Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Theremin zenéim

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

A hegedűhalászok

2014.01.10. 15:44 Komor

A novella a Kulter.hu -n jelent meg először.

_______________________________

Az öbölben az átrepülő sirályok árnyékai a felforrósodott sziklákhoz ragadnak – álmosan pislognak a homokba fúródott kagylók a meztelen fiúkra, akik épp hálóikat vontatják a partra. Gerincük rejtőző sivatagi kígyóként dagad ki hátukból, vörösre égett vállukba vág a nedves kötél, ahogy partra rángatják a zsákmányt. A kibontott hálóban néhány ezüstösen csillogó hal és kaparászó rák társaságában tucatnyi hegedű vergődik. Moszattal borított húrjaik izgatottan reszketnek; a barna oldallapokon kopoltyúk cuppognak, kipréselve a testből a maradék vizet. Az egyik idősebb fiú, akinek ázott mohaként tapad össze fanszőre, két ujját a kopoltyúba dugja, és szétfeszíti, hogy aztán megmutassa az öccsének.hegeduhalaszok.jpg– Nézd csak! Olyan, mint egy pina! – Kacsint a kisfiúra, mire a halászfiúk kacagni kezdenek. Néhány sirály a homokba ereszkedik, és érdeklődve figyeli a jelenetet, a hálóban felejtett apró halakkal szemezve, ám egyszer csak éles dudaszó érkezik hátulról, az út felől, s ijedten röppennek tova a madarak. A fiúk hátra néznek, és megpillantják a régi teherkocsit, lehúzott ablakán egy kinyúló, vastag kéz int sürgetően feléjük. A fiúk felkapják a hegedűket, és az autóhoz rohannak – a forró platóra dobálják a hangszereket, ahol azok tovább vergődnek – ahogy egymáshoz dörzsölik testüket, húrjaik bánatos vinnyogásba kezdenek.

A vezetőfülkéből egy nagydarab fickó hajol ki. Arcán csorog az izzadtság, fekete bajszán gyűlnek a kövér cseppek. Sárga foltos trikója, akár egy sehová sem vezető térkép – potyog rá a szájában kókadó szivar hamuja. A fiúk befejezik a pakolást. A legidősebb odarohan a vezetőhöz, aki előhalász néhány gyűrött bankót a kesztyűtartóból, hogy aztán a gyerek markába nyomja. Majd bólint, és elfordítja a slusszkulcsot. A motor felbőg, az autó eltűnik az úton. A fiúk visszarohannak a partra, ahol a háló még mindig reszket egy benne maradt hegedűtől.

– Hozzatok tűzrevalót! – adja ki a parancsot a legidősebb fiú, mire az összes feketére sült ördög szétszalad a parton.

Ma este: Debussy – hirdeti egy plakát az operaház előtt. A furgon behajt a hátsó kapun, és dudál, mire nyílik egy ajtó és öltönyös zenészek lepik el a parkolót. Lekapják a platóról a kiszáradt hegedűket, és visszasétálnak az épületbe. A sofőr kiszáll, megropogtatja csontjait, majd kissé szédülve a melegtől betámolyog ő is a művészbejárón, és elfoglalja öltözőjét. Lehámozza izzadt testéről a trikót, a sarokba hajítja, majd kitár egy szekrényt, és előveszi öltönyét. Szivarját elnyomja a hamutálban, és a tükör előtt hátrazselézi a haját.

– Készen áll, májsztró? – Kopog be valaki az ajtaján, a májsztró pedig készen áll. A sarokban álló akváriumban hatalmas tengeri sün hever, a fickó benyúl a vízbe, és kitép belőle egy tüskét.

A koncertteremben frissen fogott hangszereiket próbálgatják a zenészek – néhányan tengeri kagylót fújnak, mások a hárfakeretbe fogott medúzák fonalkarjait pengetik. Ahogy a vonók végigsimítanak a húrokon, a hegedűk egy pillanatra újra életre kapnak – cuppogni kezdenek kopoltyúik, és a zenészek vállára csorog némi sós víz. A közönség morajlik, szűkre szabott estélyikben fulladoznak a termetes nők, a nyakukban kagylógyöngyök koccintanak egymással, ahogy elfordulnak, hogy oldalba bökjék ásító férjüket. Ahogy a májsztró a pulpitushoz sétál, kirobban a tapsorkán. A fickó meghajol, majd megkocogtatja az asztal oldalát pálcájával.

A tengerparton eközben felcsapnak a lángok – a tűz éhesen rágja az egymásra pakolt törött eveződarabokat. A legidősebb fiú késével nyúzza a hegedűt, a hangszer vére a homokba csöpög. Gondosan kivágja az emészthetetlen részeket, a kimetszett kopoltyúkat pedig odalöki a tűz mellett kucorgó kisfiúnak:

– Nesze! Vedd feleségül! – cukkolja az öccsét. – Más puncit te úgysem kapsz!

A körülötte ülők ezen felkacagnak, a kisfiú pedig kitöröl néhány kibuggyanó könnyet a szeméből, felpattan, és messzire szalad az éjszakában. A hátul hagyott fiúk nevetése sokáig üldözi, majd elkeveredik a sötét hullámok morajlásával.

A májsztró egyre jobban belemelegszik a dologba – szakad róla az izzadtság, mintha csak megint a teherautóban ülne. A zene a széken ülő kisestélyis szikláknak rohan, majd hangjegycseppekre robban, a hangjegyek slusszkulcsai pedig beindítják a férfiakat: fiatalodni kezdenek – immár lebarnult fiúk, akik teli torokból kacagnak –, péniszük feláll és beleélveznek szmokingjukba. A nadrágszárukból előguruló fehér gyöngyöket üldözik feleségeik. Egymáson taposnak, végül beleakadnak a fiúk szőtte hálókba. A kis halászok pedig a levegőből fogott hangjegyeket élezik.

– Hozzatok tűzrevalót! – adja ki a parancsot a legidősebb fiú, mire nagy kupacba dobálják a székeket. A mellkasban hordott kagylók izgatottan csattognak – ha valaki szétfeszíteni őket ujjaival azt mondhatná, olyanok, mint egy pina – a kövér nők jajongása maga alá gyűri a zenét. A májsztró érzékeli a felfordulást, de képtelen abbahagyni a vezénylést, még akkor sem, amikor a fiúk elhordják előle a pulpitust, és a tűzre vetik. Ahogy halad előre a zene a karmester kezében a vezénylő pálca úgy hamvad, akár a szivar. De nem áll meg az ujjainál, már a fickó felkarja is hamuvá vált és a padlóra potyog – felcsap a tűz, a fiúk pedig figyelik a húsba harapó lángokat – a csillagok kozmikus hangjegyei szétszórva a vízen –, a hullámok a kövekhez csapják őket, és lágy muzsika reszket, miközben a hold fényében az öbölbe érkeznek a hegedűk – zölden fluoreszkálnak a hullámok alatt –, hogy letegyék ondó csomagocskáikat az iszapba.

Az öböl másik végéből egy kövön ülve nézi távoli derengésüket az elmenekült kisfiú. Majd valamire figyelmes lesz: a parton, a lehűlt homokban egy hatalmas, sötét kupac mozgolódik. A fiú feláll a szikláról, és lassan araszolni kezd felé. Ahogy közelít, kivehetővé válnak a partra sodródott zongora körvonalai – a hangszer tehetetlenül kaparászik vékonyka lábaival –, a kisfiú megbűvölten figyeli csillogó oldalát. Hatalmas kopoltyúi nyílnak és csukódnak, ahogy mellé áll a gyerek, habos víz csorog belőlük a lábára. A kisfiú lassan megérinti a zongorát, ujjai a billentyűkhöz nyúlnak, de leütni őket nem meri. A hangszer ijedten mocorog, az egyik lába mély árkot húz a homokban, ahogy megpróbál elhúzódni a fiútól. A fiú pedig elmosolyodik; ujjbegye lágyan megérinti az izgatottan járó kopoltyút, és szétfeszíti.

*

Tarka ruhás turisták érkeznek – bőrük naptejtől csillog –, lefényképezik a partra sodort bálnát, a vakuk akár a szikrák. Sajnálkoznak a haldokló állat mellett, miközben gyermekeik homokot dobnak a bálna aprócska, fekete szemébe. Veszekednek, visszaülnek a kocsikba, elfordítják a slusszkulcsokat. Itt nincs már mit tenni. Ahogy suhannak az utakon, a fényképezőgépből alig hallható bálnaének szivárog.

A felhők sebeiből kicsorgó alkony. Az óceán felől érkező szellő szakadt plakátokat táncoltat a parton. A felforrósodott sziklákhoz tapasztja őket, és egy pillanatra olvashatóvá válik az írás. Ma este: Debussy. Aztán a papír lángra kap a forró kőtől, és hamuvá porlad a plakát.

Sorban érkezik a hallgatóság. Szmokingban, feszülő kisestélyiben gyülekeznek a kisodort bálna körül. Az állatban már szinte alig pislákol az élet – homályosuló gombszemében mocorog a gyülekezet tükörképe. Elfoglalják helyeiket a homokban, és Debussy-t várják. A zsírt kapargatják fülükből, gyöngyöket gyúrnak belőle, és eldobják, hogy később semmi se zavarja a műélvezetet. Visszafojtják légzésüket, vagy fojtogatják azt, aki túl hangosan veszi a levegőt. Akinek túl erősen dobog a szíve, hátraküldik, vagy a vízbe dobják. Majd egyszer csak kitárul a bálna óriási szája: az állat csarnokszerű torkában már a hangszereiket próbálgatják a zenészek. Micsoda akusztika! Van, aki már ezektől a félhangoktól maga alá pisál. A bálna nyelvén pulpitus áll, a tenyerek kagylói csattognak, ahogy megérkezik a májsztró. A pálca megmerevedik a kezében, és kezdődhet a műsor: megkocogtatja a pulpitus oldalát, majd muzsika tölti be a partot. Magányos szellemként lebeg a hullámok felett. A távoli motelekben visszasírnak rá az alvó turisták szekrénybe zárt fényképezőgépei.

Ám egyszer csak valami megzavarja az előadást. Éles kurjantások hangja hallatszik. Meztelen fiúk futnak a sziklák között, visítanak, kiabálnak. Péniszük szikár combjaiknak csapódnak újra és újra futás közben, kezeik között kések, amin a csillagok keringőznek.

A májsztró mérgesen morog magában, majd egy egyszerű kézmozdulattal jelez a zenészeknek, hogy játszanak hangosabban. Ám a zene hullámai képtelenek átcsapni a fiúk őrjöngése fölött. A kövér karmester nem bírja tovább, hátrakiabál az érkezőknek: – Tönkreteszitek az előadást, ti patkányok! Ez Debussy!

Valósággal reszket a dühtől, ám a fiúk csak röhögnek rajta. A közönség kényelmetlenül feszeng, néhány asszonyság csöndben meghal zavarában, a többiek, mikor meglátják a fiúk kezében az éles késeket, felállnak, és messzire szaladnak. A fiúk mit sem törődnek velük, a májsztrót parodizálják: – Tönkretesziiitek az előőőadást, ez debüüüszi! – nyerít az egyik, mire a másiknak feláll a farka, és lengetni kezdi a zenekar előtt, mintha csak ő vezényelné a zenét. Ahogy körbe-körbe forgatja a csípőjét, a zenészek összezavarodnak, lassan szétcsúsznak egymástól a szólamok. A májsztró akkorát csap a pulpitusra, hogy az rögtön darabokra törik. Szemei villámokat lőnek. Majd célba veszi a pálcájával az egyik kölyköt, készen rá, hogy darts nyílként a kis kamaszba állítsa. (A tengeri sün tüskéje mérgező, bénulást okoz, ám csak átmenetit, a méreg felszívódási ideje nagyjából megegyezik Debussy La Mer című zenedarabjának hosszával.) Már épp elhajítani készülne, amikor a bálna egyszer csak összecsattintja száját. Hallani, ahogy odabentről a zeneorkánban átkozódni kezd a karmester. A fiúk megtapsolják a bálnát, majd így kiált az egyikük:

– Gyerünk, srácok, toljuk meg! – azzal összegyűlnek az állat oldalánál, és tuszakolni kezdik az irdatlan testet, vissza a vízbe. Kidagadnak izmaik, hosszú árkot húz a bálna a homokba, de egyre közelebb kerül a vízhez, végül már a visszavonuló hullámok is segítenek a fiúknak. Hamarosan az állat a habok között forog. A fiúk integetnek a távozó bálna után, ami hálásas páraoszlopot lövell a sötét ég felé. Ám egyszer csak eldugítja valami az orrnyílását. A májsztró az, beszorult, és onnan szórja átkait, majd kilő, akár egy pezsgős dugó, és ott ficánkol a vízsugár tetején.

– Bocsáss meg Debüüsszii! – nyivákol. Aztán zuhan, egyenest a mélybe.

*

Reggel a parton egyszerre nyitják ki szemüket a homokban heverő fiúk. Felállnak, kinyújtóznak, s lepotyognak mellkasukról a rajtuk tébláboló rákok. Reggeli erekciójukról pereg a homok, lábukkal rugdossák a tegnap esti tűz feketére perzselt csontjait. Egyszer csak zenére lesznek figyelmesek. Az öböl másik végéből érkezik. Felkapják késeiket, és futásnak erednek.

Néhány perc múltán megpillantják a törött lábú zongorát és az este elszökött kisfiút. Aprócska ujjai a billentyűkön mozognak. Homlokáról csorog az izzadtság, valósággal ragyog az arca, miközben játszik. A halászfiúk tanácstalanul pillantanak össze, a kis zongorista pedig diadalmasan néz bátyjaira. Most aztán biztosan nagyon büszkék rá, gondolja, ujjai pedig csak mozognak tovább, akár a rákok tűlábai, amikor rohannak a homokban, mintha nem is ő irányítaná kezeit, mintha egyszerűen beköltözött volna a körmei alá a muzsika.

Ám ekkor az egyik idősebb fiú felkiált, hangja késdöfésként hatol a zenébe: – Hús!

Nem is kell több biztatás a fiúknak: késeikkel a zongorának esnek, és máris kezdik feldarabolni azt – hatalmas húscafatokat nyesnek le a hangszerről. A kis zongorista elborzad, sikoltani szeretne, de nem jön ki hang a torkán. Szeretne elfutni, de a lábai nem engedelmeskednek, ujjai továbbra is a billentyűkbe kapaszkodnak. Végül feladja, és teljes átéléssel üti le az utolsó hangokat a hangszeren – játszik, amíg el nem fogy keze alatt a zongora – miközben bátyjai kupacokba dobálják a lehasított húsdarabokat.

Szólj hozzá!

Címkék: novella és valami az futás csak között újra közben csillagok fiúk sziklák egyszer hangja amin morog mérgesen kések szikár futnak A Meztelen Éles csapódnak Péniszük Ám hegedűhalászok A hegedűhalászok megzavarja előadást. kurjantások hallatszik. visítanak kiabálnak. combjaiknak kezeik keringőznek. májsztró

A bejegyzés trackback címe:

https://komor.blog.hu/api/trackback/id/tr765751439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása