Locsolkodni megyek, de Kinder tojás helyett idén Kék Bálna kihívást kapok egy lánytól a kölniért és a versért cserébe.
Az Oroszországból indult netes öngyilkos játék lényege, hogy a résztvevők 50 feladatot kapnak, a rituálénak pedig az a vége, hogy öngyilkosok lesznek – állítólag nagyon menő most a kamaszok körében.
– Hát kösz, de nem kösz. Egy Kinder tojásnak jobban örültem volna – mondom csalódottan, mire a lány megrántja a vállát, és azt feleli: – Bocs, az már elfogyott.
A feladatom, hogy egy pengével egy kék bálnát kell a bőrömbe vágnom, lefotóznom, és elküldenem interneten valami orosz manusnak. Beveszek tehát három algopyrint, előkapok egy gillette pengét, és miközben azt motyogom, hogy ez a legelkúrtabb húsvét mind közül, nekiesek a bal karomnak. A fájdalomcsillapítók ellenére így is könnyek szöknek a szemembe, ahogy a fémpenge a bőrömbe kap. A kicsorgó vért nedves vattákkal itatom, ahogy vonalakat vágok magamba. Amikor kész, hagyom, hogy kivérezze magát a rajz, aztán lefotózom, és átküldöm az orosz játékmesternek. Az rögtön válaszol: – Baszd meg, ez egy delfin.
– A faszt – írom. – Ez egy kék bálna.
De a fickó nem hisz nekem.
– Nézd meg a hegyes orrát, ez egy kurva delfin.
Jó, hát sose voltam túl ügyes rajzból. A pasi azt mondja, nem teljesítettem a feladatot, kezdjem újra. Káromkodok tehát, beszedem a maradék pirulákat, és nekiesek a másik karomnak. Újabb sebek fakadnak – ezúttal a jobb karomon. Apró piramist építek a véres vattagolyókból. Amikor kész, átküldöm a fotót az orosz fószernek.
– Te szopatsz, mi? – ír vissza. Nem értem, mi a franc baja van már megint.
– Ez egy polip, te szerencsétlen! – írja. – Tisztán kivehető mind a nyolc karja.
Igaz, ami igaz, sose voltam túl jó rajzból. Ott ülök, véres karokkal, egy delfin és egy polip sebkörvonalaival a bőrömön, és a rohadék azt mondja: kezdjem elölről. Nekiesek tehát a hasamnak: a hideg penge végigszántja a köldök alatti részt. Egyre jobban szédülök, a lecsorgó vér átáztatja a székemet. Egy anyajegy a bálna körvonalainak útjában áll, óvatos mozdulattal tehát kimetszem a sötét barna kört, és egy vattába csomagolom. Amikor kész, lefotózom és átküldöm, de kiderül, hogy egy tökéletes, élethű cápát vagdostam magamba. Kurva élet. Kérnie sem kell, újrakezdem. Ezúttal a mellkasomon: a fájdalom elnyomott vészjelei – véres árkok nyílnak a testemben – az éles borotvapenge véletlenül mellbimbóm sötét holdudvarába szalad, és lemetsz egy miniatűr galacsint a bimbótömlőből. Gyönyörű medúzát rajzolok – ezt már le se fotózom, rögtön kezdem újra a combomon. Próbálok a bálnára koncentrálni, de egy csikóhal szalad ki az ujjaim közül. Már úgy festek, mint akit leborítottak egy vödör vérrel. Reszketnek a végtagjaim, amitől egyenetlen vonalakat metszek magamba a pengével. Hamarosan nincs több szabad felület a testemen. Az utolsó lehetőség a farkam. Belehasítok a péniszembe, átmetszve ezzel egy eret az oldalán, amitől az vért kezd okádni a hasamra. De hamarosan kirajzolódik egy véres tengeri lény a herezacskótól a makk aljáig: egy rohadt fóka. Lefotózom, hátha ezúttal megenyhül az orosz pali szíve, de amikor megkapja a fényképet a vérző faszról, rögtön letilt Facebookon. Kurva anyját. Micsoda pocsék húsvét ez. Érzem, közel az ájulás. Vértől maszatos kézzel még épp van időm tárcsázni a mentőket, mielőtt elnyel a feketeség.
Egy kórteremben, befáslizva ébredek. A fehér gézt itt-ott átütötte már a vér. Mindenem sajog – mintha az egész testem megégett volna. Hamarosan betoppan egy orvos, és közli, hogy látogatóim jöttek. Aztán bekísér egy vadidegen nőt a hat éves gyerekével. Már épp tiltakozni kezdenék, hogy soha életemben nem láttam még ezt a kettőt, de akkor a kisfiú izgatottan tapsikolni kezd, és nem győz hálálkodni, hogy elhozta anyja az óceanáriumba. Az orvos mellém lép, és elkezdi letekerni rólam a gézt. A kötések alól sorban bukkannak elő a véres tengeri élőlények. A kisfiú a hasamhoz rohan, és mutogatni kézd: – Nézd anya, ott egy cápa! – Aztán ütögetni kezdi a bőröm, amitől felszakad a seb. Hamarosan újabb szülők és gyerekek jönnek – álmélkodva járják körbe a testemen hemzsegő vérállatokat. Aztán az orvos így rikkant: – Tessék helyet foglalni, kezdődik a fóka show! – Azzal leráncigálja a kötést ernyedt péniszemről, felfedve a belemetszett fókát. A fóka show a szokásos műsorszámmal indul: a doki fog egy hatalmas labdát, és odadobja az állatnak. Ahogy a labda lefejeli meggyötört nemi szervem, felsikoltok, a gyerekek ujjongani kezdenek.
– Nézd anyu, hogy elkapta! – Megpróbálok menekülni, kicsúszni az ágyból, mint csiga a nyálán, kúszok a véremen, de a doki lefog, és előkap egy büdös, romlott halat. Hitetlenül nézek rá.
– És most a jutalom! – mondja, azzal a döglött állatot teljes erőből hozzávágja a péniszemhez. A bűzös, mocskos hallé csípi a sebem. Sikerül kikecmeregnem az ágyból. De közben a gyerekek is beszálnak – sorra rángatják ki a kifordult szemű halakat egy koszos műanyag vödörből, és beborítanak a kibelezett dögökkel. A földön kúszok, az ágy alól előkecmereg egy sellő: derékon felül izgatott kisfiú, derékon alul hatalmas gilette penge. Az óriási fémél felkarcolja a padlót, ahogy kúszik utánam, azt gurgulázva, hogy: – Óceenááriuum!
Sikoltanék, de nem tudok. Megpróbálom felírni a falra a véremmel, hogy segítség, de csak egy kék bálnát sikerül felrajzolnom.