Letöltök egy seggtörlő appot a mobilomra, hogy ne kelljen budipapírral szerencsétlenkednem a digitális korban.
De szaros lesz a telefonom.
– Most lett elegem az egész XXI. századból! – kelek ki magamból, és eldöntöm, hogy felköltözöm a hegy tetejére, egy barlangba, és remeteként élem ezentúl az életem. Letöltök tehát egy remete appot a telefonomra, és bezárkózom az emeleti fürdőszobába.
A remete app rohadt unalmas – egész nap egy virtuális barlang belsejét nézem az érintőképernyőn, miközben a csapból iszom, és pókokra vadászom, ha éhes vagyok – de végre távol érzem magam a civilizációtól.
Telnek a napok – letöltök egy arcszőrzet appot, amitől hosszú szakállam nő, és nevet adok a barlang falán lévő repedéseknek. Minden remekül alakul – de akkor elterjed a szomszédok között, hogy lakik egy szent ember az utcában, aki felköltözött a hegytetőre, hogy közel kerüljön Istenhez. A fürdőszobai ablakomon kipillantva szaporodó sátrakat látok a hátsó kertben – gyűlnek a vallási fanatikusok, akik valamiféle Mózesnek képzelnek, aki majd két vaskos érintőképernyős kőtáblával a hóna alatt táncol le a virtuális hegytetőről, amin ott villognak majd a Megváltó szavai.
Kihajolok az ablakon, és megpróbálom elkergetni őket a picsába, de az emeleti ablakból nemigen hallják, mit kiabálok nekik – én viszont tökéletesen hallom, hogy hangos éljenzésben törnek ki, ahogy meglátnak.
Miért is ne lehetnék én Mózes? – fut át a fejemen. Ez a kurva digitális kor, ahol még a seggtörlő app se működik rendesen, megérett az útmutatásra. Kifeszítek tehát két csempét a kád oldalából, hogy azokra írjam a világrengető törvényeket. De ahogy ott guggolok a hideg kőtáblák fölött, rám tör az alkotói válság. Fogalmam sincs, mi a szart írhatnék, ami majd megváltoztatja a kertben lézengők életét – nem csoda, hogy Mózes is olyan sokáig pöcsölt a hegytetőn, mire kiizadta a tíz parancsolatot. Ekkor remek ötletem támad. Felmegyek a Google Play-re, és letöltöm az Isten appot. Szerencsére alig foglal pár megát – még a virtuális sörösüveg pörgető applikáció is több helyet foglal a mobilon. Amikor elindítom a szoftvert, keserűen konstatálom, hogy Istent ugyanaz a cég fejlesztette ki, mint a seggtörlő appot. Amikor pedig elindítás után hirtelen nagy robajjal kiürülnek a beleim, és a béltartalmat, mint mágnes a vasat magához vonza a mobil, végképp elkeseredek, mert rájövök: a Mindenható Úristen voltaképp a seggtörlő app tovább fejlesztett verziója. Egy igazi szarmágnes. De egyben rájövök, ha ettől nem fossák össze magukat odalenn a fanatikusok, akkor semmitől. Viszont meglehetősen sokan vannak, úgyhogy az app beállításoknál maxra tekerem a hatóerőt. Kinézek az ablakon. Ezek tényleg rohadt sokan vannak – ennyi nem lesz elég. Kirohanok a fürdőszobából, és előkerítem a másik, leselejtezett mobilomat. Egy ideig töltöm, aztán arra is telepítem az Úristent.
És lőn, aztán leszállék a néphez. A sátorból kikecmergő szomszédok és távolról érkezett megváltásra várók egyszer csak azt látják, kinyílik a házam ajtaja, és kilép rajta egy hosszú szakállas férfi, zuhanyfüggönybe tekerve, a két kezében két érintőképernyős mobiltelefonnal, és így szóla: – Isten szól most hozzátok!
Azzal bekapcsolom mindkét telefonon a max hatóerősségűre állított szarmágnes-Istent: a hívők pedig térde rogynak, és figyelik, hogy kocsonyaként reszketni kezd a hasuk, majd felsikoltanak, amikor növekvő vértócsa jelenik meg a ruhájukon. Hirtelen belém is égető fájdalom hasít, és térdre rogyok – mint virágok, sebek nyílnak az emberek hasán, és kíváncsi murénákként lesnek ki mögülük a reszkető bélcsövek. Majd azok is felszakadnak, és elhajított sárként repül ki belőlük a szar – egyenest felém. Ejha, a szarmágnes nem viccel, fut át a fejemen a gondolat, ahogy a véres barna mocsok belőlem is kirobban, és beteríti a mobiltelefonokat, amiket utolsó erőmmel még messzire hajítok. Hamarosan eltűnnek a rájuk zuhanó barna hegy alatt.
Ülnek a hívők a kertemben – nézik a hasukba nyílt lyukat, majd a magasodó szarhegyet, és reszkető éljenzésbe kezdenek: – Megtisztultunk! Isten megtisztított minket!
Aztán sorban kilehelik lelküket.
Végignézek vér és szarkirályságomon. Mielőtt még magába szippantana a feketeség, még látom, hogy egy hatalmas ujj jelenik meg az égen – úgy úszik át a felhők között, akár egy gigantikus cet, árnyéka rámvetül. Rájövök, hogy mindent elrontottam, megváltás helyett csak a saját szarukkal tudtam szembesíteni az embereket. Majd az ujj lesújt, és törli ezt a félresikerült Mózes applikációt – majd rögtön letölt egy újat.