Idén a kormány anyukád seggére tetoválja a nemzeti konzultációs kérdéseket, hogy több emberhez eljusson a kérdőív.
Nem mondom, hogy anyukád egy lotyó, de tény, hogy sokkal többen válaszolnak végül a kérdésekre.
Az is tény persze, hogy többségében értelmetlen válaszok érkeznek, de ez annak tudható be, hogy anyukád nem feltétlenül diplomás emberekkel találkozgat a kamionparkolóban. Másrészt a kormányt ezt nem is annyira érdekli, hisz eleve a kérdések sem voltak túl értelmesek, másrészt a hülye válaszokat könnyebb kiforgatni.
Lényeg a lényeg, anyukád vesz egy mindent tudó masszázsfotelt a honoráriumából, és él mindenki boldogan tovább, amíg világ a világ.
De persze valójában szó sincs erről, hisz előbb-utóbb bekövetkezik a megkerülhetetlen: végül ez a kormány is elbukik, felváltja egy másik, a korábbi intézkedésekről pedig kiderül, hogy egy nagy baromság volt mind egytől-egyig, élén a nemzeti konzultációval. Ami csak azért baj, mert anyukádnak még mindig ott van a seggén ez a tetoválás. Mondhatnánk, hogy afféle nemzeti történelmi értéke biztos van anyád picsájának, de még a történészek is röhögnek rajta - és a kanos kamionosok közismerten még kritikusabbak az ilyen ügyekben. Lényeg a lényeg, anyád meló nélkül marad, te meg amúgy se adsz neki soha semmire pénzt, úgyhogy dagad a szarbukta. De aztán édesanyád, akit egyébként nem ejtettek annyira a fejére mint téged, rádöbben, mi a helyzet megoldása. Nem, nem a tetoválás eltávolítás jut eszébe, sokkal inkább a mindent tudó masszázsfotel, amit a valahai kormánytól kapott pénzből vett. Ezt a masszázs fotelt nem úgy kell elképzelni, mint ami egyszerre képes a nyakat és a vádlit dögönyözni, nem, ez valóban egy mindent tudó masszázs fotel, ami teli van ötletekkel, megoldásokkal és feletekkel, bármilyen kérdés vagy probléma is merül fel, a választ pedig egyszerűen beledögyönyözi az emberbe a bőrsejtjein keresztül.
Anyukád először megijed, amikor a masszázsfotel azt dögönyözi belé, hogy ha visszautazna az időben egy olyan időpontra, amikor még nem nézték ki a nemzeti konzultációs segge miatt a kamionosok, ismét lenne munkája. De aztán megnyugszik, amikor a masszázsfotel azt is elárulja, hogy ő már ismeri az időutazás titkát, és ezt is beletudja dögönyözni. És a masszázsfotel nem beszél a levegőbe.
Mint kiderül, az időutazás könnyebb, mint bárki hinné, ha csak néhány évet akar az ember visszaugrani az időben. A következőképp zajlik: fogj egy mai újságot, és tépd cetlikre, a darabokat pedig szórd egy edénybe. Fogj egy tavalyi újságot, és tedd vele ugyanezt. Majd egy egy évvel azelőttit, és így tovább. Folytasd ezt addig az újságokkal, amíg el nem érsz ahhoz az évhez, amibe vissza szeretnél utazni. Tessék, most már van egy tépett újságfecnikkel teli fazekad, amiben különböző évek különböző lapszámainak maradványai keverednek egymással. Önts rá vizet, és kavargasd egy darabig. Amikor már csirizes állagú lesz, edd meg az edény tartalmát. Ezután már csak várnod kell, hogy beinduljon a bélmozgásod. A végterméked felfogására használhatod ugyanazt az edényt is, amiből főztél, de akár új lábast is elővehetsz a szekrényből. A székleted, ami immár különböző évjáratok félig megemésztett egyvelege voltaképp a jegyed az időutazásra. Kend be a tested az idő-szarcsirízzel, és feküdj le aludni. Aztán voilá, máris abban az évben ébredsz fel, ahová vissza akartál jutni, igaz, kicsit büdösen.
Anyukád naná, hogy végigcsinálta ezt a procedúrát. Anyukád csinált már rosszabbat is. És ezzel megkezdődött édesanyád nagy-nagy kalandja az idődimenziókon át. Persze csak ha kurva nagy kalandnak tartod, hogy anyád felébredt egy 5 évvel korábbi napon, felfedezte, hogy jé, immár kettő van belőle, elvégre akkor már élt egy anyukád, na ahhoz jött ez az új, és már duplán járt strihelni a kamionparkolóba. De a kamionosok immár cseppet sem bánták a nemzeti konzultációs kérdéseket a valagán. Hatalmas volt tehát az öröm.
Egészen addig, amíg el nem telt pár év, és hát ahogy az lenni szokott, megbukott (ismét) a kormány, a két anyukád tetovált segge pedig megint kiment a divatból.
- Semmi baj, tudom, mi a megoldás! - rikkantott akkor anyukád, és megmutatta a másik anyukádnak, hogyan is kell utazni az időben.
Most képzeld el azt a jelenetet, amikor anyukád az anyukádat kenegeti lefekvés előtt a saját végtermékével, amiben még itt-ott fel lehet fedezni egy-egy nyomtatott betűt vagy fényképmaradványt egy korábbi újságkiadványból. Na, ha ezt már így magad előtt látod, már az sem fog sokkolni, hogy ismét csak sikerül az időutazás, a két anya pedig 5 évvel korábbra dobbant, szóval már három van belőlük a kamionparkolóban.
Így szaporodik anyád az idődimenziók között, és még mindig nem jutott eszébe a tetoválás eltávolítás, de lássuk be, a mindent tudó masszázsfotelnek sem.
És hogy meddig folytatódik mindez? Egészen sokáig, addig, amíg az akkori kormány fel nem ismeri, hogy az idő-migránsok sokkal nagyobb problémát okoznak az országnak, mint mondjuk a szíriai migránsok. Ehhez igazítják persze a nemzeti konzultációs kérdéseket is, amit aztán édesanyád fenekére tetováltatnak, aki aztán végülis saját maga ellen kampányol a picsájával.
Na ez aztán mindent megváltoztat. Az ország választópolgárai is belátják, hogy nincs egészen jól, hogy a kamionparkolókban mozdulni sem lehet a sok tetovált seggű anyádtól, igazi megoldást pedig egyedül a nemzeti konzultációt folytató kormány kínál. Így aztán a kormány sose bukik meg, anyukád hátsója pedig politikailag sosem veszíti el lejárati dátumát. Azaz mégis: mert előbb utóbb megoldást találnak az idő migrációs problémára, és anyukádat - az összeset, aki a kamionparkolóban lézeng, de még azt is, aki a sikátorban bújkál a kukák között, az elbarnult banánhéjak között, na szóval még azt is visszaküldik az időben egy nyilvános időkivégzés keretében: a kormányfő maga hajtja végre az ítéletet a Parlament előtt. Úgy dönt, az anyukáidat egészen a sumér korba száműzi. Ez persze problémás kicsit: a művelethez ugyanis edénybe kéne főznie egy korabeli sumér újságot is, és aztán megenni. De megoldja végül: az agyagtáblák ugyanúgy működnek.
Még a közszolgálati televízió is közvetítette, ahogy a kormányfő elfogyasztotta az összefőtt agyagtábla és újságpapír pépet, amit aztán csak nagy kínlódva szart bele egy edénybe, hogy összekenje vele az anyukáidat. Mondanád persze, hogy egy kormányfőszar nem elég az összes anyukádhoz, de mint a legtöbb politikus, ez is csak ontotta magából a híg fost, így volt bőven kenőanyag.
Az össze szarozott anyukáidat aztán ott helyben elaltatták erős narkotikumokkal, és mire felébredtek, hopp, máris a sumér korban találták magukat. Rögtön el is vándoroltak Mezopotámiába, ahol nagyon boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ott ugyanis a szajha kifejezés nem hordozott semmiféle pejoratív jelentést. Kevesen tudják, de a sumérok valóságos szentként tisztelték a szajhákat, még az istennőt is szent szajhának nevezték. Na képzelheted milyen jó dolga volt itt anyádnak. Mindegyiknek. És bár a sumérok sokat fejtegették, mit jelenthet anyukád megannyi seggén az a sok-sok furcsa kis jel, ami valójában a nemzeti konzultációs kérdések tetovált szövege volt, végül arra jutottak, hogy egy sehová sem vezető térkép. És nem is sejtették, mennyire közel kerültek az igazsághoz.