A háború már véget ért, legalábbis az ápolók folyton ezt hajtogatják, de a tábornok – mert már mindenki csak így hívja – egy szót sem hisz el ebből; így aztán meg sem lepődik, mikor este a konyhába szökve pár centis ellenséges katonákat talál a cukortartóban rejtőzni. Piszkos hálóköntösének zsebébe csúsztatja a fickókat, később kerít majd nekik egy gyógyszeres dobozt, amiben az ágy alatt tarthatja őket.
Kivéreznek a felhők, ahogy magasra kapaszkodik a nap, s papucsok csoszogásával telik meg a ház. A tolókocsik kereke alatt nyöszörög a parketta; elgurult pirulákat lopkodnak maguknak az egerek. Miniatűr repülők érkeznek, hogy kockacukrokat bombázzanak a teásbögrékbe. A tábornok egy ideje már nem heverészik a diófa alatt, és senkit sem traktál puskafüstös történeteivel. Helyette bezárkózik szobájába, hogy katonai titkokat húzzon ki újdonsült foglyaiból: olykor a csomós tejbegrízbe fojtogatja őket, máskor körömcsipeszt kér az ápolóktól, és kezdetét veszi az igazi kínzás. A katonák ismeretlen nyelven könyörögnek kegyelemért.
Este az ápolók ujjai kiszorítják a habot a szivacsból. A háború már véget ért (folyton csak ezt hajtogatják), de a tábornok már meg sem hallja szavaikat. Hátradől a kádban, és fél szemmel a fürdővízből kibukkanó ellenséges periszkópokat keres. Olykor persze magyarázkodnia kell a lepedőjén talált apró vörös foltok miatt, miszerint beszakadt a körme, majd arra hivatkozva hogy vízhólyag nőtt a lábán még egy tűt is kér lefekvés előtt.
Tücsök-ciripelés reszket – a telihold ma kíváncsi hályogos szem; a kerti diófa árnyékot vet, amiben ellenséges ügynökök rejtőznek. Ott ülnek a denevérek hátán, máskor kapszulákba zárkóznak, amit ha lenyelsz, átveszik az irányítást gondolataid felett.
„Ne butáskodjon, a gyógyszert be kell venni lefekvés előtt – ez a szabály!”
Elgurult gránátokat lopkodnak maguknak az egerek – a szobákból kihessentett fények a csillagokba költöznek, majd odalenn megkezdődik az ápolók esti pókerjátszmája. (A győztes a konyhába szökve megint a reggeli teába pisálhat.)
A padláson csöpp lányok ülnek, teli sírják egymás vállát fényképeket szorongatva. Folyton levelet várnak. A tábornokot pedig meglepi eddigi legszebb álma: apró helikopter ereszkedik alá, és kitüntetést tűz szívére, amitől az kétszer olyan sebesen kezd dobogni.
Akár a géppuskatűz, akár a géppuskatűz.
– A ketyegője mondta be az unalmast – ásít reggel az egyik ápoló, s hamarosan érkezik a kocsi, ami messzire szállítja a testet.
– Vén bolond – köpnek, amikor felfedezik az ágy alatt a gyógyszeres dobozt, teli a kitépett lábaikon hentergő csótányokkal. Megy ez is a kukába, aztán kiültetnek mindenkit az udvarra. Kortyolják sárga teáikat, miközben lábaiknál aprócska békemenet indul, s elhordja alóluk a diófa árnyékát.