Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Theremin zenéim

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

A sebesvonat

2014.01.09. 11:17 Komor

Fejezet Szúnyogkór című kötetből.
_______________________________

Az Orvost távoli vonatfütty kergeti ki pár órája megkezdett álmából. Gőz gomolyog ki a fülén, ahogy visszatér; kinyitja szemét, de igazából látnia sem kell, máris tudja, nincs egyedül a szobában. Az ágya fölé akasztott moszkitóháló ködjén keresztül néger férfiak kikent, maszk-szerű arcai merednek rá. Kezükben alvadt vértől foltos lándzsák villannak, a teret betölti a leölt állatok szaga. Az Orvos kivár néhány szívverésnyit, majd felül az ágyban, arrébb rúgva gyűrt, átizzadt lepedőjét. Némán biccent látogatói felé. Ismeri őket, a törzset legalábbis, amihez tartoznak – többnyire veszélytelenek a fehér emberre, persze semmi sem biztos ebben az átkozott dzsungelben.

asebesvonat.jpg– Mit akartok? – szegezi nekik a kérdést, noha tudja, hogy azok egy szót sem értenek belőle. A törzsbeliek lenézik a nyugati jöttmenteket, túlélésre képtelen, az erdőben csak botladozó, mihaszna népségnek tartják fajtáját, semmit sem fogadnak el hát tőlük; kivéve olykor a gyógyszereket és az italt. Nem meglepő hát, hogy a fekete férfiak a saját nyelvükön kezdenek valami válaszfélét kattogni. A bennszülöttek különös beszéde leginkább az óraketyegésre hasonlít. Egészen varázslatos, a fehérbőrűek számára el nem sajátítható kommunikáció ez – olyan nyelvállásokra lenne szükség a hangok a kiadásához, ami túlmutat a civilizált ember képességein. Az Orvos – aki a hat dzsungelben töltött esztendő alatt csupán a negyedét képes még mindig megérteni szóváltásaiknak – maga is megtapasztalta már társalgásuk varázserejét: ha például túl gyors beszédbe kezdenek, az óra kattogása hozzájuk igazodik, és kétszeres, háromszoros, sokszoros sebességbe kapcsol az idő. Egyszer végighallgatta egy törzsi vadász elbeszélését egy elejtett óriáskígyóról – egészen felemelő történet volt, már amennyit kivett belőle – a teljes mese nem tarthatott tovább öt percnél, mégis, mire befejezte, az Orvosnak kinőtt a szakálla.

A férfi most némán hallgatja ezt a kattogást. Próbál odafigyelni a pergő beszédre, de semmit sem sikerül lefordítania a hozzá intézett nyelv-morzékból. Nézi csak őket, figyeli a nyakukba akasztott kimetszett majompéniszeket, amik – ki tudja, hogyan – megtelnek vérrel, valahányszor megszólal az egyik.

– Nem értem – közli végül velük, azzal félrehúzza a hálót, kikel az ágyból; a félelem semmiféle jelét nem szeretné mutatni vendégei előtt, egy pohár italt önt hát magának. Erre persze elölről kezdődik a kattogás, és a férfinak végre sikerül felfognia egyetlen szót.

– Valaki beteg? – kérdezi a pohara fölött. Az igazán jó orvos bármilyen nyelven megérti ezt az egy szót, a vérében van. Egy bennszülött némán bólint, és az ajtó felé bök meredező lándzsájával, amely maga is olyan, mint egy vérrel telt hímtag.

– Összeszedem a dolgaimat – feleli, megkaparja az állát, mire a borostájából döglött hangyák potyognak ki – a kis rovarok, amik az alvó emberek fejébe hordják a rémálmokat ezen a vidéken. Nem tart sokáig magához venni a legszükségesebbeket: az elmúlt évek során felhasználta gyógyszereinek nagy részét, bár a legtöbbet sikeresen pótolta helyi varázsszerekkel. Táskájában fájdalomcsillapító gomba, szárított döglégy és vudubaba ugyanúgy megtalálható, mint a sztetoszkóp illetve egy repedezett hőmérő. Hamar rájött, hogy az itteni varázseszközöket a nyugati ismeretekkel együtt alkalmazni a leghatásosabb módszer – a betegen végzett diagnosztika, ugyanakkor a vudubabán történő kezelés például csodákra képes.

– Mehetünk – mondja, és a kifelé törtető bennszülöttek nyomába szegődik. Tudja jól, sohasem hagynák, hogy egy fehér férfi lépkedjen elől.

A falu néhány mérföldre fekszik. Az Orvos alig bír lépést tartani az izmos vadászokkal. Szemgödreikben a piranhák éhsége. A szakálluk teli kiokádott férgekkel – a szájszegletükben megakadt vicsor. A fákról fürtökben lógnak a mérgeskígyók. Meredező fogukból a földön rohangáló fekete hangyákra csöpög a méreg. A férfiak lándzsáinak hegye sok-sok óramutató, néha megállnak belemártani őket a hangyák körül felgyűlt halálos tócsákba.

A faluba érkezvén az Orvost rögtön egy ócska kunyhóba vezetik: az ajtó fölött egy aligátor levágott feje. Kivájt szemgödreiben szárított levelek égnek. Nyitott szájában egy homokóra, amiben lassan peregnek a szürke szemcsék – törzsi szokás szerint a házban elhunytak nyughatatlan hamvai. (Egyedül a családfő hamvait nem őrzik meg, hagyomány szerint az apa maradványait a legidősebb fiúnak el kell fogyasztania, hogy belé költözzön az elhunyt vadász tudása és harci kedve. *) Az egyik bennszülött a szoba sarkában lévő mocskos pléddel lefedett ágyra mutat – sokat sejtető domborulat –, és a nyelve pattogni kezd. A nyakában megmerevedik a majompénisz.

Az Orvos odalép, felemeli a takarót. Alatta egy hatalmas harcsa fekszik. Kétméteres folyami szörny, szemei üresen csillannak a besütő napfényben. Sárgás-barna színű borzalom; haldoklik, csapkodni sincs már ereje – kopoltyúi tehetetlenül nyílnak és csukódnak, ahogy megpróbálja átszűrni a szobában keringő poros levegőt.

– Jóég! – A bennszülöttek felé fordul, majd vissza. Szúnyogkórral fertőzött sovány négerfiúra számított. Vagy vajúdó lányra. De erre semmiképp. – Ez itt… valaminek a végső stádiuma már… Nem hiszem, hogy…
Nem fejezi be. A kezét a halra helyezi, mire annak kinyílik hatalmas, fogatlan szája. Egészen száraz a bőre. Bajsza konyultan csüng egyre fakóbb szeme mellett.

– Vízbe kell tenni! – Fordul végül a vadászokhoz. – Gyorsan! Vigyük a folyóhoz!

De azok értetlenül merednek rá. Arcuk mozdulatlan, tekintetük üres.

– Nem értitek? – horkan fel az Orvos, majd a karjával a folyó hullámzását kezdi mímelni. – Vízbe… Folyó! Tó! Víz!

A néger férfiak még mindig némán állnak, olyanok, akár az ősi szobrok. Megközelíthetetlenek. Az ember pillantása lepattan róluk. Ők a fal. Lecsöppenő izzadságuktól felfordulnak a padlón forgolódó hangyák. Az egyik fickónak megmerevedik a nyakába akasztott pénisz, miközben valamit a másik fülébe kattog. Az erre rögtön elmosolyodik, és az ő nyakában is megkeményszik a majomtag. Majd felrobban, sperma spriccel át a szobán. Lándzsájával először az Orvos, majd a hal felé bök.

Vonatfütty kergeti a meséjét a fényben – kétméteres piócák dagonyáznak a közeli folyóban – eldobott törzsi maszkokat nyelnek le egészben a kígyók. Moszkitóhálók a fákra csíptetve: a ködön át sovány férfiak arcai lebegnek – indákra akasztott órák – a percmutatói spriccelni kezdenek, amikor a tizenkettes szám fölé érnek – a lecsöppenő ondóból a hangyákba költöznek a rémálmok.

A falu főterén hatalmas, vízzel teli üstben ül az Orvos, körülötte kattogó fekete asszonyok serénykednek. Orvosi szakkönyveket cipelnek ki a kunyhóikból, vaskos lexikonokat, kitépik, összegyűrik lapjaikat, az üst alá dobják. Valahányszor szakad a papír, a távolban felsikolt egy lázban égő gyermek – hangjától kihullnak a majmok szőrszálai.

– Drága asszonyok, mentsetek meg! – könyörög nekik az Orvos, a vízben az óriás harcsa forgolódik mellette, körbe úszkál, az üst falába ütközik hatalmas feje; izgatott, egészen magához tért már. – Száz, ezer embert mentenétek meg velem együtt! Nem is sejtitek, milyen fontos egy orvos élete!

A néger asszonyok oda sem figyelnek szavaira, tovább tépkedik csak a könyvlapokat. Szabadon fityegő, lyukas-labdaszerű mellük el-vissza leng. Megérkeznek a férfiak: sötét arcukat sebészmaszk fedi, lándzsáik meredező farudak, a végükre fémszikéket kötöztek szárított indákkal. Körbetáncolják az üstöt, sarkaik szikrákat csiholnak, felcsap a tűz.

– Kuruzslók! Sarlatánok! – rivall rájuk az Orvos. – Nincs szégyenkezni valóm! El sem tudjátok képzelni, hány ember köszönheti nekem az életét! Ha most mindegyik itt lenne… Egy egész hadsereg összeállna belőlük, ami rögtön eltaposná az átkozott falutokat! Szinte már látom is magam előtt! Magukkal hoznák rég elhagyott mankóikat, belovagolnának sarokba állított tolószékeikben, és összekötöznének titeket levetett, véres fáslijukkal! Csak egyszer hálálnák meg Orvosuknak visszakapott életüket…

A bennszülöttek közben kipakolják az Orvos táskáját. Hangyákkal teli infúziós zacskót emelnek ki belőle, amit aztán undorral a földre hajítanak. Majd röntgenképeket húznak elő, sorban a nap felé tartják őket: az első képen halcsontvázak lebegnek vonatfüstben. Egy másikon síneken fekvő halcsontvázt látni. A harmadikon halcsontváz, a gyomrában egy zsebórával. Kiejtik őket a kezükből, törzsi énekbe kezdenek; egyetlen, pörgő kattogássá áll össze a hangjuk – gonosz, mechanikus démonként őrjöng a fák felett – sebes robogás ez – vonatzakatolás ez – az idő kétszeres, háromszoros sebességre kapcsol, a nappalok és az éjszakák már percenként váltakoznak.

(Akikbe befelé nőnek az égő gyufaszálak – egy fekete varázsló megműt egy órát, ami végül az arcába robban, a szakállból kiálló rugók akár a férgek, tekeregnek.)

Egyszer csak kettényílik a kunyhók mögött terpeszkedő buja fák sűrűje – mint egy sötét zöld színházi függöny – mögüle bennszülött férfiak serege bukkan elő, indáikkal egy felborult mozdonyt vontatnak a faluba. Az fájdalmasan sípol, füstjelei eltűnnek az égen. Hegyes dárdák szurkálják, a kerekei még forognak, aki közelít hozzá, annak rögtön csontig hatoló, mély seb nyílik az oldalába. (Az Orvos kiugrik cérnával és tűvel a kezében az üstből, bevarrja a sebet, majd visszaugrik a gyöngyöző vízbe – mindezt egyetlen pillanat alatt; a szokás hatalma.) A vonat sérüléseiből gejzírként spriccel a vér.

Bordazsinórzat. A kiterült kígyók holtvágánya – fekszenek egymáson, mint a sínek. A vonat egy utolsót, egy hatalmasat sípol – beleremeg a talaj is, szilánkokra robban az üst – a víz rögtön eloltja alatta a tüzet, a repeszek az égen átrepülő papagájokba állnak, amik ettől a földbe csapódnak. Erre aztán elcsöndesedik a falu. Alábbhagy az őrült kattogás, némaság telepszik a törzsre. A hold – akár egy hatalmas, Isten zsebéből kipottyant ezüstérem. A fekete folyón fekszik és reszket, miközben az Orvos, a hatalmas harcsa hátán lovagolva csorog lefelé, végig a part mentén.

– Engem soha többé nem láttok! – kiált a víz mellett ácsorgó tehetetlen négerek felé, akik haragosan rázzák felé lándzsáikat. – Visszatérek a jó öreg nyugatra, ahol még értékelik némiképp a tehetségem! Adjatok nekem egy steril műtőt, és csukott szemmel bárkibe beleállítom a szikét! Akár két méterről is, mint a dobókést! Fúvócsővel adom ezentúl az injekciót, vudubabákon végzek abortuszt! Varázskavicsokra cserélem a fájó veseköveket, meglátjátok!
(Előhúz a zsebéből egy régi aszpirin tablettát, amit a harcsa elé dob. Az éhesen nyeli el.)
– Gyí, halacskám! – rikkant. – Egye csak meg ezeket itt a szúnyogkór, mit érdekel már engem!
Az éj zajai az erdőben. Műlábakat ropogtatnak az oroszlánok, törött mankókat rágcsálnak a majmok. Távol, a faluban egy kunyhóban egy néger nő szülési fájdalmai közepette csörögni kezd, akár egy felhúzott ébresztővekker. Körülötte néhány orvosi maszkos törzsi vadász áll – a fáklya fényében reszket haragos szemük. A nyakukban megmerevednek a péniszek, amikor a nő lába közül kipottyan egy apró, fehér köpenyes vudubaba. A vadászok izgatottan adogatják kézről kézre, csodálják, nézik; majd egy vödröt cipelnek be, amiben egymás hegyén-hátán hemzsegnek a fekete hangyák.

Belehajítják a babát.
Távoli sikoly kél a folyó felől, olyan akár egy elnyújtott vonatfütty. Hangjára kifut a vér a percmutatókból, lohadtan csüngnek, örökre megáll az idő.

* Hasonlóképp a venezuelai őserdőkben élő Yanomami törzs is megeszi halottait: az elhunytat hamvasztják, csontjait porrá őrlik, és elkeverik a hamuval, amit aztán a gyászoló család közösen fogyaszt el.

Szólj hozzá!

Címkék: a kis emberek az bár nagy évek ki mire venni döglött rovarok amik tart sokáig elmúlt alvó ezen hangyák magához során fejébe potyognak részét Nem Szúnyogkór A sebesvonat Összeszedem dolgaimat feleli megkaparja állát borostájából hordják rémálmokat vidéken. legszükségesebbeket: felhasználta gyógyszereinek

A bejegyzés trackback címe:

https://komor.blog.hu/api/trackback/id/tr115748565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása