Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Theremin zenéim

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

Skorpiótej

2014.01.12. 13:48 Komor

A készülő szürrealista western kötet darabja.

_______________________________

A cowboy odahajítja a vizes kulacsot az indián fiúnak, de az csak ül tovább, némán, kifejezéstelen tekintettel a tűz mellett – narancsszínű, reszkető arca, akár egy lehullni készülő törzsi maszk – mered maga elé, anélkül, hogy a víz után nyúlna.

 – Igyál – biztatja a fickó, szavai elvesznek a kifújt dohányfüstben. Hiába, a fiú akár egy szikla, üres tekintete egyre csak a pattogó fát figyeli a lángok között, a cowboynak pedig fogalma sincs, hogyan tovább – nézi az ég abroszán szétgurult csillagokat, a fogyó holdat, s egy nem túl távoli kisváros halovány fényderengését. Holnap elviszi a fiút egy orvoshoz, aki talán választ tud majd adni néhány kérdésre. Például, hogy miféle járvány az, ami egy egész indián faluval végez, egyedül egy tíz év körüli fiút kímél meg.skorpio copy.jpg

 – Víz! – próbálkozik újra a cowboy, majd előre hajol, felbontja a kulacsot, iszik, s azzal odanyújtja a fiúnak. Az hidegen néz vissza rá.

 A fickó feladja, hátra dől tehát, és megpróbál álmot erőltetni a szemére. De újra és újra az indián faluban jár, látja a porban fekvő halott férfiakat és nőket. Kifordult szemükben felhők szakadoznak, kicsüngő nyelvük felpuffadt kövér csigaként hever a koszban. Egyedül ez a fiú maradt életben – ült egy totem oszlop előtt, szótlanul, hátat fordítva a halottaknak.

 Hiba volt, hogy elhoztad magaddal! – korholja egy hang a fejében a cowboyt. – Akármi is végzett az indiánokkal, azt a fiú is hordozhatja.

 A fickó tudja, hogy hibázott, ott hagyni mégsem lett volna szíve a gyermeket. És most már túl késő bármit is megbánni – holnap elviszi egy orvoshoz, és az majd…

 A félálom töltényhüvelye – kép-lövedékek csúsznak a helyükre, s forogni kezd a tár – körbe-körbe, hamarosan szívbe robban a ma esti rémálom. A cowboy fél szemét még kinyitja, majd ráébred, hogy már álmodik – igen, alighanem ez lehet – hisz a fiút feketének látja – új bőre sötéten csillan és mocorog – mint akit száz és száz rovar lepett el. Ostoba képzetek – a tűz lassan kialszik, a cowboy pedig horkolni kezd. Az indián fiú keze a kulacsért nyúl.

 Másnap reggel a cowboy belovagol tehát a városba, hátán a szótlan kölyökkel. A városi polgárok másnaposan, tátott szájjal figyelik, hogy ki ez az anyaszomorító, aki nem szégyelli megosztani a lovát egy rézbőrű fattyúval – néhány gyengébb szívű, templomfélő asszony elájul, a szétguruló rózsagyöngyöket patkányok hordják szét – a szőrös rágcsálók aztán egytől-egyig megfulladnak az emészthetetlen golyóktól.

 – A dokit keresem! – mondja az idegen, de senki sem kívánja útba igazítani. Végül egy copfos kislány rámutat az egyik házra, a cowboy pedig köszönetképp megemeli a kalapját. A fickó ott kiköti a lovát, leveszi a fiút a lóról, és a hátán becipeli a rendelőbe. Benn ül az öreg doki, konyakot nyalogat épp, és kokacserjét rág, amitől képtelen egyhelyben megülni – olykor felpattan, kihalászik egy ócska szájharmonikát a fiókból, és rákezd muzsikálni – ilyenkor a lábadozóban alvó betegek sorra felébrednek, és a fejükre húzzák a párnát. A doki akkor is a szájharmonikával babrál, amikor a cowboy belép, a hátán a kifejezéstelen arcú gyermekkel.

 – Na nem, na nem, na nem! – pattan fel az öreg doki a székéből, és indulna, hogy kituszkolja a jövevényeket a rendelőből. – Ebből elég! A legutóbb egy kibaszott lovat kellett megvizsgálnom! Nem vagyok állatorvos, bassza meg! Mi jön legközelebb? Egy sebesült csörgőkígyó? Leprás dingó? Gyapotszedő nigger? Na kifelé, pajtás el azzal az izével!

 A cowboy nem hagyja magát kitessékelni, hiába toszigálja őt az öreg, meg se rezzen – leteszi az indián fiút a vizsgáló asztalra, és előkapja a coltját, amit aztán egyenest a pattogó orvos egyik orrlyukához szegez.

 – Tudja, meg kéne olajoznia néha azt a kibaszott hatlövetűt, ember – morog rá a doki, majd heherészni kezd. – Látott már olyat, hogy valakinek a saját arcába robbant egy rosszul karban tartott pisztoly? Rohadt egy kirakós, mondhatom. Egy csontszilánk itt, egy kirepült szemgolyó ott. A jó doki meg hajnalig párosíthatja őket. Végül persze egyik sem elégedett. Jaj, doki – mondják – a szám kicsit lejjebb volt, a szemem meg kicsit feljebb. Kutya egy hálátlan népség! Tudom én, hogy nem a homlokból nő ki az emberi száj, oklevelem van róla, bassza meg!

 És a doki csak mondja és mondja, míg aztán a cowboynak elege lesz, és arcul üti a fickót. Az egészen elfehéredik, sértődött gyerekként ül vissza az asztala mögé, és dühösen a fiókba vágja a szájharmonikáját.

 – Látom, maga is az a faragatlan fajta, akinek nincs rendes köpőcsészéje – morog az öreg, és malmozni kezd szőrös ujjaival. – Mit tehetek hát önért, és a kis ölebéért?

 A cowboy erre előadja, hogyan akadt rá a kihalt indián falura, és hogyan vette magához a gyermeket. Az orvos hümmög, majd feláll, és kocogtatni kezdi a gyerek hátát. Az szótlanul tűri, szeme sem rebben. Az orvos hallgatózik, szagolgatja a leheletét, tapogatja a nyirokcsomóit.

 – Nagy szerencséje van, barátom – mondja végül. – Úgy néz ki, semmiféle fertőzést nem hordoz a kis kedvence, nyoma legalábbis nincs, hogy baja lenne. Örüljön ám neki! Ha behozott volna valami gusztusos kis pestist ide, azok ott kinn elégetik máglyán a kis ölebét, magát pedig felhúzzák egy erős kötélre a téren. Műsor a gyerekeknek, tudja. Nos, remélem elégedett volt a szolgáltatással. Mielőtt kitessékelném önt, még had világítsak rá, hogy az efféle kényes ügyek miatt hanyatlik az orvosi presztízs. Ma derekasat rúgott az enyémbe, cserébe legalább mondja kifelé menet az embereknek, hogy megtagadtam a vizsgálatot ettől a nyamvadt kutyától.

 A cowboy válaszképp morog valamit, mire a doki rákontráz: – És egy jó tanács, mielőtt elmegy. Szabaduljon meg tőle! Ezektől semmi jót nem várhat az ember. Az indián asszonyoknak mérgezett az anyatejük, ettől ilyen kerge népség ez. Na ne nézzen így rám! Tudományos kísérletek is alátámasztják! Van egy lovam, amit indián tejjel itattam, egy hét se telt bele, és megőrült.

 A fickó nem hallgatja tovább, kilép a rendelőből. Odakinn széles tömeg várja – ellenséges tekintetek gyülekezete – összeszűkült ajkuk akár a vörös cérna. Próbálna a kikötött lóhoz férni, de sehogy sem engedik át. Ám egyszer csak kettéválik a gyülekezet, ahogy belovagol a város félszemű, szakállas seriffje. Csillag alakú szemfedő takarja szemüregét, lova egy reszkető, fehér paripa, teli sebekkel. Ahogy megállnak, a ló felnyihog, majd egy hatalmas falatot harap ki a saját lábából, és rágni kezdi. A cowboy leteszi a hátáról az indián fiút, és azt mondja: – Maradj itt, úgy látom, beszédem van a seriffel.

 A gyerek továbbra sem szól egy szót sem, letehette volna a sivatag, vagy egy kupleráj kellős közepén is a cowboy, akkor is ilyen bambán állna csak ott. A férfi odalép tehát a seriffhez, aki furcsamód ismerősnek tűnik, és köszönti. Csönd – egyedül a ló csámcsog saját húsán, a kicsorgó vér a porba csöppen.

 – Magához tartozik az a… kölyök? – nyögi ki végül a lóháton ülő, hangja akár a kidőlni készülő fa recsegése. A cowboy válaszolni akarna, amikor mögötte a fiút egyszer csak vállon találja egy elhajított kődarab. Gyereknevetés robban, amit néhány felnőtt kacagása követ – a városi kölykök hergelik az indián fiút kavicsokkal. De az csak áll némán, lehajtott fejjel. Erre újabb kavics repül felé – ezúttal nagyobb, mint az előző, és ismét eltalálja a vállát. Az indián gyerek erre a kőhajigáló suhanc felé fordul, és gyilkos tekintetet lövell felé, de az ettől még hangosabb röhögésbe kezd, és lehajol, hogy újabb kavicsot vegyen fel a földről. Ám egyszer csak felordít. Minden szem a kőhajigáló gyerekre szegeződik, és meglátják, mi történt. Kőnek nézett egy skorpiót, az marta meg. A gyerek rögtön eldől, és rángatózni kezd – szájában feldagad nyelve, szemei kifordulnak. Az indián fiú pedig szótlanul nézi haláltusáját. Egy asszony felsikolt. A seriff erre letépi álszakállát, és csillagszemfedőjét, és lepattan a lóról: – Félre, orvos vagyok!

 Persze, hogy a jó öreg doki az – likőr bűzös lehelete elárulhatta volna, vagy a füléből csüngő sztetoszkóp. Ám késő: a halott gyerek szája kinyílik, és száz, ezer skorpió mászik elő belőle – mint a fekete olaj, hömpölyögnek elő, és felmásznak a közelben álló városlakók lábára – csípik, marják őket, ahol csak érik. A cowboy szájtátva nézi a jelenetet.

 – Azt a kurva, ennek a fele sem tréfa! – hátrál a doki, s előkapja pisztolytokjából a harmonikát. Valahányszor belefúj, felrobban egy skorpió – aprócska tűzrózsa nyílik, és szétrepülnek a rovar belsőségei. A cowboy ekkor megpillantja az apró mosolyt az indián fiú ajkán. A rézbőrű felemeli a kezeit, mire megindul a skorpió eső – sorban hullnak alá az égből, van akit már a levegőben megcsípnek. A jó polgárok ijedtünkben összevizelik magukat, és messzire szaladnak.

 – Látja, maga idióta! – hörög a doki a cowboynak. – Ilyenek ezek, én megmondtam! Átkozott ingyá’nok! Mint a skorpiók! Hiába öleli őket a keblére, így is-úgy is megmarják! Mérgezett az anyatejük, én mondom!

 Erre a ló ismét kiharap magából egy falatot, és messzire rohan a szájában a véres hússal. A rémálom fiókjai kilőnek – dohányfüstben olajozott patkányok – a templomból asszonyok rontanak elő, szőrös hónuk alatt a bibliával – a másikban colt, amibe a rózsafüzér gyöngyeit töltik, s küldik a golyókat az ízeltlábúak felé, amik lassan ellepik a várost. Hatalmas totemoszlop nő a földből, akár egy skorpió farka, és spricceli a mérget – hamarosan megtelik indiántejjel a sivatag széli köpőcsésze. A doki pisztolygolyókat csúsztat a harmonika lyukaiba, ahogy játszani kezd, kirepülnek a lövedékek. A cowboy az indián fiúhoz rohan, aki látszólag vezényli az őrült, rovar hadsereget, és rázni kezdi: – Hagyd abba! – szavai koszban – de a fiú kérlelhetetlen, a szemei lüktető nyirokcsomók, benne a kőhajigáló gyerek nevető arca és régi deszkákból összehajított máglya. Körbe-körbe, polgárok gyülekezete rágcsálók – porba keze kép-lövedékek hidegen; – harmonika asszonyok nyöszörgik a hozsannát, totemoszlop az orvosi rendelőben, az asztal mögött; haldokló betegek érkeznek, és tapogatják reszkető ujjakkal, homlokukon lévő szájuk gyógyszerért könyörög – de ellenméreg az nincs: a távolban dobok verik egymást s rézszín mellekből csöpög az őrület – fiútárak ürülnek – fiatal indián harcosok élveznek el sorra, skorpió méreg fröccsen az égig – műsor a gyerekeknek, tudja. Az üvöltés belovagol a város ajkán - a polgárok elvesznek a kifújt undorral – reméljük elégedett volt a szolgáltatással; mielőtt egy skorpió – nyirokcsomóit ott hagyná egy kupleráj kellős közepén kifújt készülő maszk holnap viszi el minden szem fényderengését.

A cowboy megfordul, és a dokinak kiabál: – Ez a maguk hibája! Miért nem hagytak minket egyszerűen elmenni? – de az orvost – mielőtt még válaszolhatna – egyszer csak átszúrja a tekergő, mérgezett totemoszlop s a jó doki előkapja pisztolytokjából a gusztusos haláltusa-jelenetet, kiokádja a vérét némi anyatejjel s eddig fel nem böfögött jótanácsait.

 A halál töltényhüvelye – az égnek indított halottak lepattannak a felhőkről. A cowboy ekkor előkapja a colt-ját, és egyenest az indián fiúra szegezi.

 – Elég volt! – parancsol rá, de a fiú szeme élesen villan, mire a fegyver csöve skorpió-farokként kezd tekeregni, készen rá, hogy a férfi kezébe marjon. Az messzire hajítja a fegyvert, és elrohan – sorra tapossa el az útjába kerülő skorpiókat, majd bezárkózik a rendelő udvarán lévő ócska fabudiba, onnan hallgatja a távoli üvöltéseket. Forróság és szarszag – telnek az órák s mire kiles a deszka résein, látja, hogy már közeleg az alkony, vöröslik az ég, akár egy nyílt seb – az épületek árnyékai a holtakra vetülnek, akiken még mindig skorpiók rohangálnak, csípéseikből csorog a tej. A cowboy sohasem látott még ehhez hasonló dögöket – nagyobbak és veszélyesebbek, mint amikkel eddig a sivatagban találkozott, mintha csak az elfelejtett időkből pottyantak volna ide. Már csak abban reménykedett, hogy képtelen bekúszni a rogyadozó fatákolmány résein. Távoli prérifarkas üvöltések – a fabudi oldalán karistoló fekete tűlábak kopkopkopogásai. indiántejjel rovarok – lehullt csillagszemfedők szájtátva colt – egy fiú csípései – fojtogat a félálom keze – feldagadt szív akár a kidőlt totem

 A cowboy lassan magához tér. Az apró résen betűző nap pont a szemébe világít. Reggel van. Feltápászkodik, és kiles a budiból: odakinn kutyák rángatják a holtakat, néhány keselyű is köröz már a város felett, de a skorpiók sehol. Fülel. Nem hallani már a rovarok motoszkálását. Megkockáztatja hát, és lassan kitárja a kerti budi ajtaját. Majd mikor látja, hogy elmúlt a veszély, kioson rajta. Úgy dönt, megkeresi a lovát, és maga mögött hagyja a várost, amilyen gyorsan csak lehet. Az orvosi rendelő elé érve ekkor megpillantja a fiút. Ül a földön, a bőre feketén ragyog a hajnali fényben: undorral döbben rá, hogy mindenhol nyüzsgő skorpiók borítják, ollóikat csattogtatják, mint akik nagy munkában vannak, hogy átszabják a testet (nyisz-nyisz – egy csontszilánk itt, egy szemgolyó ott).

 Halott lehet – nyugtázza magában a fickó, ám ekkor a fiú keze felemelkedik, és odébb söpör néhány rovart az arcáról. A cowboynak tátva marad a szája, amikor megpillantja a fiú új arcát. Nem indián többé, fehér ember – a kődobáló kisfiú arca néz vissza rá. Az indián egyszerűen ellopta az arcát. Miféle varázslat ez?

 A férfi úgy gondolja, jobb, ha ez már nem derül ki. Egy pillantást vet még kikötött, halott lovára, majd hátat fordít a fiúnak, és gyorslépésben kisiet a városból.

 Ahogy megérkezik a déli forróság, a városka megtelik a halál félreismerhetetlen bűzével. A jól lakott kutyák az árnyékban heverésznek, olykor felbüfögnek egy-egy feldagadt emberi nyelvcsomót. Egy indián férfi lovagol be pónin a sivatag felől – egy közeli szikláról pillantotta meg a főtéren heverő hullákat, s úgy gondolta, szétnéz kicsit a városban.

 Ezekkel méreg vagy betegség végzett – gondolja, s már meg is bánta, hogy olyan kíváncsi volt, még a végén ő is elkapja a nyavalyájukat. Már épp azon van, hogy messzi maga mögött hagyja az elpusztult várost, amikor megpillantja az egyetlen túlélőt, egy fiút. Fehér, tíz év körüli gyerek – ül kifejezéstelen arccal, és néz maga elé.

 Miféle járvány az, ami egy egész várossal végez, egyedül egy kisfiút kímél meg? – gondolja. Már épp készülne elvágtatni, de úgy érzi, képtelen sorsára hagyni a gyermeket. A legjobb lesz, ha elviszi a sámánhoz, dönti el végül. Ő majd választ ad néhány kérdésre.

Szólj hozzá!

Címkék: a western az egy csak ég hogyan között fogyó fiú tovább szikla sincs pedig üres akár egyre figyeli fát fogalma szavai nézi holdat fickó pattogó lángok csillagokat Hiába tekintete Dögnyugat Skorpiótej Igyál biztatja elvesznek kifújt dohányfüstben. cowboynak abroszán szétgurult

A bejegyzés trackback címe:

https://komor.blog.hu/api/trackback/id/tr125754272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása