Elhatározom, strici leszek, de mivel nem tudok lányokat szerezni, végül papírból hajtogatok prostikat. Meglepően élethűek lesznek az origami-ringyók: egyből teli cigizik a lakást, a kanapén meresztik papírseggüket, és felvágott karton-nyelvükkel elhordanak minden szarnak.
– Na tűnés az utcára melózni, lotyók! – noszogatom a papírszajhákat, és megpróbálom lerúgdosni őket a lépcsőn, ahogy egy jó stricihez illik, de könnyed testük oly légiesen siklik le a sikátorba, mint a pihekönnyű papírrepcsik.
Így éldegélünk aztán. Vasalgatom őket, valahányszor a kuncsaftok összegyűrik a testüket dugáskor, és celluxal ragasztom össze sebeiket. Olykor megjelennek a zsaruk, és azt mondják: – Tetten értük ezt a prostituáltat, a hölgy a tevékenységét tiltott helyen és a szükséges orvosi igazolások nélkül végezte.
De aztán kihajtogatom nekik a picsát, és ők is meglátják, hogy valójában egy orvosi igazolás. A tiltott hely részt meg szépen elintézzük bankóval.
Szóval én vagyok az utca királya. Kartonpapírból izmokat vágok magamnak, és hozzáragasztom őket a karomhoz. Konfettit lövöldözöm az égre papír-stukkeremből. Krepp-papírból ékszereket csinálok, és villogok az éjszakában. Olykor széthajtogatom az origami-picsákat, hogy nem dugdosnak-e pénzt előlem.
De aztán megjelenik az indigó strici.
Az indigó strici egy nagydarab bengáli feka papír-tahó – nem elég, hogy zsírpapír ringyóival leuralja az utcát, de már az én szajháimat is kezdi magához csábítgatni. Nem győzöm hajtogatni az utánpótlást. Olykor feljön a lakásomba, hogy elzavarjon a környékről: ilyenkor rendesen összever, de igazából meg sem érzem zörgő papírláb-rúgásait. Viszont mindegyikkel másolatot készít rólam az indigó-feka, és már alig férek magamtól az otthonomban. Ezért is nem tépem le a nigger fejét - ha csak hozzányúlnék, újabb éhes strici-szájjal gyarapodna a háztartás. Már így is szét kellett hajtogatnunk néhány prostit, hogy aztán kaját hajtogassunk belőle.
Így telnek hát a napok. Egymásnak mutogatjuk papír-izmainkat indigó-klónjaimmal. Győzködjük a másikat, mekkora stricik vagyunk. Aztán feljön az indigó nigger, és kirúgdos belőlünk néhány újabb klónt. Egyre több prostira van szükségünk, de fogyik a papír. Már a pénzből is pici ribancokat gyártottunk. A kuncsaftok az előző kuncsaftok bankóit basszák. De aztán azok is lelécelnek az indigóhoz.
Végül aztán összedől minden, amikor véletlenül az egyik klónom egy kiskorú prostit hajtogat egy karácsonyi szalvétából. Mielőtt a zsaruk elvisznek minket, még gyorsan gyártok a 13 éves szalvétának szülőket, akik könnyes szemmel viszik haza rossz sorsra jutott lányukat. Az őrsön aztán elkérik a papírjainkat. Megmondjuk, hogy nincsenek, vagyis hát vannak, csak épp odalenn árulják a seggüket az utcán.
Most egy cellában zsúfolódom a klónjaimmal. Egyszemélyes, mivel gyakorlatilag mi egy személy vagyunk. A fejadagunk is egy személyre van kiadva. Jóba vagyunk egy őrrel, aki olykor wc papírt csempész be hozzánk. Mini picsát hajtogatunk belőle, és azzal elvagyunk hajnalig. A bíró szerint nincs lelkiismeretünk. Azt mondjuk, mutassa meg hogy néz ki, és hajtogatunk magunknak. De hallom, közben már az indigót is lekapcsolták. Egy csomó zsarunak kellett lefognia, amitől egyből megtriplázódott a rendőri létszám a városban. Azóta mindenhol klón-fakabátok járőröznek. A papírgyárakban pedig bűnmegelőzést tartanak a frissen zúzott papírlapoknak, hogyan maradjanak szép tiszták és fehérek.