Fekete kalapok, sálak és szőrmebundák – a szobalány amikor úgy gondolta, senki sem látja, magára húzta úrnője gönceit, és beállt a hatalmas tükör elé, nem is sejtve, hogy az úrfi az ajkát nyaldosva figyelte őt ilyenkor a kulcslyukon át. Felszolgált teák – gőzkísértetek a függönyben; az úrfi reggel a hasán fekszik ágyában letolt pizsama alsóval, és a napfényben a friss lepedőhöz dörzsöli péniszét – képzeletben a sállal hátra kötött kezű szobalány fekszik alatta – mindig mosolyogva figyeli, hogyan húzza át a lepedőt a lány – rajta a foltok akár a száradt csiganyál – a mosószappantól száraz kéz kidörzsöli a finom textilből az álmokat – majd fütyül a tea és recsegni kezdenek a székek.
A kimert tealevelek a szalvétában száradnak, és kiolvassák magukból a jövőt – az úrfi a teagőzben magát látja a kertben ül, és a fához kötözött meztelen lányra uszítja két kedvenc dobermannját; Cézár és Brutus vörös rózsaszirmokkal hordja teli a gondosan nyírt gyepet.
– Kér még egy csészével? – érkezik egy vékonyka hang a felhők mögül, a fiú pedig nem meri megmutatni poharát. Egy szétmarcangolt mellű ujjnyi holttest fekszik benne.
Antik ékszerek, brossok és nercek – a szobalány amikor úgy gondolta, senki sem látja magára húzta úrnője gönceit, és beállt a hatalmas tükör elé, nem is sejtve, hogy betoppan az asszonyság, sípolni kezd, akár a régi teafőző, méregfelhőkkel eregetve teli a szobát. A lány szipogva hagyta el a házat – kopott kis bőröndjén a törések sehová sem vezető térképe (persze átnézték csomagját mielőtt még kilépett az ajtón). A felső emeleti ablakból az úrfi lemondó tekintettel figyelte, ahogy utoljára megugatják a kutyák a buszra szálló lányt.
A textilbe gabalyodott álmok – az üres csészékben megült por akár valakinek a hamvai – blúzok, fodros szoknyák és bőrkesztyűk. Az úrfi a tükör elé állva észreveszi, hogy a szobalány a nagy sietségben hátul hagyta tükörképét – ott ácsorog még mindig az üveg mögött, simogatva egy nyaka köré tekert sálat. A fiú pedig óvatosan megnyalja ajkát és a szobájába cipeli a tükröt, ágyára fekteti, s masszív kulcs csusszan a zárba.
– A ruháimhoz, az ékszereimhez pedig soha sem nyúlhat! – oktatja az asszony az új lányt. Az pedig mindenre bólogat; álla eltűnik tokaredői között. Felszolgált teák – gőzkísértetek a függönyben – még a tükörről is mossa a csiganyomokat – a sálakhoz pedig sohasem nyúl. A megerőszakolt tükör csöndben zokog – senkiben sem bízik,
senkit sem tükröz már vissza – belé nézve mindig üres a szoba. Csak ha sokáig állsz előtte pillanthatod meg az éjjeli szekrény mögött kupogró lány összegömbölyödött alakját. A körme alá szorult tealeveleket válogatja – melyik ígér gondtalan napot.
Magas sarkú cipők, vörös estélyi és zafír fülbevaló – az úrfi amikor úgy gondolta, senki se látja, magára húzta édesanyja gönceit. A kezében ostor, nagyot csap vele a tükörképre – a kirobbanó szilánkok felsebzik bőrét, majd lehajol, és felszed egy marékkal belőlük, hogy megetesse az udvaron acsargó kutyákkal – rózsaszirmok a gondosan nyírt gyepen – egy elsuhanó busz kipufogója duruzsol. Felszálló teagőz burkolja be a kertet, és valaki megkérdezi kér-e még egy csészével – a pohár alján két körömnyi dobermann üldöz egy szoknyában rohanó fiút. Próbál felkapaszkodni a pohár porcelán peremén, ám ekkor rázúdítja a forró italt egy felhők közül kinyúló kéz.