Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Ezért adtam 4 csillagot a kínai ebay-en annak az eladónak, aki csillám kaki kapszulával megölte a feleségem:
    Ezért adtam 4 csillagot a kínai ebay-en annak az eladónak, aki csillám kaki kapszulával megölte a feleségem:Rendelek az internetről csillám kaki kapszulát, hogy csajosan csillogjon a feleségem széklete. A csillám kaki kapszula állítólag az új őrület a Japánban: aki lenyel egy ilyen bogyót, annak...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Theremin zenéim

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek

 

 

Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

Addig farkaltam egy geci nagy petesejtet, míg megszűnt főispánnak lenni

2022.07.11. 18:26 Komor

Kiderül a fiamról, hogy titokban főispán. Éjszakánként mentét, dolmányt és díszszablyát ölt magára, abban jár mindenféle főispán klubokba, ahol a hasonló hacukában ripacskodó főispán haverjaival a történelmi vármegyék térképére recskáznak.

 

petesejtkesz2.jpg

 

Én voltaképp leszarom, liberális vagyok, nálam még a nemzeti deviancia is belefér. Ugyanakkor meglep a szexuális fejlődése, mármint hogy egyáltalán van neki szexuális fejlődése, a kölyöknek ugyanis, kezdjük ott, nincs nemi szerve. Bár igazából más egyéb kifejlődött testrésze sincs. A kis Dezső voltaképp egyetlen nagy, túlméretezett petesejt, amit sohasem termékenyítettem meg. Emiatt a mai napig neheztel rám.

Dezső akaratos kis geci, azazhogy női ivarsejt volt már a feleségemben is. Amikor nem termékenyítettem meg, elhatározta, hogy ő akkor is világra jön. Elkezdett hát nőni, növekedni a nejem méhében, úgy ahogy volt: a doki nem hitt a szemének, amikor megpillantotta az ultrahangon a tésztaként dagadó petesejtet. A szülészorvos is majdnem kihugyozott a lelkéből, amikor előgördült a feleségem vaginájából ez a hatalmas, zselatin szerű golyó, ami még felsírni sem tudott, mivel hogy nem volt szája. Úgy döntöttük, kisfiú lesz és felneveljük. Később zsilettpengével szájat is vágtunk neki, azóta azzal cuppog, és bár emberi szavakat képtelen formálni sejthártya ajkaival, megtanultuk mit jelentenek a mocsári hangok. Az egy cuppantás az „igen”. A kettő a „nem”. A három pedig a „mama, papa, be kell vallanom valamit, én igazából egy főispán vagyok”.

Dezső a másfél méteres, taknyos-kocsonyás petesejtgöb többnyire a frászt hozta rám már gyerekként is, de tiniként is kurva ijesztő, mióta elkezdett pattanásosodni és itt-ott még szőrösödni is. Eddig sem volt egy matyó hímzés, de most már egy illedelmesebb nyárspolgár sem szégyellné kidobni tőle a taccsot. De kicsiként… Igen, akkor talán mégiscsak rosszabb volt… Kiskorában el-vissza görgött csak a gyerekszobában, és ragadós testéhez tapadtak a csörgők és a kislabdák. Éjszakánként pedig be-beszökdösött az ágyamba, és megpróbált rávenni, hogy termékenyítsem meg. Ilyenkor felgördült az ágyra, és labdaként pattogni kezdett a pöcsömön, hátha teli lövöm gecivel, hátha attól kifejlődnének végre a végtagjai.

– Ha jó apa lennél, akkor megbasznád a kisfiad! – mondogatta a feleségem lemondóan rázva a fejét. De engem mindig is taszított a gondolat, hogy letoljam a gatyám, és a farkam a saját gyerekembe erőltessem, aki ráadásul egy hatalmas nagy takonylabda. Talán pont az hagyott sötét nyomott Dezső ártatlan, fejletlen kis lelkén, hogy sose erőszakoltam meg. Talán emiatt lett főispán.

– Ez is csak egy múló bolondéria – nyugtatom a nejem. – Emlékszel, amikor a fejébe vette, hogy ő egy kislány? Mert meg volt róla győződve, hogy lánynak született volna, ha megtermékenyül. Dzsenifernek kellett szólítanunk, és a haját fésülgetni órákon át. Baszki, nincs is haja! Csak mély árkokat szántottam abba a kocsonyás, áttetsző sejthúsba a fésűvel! Néha még most is álmodom róla!

Ám a feleségemet nem hatja meg a dolog.

– Azonnal menj be a szobájába és gecizz a fiadba! Hozd helyre, amit elbasztál! – üvölt rám.

– Ebből már nem lesz semmi emberszabású! – ellenkezek. – Ez már egy főispán! Fogadd el!

Ekkor figyelünk csak fel a cuppogó hangra. Dezső az, ott ácsorog az ajtóban. Minden szót hallott, ugyanis voltunk olyan hülyék, hogy füllyukat is fúrtunk a fejébe két éves korában egy kihegyezett ceruzával. A teste reszket és rázkódik, mint aki sír, bár mivel könnycsatornát nem kapott, ebben nem lehetünk biztosak. Több se kell az asszonynak: ő is bőgni kezd. Micsoda elbaszott egy család.

– Dezső! – szólalok meg végül. – Tőlem lehetsz főispán. Akár még kislány is. Vagy főispán kislány, leszarom! De mondd meg nekem őszintén: tényleg csak azért jöttél elő ezzel az egész főispán, vármegye dologgal, mert egyébként egy tehetetlen takonyszar vagy? Egy megkucsmásodott sejtplazmahólyag, ami semmire sem képes? Tényleg az a bajod, hogy sose termékenyültél meg?

Rövid csönd áll be, majd Dezső egy éleset cuppant. A feleségem pedig diadalittasan felkiált: – Mondtam! Megmondtam!

Belátom, nincs tehát más megoldás: meg kell termékenyítenem Dezsőt. Kérek fél órát, hogy összeszedjem magam. A nejem addig gyertyákat gyújt a gyerekszobában, és a petesejtfiú testére erőlteti a hálós harisnyáját, hogy ezzel hozzon hangulatba. Nem sikerül: Dezső úgy néz ki benne, mint egy hálós dinnye, vagy egy mélytengeri hálóban fennakadt kocsonyás medúza. Azért csak letolom a gatyám, és próbálok vért préselni a faszomba. A gigászi petesejt érzi, hogy ez az ő nagy napja: takonyhúr szájával puszikat próbál dobálni nekem, miközben a nejem vaginát vág neki egy zsilettpengével a sejthártyájába. Az immár pinás Dezső készen áll rá, hogy ledobja magáról a nemzeti konzervativizmust. Miközben nagy cuppanással a fiam málégöb testébe hatolok, amely pudingként nyeli el a férfiasságom, rádöbbenek, hogy csak félmerev vagyok. Pornófilmek képsorait vetítem az agyamban, hogy menjen a dolog, majd a tekintetem önkéntelenül is a felakasztott főispáni ruhára vándorol. Ettől furamód erőre kap a hímtagom. Értetlenül állok a dolog előtt, de a lényeg, hogy immár könnyen csúszok előre és hátra a zselatintestben. Miközben dugom, elképzelem magam ebben a főispáni ruhában, amint büszke főispánként a vármegyék határvonalait tanulmányozom egy piros, fehér és zöld neonfényben úszó, székely dark technóval kibélelt főispánklubban. És ekkor érzem, hogy megfeszülnek a golyóim, és kirobban belőlem az éltető sperma – be egyenest Dezsőbe, forró gecimmel borítom be a csírázásra kész sejtmagot. Miközben levegő után kapkodok, újra és újra lepergetem a fejemben a jelenetet. Vajon mi a baj velem?

petesejt.jpg

Telnek a hetek. Dezső szép lassan zigótává alakul. Elfolynak a belső részei és kialakul a hólyagcsíra, ami később málnához hasonlító szedercsírává fejlődik. Dezső petesejtnek is randa volt, de embrióként sem sokkal jóképűbb. Olyan mint egy nagy, fekete pontszemű ebihalcsirke. A nejem NIVEA testápolóval kenegeti, sokszor megfürdeti, mivel magzatvíz nincs körülötte.

– Végre igazi boldog család leszünk! – suttogja a feleségem éjszaka a fülembe, majd elalszik. Én pedig óvatosan kikelek az ágyból, titokban magamra öltöm a főispán ruhát és nekivágok az éjszakának. Sose hittem volna, hogy pont attól, hogy megbaszom a fiam végül nemzeti konzervatívvá válok. De úgy fest, ott volt ez mindig bennem, csak sose tudtam róla. Lehunyom a szemem és a történelmi Magyarország vármegye térképét látom magam előtt. És arra gondolok: bizony. Régen minden jobb volt.

Szólj hozzá!

Címkék: petesejt vármegye főispán

Ha megdugom a majomhimlős faszommal a kocsid, lesz üzemanyagod

2022.06.07. 18:05 Komor

A WHO szerint a majomhimlőből könnyen világjárvány lehet, pedig elsősorban majmoktól és szexuális érintkezés útján terjed. Próbálok tehát nem megbaszni egyet a buszon, de alighogy felszállok, máris kikezd velem egy fekete szőrű, 200 kilós gorilla, aki jelbeszéddel kommunikál. Egy szódásszifon szemüveges öreg biológusnő csücsül mellette, az fordítja emberi nyelvre kézmozdulatait.

benzin.jpg

– Kokó nagyon szeretné, ha a makkodat hozzádörzsölnéd a segglyukához, aztán megbirizgálnád vele az orrát – közli monoton hangon a spiné, enyhe francia akcentussal. Csábító ajánlat, normális esetben talán nem tudnék ellenállni neki, de itt van ez a majomhimlő dolog, ezért próbálok úgy tenni, mint aki meg sem hallotta az egészet. Ám a majom nem adja fel, tovább hadonászik.

– Kokó nagyon szeretné, ha a herezacskóddal az arcába bokszolnál, miközben az előváladékoddal kis karikákat rajzolnál a homlokráncai közé – motyogja a francia nyanya, a herezacskót úgy ejti ki, mintha valami elit klub neve lenne.

Így telik aztán az út. Az emberszabású tovább ostromol végtelen szerelmével.

– Kokó nagyon szeretné, ha gyertyát csepegtetnél az ánuszára, majd a megdermedt viaszt lefeszítenéd, és azt mondanád, jaj, ez a legszebb virágocska, amit valaha láttam, a legillatosabb kis főemlős ánuszrózsa, meg kell hát öntözni, és akkor elővennéd a lőcsöd, és szépen rápisálnál, majd ráélveznél a viaszseggre, hogy aztán megetesd az egész geciben és pisában tocsogó szart Kokóval.

Ez a gorilla ért ám a romantika nyelvén. Egy szó, mint száz, végül majomhimlősen szállok le a buszról.

Azóta eltelt egy hét, már hólyagszerű, gennyedző fekélyek borítják az egész testem. Ez van, a Mona Lisa is megöregedett. Ám a kifakadó ragyákból csorgó sűrű trutyi közel sem olyan, mint a szimpla, hétköznapi genny: a színe inkább szürke, a szaga pedig szúrós, akár a benziné. Miközben zsebkendővel itatgatom, csengetnek, és a legnagyobb meglepetésemre ott ácsorog a küszöbön a buszon megismert gorilla és tolmácsa, a szemüveges hölgy. Mindketten egy hatlövetűt szorongatnak ujjaik között, a majom úgy hadonászik vele, mint aki készül engem pofán baszni a pisztollyal, a nő pedig fordítja heves kézmozdulatait: – Kokó a fertőzésedet akarja!

Hú! Ez a majom tényleg beszél a romantika nyelvén. Visszajött egy újabb menetért? Miért is ne, ennél majomhimlősebb úgysem leszek, és már a gondolatra feláll a faszom. De amikor egy székhez kötöznek, és egy fém kiskanállal kezdik nyomkodni a bőrömből kiálló gumókat, hogy valami üvegcsékbe fejjék a gyulladt ragyákból kipréselt sűrű, szürke fertőző biomasszát, akkor kezdem belátni, hogy nem is a gecimre szomjas.

– Bizonyára furának találja a helyzetet… – motyogja az öreg hölgy, és bár szeretném kiábrándítani, valóban van ebben a gennyfejéses jelenetben valami szokatlan. – A laboratóriumban mindent elmagyarázunk, egyelőre elég ha annyit tud, ön az Európai Unió utolsó reménye! A fénysugár az alagút végén!

Miközben kis üvegcsékbe spriccel belőlem a szürke genny, cseppet sem érzem magam úgy, mintha az Európai Unió utolsó reménye lennék, vagy valami fénysugár egy redvás alagút végén, de nincs időm ezen merengeni, eloldják köteleimet és kiterelnek a lakásból, le az utcára, ahol egy fehér kisteherautó várakozik. Mielőtt a raktérbe tuszkolnának, még látom, ahogy az öregasszony a jármű oldalához tipeg, letekeri a tanksapkát, és a feltáruló üzemanyag betöltő nyílás pedig éhesen rángatózik, akár valami ezüstös metálánusz. Az asszony az egyik kis üvegcséből a belőlem kifejt gennyet a lyukba csorgatja, amit a mechanikus végbélnyílás éhesen hörpint fel. Szóval ennyit látok, de érteni semmit sem értek belőle – a következő pillanatban pedig már a raktérben ücsörgök négy másik, kelésekkel borított ismeretlen férfi között.

– Te is megbasztad a majmot, mi? – szegezi nekem a kérdést egy bajszos férfi, kivillantva régi, amalgám töméseit, majd hozzáteszi: – Akkor is megérte, bassza meg!

*

Órákon át zötykölődünk, mire valami semmi közepén álló klinika szerű épülethez érkezünk, ahol katonák ellenőrzik a nyanya és a gorilla papírjait. EU Biotechnology – hirdeti egy felirat, amikor kiterelnek minket a járműből. Egy hatalmas, steril folyosón át fegyveres őrök valami öltözőbe hajtanak minket, ahol megszabadítanak a ruháinktól, és kórházi köpenyt erőltetnek ránk. Innen egy hatalmas, üres eligazítóterembe vezényelnek minket, ahol már sok-sok majomhimlős férfi várakozik. A hangszórókból megnyugtató zene szól: Beethoven kilencedikjének a belassított vibrafon verziója. Hamarosan egy szemüveges, fehér köpenyes kopasz fickó, valami igazgató féle a kezébe vesz egy mikrofont, és egy kibaszott hosszú monológba kezd azzal kapcsolatban, hogy ínséges időket élünk, az orosz háborús helyzet, a szankciók és az olajembargó miatt az EU kénytelen alternatív módot találni az üzemanyagellátás biztosítására.

– Úgy gondoljuk, megtaláltuk a megoldást! – jelenti be a fickó, hangja büszkén visszhangzik a térben. – Hála a genetikailag módosított majomhimlő vírusnak, amelyet hamarosan rászabadítunk Európára, immár minden EU-s állampolgár egy töltőállomás lehet!

És így tovább. Hosszú és unalmas magyarázatba kezd arról, hogy úgy módosították a vírust, hogy a fekélyekből kifakadó genny üzemanyagként is használható legyen, illetve speciális járműveket is terveztek, amelyek képesek lesznek ezentúl ezt a benzingennyt egyedüli üzemanyagként feldolgozni. Ez persze megmagyarázza a táguló és szűkülő mechanikus ánuszt a tanksapka alatt. A fickó aztán a bocsánatunkat kéri, amiért tudtunkon kívül az új fajta majomhimlő első tesztalanyai lettünk, akiknek a fertőzését nem hogy nem fogják kezelni, de mindent megtesznek majd azért, hogy súlyosbodjon az állapotunk, és elnézést kér azért is, amiért a következő hónapokat ezentúl állampolgári jogainktól megfosztva kísérleti nyúlként ebben az intézetben fogjuk tölteni, de mint mondja, gondoljunk csak arra, mihez segítjük hozzá Európát: nem áll le a szállítmányozás, a tömegközlekedés, és az életerős családapáknak és családanyáknak nem kell ezentúl sem gyalog menniük a sarki boltig. És így tovább, igazából oda sem figyelek az ürgére, mert csak arra tudok koncentrálni, hogy a közelben felsorakozott orvosok társaságában ott ácsorog Kokó, a gorilla is. Amikor rám pillant mélybarna szemeivel, megemelem egy pillanatra a kórházi köpenyem, hogy kilógassam neki a farkam, amit szintén benzint gennyedző ragyák borítanak, jelezve felé romantikus szándékaimat, de a szőrös emlős csak lemondóan rázza a fejét. Hülye kurva.

*

Kerítenek aztán nekem egy egész korrekt kis magánkalickát, amiben van ágy és egy vécé. A könnyen megjegyezhetőség miatt kapok egy azonosítószámot is, hogy ne kelljen a nevemen szólítaniuk. Engem ezentúl 29593XXDEMJU46545959667834838ER39393939UI-nak hívnak. És a kopasz fickó nem viccelt… Tényleg nem kezelik aztán a majomhimlőnket, pár nap után már nem is hasonlítok emberre: egy benzingennyet nedvedző ragyamutánssá változom, élő, vörösen izzó szövetkorallzátonnyá, szürke tejet izzadó tengeri uborkává, amit olykor különböző kísérletekre ráncigálnak, és minden este üvegcsékbe fejik a nedveit. Szomorkodhatnék emiatt, ám nekem csak Kokó jár az eszemben. Mint kiderül, ő is az orvosi team tagja. Amikor elektrosokk kezelésre cipelnek, ahol azon kísérleteznek, a fájdalomtól felszabaduló adrenalin vajon befolyásolja-e a gennybenzin képződést (ami olybá fest eddig, hogy serkenti, tehát már megkezdték az EU-s kínzókamrák tervezését, ahol ragyamutánsokat fognak sanyargatni ezentúl) – ott Kokó kapcsolgatja a gombokat szexi szőrös ujjaival. Puszit dobok neki, és megpróbálom kihalászni a kórházi köntösömből a faszom, hátha rábukik a vonzó gorilla. A ragyáktól úgy néz ki a lőcsöm, mint egy gennyet köpködő málnákkal borított vörös kolbász, ahogy hozzáérek, ejakulátumként spriccel elő belőle a szúrós szagú biotrutyi. Valahol a távolban talán éhes autóánuszok nyögdécselve tágulnak és szűkülnek, de én csak ezt a gorillát akarom mindenek felett.

– Nyald a fertőzésem, Kokó! – kérem, de a majom nem foglalkozik velem, számára csupán egy beteg húsdarab vagyok, egy nyálkásan csillogó idegvégződés-csokor, amit fájdalommal kell locsolgatni. És a kín amit az elektródáival adagol bizony valósággal maga alá gyűr, rám zuhan, kilapít, nehezebb, mint tíz teáskanálnyi neutroncsillag. A cellámban fekve aztán egész nap a gorillára gondolok. Talán azt hiszi, gyors és olcsó kis numera volt nekem, de valójában elrabolta a szívem. Eldöntöm, bebizonyítom neki, hogy valódi érzéseket táplálok iránta. Sikerül ellopnom egy papír zsebkendőt, amire szerelmes levelet próbálok írni a véremmel, pontosabban csak annyit, hogy „szeretlek”, de végül mégis inkább egy szívet rajzolok, amibe beleírom a nevünket, az mégiscsak egyszerűbb. A gagyin megrajzolt vérszív közepén ott áll tehát ez:

Kokó + 29593XXDEMJU46545959667834838ER39393939U.
De amikor az elektrosokk kezelés előtt átnyújtom a zsepit a gorillának, az voltaképp rá se néz, megszagolja, majd a szájába veszi és komótosan rágcsálni kezdi. Ó, Kokó, megőrjítesz!
A szomszéd cellában élő fertőzött húsok már a szökést tervezgetik, de szólok nekik, hogy engem hagyjanak ki szépen ebből a dologból. Álmomban Kokóval lépek meg az intézetből. Kéz a kézben rohanunk át a kijárat felé vezető folyosón, és odakinn már egy tűzvörös sportkocsi vár minket. Kokó beül, én meg letolom a nadrágomat, és baszni kezdem a jármű pajkosan reszkető fémánuszát.
– Szeretlek, Kokó! – mondom majd neki, miközben keléses faszommal az üzemanyagtartályba spriccelek, s a vezetőülésbe pattanok és elhajtunk a naplementébe. És meg sem állunk a világ kibaszott, kiürült benzinkutakkal kitámasztott végéig, hisz a szerelem kifogyhatatlan üzemanyag.

Szólj hozzá!

Címkék: benzin majomhimlő

Támogatja-e Ön, hogy Palvin Barbara arcú áltranszvesztiták nőverésre tanítsák a gyermekeket?

2022.03.28. 20:00 Komor

Orosz békefenntartósat játszunk a volt feleségemmel: valahányszor megneszelem, hogy új férfi legyeskedik körülötte, átmegyek hozzá, és istenesen szétbaszom a fejét egy antik fém gyertyatartóval.

gyermekvedelkicsi.jpg

Jó, ez inkább az én játékom: de mivel a szomszéd utcában lakik, úgy gondolom, akad némi beleszólásom az életébe. Bárki is költözne be hozzá, az közvetlen fenyegetést jelentene rám nézve. Ha például túr erős aftershave-t használna az új pasija, és szerencsétlen a szél állás, simán elfújja az én házamig. Ha túl hangosan horkol az ipse, és nagy a csend éjszaka, én sem fogok tőle tudni aludni a szomszéd utcában. Capisce?

Lehet, hogy nem tetszik a volt nejemnek, hogy átjárok hozzá és folyton szétbaszom a fejét. De ha nagyon zavarná, már elköltözött volna. Igaz, valahányszor megneszelem, hogy el akarja húzni a csíkot a közelemből, átmegyek hozzá, és egy francia empire ezüst boroskancsóval haj és szempillaszőrös húspüré-csomóvá kalapálom az arcát. Hiába, teli van a lakása mindenféle antik szarral.

– Feljelentelek a zsaruknál, te vadállat! – sikolt, a fogdarabka szilánkokat köpködve, de tudom, üres fenyegetőzés ez, hisz valahányszor megneszelem, hogy felemeli a telefont, vagy csak készül tárcsázni, átjövök és orron baszom egy antik szecessziós jugendstil art nuovo konyhai asztali réz hamutál hamutartóval.

Arra gondolnál, amennyiszer szétvertem már az arcát, nem sok férfi keresi már a kegyeit, de az a helyzet, hogy a feleségem olyan mint egy belevaló konzervatív keresztény menyecske: minden veréstől szépül. Alighanem plasztikai sebésznek kellett volna mennem: valahányszor szétütöm a fejét, sikerül úgy átrendeznem az arccsontozatát, hogy egy Hollywood-i sztárra hasonlítson. Múltkor úgy törtem el az orrát, hogy egy hétig Nicole Kidman-nek nézett ki, aztán miután ismét pofán basztam, már Angelina Jolie kiköpött mása volt.

Így telnek aztán az évek: a volt nejem félőrülten, agyrázkódással, de folyton megújuló celeb arccal vánszorog a pókhálós antikvitások között a házban, mint valami kikerázott, félőrült kísértet, olykor pedig az ősi komódokból kifordul egy-egy szmokingos, régimódi udvarló, ki tudja, honnét érkeznek ezek, a bajszuk izgatottan remeg, akár a rovarok csápja, és virágot nyújtanak át az exemnek, amit én persze rögtön érzékelek, átugrom hát hozzá, hogy átrendezzem kicsit a volt nőm fejét, mert mindennek van határa, baszd meg. Ám egyszer csak azt motyogja nekem az exem: – 23 éve elváltunk, te fasz! Nem kéne új életet kezdenünk?

Belátom, igaza van. Új feleség után kéne nekem is nézni. A baj csak az, hogy kibaszott ronda vagyok, a legtöbb nő bottal sem piszkálna, nem hogy hagyná, hogy én piszkáljam a botommal. Az arcom úgy néz ki, mintha Novák Katalin egyik felduzzasztott petesejtjét kovászos uborka levében savanyítanád, egy száj- és körömfájástól szenvedő szarvasmarha fingjával szárítanád meg, majd zsírkrétával két aprócska pont szemet és egy vigyorgó szájat rajzolnál neki, ezután leöntenéd az egész szart gázolajjal, felgyújtanád, végül pedig vastag, sárga sugárban ráhugyoznál, csak hogy megkoronázd. Belegondolva csoda, hogy valaha is volt feleségem. Belegondolva csoda, hogy nem dobtak a padlócsempére és tapostak agyon rögtön a szülőszobában. De rájövök: az arcátrendező varázslat talán rajtam is működhet. Nagy levegőt veszek hát, a tükör elé állok, majd megragadok egy 19. századi antik francia aranyozott kandalló órát, és ütni kezdem vele a saját pofám. Reccsen az arccsontom, vérgejzír spriccel az orromból, a homlokom megreped, csimbókos vérfossá és pépes szövethuggyá püfölöm a képem: miután elkészülök, Palvin Barbara arca néz vissza rám a tükörből.

xx.jpg

Mindezt egy szigorú képű rendőrnek mesélem most, akinek a közöny ágyaz meg magának a szemében. Láthatóan egy szót sem hisz a dologból, annyit lát csak, hogy férfi testem van és hozzá Palvin Barbara arcom, így levonja a következtetést: – Szerintem maga egy kibaszott transzvesztita, és mint ilyennek, az iskolában a helye, hogy tanítsa a gyerekeinket! – morog, és rádión erősítést kér. Hamarosan megérkezik két rendőrautó kíséretében a klikkes transzvesztitagyűjtő pedagógiai kamion, ez a speciálisan átalakított szelektívhulladék-szállító munkagép, és engem is összekaparnak az utcáról.

Amióta megbukott a gyermekvédelmi törvény a népszavazáson, a homoszexuálisok, transzvesztiták és transzneműek arra vannak kényszerítve, hogy az iskolában tanítsák a gyerekeket. Ezzel persze halálra is ítélik a buzikat: a pedagógus fizetésből ugyanis képtelenség megélni.

Senki se hitte volna, hogy megbukik a gyermekvédelmi törvény: a kormány heteken át izzadt rajta, hogy úgy fogalmazza meg a feltett kérdéseket, hogy még a legtoleránsabb embertársunkból is előbújjon egy szelvényes testű őrjöngő homofób a válaszadás pillanatában. És lám, mégis megbukott, a kormány pedig akkor duzzogva a sarokba ült, összefonva lapos mellkasa előtt kislánykarját a copfjait rágva és azt rikácsolta: – Ha azt akarjátok, hogy buzik tanítsák a gyerekeiteket, akkor megkapjátok, köcsögök!

Ezért feszengek most egy hulladékszállító autó tartályában egy csomó homoszexuálissal, transzvesztitával és drag queen-nel – transzneműek azok nincsenek, mert hazánkban olyan szar az egészségügy, hogy egy mandulaműtétre is fél évet kell várni, körbe is röhögnék az embert, ha nemátalakító műtétet akarna. Ülünk tehát a kukásautóban, izzadt ujjakkal szorongatjuk a pedagógus diplománkat, amit a kezünkbe nyomtak a szemétszállítók, és felkészülünk a legrosszabbra. Fingom sincs, mire fogom tanítani a gyerekeket, egy Palvin Barbara fejű férfi vagyok, aki egyedül a nőveréshez ért, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy jó irányba terelgesse a jövő generációját.

xx.jpg

Amikor megérkezünk a Hippói Szent Ágoston Görög-Római-Bantui Katolikus Református és Totemista Általános Iskolába, elektromos sokkolóbotokkal terelnek le minket a hulladékszállítóról, és be egyenest a suli folyosójára. Ott már mindenfelé nem bináris ciszgender tanárok botladoznak, kirúzsozott drag queenek mint nyavalyás zombik bicegnek fel és alá, úgy festenek, mint akik már hetek óta itt raboskodnak, lesoványodtak, szemükben duzzad a félelem és a tanácstalanság teleptenyészete, az egyik a suli kávéautomatájából próbál nyerni némi folyadékot, hogy szomjan ne dögöljön, de a pedagógusfizetéséből nem futja olasz cappuccinóra. A gyerekek bizonytalanul keringenek a szerencsétlen kompánia körül, próbálnak tanulni tőlük valamit, bármit, de láthatóan senki sincs azzal tisztában, miféle tudást kéne itt leosztani és miért.

ezis.jpg

– Hé, te kis seggdugó, hogy a francba lehet innét kijutni? – kérdezek meg egy kölyköt, de akkor látom csak, hogy harmadikos, azokat még nem tanították meg beszélni. Odarohanok egy idősebb, hatodikos sráchoz, hátha azzal több szerencsével járok, de az meg csak annyit tud nyekegni: – Pa… pa… Papapa… Palvinbarbi!

És közben csöpög a nyála, mert a csula visszanyelését csak hetedik osztálytól tanítják.

Hirtelen megsajnálom a sok kis szarost: hát így induljanak neki a nagybetűs életnek? Összecsapom hát a tenyerem és felkiáltok: – Tegye fel a kezét, aki szeretne nőverést tanulni Palvin Barbitól!

És bár egyik sem teszi fel a pracliját – csak a nyolcadikosok, mert azoknak már ezt is megtanították –, szó nélkül követnek egy üres tanterembe.

xx.jpg

Így telnek aztán a hetek, a hónapok: mint minden más pedagógus, én is rágtam már a falba egy járatot, amit belülről a nyálammal átnedvesített régi füzetlapokkal béleltem ki, hogy éjszaka legyen hol meghúzni magam. Napközben homoszexuális falkába tömörülve az üres menzán rohangászó csótányokra és az udvaron kóborló macskákra vadászunk a kartestülettel, kaffogva és vonyítva vetjük rá magunkat ezekre a cicákra, a fogainkkal tépjük fel a hasukat, és reszkető kézzel tömjük a szánkba kiömlő, forró beleiket. Aztán megszólal a csengő, leseprem magamról a macska cafatokat és komótosan besétálok a tanterembe, hogy nőverésre tanítsam a tudásszomjas lurkókat.

– Pa… pa… Papapa… Palvinbarbi! – nyöszörgik a diákok, amikor meglátnak, persze csak azok, akik tudnak már beszélni. Nem bánom, hogy Palvin Barbinak néznek. Még mindig jobb, mintha Novák Katalin duzzadt, savanyított, fingszárított, felgyújtott, lepisált petesejtje lenne az arcom, ahhoz kevés kötődése lenne az ifjúságnak.

Szerencsére a régi szertárak ócska szekrényei megannyi antik iskolafelszerelést rejtettek, így van mivel demonstrálnom a nőverést. A transzvesztiták pedig ezer örömmel vetik alá magukat az arcátalakító műtétnek, tudván, hogy szépséges celebként fognak a kezeim közül távozni. Miközben régi méterrudakkal és ampermérőkkel püfölöm taknyos-véres csipkehús meteorittá a buzik fejét arra gondolok: a végén csak büszke lesz a kormány. Beküldtek egy csomó libsi ciszgender marhát az iskolába, és lám, végül az egyik csak megtanította a kölyköket a konzervatív értékekre.

Szólj hozzá!

Címkék: népszavazás bizarro gyermekvédelmi törvény

Seggnemöjnen, avagy ukrán háború ízű a gecim

2022.02.17. 18:06 Komor

A sokat látott zsűri a Bocuse d'Or nemzetközi szakácsversenyen nem tudja eldönteni, hogy az én ondóm finomabb-e, avagy a finn szakács félig híg félig darabos széklete.

ukran.jpg

Óvatosan nyalogatják a kristály kehelyből a fehéren csillogó gecim, ami ma alapvetően gyümölcsös ízekkel nyit, főképp a citrusok dominálnak benne, és bár nem kóstoltam a finn faszi végbélkreálmányát, úgy hallottam, narancsrostokkal lazította az állagát, amitől vélhetően az is kellemesen üde és gyümölcsös utóízt hagy a szájban. Van tehát félnivalóm. Az egyik zsűritag a finn ürülékbe mártja töppedt ujját, és a barna pépet alaposan szétkeni a nyelvén. Vérbeli profi. Eközben egy másik körkörös mozdulatokkal a szájpadlásába masszírozza a spermámat.

– Neked annyi, pajti, tegnap egész nap szegfűszeget rágtam! – duruzsolja a fülembe a mögém lopódzó finn szakács, aki pár órája telifosta azt a porcelántányért, amit most a hümmögő zsűri áll körül, én pedig nagyot nyelek. A szó "szegfűszeg" ott visszhangzik a koponyámban, mint valami súlyos ítélet. Majd hozzáteszi: – Megválthattuk volna a világot, ha úgy döntesz, leszel Pöcsnemöjnen az én arannyal kibélelt kulavalámban!

*

Hogy indult ez az egész gecis gasztrotúra? Az egész a Valentin-nappal és azzal az átkozott Ripost cikkel kezdődött. Az "Édesítsd meg a kapcsolatod! Mitől lesz finomabb íze a férfinak!" cikk azt ígérte, hogy az ananásztól, az ásványvíztől és a zellertől olyan édes lesz a spermám, oly szexkoktél kutyulódik a golyóimban, hogy a Valentin-napi orál után sose fog elereszteni a párom. Rágtam hát egész nap a zöldpetrezselymet, szedtem a vitaminokat, de már csak este az otthonomban döbbentem rá, hogy nincs is párom és idén is egyedül töltöm a Valentin-napot. A fotelban ücsörögve nem hagyott nyugodni a tudat, hogy a nyalatlan golyóimat talán minden idők legfinomabb nektárja feszíti, valóságos csodapempő – egész nap ezen dolgoztam, csak nem vesztegethetem el, csak nem hagyhatom, hogy végül egy zsebkendőbe száradjon bele. Ugyanakkor még sem kóstolhatom meg a saját gecimet, emlékeztettem magam, ilyet rendes férfi nem csinál, ha megteszem, biztos buzivá változom tőle. Pokoli érzés volt! Mintha a világ legfinomabb desszertjét tennék eléd az asztalra, majd a kezedre vernének egy méretes fakanállal, valahányszor próbálsz nyúlni érte. Végül csak kivertem a farkam és belecsorgattam a spermát egy feles pohárba. Már az állagán látszott, hogy ez valóságos elixír lehet: az opálos folyadék tündökölt, csillogott, akár a hegyméhből kikapart kristály, illatáról a gyümölcsökkel kibélelt elveszett Édenkert jutott az ember eszébe. Csak egy nyalintás, döntöttem el, egy pirinyó kóstoló. Beletunkoltam hát az ujjam a még mindig testmeleg spermába, és az ajkamhoz emeltem egy keveset belőle.

És akkor szivárványból szőtt vasmacskák fúródtak az ízlelőbimbóimba és pörgetni kezdte a spirálgyönyör az agyvelőm. Nyelvorgazmus. Az, hogy kulináris élvezet önmagában nem írja le, miféle tapasztalat volt a saját gecimet nyalogatni. Rádöbbentem, hogy ezt bizony másokkal is meg kell osztanom. Kezdésképp talán Diána nénivel a földszintről, akinek a töltött káposztáján nőttem fel – ha valakié, hát az ő tapasztalt ízlelőbimbói igazolhatják, hogy ez itt az istenek nektárja!

minimal.jpg

Becsöngettem hozzá a kispohárral, Diána néni pedig nem fogadott túl kedvesen.

– Takarodj innét, te szarnyaló hangyászmedve! Nincs töltött káposzta! Szerezz magadnak nőt! Vagy még jobb, tanulj meg főzni! Nézzenek oda! Ennyi idősen még az én nyakamra jár!

Kissé megsértődtem kirohanásán: igaz ami igaz, múlt héten jártamban-keltemben beugrottam hozzá, hogy nem akadna-e egy kis töltött káposzta valahol a fazékban. És igaz, pár napja rá is telefonáltam emiatt kétszer vagy háromszor. És elismerem, hogy előző este beszöktem az otthonába, elbújtam az ágya alatt, és miközben aludt egész éjjel a darált húsról és a káposztalevelekről suttogtam neki a sötétben viaszos hangon, de túlzás lett volna azért azt állítani, hogy folyton a nyakára járok a kibaszott kosztja miatt.

– Nana, ezúttal én főztem! Hoztam is kóstolót! – jelentettem ki büszkén, a kis poharat forgatva az arca előtt.

– Hát ez meg mi a geci? – kérdezte fintorogva.

– Ö… Joghurt… – motyogtam, ő pedig megszaglászta a poharat, mint valami bizalmatlan kutya, de aztán egy szempillantás alatt felragyogott ráncos képe.

– Hát ennek tényleg pöpec illata van, valahogy a lyánykoromat juttatja eszembe! – És már vitte is a konyhába, vette elő a kiskanalat, és tunkolta, szürcsölte, kanalazta egyre nagyobb elánnal a sűrű-sűrű férfitejet, az ondótúrót, és bizony túlcsordult benne a toronycsúcsos öröm, még a poharat is kinyalta végezetül nikotintól sárga nyelvével. – Nahát, ez pazar volt! Akad még belőle? Van egy kis főző klubbunk a csajokkal, vinnék nekik is kóstolót!

– Van még ott, ahonnét ez jött – biztattam. És rohantam is haza petrezselymet rágni, ananászlevet inni és belőni a Pornhubot.

A vasárnapi főzőklubban hihetetlen sikere volt aztán a gecimnek: büszkén figyeltem, ahogy a vén, műgyöngysoros nyanyák hevesen kanalazgatták a fasztaknyom, és boldogan kezdtek tőle izzadni. Hamar össze is vesztek az utolsó cseppeken: kivetkőzve magukból egymás ráncos ajkáról próbálták szlopálni a cuccot.

– Köpd a számba, Amálka! Legalább egy kicsit! – sírt az egyik.

És tátott szájjal néztem ahogy nyöszörögve a kulináris extázistól fogatlan szájukkal egymás torkába csorgatták a gecim. Ekkor láttam be, hogy nagy dolgokra hivatottak a golyóim.

*

Mindennek már sok-sok éve: azóta sorban nyerem a szakácsversenyeket, a pikáns tojáslikőrömmel a legnagyobb séfeket utasítom magam mögé. A bajszos franciát, aki egész nap fűszereket szippant, mintha tubák lenne, és kis porceláncsészében, ánizscsillag dekorációval tállalja aztán a taknyát. Az osztrákot, aki miután Mozartot hallgat egy hétig kikaparja a fülzsírt a hallójáratából, és abban süti ki a bárányhúst. A spanyolt, aki speciális tornagyakorlatokkal a gyomrában kutyulja össze a hozzávalókat és a hányásából készít tarka omlettet. Meg a titokzatos tekintetű svéd nőt, aki a vaginájában savanyítja a tejet. De itt a mindent eldöntő küzdelemben, a Bocuse d'Or nemzetközi szakácsversenyen úgy fest, ezzel a finn desszert fosóval nem bírok. Speciális étrendje miatt olyan akár a cibetmacska, ami megeszi a kávécseresznyét, majd kiszarja a kávébabot, amit aztán a legdrágább kávéként, Kopi Luwakként árulnak a kereskedők.

– Gondolj bele, uralhatnánk a világot, ha összedolgoznánk! – mondta a nemzetközi verseny előtt nekem ez a finn. – Ha a seggembe élveznél, én meg kiszarnám a gecid 5 Michelin-csillagos éttermet nyithatnánk! Ha a torkomba ejakulálnál, én meg kifosnám a megemésztett ondódat, maga az angol királynő venne fel minket séfnek! És micsoda ondót gyárthatnál abból, ha a szádba szarhatnék! Persze semmi buziság, becsszó, ez gasztrokultúra!

Gyanús volt nekem a pali, úgyhogy nem fogadtam el az ajánlatot. Megleszek a fűszeres végbele nélkül is, döntöttem el. Így most csüggedt pofával figyelem, ahogy a finn faszi székletét hirdetik ki győztesként. Miközben ünneplik a pofát, unottan a kakijához lépek. Nem hiszem el, hogy ez a fos nyert! A sperma életadó és egészséges, tele van értékes vitaminokkal és ásványi anyagokkal. C-vitamin, fruktóz, magnézium, foszfor, kálium, kalcium, nitrogén, cink, B-12! Annyi fehérje van benne, mint egy tyúktojásban a sárgája nélkül! Ez meg csak ízesített gané! De most már tudnom kell, mit tud, amit az én zacsim nem. Az ürülékbe dugom hát az ujjam és lenyalom a rátapadt bélsárcsomót. És ekkor kikerekedik a szemem. Szegfűszeg a faszomat! Gyümölcsrost a kurva nagy frászt! Ezer íz közül megismerem, ez Diána néni töltött káposztája, csak átment a sokat tapasztalt finn bélrendszeren! A gyanúm beigazolódik: a semmiből ott terem Diána néni, és már együtt markolásszák a díjat a finn marhával. Áruló lotyó!

– Társak lehettünk volna, de kikosaraztál! – kiabál ez a kalevalagi Seggnemöjnen. – De mint látod, találtam mást!

Ekkor jövök rá, hogy ha Diána néni főztje ezt tette a finn faszi székletével, a sok év alatt elfogyasztott töltött káposzta az én gecimmel is csodát művelhetett. Talán finomabb volt a spermám akkor, amikor nem próbáltam ananásszal és petrezselyemmel feljavítani, csak akkor még nem is tudtam róla. Persze mindez már nem számít: a győztes szar miatt leértékelődik az ondóm, összetehetem a két herém, ha eztán falunapi főzőversenyeket nyerek vele, vagy felvásárolja a sarki ABC és a kormány élelmiszerár-stopot tesz rá.

Ám mielőtt túlságosan elmerülhetnék terméketlen hereváladék gondolataimban, leszopat az élet: kitör az ukrán-orosz háború, ami aztán a harmadik világháborúba rántja az egész búval baszott bolygót. Engem is besoroznak, és szakács leszek egy táborban, ahol a gecimmel etetem a katonákat. Voltaképp két összetevőből oldom meg az egész tábor étkeztetését: forralt vízből és spermából.

– Már megint ez a szájbavert tojásleves! – káromkodnak minden nap, és persze, megértem őket: immár se zeller, se ananász, se töltött káposzta nem javítja a spermám állagát, s ettől valahogy pont olyan ízű a gecim, mint az ukrán háborúnak. Olvastam is valamikor a Riposton, hogy három dolog van, amitől kifejezetten rossz ízű lehet az ondó: a túl sok alkohol, a túl sok zsír és a túl sok háború. Bizony az életadó sperma egyből megkeseredik, ha háborút érez maga körül, mintha úgy gondolná, hogy nem is érdemes életet hozni arra a planétára, ahol puskákkal még mindig a halált dicsőítik. Aki nem hiszi, verje ki az esti híradóra, és kóstolja meg a saját termékmintáját – így, rossz szájízzel, fanyar önmegtermékenyítéssel születnek a pacifisták.

Szólj hozzá!

Címkék: gasztro háború ondó gasztrokultúra Ukrajna

Hamarosan kiállításom nyílik Budapesten

2022.02.06. 21:55 Komor

Komor Zoltán digitális kollázsai a Magyar Műhely Galériában, Budapesten

vagtassib.jpg
Kiállításmegnyitó: 2022. február 23. 19:00
 
A kiállítás megtekinthető: 2022. február 23-tól március 11-éig

A kiállítást megnyitja: Apagyi Ferenc és Nemes Z. Márió

Zene: Tribe aka Tépő Donát
szomb.jpg

Szólj hozzá!

Szarás közben szopott le a rezsicsökkentés

2022.01.17. 20:22 Komor

Miután Márki-Zay Péter beoson a kórházba, hogy lekapcsolja néhány covidos öregember lélegeztetőgépét, csak hogy rontsa a halálozási statisztikát, még arra is marad ideje a kurafinak, hogy eltörölje a rezsicsökkentést. Emiatt kénytelen vagyok most eladni a fürdőszobámban őrizgetett halott pornósztárt.

rezsicsokkentes.jpg

 

A kipurcant pornóst a Vaterán rendeltem egy megbízható kísértet stricitől, aki legumizott befőttesüvegben postázta a szellemet. A fickó ebből élt: valahányszor felröppent a hír, hogy valamelyik felnőttfilmes sztár túladagolta magát, vagy szívrohamot kapott baszás közben, sietett rögtön a helyszínre, és befogta a szerencsétlen kódorgó lelket egy befőttesüveggel.

Sokan tartanak elhunyt pornósztárt otthon, voltaképp afféle láthatatlan szerető. Nem mintha folyton dugni akarnának, de a kísértetek arra vannak kárhoztatva, hogy haláluk után is csak azt tegyék, amit életükben – így nagy eséllyel ha lengetni kezded a faszod egy ilyen lidérc előtt, a szájába veszi a makkod. A halott pornósztárok nagyon mennek mostanság, főként a Covid miatt: ezek ugyanis nem terjesztik a betegséget. Sokan persze ódzkodnának attól, hogy egy halott szájába dugják a péniszüket, de ez csak akkor lenne nekrofília, ha teste is lenne: egy halott testét bűn lenne meggyalázni, de a lelkével azt csinálsz, amit akarsz.

Régimódi fickó vagyok: nem szerettem volna, ha egy AIDS fertőzésben vagy túladagolásban meghalt heroinista pornósztár kódorog a lakásomban, még akkor sem, ha láthatatlan – külön kértem az eladót, hogy olyat küldjön, aki természetes halált halt, jó volt a természete, és teljes életet élt. Azt írta, akkor Szilvia Foxxx a nekem való – a csaj amellett, hogy pornózott, egy helyi állatmenhely aktivistája volt, két nyelvvizsgája is volt, andragógiából diplomázott, egyszer kimentett egy kisbabát egy égő lakásból, majd kimentette a tűzoltót is, aki azért ment be, hogy eloltsa a lakást, végül pedig Szilvia visszarohant és maga oltotta el a lakást a katasztrófavédelmis helyett. Szívrohamban hunyt el, amikor meditálás közben rádöbbent, hogy a valóság az irtózat sosem nyugvó hullámtere, egy boldogtalanság-panoptikum, ahol a szenvedéstrágyából újabb gyötrelemcsírák szökkennek szárba, és Isten békés tehénként legelészik ezen a terpeszkedő szenvedéspázsiton. De Szilvia Foxxxal van egy kis gond, tette hozzá: blumkin pornókban szerepelt.

– Az meg mi? – kérdeztem.

– Kizárólag szarás közben szopott le vécén ülő férfiakat.

Ez igazából nem különösebben zavart: inkább attól féltem, hogy mint korábbi állatmenhelyes, majd teli hordja láthatatlan szellemkutyákkal a lakást. Megrendeltem hát Szilvia Foxxxot, s lecsavarva a befőttesüveg tetejét szabadon engedtem a lakásban. De hiába lengettem aztán a pöcsöm egész nap a szobákban, csak akkor éreztem, hogy a puha, kísértetplazmától nedves szellemszáj a makkom köré zárul, amikor reggel elmentem szarni. Azóta valahányszor leülök a nagy dolgomat végezni, leszop egy kísértet. Lehetne rosszabb is az élet.

Egyre jobban megszerettem aztán Szilviát: nem csak a vécémbe költözött be, de egyúttal a szívembe is. Szerettem volna minél többször a közelemben tudni, de Szilvia csak akkor jött, amikor szartam, márpedig az ember nem tud egész nap kábelt fektetni. Olykor próbáltam átverni: mogyoróvajba forgatott banánt dugtam a seggembe, és a vécén trónolva kitoltam magamból, de Szilviát nem lehetett átverni, egyből felismerte, mi a mű kula, és mi az igazi széklet. Mondjuk egy két nyelvvizsgával rendelkező andragógustól ne is várjon kevesebbet az ember.

Így teltek aztán az évek, és tessék: Márki-Zay ellopta a rezsicsökkentést, nincs pénz, el kell hát adnom Szilviát. Írok a vaterás eladónak, hogy nem venné-e vissza. Kissé csodálkozik, azt mondja, nem fordult még elő, hogy valaki elégedetlen volt valamelyik kísértettel. Elmagyarázom neki az anyagi bajokat. Hohó, mondja, ez az én szerencsenapom, miután Márki-Zay kinyírta ugyanis a rezsicsökkentést, ő befogta, és most ott van neki az is befőttesüvegben. Azt mondja, az enyém lehet, küldjem vissza Szilviát, beszámítja az árba, és egy jelképes összeg fejében megkapom a rezsicsökkentést.

Kicsit hezitálok. Azért volt jó a rezsicsökkentés, mert így lehetett pornókísértetem, aki leszopott szarás közben. De kell nekem a rezsicsökkentés annyira, hogy ne legyen szopós szellemem? Melyik a jobb? A rezsicsökkentés, vagy ha fosás közben nyálazzák az ember makkját? Végül belátom: csak kell nekem a rezsicsökkentés. Belemegyek hát az üzletbe: hashajtót veszek be, és magamhoz csalogatom a budiban Szilvia Foxxxot, majd amikor nekiáll szopni, hopp, bezárom a befőttesüvegbe. Feladom postán, utalok némi pénzt, és pár nap múlva FoxxxPostba megérkezik a halott rezsicsökkentés szelleme. Otthon aztán elengedem a lakásban. Egész nap lengetem aztán a faszom neki, de úgy fest, a rezsicsökkentés nem akar kényeztetni. Szomorú. De legalább érzem a jelenlétét.

Amikor aztán másnap reggel szarni megyek, döbbenetes meglepetésben lesz részem: alighogy nekiállok a dolognak, hirtelen forró, nedves ajkakat érzek a péniszemen. Először azt hiszem, Szilvia az, de aztán rádöbbenek, nem, ez egy még nála is sokkal tapasztaltabb lidérc – olyasvalaki, aki már Magyarország minden fogyasztóját jó párszor kielégítette.

– Ó, szopjál, rezsicsökkentés, te mindenki ringyója! – nyögöm, miközben kitágul a segglyukam és egy vaskos szarkolbász fordul ki táguló lyukamból. A rezsicsökkentés pedig mélytorkozni kezd, és pár perc múlva tűzijátékok robbannak a koponyámban: egy öblös fing kíséretében robban ki belőlem a sperma, és látom magam előtt, ahogy kigyúlnak az angyalok gázrózsa glóriái, ezek a nyújtózkodó türkizkék sziromkoszorúk, s az égen gigantikus rájaként áhatalmas sárga csekkek repülnek át, de a hangomtól apró cafatokra szakadnak – lomha tehenekként radiátorok lávatócsákból legelnek egy felperzselt mezőn – parázsőrület – fakopáncsok lékelik a fákban futó földgázcsöveket, mélytengeri zsákállatok puffadnak fel, valahányszor Oroszország fingik egyet. Légy a feleségem, ó rezsicsökkentés, vágtassunk bele a napba porcelánbudi-lóháton, és szopj a csillagmosásig, és azon is túl, miközben seggkalasnyikovomból lődözök.

Tökéletesen elégedett vagyok a befőttesüvegből előcsalt rezsicsökkentéssel, elhatározom, adok hát egy remek szöveges értékelést a Vaterán az eladónak: ekkor veszem csak észre, hogy a többi vásárló miféle értékeléseket adott a többi eladott halott pornósztárra. Eddig soha eszembe sem jutott elolvasni őket. "Csalás! Küldött egy üres befőttesüveget!" – így az egyik. Egy másik azt írja: "Kérem vissza a pénzem! Kiengedtem a halott pornósztárt az üvegcséből, de napokon át semmi sem történt! Egyszer mintha éreztem volna egy faszrántást, de az is csak placebo-hatás lehetett!"

Placebo-hatás – ott visszhangzik bennem a kifejezés. Nem, az lehetetlen, nekem ott volt Szilvia, most pedig itt a rezsicsökkentés – ezek mindig lepippantanak szarás közben.

– Itt vagy ugye, rezsicsökkentés? – szegezem a kérdést a fürdőszobának, de szavaim lepattannak a csempékről. Nem hagy aludni a dolog. Másnap izgatottan megyek a budira, de hiába tolom le a gatyám, hiába állok lefektetni egy kábelt, a rezsicsökkentés csak nem akar a szájával kényeztetni. A feltámadt kétely megölte a placebo-hatást.

Nem létezik – tudatosul bennem. – Ahogy Szilvia sem létezett. Csak bemagyaráztam magamnak az egészet. Annyira hinni akartam bennük, hogy valóságosak lettek. Nincs kula szaglászó szopós kurva és nincs rezsicsökkentés, ideje felnőni. Talán Márki-Zay Péter sem létezik, talán magam is csak egy befőttes üveg vagyok, amit Vaterán árul valaki, és azért tűnik valóságosnak, mert valaki hisz benne. Habár ez nem is olyan rossz gondolat: még mindig inkább vagyok semmi, ami attól tűnik valóságosnak, mert hisz benne valaki, mint olyasvalaki, aki valóban valóságos, de nem hisz benne senki.

Ezek a gondolatok járnak a fejemben, miközben megpróbálom leszopni magam szarás közben.

Szólj hozzá!

Címkék: pénisz széklet rezsicsökkentés

Megjelent a Magyalország című könyvem angol verziója Amerikában!

2021.12.07. 23:30 Komor

The Radiator Boy and The Holly Country

by Zoltán Komor

 

megjelent.jpg

Publisher: ‎ Potter's Grove Press

They call him the Radiator Boy because he was raised by a steel-plate radiator. The product of a cruel father and indifferent mother, the boy is finally set free after many years of torture. Eager to see the world, he embarks on an adventure of self-discovery, determined to find the fabled “Christmas” he’s heard so much about.

Soon, he discovers the world is just as cruel and indifferent as the home he grew up in. Under the manipulative spell of the krampus ministers, the Radiator Boy finds himself embroiled in one destructive scandal after another until finally being elevated from his position as Prime Minister to that of a messiah—the ConvectorChrist.

Often misguided, but of pure heart, it’s up to the Radiator Boy to bring the warmth back to his people and restore hope in a world that’s been lost to a dark, eternal winter.

https://www.amzn.com/B09J87PQVZ/
***********************
https://www.goodreads.com/book/show/59645239-the-radiator-boy-and-the-holly-country
***********************

A Magyalország magyar nyelvű megjelenése:

alak2.jpg

Radiátorfiúnak ​hívták, mert egy acéllemez radiátor nevelte fel. Kétéves volt, amikor apja kikötözte őt a fűtőtesthez. A fickó szívesen elnézte esténként, amint a forró fém a bömbölő gyermek bőrét sütögeti. A kölyköt végül ez a radiátor tanítja meg beszélni, egy különös, klattyogásokból álló nyelvre, ám valami mást is mutat a fiúnak: hogy hogyan forrósítsa fel a saját testét, mintha ő is csak egy konvektor lenne.

Miután leég a családi ház, a Radiátorfiú elindul világot látni, és őrült kalandok sorozata veszi kezdetét – egy emberi szíveket porlasztó, életre kelt kályhával és magyalzombikkal kell megküzdenie, hamarosan pedig azon kapja magát, hogy Magyalország miniszterelnökévé választották és egy vályogházakból épült kastélyban éldegél krampusz minisztereivel, akik szabadidejükben szarvasagancsokat kalapálnak az emberek koponyájába. De vajon képes lesz-e felmelegíteni fagyoskodó népét és elhozni nekik a karácsonyt?

A bizarro fiction hazai képviselőjeként ismert Komor Zoltán ezúttal egy groteszk, egyszerre szívmelengető és vérfagyasztó dark fantasyval jelentkezik, amely garantáltan meglékeli az olvasó koponyáját.
***********************
E-könyv: (200 Ft)
https://dibook.hu/konyv/magyalorszag
***********************
Nyomtatott könyv (előrendelhető, 2 020 Ft)
https://undergroundbolt.hu/termek/magyalorszag/
***********************
https://moly.hu/konyvek/komor-zoltan-magyalorszag

Szólj hozzá!

Címkék: könyv megjelenés USA Magyalország

Így adta el Karácsony Gergely a norvég homoszexuális mikulásnak a faszom

2021.12.05. 16:57 Komor

A norvég homoszexuális mikulás egy péniszmásoló készletet hagy a cipőmben, azzal az ünnepi üzenettel, hogy basszam seggbe magam a saját faszommal.

norvegblog.jpg

Azt hiszem, meg kellett volna takarítanom a bakancsomat, mielőtt kiteszem az ablakba, mert a norvég homoszexuális mikulás egyből rájött, milyen rossz voltam idén. Bizonyára felfedezte a cipőm talpán a megszáradt kiscica agyvelőt, ami akkor került rá, amikor halálra rugdostam a szomszéd néni terhes macskáját. Vélhetően felfedezte a műbőrből kiálló aprócska szilánkokat is, amik akkor fúródtak belé, amikor a bakancsommal berúgtam a helyi Magdaléneum üveges ajtaját, hogy ellopjam a fogyatékosoknak gyűjtött adományt.

Oké, talán tényleg nem viselkedtem túl jól az idén, de egy ingatlant azért megérdemeltem volna. A norvég homoszexuális mikulásnak írt levelemben külön kiemeltem, hogy ezúttal sem csoki mikulásra, sem pedig konzumszaloncukorra nem vágyom, helyette a budapesti városházát szeretném látni a cipellőmben – és micsoda szerencse, ahogy hallom, épp eladó! Már csekkoltam a Google Mapson: épp megfelelő a mérete, ha oda beköltözhetnék, a fogyatékosoktól elcsórt adománypénzből akkora karácsonyfát vehetnék, hogy daruval kéne feltenni a csillagot a tetejére. De ez csak álom marad: a norvég homoszexuális mikulás elkúrta a karácsonyomat. Se karácsonyfa, se városháza, helyette egy kibaszott faszmásoló készlet.

A péniszmásoló lényege, hogy az ember mintát vehet a saját hímtagjáról, és szilikonból kiöntheti azt: a csomagolás szerint olyan férjeknek ajánlják, akik sokat vannak úton, de nem szeretnék a hancúrlécüktől megfosztani az asszonyt. Esetleg kreatív kertészeknek, akik nem félnek különleges virágkarókkal feldobni az ágyást. No meg azoknak, akik egész évben rosszak voltak, ezért ideje seggbe rakniuk magukat a saját faszukkal. A doboz tartalmaz egy mintavételre alkalmas hengert, keverő spatulát és egy tégely világos bőrszínű szilikon gumit.

– Akkor is lesz városházám! – döntöm el, majd felkapom a norvég homoszexuális mikulás által meggyalázott bakancsomat, és betöröm vele a sarki háztartási bolt kirakatát, hogy lopjak még némi szilikont, mert egy tégely ehhez a tervhez bizony kevés lesz.

Szerencsére bőven akad mit ellopni a boltban, rámolom is haza nyomban, és hamarosan beindul a nagyüzemi fasztermelés a szerény kis otthonomban: míg a jégvirágos ablakon túl süvít a fagyos decemberi szél, mintát veszek eres, lüktető erekciómról a kandalló tűznél – csurran már a szilikon, és csillan a makkon az előnedv, mikulásdal virágzik ajkamon, ahogy meglep a jókedv: máshol a megformázott mézeskalácsok sülnek, nálam a formából kirázott műfaszok gyűlnek. És nini, mennyi-mennyi ismerős idom! Mind pont úgy néz ki, mint az én virgonc faszom! Míg odakinn templomharang ringatja a csillagokat, én nagy kupacba dobálom a kőkemény hímtagokat; egytől-egyig szépek, merevek és eresek, hevernek egymáson, mint a döglött keszegek. De nem állok le ám egyhamar, már a torkukat köszörülik az ébredező hajnali kakasok, ahogy a mikulásvirágok nyílnak, úgy bújnak elő ujjaim közül az újabbnál újabb faszok. Odasüss, ez bizony izgi, olyan mind mint az igazi, még a makk tapintása is hasonló, mint sertésbőré a kocsonyatálban! Mennyi fütyi! Bájdorongok lepik az asztalokat, teli velük minden polc, ha épppenséggel jól számolom, pont négyezerötszázhetvennyolc – immár bőrös virslivel van telis-teli ó a hűtő, szilikonfasz kalapot kapott a szénmonoxid-jelző, míg a megszeppent aranyhal egy akváriumába pottyant hancurvesszőt puszilgat, ezer klón péniszem leveri a szekrények tetejéről a családi fotókat. Már biztos dörzsöli ráncos kezét a norvég homoszexuális mikulás, azt hiszi, seggbe rakom majd magam a fütyikkel, de téved a vén buzeráns: ezek bizony nem fognak a seggemben úszkálni, ezek itt bizony az új városháza téglái!

Zsákban cipelem őket a hátsó udvarra, ahol kezdetét veszi a kőműves munka, pénisz a péniszhez simul, de semmi buziság, becsszóra – ez kérem szépen nemes genitália-architektúra: fehér ragasztó folyik a duzzadt makkokon, a sok csillag lesi, hisz ez pont úgy néz ki mint a csordogáló… viasz.

Mire a nap végre felküzdi magát az égboltra, elkészül a makklábon forgó cifra faszpalota! Irigykedve nézi a sok-sok ásító szomszéd, miután kiűzi az ágyból a vekkere – akad persze olyan is, aki dühös, hisz a giga fasz ház átlóg kicsit a szomszéd telekre. De sebaj, ne is térjünk ki most ezekre a hibákra. Az igazi művészetnek egyébként sincsen határa. Idesüss! Csigás faszlépcsők vezetnek fel a faszemeletre, és faszból van a dolgozószobák kemény kilincse is, persze – itt aztán egy fasz-székbe ülve dolgozhatsz egésznap a faszokon, vagy egy faszdíványra is fekhetsz, amikor mindez már túl monoton. Tágas fasz ebédlőben faszságokkal kényeztetheted a gyomrodat, a tetőtérben fasz-wellnessben heverheted ki a napi gondokat, a fasz-szaunában minden forró, párás, kuki szagú és meghitt, fasz-lépcsőzni se kell, mert felvisz a csúcsra a faszlift. A faszbálteremben makkos csillárok lógnak, lenn egy fasz kápolnában nemiszervek gyónnak! Két faszból van a kereszt is persze, de ha itt élsz, úgy se vágysz a Mennybe. A faszkandallóban megannyi felgyújtott fasz olvad, ha megszomjaznál, egy faszkehelyből olthatod szomjad. Faszból van az ablak is, és ha magadat akarod látni, sok-sok faszba kell nézned, nem pedig tükörbe, a telefon egy műbroki, ha anyád hangját akarod hallani, férfi makkot kell dugnod a füledbe. Faszokból gyúrt lemezlejátszó fasztűje masszírozza ki egy pörgő faszból az ünnepi nótát, és inkább meg sem említem, hogy ugyan miből építem meg végül a gigantikus karácsonyfát. Annyit azért te is megtudhatsz, hogy a csúcsdísz egy baszott nagy fasz.

Ám nem sokáig élvezhetem a nemiszerv királyságomat: épp a lőcstrónteremben ücsörgök a saját faszomon, amikor berobban a hír, Anonymus újabb leleplező felvétellel jelentkezett, ami szerint Karácsony Gergely titokban eladja a frissen épült faszvárosházát. A vevő a hangfelvétel szerint nem más, mint a norvég homoszexuális mikulás, aki darabokban az Északi Sarkra szállíttatja a díszes péniszpalotát.

– Nagyon rossz télapó voltam az idén, ezért megérdemlem, hogy a seggembe dugjam a városházát! – mondja izgatott hangon a télapó az Anonymus féle kiszivárogtatott felvételen. Ez lehetetlen! Karácsony Gergelynek semmi köze az én csodaszép faszpalotámhoz! Én magam építettem, a saját faszomból! És még csak nem is Budapesten élek! Ám úgy tűnik, Karácsony Gergely mindent el tud adni. Pár perc múlva mozogni kezd a föld, ahogy hatalmas gépszörnyetegek érkeznek, és elkezdik bontani a faszvárosháza falát.

– Állj! – sikoltozom, és fénytől megriadt csótányként rohangászom a markolók és a daruszörnyetegek körül. De csakhamar elhordják a csodaszép faszfalakat. Egy óra sem telik bele, és egyetlen elgurult szilikonfasz sem marad a telken.

– Ezt nem tehetik! – sírok egy dagadt munkásnak, aki letápászkodik az egyik markoló vezetőfülkéjéből. A pali kikerekedett szemekkel néz rám. Ekkor döbbenek rá, hogy a tegnap esti faszmásolás óta voltaképp még mindig nincs rajtam gatya.

– Fiúk! Egyet meg itt hagytatok! – kiált, mire mindenfelől munkások ugranak rám, és miközben úgy sikoltozom, mint egy malac, a földre szorítanak. Mint valami öleb, füttyszóra apró markológép érkezik, akkora csak mint egy sütisdoboz, és felszisszenek, ahogy hideg lánctalpaival felkúszik a meztelen combomon, mint valami mechanikus hernyó.

– Meló után beugrunk a Zöld Ászba kajálni? – kérdi unott hangon az egyik munkás a másikat, miközben én üvöltök, a markoló pedig munkához lát: a hideg markolókanál az ágyékomba fúródik, és vér spriccel, ahogy fatörzsként kifordítja a testemből a péniszem. Szakadnak az erek és a hússzövet, a fájdalom forrázó ősvíz, amelyben ezer és ezer ölelő medúzakar rángatózik. Miközben a markológép elgurul a kiszakított, véres faszommal, elsötétül előttem a világ. Utoljára arra gondolok, ha ezt túl élem, jövőre jól fogok viselkedni, nincs több megtaposott macska, nincs több ellopott adomány: és akkor talán megszán a norvég homoszexuális mikulás, és a bakancsomba dugja a saját kitépett péniszem.

Szólj hozzá!

Címkék: fasz pénisz mikulás városháza Karácsony Gergely

Bélféreg hentai: seggből seggeztem egy hullával, avagy a parazita Casanova téged is megtanít nőzni

2021.10.28. 20:27 Komor

Zsüli bácsi, a vén bélféregbűvölő egy huszonéves nőt molesztál a buszon a seggéből kicsüngő kocsonyás féregnyúlvánnyal.

zsulicsabcsi.jpg

Minden nap ugyanaz a műsor: felszáll az öreg parazita-Casanova, még akkor se foglal helyet, ha akad üres szék, majd fütyülni kezd egy régi katonanótát, az Élt egyszer egy Hadnagyocskát. Erre mozgolódás támad a gatyájában valahol az ülepénél, és előbújik a galandféreg – mint valami ragacsos fehér cipőfűző vagy nyákos hurkabél – megbűvölt kobraként táncol Zsüli bácsi füttyögésének ritmusára, majd tapogatózni kezd maga körül, és ha nőt talál, matatni kezd a combjai között. Így csajozik minden nap a gilisztás Zsüli bácsi a buszon. Olykor pofán vágják, ilyenkor abba hagyja a füttyögést, és a hosszú galandféreg játékzsinórként csusszan vissza a végbelébe, de akad olyan nő is, aki élvezi: mint valami japán pornó rajzfilmben a csaj, amikor a tintahal csápok dugják, szemérmetlenül sikongat, ahogy a pajzán parazita ki és be jár a pináján.

A szokatlanul hosszú galandféreg, amit az öreg csak "nőmágnesnek" hív, sok-sok évtizede Zsüli bácsiban lakik: még katona korában egy rosszul hőkezelt sertésvagdalt konzervvel került a szervezetébe. Sok embert zavarna, ha egy horgasfejű féreg telepedne meg a bélcsatornájában, ám Zsüli bácsi hamar megtanulta kontrollálni a parazitát: a féreg rájött, hogy Zsüli bácsi rost dús reggelikkel és vacsorákkal jutalmazza meg, ha hébe-hóba előbújik a seggéből és különböző trükköket hajt végre. Kezdetben ezek csak apróbb szívességek voltak: Zsüli bácsi például nem törölt segget, a féreg kibújt az ánuszából, és nyálkás szalagtestével lekaparta a szart a lyukáról. Zsüli bácsinak nagyon tetszettek ezek a trükkök: mintha nőtt volna egy harmadik keze – amikor a féreg már képes volt a férfi szájáig emelni egy pálinkáspoharat, rájött, hogy egyfajta szupererőre tett szert. Zsüli bácsi pedig régimódi úriemberként rögtön felismerte, mire használhatná újdonsült emberfeletti erejét: eldöntötte, hogy ezentúl nőket fog molesztálni a buszon.

– Sose nőztél még, mi, öcsi? Na figyelj, tanulj a mestertől! – vicsorog most rám Zsüli bácsi, miközben a seggparazitájával ujjazza a buszon álló nőcit, én pedig irigykedve figyelem a jelenetet. 16 éves vagyok, sose volt még barátnőm, az arcom csúfabb, mint egy kibelezett hangyászmedve vagy egy szenvedélyből telihányt felmosóvödör – még a pattanásaimnak is vannak pattanásai. Olyan randa srác vagyok, hogy az egyik éjszaka még a párnám alatt rejtegetett pornóújságból is kimásztak és elszaladtak a nők – az apró, nyomtatott pucér lányok sikoltva menekültek ki az ajtó résein, azóta a kiürült fotókon szereplő háttérképekre, ágyakra, bútorokra és falakra kell maszturbálnom. Minden más lenne, ha nekem is lenne egy nőmágnesem! De hosszú, hosszú évekbe telne betanítanom egy galandférget efféle trükkökre, én pedig már most pinázni akarok.

Jelzek, hogy a következő megállónál le szeretnék szállni. Lassít a busz, az ajtó kitárul. Ekkor hirtelen kinyújtom a kezem, és megragadom Zsüli bácsi pajkosan tekergő bélférgét. A nyákos, sápadt takonyhúr ijedten ficánkol ujjaim között, Zsüli bácsi ráragadt fekáliájával kenve össze a tenyeremet, még egy emésztetlen sárga kukoricadarab is a körmömre ragad, majd a padlóra pottyan, mint egy szédült harlekin katica.

– Ideje tovább adni a stafétabotot, vén fasz! – rikkantok, és leugrom a buszról, kezemben a csajból kicsúszott bélféreggel, ezzel a köldökzsinórral, ami most engem és Zsüli bácsit köt össze. De már nem sokáig: záródik a busz ajtaja, és félbe vágja a parazitát: a járművön maradt öreg pedig felordít – üvöltését még sokáig hallom, még akkor is, amikor két utcányira jár a busz. Kezemben a másfél méternyi félbevágott bélféreggel egyenest hazarohanok. Ott izgatottan tolom le a gatyám, és miután kézkrémmel bekenem a segglyukam, megpróbálom az ánuszomba erőltetni az időközben kipurcant szargiliszta-csonkot. De újra és újra kicsusszan, úgyhogy végül kénytelen vagyok egy tűzőgéppel a seggemhez kapcsozni. Felordítok, ahogy tűként belém fúródik a kapocs, de a pajkos lapos féreg immár úgy csüng a hátsómon, mint egy majom farka. Mozgatni persze nem tudom, de nekem így is megfelel: pár óra múlva izgatottan szállok a buszra – befurakszom két fiatal lány közé. Amikor felberreg a motor, hirtelen letolom a nadrágomat, és ütni kezdem a nőket a seggemről csüngő kocsonyás féregfarokkal, miközben azt kornyikálom teli torokból, hogy: – Élt egyszer egy hadnagyocska, szeretett mert szerették, szeretett egy barna kislányt, jobban mint az életét!

Fel és alá rohangálok a buszon letolt gatyával, és hortobágyi csikósként ütöm az asszonyokat a seggféreggel. A nők átszellemült képpel tátognak – sose volt még részük efféle fülledt romantikában. A nőmágnes tényleg működik! Amikor a végállomáson letápászkodom a buszról, a nők libasorban követnek, némán támolyognak utánam, mint a zombik, mint akik transzba estek, valami különös, túlvilági mosollyal az arcukon. Szó nélkül kísérnek hazáig, otthon aztán ledobálják a ruháikat, és az ágyamba fekszenek. Valóságos pucér nő halom hever a magányos estéken összespermázott ágyneműmön – az ágy lába rögtön ki is törik. Én pedig a kupac tetejére mászom, és mint hízott disznó a sárban, fetrengek csak rajtuk és közben ütöm, ütöm őket a döglött, csonka bélféreggel. Ez minden tinédzserfiú megvalósult álma.

És telnek a napok. Egyre több nő követ hazáig, miután elverem őket a galandféreggel mindenféle köztereken. Már alig férnek a szobámba: amerre nézel, mindenhol kirúzsozott ajkak, szőrös vénuszdombok, mellbimbók és köldökök. Szopják a seggemből kicsüngő döglött férget – szájból szájba jár a száradó, döglött parazita.

Hamarosan a fülembe jut a hír: Zsüli bácsi meghalt. Bár hivatalosan szívroham végzett vele, én tudom, mi az igazság: a kivénhedt Rómeó nem bírta elviselni az életet imádott galandférge nélkül. Mint Csang és Eng, a híres kínai sziámi ikerpár, akik a a mellkasuk alsó felén nőttek össze: Eng egyszer csak azt vette észre, hogy a testvére meghalt tüdőgyulladásban – képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy ezentúl nélküle kell élnie, 3 óra múlva maga is meghalt szívrohamban. Így lehetett Zsüli bácsi is az ő férgével.

Gyötör a lelkiismeret-furdalás, de aztán belevetem magam a szobámban hullámzó pucérnő-tengerbe, és hamar megfeledkezem a pórul járt öregről. Ahogy testszörfözöm a transzba esett nőkön, az extázis tenyészete púptébolyba könyökli a tudatom, majd elnyom végül az álom. Ám pár óra múlva arra ébredek, hogy képtelen vagyok levegőt venni. A torkomhoz kapok: valami kígyó fojtogat. De nem is piton az, hanem a döglött bélféreg. Miközben a szuszt is kiszorítja belőlem, különös, túlvilági hang béleli ki a fülkagylómat: – Más béltollával ékeskedsz, te fosrágószerv! Add vissza a nőmágnest, de rögtön! – Miközben baljóslatú szavai kibélelik a hallójáratomat, síron túli hideg kezdi rázni a testemet. A borzalom denevércsontváza belém vájja karmait. Zsüli bácsi. Miután sikerül kibújnom a döglött bélgiliszta szorításából, rájövök: a vén szarrágó szelleme addig nem fog békén hagyni, amíg vissza nem szolgáltatom a drágalátos bélgilisztáját. Elköszönök hát a pucér nőktől, és egy zseblámpával felszerelkezve elindulok a hullaház felé. Ám alig lépem át a küszöböt, észreveszem, hogy a pucér nők serege néma zombihordaként a nyomomba szegődik. Így aztán nehéz lesz besurrannom Zsüli bácsi holttestéhez, gondolom, de később kiderül, hogy az éjjeli őr figyelmét nagyon könnyű elterelni azzal, ha egy csoport anyaszült meztelen csajszi masírozik be a hullaházba. Miközben átszellemült képpel és csorgó nyállal motozza őket, átcsusszanok az ellenőrzésen, és a rekeszes hullatárolók felé veszem az irányt. Sorban nyitogatom a fémajtókat, mire nagy sokára rábukkanok Zsüli bácsira. Alig ismerek rá a híres bélféreg hódítóra: satnya, öreg bőre viaszos, kemény, akár a száradt gyurma, arca szekrénybe űzött porcelán, nyitott szemében döglött gilisztaként lebeg az univerzum kioldott bakancsfűzője.

– Visszahoztam a nőmágnest, Zsüli bácsi! – simítok végig hideg homlokán, majd megemelve vén combjait felfedem ősz szőrrel keretezett segglyukát. Majd én is letolom a nadrágom, és a fenekemből kicsüngő bélgiliszta fejét a hulla döggázokkal kibélelt ánuszához illesztem. Halkan dúdolni kezdem az Élt egyszer egy Hadnagyocskát és a félbe vágott, döglött galandféreg hirtelen erőre kap: először ringatózni kezd, majd elkezd bekúszni a holttest bélcsatornájába. Voltaképp egyetlen pillanat az egész, de a másodperc tized része alatt köldökzsinórként feszül köztem és Zsüli bácsi holtteste között a féreg: és ahogy kialakul köztünk a seggből seggbe kapocs, hirtelen túlvilági képek özönlenek az elmémbe – látom az öreget a másvilágon, amint egy buszon ácsorog, szorong a sok szárnyas angyal nő között – és robog a felhők felett egy ismeretlen úti cél felé. Arca az ablaküvegről lekapart fény vászoncsomagolása, a bánat vakondtúrása.

– Egyet se félj Zsüli bácsi, visszaadom a gilisztádat, és az örökké valóságon át molesztálhatod vele az angyalokat! – suttogom, miközben mint valami éhes száj a spagettit, felszippantja a vén hulla segglyuka az ellopott galandférget.

Másnap beugrom a henteshez, és miközben otthon a nyers disznóhúst rágom, arra gondolok, fiatal vagyok még, van időm növeszteni és belógatni a romantikus bélcsalimat az élet állóvizébe.

Szólj hozzá!

Címkék: hentai bélféreg Halloween

„Egy a Természettel”, avagy szopkodj koktélmacikat a faszomból

2021.10.04. 20:32 Komor

Egy uniós vadászati korlátozás miatt két napja barnamedvéket hugyozok: nem elég, hogy a túlszaporodásuk miatt egyre több a medvetámadás Székelyföldön, de már a vizeletemben is ott lebegnek.

termeszet2.jpg

Mint aprócska, szőrös vérrögök, mint mohával benőtt pici kis vesekövek – amerre csak járok, vizeletbe fulladt mini medvéket hagyok a vécékagylókban, keringőznek, mint tea alján a levél darabkák, a megannyi sárga pisában lebegő liliputi vadállat látványra pont olyan, mint az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás, amit nemrégiben nyitottak meg Budapesten. Nem is csoda, hogy hamar feltűnik Semjén Zsolt a vécémben: terepszínű ruhában guggol a vécékagyló mellett, és körömcsipesszel szedegeti a kagyló peremére akasztott vécé illatosítón fennakadt medvehullákat – állítólag a vadászkiállításra viszi.

– A természeti rend – mondja – a teremtés rendjéből következik, ez alapján kell minden teremtménynek megadni az őt megillető méltóságot. – Majd hozzáteszi, hogy a pici döglött medvékből koktéldíszek készülnek majd a vadászkiállítás látogatói számára, egyben felajánlja, hogy kiszopkodja a faszomból a húgycsövemben maradt vadállatokat. Arcon fújom a légfrissítővel, így kergetem ki a lakásból.

Később a városban sétálva rám jön a medvepisálási inger. Betérek hát egy nyilvános budiba, ahol a vécésnéni azt mondja, ez az én szerencsenapom, az egyik piszoárban ugyanis dzsinn lakik, hogy melyikbe, azt nem tudja, de ez a szellem teljesíti három kívánságomat, nincs más dolgom, csak végigdörzsölgetni a vizeldéket, hogy előcsalogassam. Nem akarja persze, hogy pisás legyen a kezem, ad tehát egy rongyot, és némi Domestost is: a fertőtlenítő kémiai összetevője állítólag serkenti a transzcendentális lények materializálódását.

Ejha, ez tényleg a szerencsenapom, látom be, nincs más dolgom, mint végigtörölgetni a húgyköves piszoárokat, előcsalnom az egyikből a pisadzsinnt, és megkérnek, hogy oldja fel az uniós vadászati korlátozást, ami miatt úgy elszaporodtak a medvék a húgycsatornámban. Fényesre sikálom az összes piszoárt, de egyikből sem vergődik elő a dzsinn. A vécésnéni meg csak röhög, azt mondja: nem fiatal már, kissé rozsdás már az agya, lehet nem is a piszoárban, hanem a vécéskagylóban lakik. Végigpucolom hát azokat is Domestossal. De azokból se jön ki a szellem. A biztonság kedvéért végigtürückölöm a tükröket és a csapokat is, már ragyog az egész kibaszott helyiség, de dzsinn az sehol.

 Hát fiam, nálad a vakondtúrás is okosabb! – mondja a vécésnéni, és nem tudja abbahagyni a röhögést: öreg teste egyre csak rázkódik, már folyik a könnye, a saját nyálától fuldokol. Én nem értem, mi olyan vicces. Telnek a percek, továbbra sem tud leállni, az erek már kidagadnak a nyakán, majd hirtelen a szívéhez kap, rángatózni kezd és hab csordogál a száján. Szívroham! Nem tétlenkedek soká, a székről lecsúszó testhez ugrok, és minden ismeretemet felidézve a szívmasszázsról dörzsölni kezdem a mellkasát. Ahogy így dörzsölgetem, az asszony tátott szájából sárga füst áramlik elő, és hamarosan materializálódni kezd a sárga, húgyköves lény! A dzsinn! Hát végig a vécésnéniben bujkált! Miközben kikászálódik a haldokló nőből, én nem szarozom, már mondanám is a kívánságom, de a sárga, szakállas lebegő férfi csendre int. Mielőtt kívánhatnék, el kell fogadnom az adatkezelési szabályzatát, aztán végignéznem egy félperces hirdetést. Végül csak kinyögöm: – Azt kívánom, hogy ismét lehessen vadászni barnamedvékre! – mondom.
És durr, kicsapódik a nyilvános vizelde ajtaja, és berobban a térbe Semjén Zsolt egy puskával – szemei vérben forognak, úgy szimatol, akár egy kutya.

– Juhé! Medveszezon van, buzikám! – és a falhoz szorít, a puskacsövét pedig a pöcsömhöz. – Érzem a kis macikat! A koktélmedvéket! De jól fognak a fogpiszkálón mutatni! Pszt! Ne sírj! Ennek így kell lennie! A vadászat szent! Ha a világ bármely pontján felhagynak vele, a tapasztalatok szerint az állatvilág pusztulni kezd! Ölnünk kell az életért, Isten is így akarja!

Ahogy a szemébe nézek, látom, teljesen őrült – a téboly szelvénycsövecskéi kiszopkodták már belőlük a fényt, már csak a káosz tenyészete, a pusztulás véres tüll tasakja keringőzik a kihunyt tűz körül.

– Koktélmacicskák! – mondja, és meghúzza a ravaszt. Villanás. Fájdalom. A borzalom vakuja.
Amikor magamhoz térek, vértócsában fekszem, és üvöltök. A lábam között vörös seb. Semjén Zsolt pedig sehol: összecsipegette a kirobbantott döglött macikat, és messzire szaladt velük. Utolsó erőmmel a még mindig ott lebegő pisidzsinnre nézek és azt mondom: – Add vissza… Add vissza a farkam!

– Kívánságod máris teljesül! – ígéri a dzsinn, és odalebeg a nemrég takarított, de ismét mocskos vizelde sarkába, felveszi a földről a puskalövéskor leszakadt pöcsömet a sarokból – olyan, mint valami döglött csiga –, és a kezembe teszi.

– Tessék – mondja.

Ám mielőtt a harmadik kívánságommal elküldhetném a pokolba, az örök vadászmezőkre távozom.

Szólj hozzá!

Címkék: pisi medve vizelet

süti beállítások módosítása
Mobil