakú űrhajó leparkolt két napja. A publicista már csak abban reménykedik, hogy tisztességes űrlényekkel hozza össze a sors, elvégre attól, hogy beszéd helyett a saját faszukat szopkodják, még lehetnek jóravaló konzervatív keresztények.
Mindenesetre kecsegtető jelnek veszi, hogy Csiklósomlyót választották az űrutazók leszállási pontnak – ha már így vonzzák őket a mélykeresztény őscsakrák, akár még egyetértésre is juthatnak ezzel a kollektív önszopással. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy maga Ferenc pápa is ide érkezik majd a nyáron, márpedig róla Bayer már korábban megírta, hogy ő egy marha – olykor tehát a szakrális helyeken is felbukkanhatnak igazi farizeusok.
Bayer minden reménye elszáll aztán hamar, amikor megpillantja az erdő szélén ácsorgó kocsonyás földönkívülieket: két kezük van ugyan és két lábuk, de a fejük egy taknyos polipé, amiből hat pénisz meredezik pontosan ugyanennyi száj fölött, és üdvözlésül már is bekapják az egyik homlokukból kiálló lőcsöt, majd nagy átéléssel kezdik forgatni a szájukban. Bayer látja rajtuk, hogy valamiféle norvég liberálisok lehetnek – már alig várja, hogy alaposan kiossza őket, csak abban nem biztos még, hogyan mondják önfasszopásul azt, hogy genderterrorizmus.
– Uram, készen áll? – szegezi Zsocának a kérdést egy mufurc képű katona, mire a gyakorlott műsorvezető bólint és sorban ledobálja a ruháit, díszzsebkendőjét a patinánsan összehajtogatott öltönyére fekteti, majd a történelmi kapcsolatteremtés pillanatait megörökítő kamerák össztüzében leül a földre, és kitátott szájjal a saját öle fölé hajol. Hogy miről folyik aztán a diskurzus, azt a résztvevőkön kívül senki nem tudná megmondani: az ufonauták szárazra szopkodják a saját fejükből kicsüngő makkokat, miközben Zsoca is egyre hevesebben köröz nyelvével a saját húgycsőnyílása körül – míg aztán nagy egyetértésben mindenki a szájába spricceli az örökítő trutyit.
– Na? Mit mondtak? – kérdezik Bayert, aki bevallja, hogy bár csak most kezdődtek még el a tárgyalások, és nagyjából a köszönésig jutottak csak, neki olybá tűnik, hogy az összes földönkívüli egy igazi kretén, barom állat, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt kis proli. De ha szükség van rá, folytatja a diskurzust, csak hát regenerálódnia kell, mert ő sem fiatal demokrata már – hoznak tehát neki vitamonokat és protein italt, hogy újra töltse a zacsiját.
Így telnek a napok – kínosan lassan haladnak az intergalaktikus tárgyalások, noha Bayer mindent belead: olykor fejen állva veszi a saját szájába a makkját, máskor oldalt fekvő pozícióban szívogatja magából az örökítőanyagot – de végül a fáradtság győz, pedig még az idegen ABC feléig sem jutott el a norvég libsikkel. A kormányt eközben egyre jobban aggasztja ez a céltalan egyhelyen szopakodás: pár nap múlva kiderül, hogy már az ellenzék is megpróbálta felvenni videó üzenetben a kapcsolatot a földönkívüliekkel, és Gyurcsány Ferenc kisfilmet küldött az ufonautáknak arról, amint másfél órán keresztül nyalogatja a saját péniszét Dobrev Klára segítségével, aki a Révai Nagy Lexikon A-tól K-ig kötetét a férje nyakába pakolta, csak hogy a DK vezető politikusa összegörnyedve elérje nyelvével a nedvesen gyöngyöző makkot. Bayer Zsolt persze a saját heréinek a nyalogatásával hamar meggyőzte róla az idegeneket, hogy Gyurcsány minden előváladéskos faszcuppantása kamu, hisz a DK vezetője még a saját faszát szopva is képes hazudni – ám többet nem bírt már közölni az ufonautákkal, mert végelgyengülés miatt a kórházba kellett szállítani az ECHO TV önkielégítésben lerongyolódott műsorvezetőjét.
A kormány ekkor levelet küldött a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének, hogy ideje lenne meghálálniuk a sok-sok rájuk pazarolt uniós suskát, és segítsenek automatizálni Bayer Zsolt autofellációját, hogy sikerrel zárulhassanak a tárgyalások: az MTA szakemberei pár napon belül felkeresték a kórházi ágyban lábadozó higgadt, mérsékelt és megfontolt Bayer Zsoltot, és méreteket vettek róla, majd rekord idő alatt megalkották azt a speckó androidot, ami 24 órán át képes önmagát szopni Bayer helyett. A publicista megkönnyebbülten veregette hátba robotmását, hogy végre visszatérhet a szellemi harcmezőkre, és rábízhatja az önkielégítést hálátlan feladatát erre a mesterséges lényre – vissza is utazott Budapestre, és onnantól kezdve a tévéképernyőről követte ő is, hogy alakulnak a sperma lefetyelő tárgyalások. A robot Bayer pedig nem hozott szégyent Mária országára: a legkülönösebb pózokban nyalogatta a lőcsét, egy perc pihenőt sem tartott, és míg a földönkívüliek akár egy szót is kimondtak volna, ő már kétszer a szájába élvezett egy nagy adag folyékony szilikonnal dúsított szintetikus fehérje-turmixot – betyárosan csordogált végig az arcán.
Ki is derült aztán hamar, hogy felesleges volt az egész hűhó: a földönkívüliek mindegyike igazi kretén, barom állat, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt kis proli, pont ahogy azt a higgadt, mérsékelt és megfontolt Bayer mondta, mármint az igazi, de a robot legalább azt is el tudta magyarázni, hogy miért azok: se világbékét, se háborút nem hoztak ezek a cseszett ufonauták, évek óta járják a galaxist, hátha rábukkannak végre egy olyan planétára, ahol szexinek találja valaki, amint a saját fejükből kiálló faszokat szopkodják, de mindezidáig köcsögjankónak nézték őket szerte az univerzumban – és a robot Bayer felvilágosította őket, hogy bizony ezen a bolygón sem lesz ez másképp. Technikai újítást sem hoztak a Föld lakóinak, elvégre az űrhajójuk úgy néz ki, akár egy átkozott szódapatron, még egy NDK-s sci-fiben is kiröhögték volna ezt a tákolmányt. Ami pedig az univerzumról megszerzett tapasztalataikat illeti, na abból sem lesz cikk a Magyar Időkben: volt ugyan valamikor valamiféle elgondolásuk a teremtésről, arról, hogy Isten voltaképp egy folyamatosan autofellációt végző tökéletes lény, és a világ akkor ér véget, amikor befejeződik ez a magányos aktus – de nem emlékeznek már pontosan a részletekre, mert ők olyan régóta csak magukat szopják, hogy a külvilág tulajdonképp nem is érdekli már őket.
Így zárult tehát a nagy és legendás intergalaktikus kapcsolatteremtés, az újabb sikeres nemzeti konzultáció – oszt csókolom, szépen mindenki hazament. Ám aztán kiderült, hogy a csöszött földönkívüliek mégsem mentek haza, csak tovább vándoroltak Norvégiába, ahol szó se róla, mindenki rohadt szexinek találta, ahogy a fejükből kiálló geci ontó csápokat szopkodják. Jött is aztán mindegyik fasszopó Norvégiába, végül már annyian érkeztek a szódásszifon űrhajókkal, hogy az Unió nem tehetett mást, befogadta őket, és aztán szépen leosztotta a tagállamok között a letelepedési kvótákat, pontosan megmondták, melyik országnak hány péniszfejű űrlényt kell befogadnia. A magyar kormány többször felhívta rá a figyelmet, hogy ez így nem oké, mert a végén még az idegen kultúra kiszorítja a sajátunkat, de senki nem hallgatott rá. És pár év sem kellett hozzá, ellepték a magyar városokat a saját faszukat szopkodó űrlények – már annyian voltak, hogy meg kellett tanulni a nyelvüket is, ami aztán szép lassan, de biztosan elkezdte kiszorítani a magyart.
Így lett tehát az orális önkielégítés az új közös nyelv, amit a liberálisok igen melegen üdvözöltek.
– Higyjék el, nincs ennél csodálatosabb kommunikációs forma! – mondta a francia miniszterelnök, amikor még voltak szavai, és nem csak a faszát szopkodta: – Az űrlények megtanítottak rá minket, hogy a szeretet univerzális nyelv, hogy szeretnünk kell magunkat ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk! Gondoljanak bele: ezentúl bármit mondunk, legyen szó akár a legbántóbb szavakról, a legotronbább káromkodásról, akkor is csak a szeretet csodálatos nyelvén beszélünk majd! Arra biztatom minden férfitársamat, hogy szopja le magát!
Szép lassan átalakult a világ. Aki képtelen volt bekapni a saját faszát, mert nem volt elég hajlékony, az egy kiló kenyeret sem tudott kérni a boltban. A kis pöcsű embereknek és a nőknek aztán a szavukat sem lehetett többé hallani. A nyelvújítás miatt a férfiak műtéti úton távolíttatták el a lengőbordáikat, hogy kényelmesen a hímvesszőjükhöz férjenek a szájukkal. A gyerekek 18 éves korukig nem beszélhettek nyilvánosan, a rádióból csak a szopott makkok cuppogása szólt, de még a himnuszt is átírták bráner szopásra – a híradó akár pornófilm is lehetett volna, a nemzeti konzultáció csak az önmaguk herezacskóját nyalogató emberek fotóiból állt, és így tovább.
Beköszöntött az önfelláció utópia, de ez cseppet sem tette boldoggá Bayer Zsoltot, akit egyre kevesebbszer hívtak a stúdiókba, és akinek írásait az újságok is régóta hanyagolták. Bayer döbbenten vette észre, hogy lecserélték őt a saját felfejlesztett robot változatára, aki 24 órán át volt képes szopkodni magát. A pohár akkor telt be, amikor saját műsorának, a Bayer Show-nak a vezetését is erre a szopó automatára bízták. Hitetlenkedve meredt ezután hétről hétre a tévéképernyőre, amikor az ECHO TV-re kapcsolt: a főcím, a zene ugyanaz volt, még a beköszönő szöveg is: és most következzen a higgadt, mérsékelt és megfontolt műsorvezető, Bayer Zsolt – ám a műsorban nem voltak többé lejárató bejátszások, vagy rasszista poénok: másból sem állt, csak a robot Bayer a fotelban ülve egy órán szopta a saját faszát, méghozzá premier plánban… És az emberek tapsoltak. Zabálták. Imádták. Mert a Bayer robot önszopó nyelven csak úgy ontotta a poénokat.
Bayer Zsolt ekkor döbbent rá arra, micsoda igazság rejtőzik abban a mondatban, amit korábban már százszor, ezerszer elsütött, de soha át nem érezte annak őszinte valóság tartalmát: ez a világ bizony megérett a pusztulásra. Éveken át azon dolgozott, izzadt, vesződött, hogy a tévé előtt kuporgó nyugdíjas néniket meggyőzze arról, hogy nem az a legnagyobb problémájuk, hogy csak a legolcsóbb tetű parizerekre van pénzük a boltban, vagy hogy rohad rájuk a kórházi vakolat, amikor több órán át ülnek egy orvosra várva, hanem hogy Kanadában már házasodhatnak a melegek férfiak, és hát fúj. A nyugati fertőtől próbálta megvédeni őket, erre tessék, besugárzott a dekadencia, méghozzá az űrből, és most főműsoridőben mindenki azt bámulja, ahogy egy szintetikus élőlény saját magát elégíti ki szájjal.
Ugyan mit lehet erre mondani? Hogy az egész világ egy hájfejű, becstelen geci, egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt, kis proli, a Föld pedig a legnagyobb darab az emésztőgödörből?
Vagy azt, hogy "ez a világ megérett a pusztulásra". Igen, Bayer ezt mondogatja – újra és újra. De már senki sem érti. Mindenki arra kéri, hogy vegye a szájába a saját faszát.