Vásárolok egy vibráló péniszgyűrűt, de a kütyü két perc után megdöglik, aztán visszajár kísérteni engem a szelleme.
Először az aranyhalamat nyírja ki: arra ébredek éjjel, hogy bugyog a víz az akváriumban; miután felkattintom a villanyt, látom, hogy Kefir, az aranyhal előre-hátra dobálja magát. Közelebb hajolva észreveszem, hogy kék ektoplazmaként materializálódott a teste körül a vibráló péniszgyűrű, és a szart is kirázza a kis Kefirből, miközben a gumi csiklóizgató dudorjával az aranyhal apró koponyáját próbálja feltörni. Amikor sikerül vele lefúrnia egészen az agyáig, vér színezi rózsaszínűre a gömbakvárium vizét, a gonosz péniszgyűrű-lidérc pedig berregve felkacag, és huss, eltűnik.
A terror aztán még magasabb fokozatra kapcsol: éjfélkor arra kelek, hogy egy vibráló gumi próbálja összeszorítani az orromat, és nem kapok levegőt, máskor a virsli, amit épp eszek váratlanul rezegni kezd a torkomban, amitől majdnem megfulladok. A feleségem nem hisz nekem, szerinte csak beképzelem, hogy egy túlvilági szexjátékszer próbál az életemre törni.
Ám én nem hagyom annyiban, visszamegyek a szexshopba, ahol azt az átkozott gyűrűt vettem, hogy panaszt tegyek. A pult mögött álló fiatal srác egy darabig hümmög, aztán megértően bólint: – Én hiszek magának… Engem éveken át kísértett a hereszag.
Nehezemre esik elhinni, hogy az, hogy valakinek büdösek a golyói az egyenértékű probléma azzal, ha egy döglött démonikus szexkellék próbálja megölni, de a srác már belekezdett a meséjébe: – Szóval egy nap arra ébredtem, hogy hereszagúak a heréim. Ebben talán semmi meglepő nincs, sőt, talán abban sem, hogy a hereszagot aztán képes voltam megölni dezodorral – magyarázza teljes beleéléssel. – Ám az a rohadék hereszag nem akart meghalni… A mosdatlan golyóbűz kísértete már másnap visszatért… És akkor már nem fogott rajta a dezodor…
Hitetlenül rázom csak a fejem, szerintem szopat a csávó, de képtelen befogni: – Ráadásul a hereszag kísértete egyre pofátlanabbá vált… Igazából tönkre tette az életem. Már nem csak a golyóim körül bukkant fel, hanem olykor például beköltözött a számba. Ekkor már fél éve jegyben jártam, de a menyasszonyom azt gyanította, hogy idegen férfiak golyóit nyalogatom, ezért hereszagú folyton a szám. Én persze hiába magyaráztam neki, hogy a démonikus hereszag űz gonosz tréfát, nem hitt nekem, és elhagyott.
– És sikerült tőle aztán megszabadulni? – kérdezem, mint aki már félig hisz a csókának.
– Nem volt egyszerű – mondja az eladó. – Rájöttem, hogy a halott hereszagot csak egy halott dezodor ölheti meg. Vettem tehát egy dezodort, és megpróbáltam megölni. De rohadt nehéz ám kicsinálni egy dezodort, nekem elhiheti. Pedig próbálkoztam ám mindennel: patkánymérget kevertem egy pohár vízbe, amit aztán a dezodor elé tettem, de a dezodor sejthette, mire készülök, mert nem itta meg. Aztán áramot vezettem a fürdőszoba kilincsébe, de a dezodor csak azért sem nyitott be a mosdóba. Végül hátba szúrtam egy kibaszott késsel. Ekkor purcant csak ki.
– És aztán a döglött dezodor elintézte a döglött hereszagot? – kockáztatom meg.
– Bárcsak ilyen egyszerűen ment volna – sóhajt a srác. – Ám a dezodor igencsak pipa volt rám, amiért kinyírtam. Nem is tudom, mit képzeltem… Ja, majd pont a gyilkosán fog segíteni! Ehelyett a döglött dezodor és a döglött hereszag összefogott ellenem. Egyesítették erejüket, így aztán minden éjfélkor arra ébredtem, hogy egy here szagú dezodor keni össze a testem tetőtől talpig. Az akkori munkahelyemen nem tolerálták sokáig a lemoshatatlan golyó bukét, így aztán az állásomat is hamar elvesztettem.
– Fura – motyogom. – Nem érzem, hogy here szagú lenne.
– Persze hogy nem – dünnyögi a fiú. – Azóta megtaláltam a megoldást. Hívtam szakembert. Egy médiumot. Az pedig elmondta, hogy a dolog nyitja csupán annyi, hogy egy olyan szellemet kell segítségül hívni, aki szeret, és hajlandó megküzdeni az engem kísértő démonnal. Így a hereszagú dezodort végül Márta nagynénikém intézte el, Isten nyugosztalja.
Izgatottan térek haza: a neten hamar rábukkanok egy médiumra. Felhívom, elmagyarázom neki, mi a problémám. Már aznap estére lefoglalok egy szeánszot a lakásomban. Pont jól jön ki a dolog: csütörtök van, ilyenkor a feleségem soká végez csak a munkahelyén.
Hamarosan megérkezik a médium: az idős nő úgy néz ki, mint valami kiégett filmsztár, arca alig látszik a töménytelen smink alatt, nyakában egymással koccintanak az amulettek. Ahogy belép az ajtón, berregést hallok, és a nyanya a lába közé kap ráncos kezével. Azt mondja, egy erős negatív entitás jelenlétét érzi a lakásban. Hamar gyertyákat gyújt, és körbejárja a szobákat egy ázott kutya illatú füstölővel. Majd mikor lekapcsoljuk a villanyt, azt motyogja, hogy kész megidézni egy szellemet, csak nevezzem meg, kinek a segítségét kérem.
– Valaki esetleg a családból? – kockáztatja meg.
Bólintok. A nagyapám nevét mondom. A nagyfater mindig is rendes volt velem: gyerekkoromban ő tanított meg biciklizni. A médium egy fotót kér. Feltúrom érte a szekrényt, legalább húsz percen át kotorászok a régi felvételek között, mire találok az öregről egy megsárgult fényképet. A nyanya szeme ekkor a saját koponyájába fordul, és nyöszörögve transzba esik. Hamarosan derengő kék fényecskék jelennek meg a plafon alatt: mintha világító rovarok röppentek volna be az ablakon, amik most egyetlen rajba készülnének tömörülni a fejünk fölött. A médium valami túlvilági nyelven hablatyol: erre az arcom előtt a világító rovarraj lüktető pénisszé áll össze. Alig hiszem el: egy világító, félig áttetsző fasz lebeg az orrom előtt.
– A nagypapa itt van már közöttünk – nyivákolja a banya.
– Ez meg mi a szar? – mutatok a lebegő faszra.
– Az ön nagyapja – motyogja sértetten a nő. – Jó, nem az egész, de hát az egész nagypapát nem tudom megidézni.
– Hogyhogy nem tudja megidézni a teljes nagyapám? – ripakodok a nőre.
A médium ekkor mélyet sóhajt, úgy néz ki, mint aki már százszor elmagyarázta az élete során azt, amit most nekem is el fog: – Csak nagyon kevés médium képes egy egész halott személyt megidézni, és higyje el, azok aztán meg is kérik az árát. Én, amint látja, csak egy részletét tudom a túlvilágról idehívni. Ezzel szinte minden médium így van. Van, aki a fejekre specializálódott. Van, aki a végtagokra. Egyszer részt vettem egy szeánszon, ahol egy pasi képes volt megidézni híres emberek vékonybelét. Ön látta már Napóleon patkóbelét? Én már igen. De amint látja, én nem ezekre vagyok specializálódva, hanem a…
– Faszokra… – fejezem be helyette a mondatot, és riadtan hátrálni kezdek nagyapám eres döglött pöcse elől, de az meg izgatottan repül felém, mint egy gazdijához igyekvő vidám kiskutya. Kísértetplazma-fasznyálkával keni össze az arcom, ahogy a nyakamba ugrik, nézi hogy meg nőttem, ki is présel néhány könnyet a faszlyukán keresztül.
– Ó, nem is sejti, mennyit képesek olykor fizetni az emberek, hogy híres halott emberek nemi szerveit lássák! – Vigyorog rám a banya a gyertyaláng mögül. – Vagy az özvegyasszonyok, hogy egy utolsó tüzes éjszakát eltölthessenek a férjeikkel.
Nagyapám pöcse össze-vissza csókol cuppogó kísértet-húgycsőnyílásával, én pedig úgy hessegetem, mintha egy idegesítő darázst próbálnék elkergetni.
– És mégis hogyan fog segíteni rajtam a nagyapám fasza? – kiabálok rá a médiumra.
– Előbb kérdezzük meg, hogy egyáltalán akar-e – mondja komoly arccal a nő. Majd elmagyarázza a helyzetemet a nagyapám izgatott faszának, amiből megállás nélkül a csöpög a padlóra a kísértet-előváladék. Aztán megkérdezi a nagyszülőm hímtagját, hogy segít-e rajtam, egy koppantás az igen, kettő a nem. A nagyapám fasza hatalmasat üt az asztalra, de csak egyet, így hát a pártomon tudhatom a fantom fütyülőt, akivel, vagyis amivel elindulunk aztán szobáról szobára megkeresni a rontó lidércet, ami megzavarta a nyugalmam. Hamarosan fel is berreg a szobában a veszett bögyörő-gyűrű, a kék színű lidérc máris nekirontana az orromnak, de ekkor érkezik a megmentőm, és gigászi csata alakul ki a lakásban a levitáló nagypapa-lőcs és a démonikus péniszgyűrű között. A szexkellék-kísértet gonosz polipként tekeredik rá a vénás szellem-cerkára, készen rá, hogy kiszorítsa belőle a szuszt és a fantomgecit – vadul berregő csikló-izgató gumi-kitüremkedésével hatalmas csapásokat mér nagyapám makkjára. A fájdalomtól a papa-pöcs máris lohadni kezd.
– Gondolj a nagymamára! – biztatom a lebegő faszt, mire az ismét duzzadni kezd, friss kísértetplazma tölti be a szellem-barlangos testet, és a gonosz péniszgyűrű fájdalmasan megfeszül a hímtagon. A lidérc berregve sikolt, de megkétszerezi a szorítást.
– Ó, nem fog sikerülni… – sipákolok, de a médium a vállamra teszi aszalt kezét, és a szoba másik sarkába mutat, ahol újabb kék színű fény tűnik fel. Rögtön felismerem: Kefír az, a döglötté péniszgyönyörködtetett aranyhal, és kurvára pipa, amiért kimasszírozták a törékeny koponyájából a kis agyát. A zombi-hal ráveti magát péniszgyűrűre, és jobb híján buta kis szájával kezdi harapdálni a csiklóizgató göböt.
Na erre jön aztán haza a feleségem: ott állok bambán egy idegen öregasszonnyal a szobában, felettünk pedig ott lebeg egy kék színű fasz, amin egy péniszgyűrű berreg, azon pedig egy döglött hal ficánkol. A nejem a kezébe temeti az arcát, és azt mondja: – Már megint mi a szart vettél a szexshopból? Mikor hiszed már el, hogy jól elvagyunk ezek nélkül is?
De nincs ideje megkérdezni, hogy ugyan ki a csuda ez a szobában toporgó vén csoroszlya, mert a démon-pénisz fogat feléje hasít a levegőben; úgy csapódnak bele a feleségembe, akár egy meteor. Hamarosan rájövök, hogy nem teljesen véletlen ez a szerencsétlen találkozás: nagyapám vibrálástól és halvergődéstől felizgult pénisze megérezhette, hogy nő van a közelben. Normális esetben talán nagyapám nem hágná meg a lakás közepén az unokája feleségét, de a nagyfater agyát ugye nem nagyon sikerült megidézni, így voltaképp mégis csak ez következik be a szemem előtt. A vén fasz úgy bújik be a ruha alá, mint valami kígyó, és a feleségem hiába próbálja kirázni a blúzából a démoni pénisz-péniszgyűrű-döglött hal hármas fogatot, hamarosan dél felé vándorol a lidérc lingam, s becsusszan a bugyijába – ezt onnan gondolom, hogy a nejem szemei hirtelen kikerekednek, és vad lihegésbe kezd.
– Ez… Ez valami elképesztő! – közli velem, és a médiummal. Féltékenység kerít a hatalmába, elkezdem lerángatni a ruhát a feleségemről, hogy hozzáférjek a túlvilági faszfogathoz. Amikor sikerül leszakítom a bugyit róla, látom, hogy a nagyapám kísértet kéjléce mélyen benne jár, a pénisz gyűrű úgy vibrál, mintha nem ismerne holnapot, Kefir, a döglött aranyhal meg hatalmas szájával rácuppant a nejem nedvesen csillogó csiklójára. Amikor megpróbálom kirántani a nagyapám kukacát, a nejem olyat csinál, amit még sohasem tett ezelőtt: rám kiabál. Sőt, rám ordít, hogy eszembe ne jusson leállítani a dolgot. Hátrahőkölök. Döbbenten figyelem, ahogy az egymást követő orgazmusok szinte szétrobbantják a nejem. A vágy szakadó hártyaszárnyai. Spirál-őrület, lekapart vágypikkelyek. Csak nem akar véget érni a dolog: a nagyapám tovább dugványoz, a gyűrű tovább rezeg, Kefír pedig képtelen leállni azzal a hülye kis busa szájával, sőt, már nyálkás uszonyaival is csapkod, ami csak tovább fokozza a szellem-extázist.
A médium elsunnyog, mielőtt agyonverhetném egy gyertyatartóval. Az est további részében a hálószobában zokogok, miközben a szomszéd helyiségből érkező nyögések a lelkem is kiszakítják.
Mindennek már több hónapja. A feleségem azóta meglépett a nagyapám halvibrálós faszával, és összeházasodott vele. Olykor szembe találkozom a fotóikkal a Facebookon, a múltkor épp a Kanári szigeteken nyaraltak. A nejem fiatalnak és boldognak látszik a képeken: az arcáról világító szellemnyálka csöpög, Kefír vidáman integet a kis uszonyával a nagyapám faszán és a berregő gyűrűn csücsülve.
Nem hiszem, hogy van tanulsága ennek a történetnek – ha ugyan volt is, már az elején megdöglött, a szelleme pedig elfelejtett visszajönni kísérteni. Talán végezhetnék magammal, és bosszúból riogathatnám a nejem, de mi értelme lenne. A legjobbakat kívánom neki: remélem az összes gyereke a nagyapám reszkető, halszagú faszára fog hasonlítani.
Maradjunk annyiban, hogy lehetne rosszabb is az élet.
Legalább nincs hereszagom.