Véletlenül rossz szoftvert töltök le, és avi fájllá konvertálom a seggemet.
Pedig csak néhány zeneszámot akartam kompatibilissé tenni a mobilommal, de alighanem nemcsak a szoftver kiválasztását, de a tallózást is elkúrtam. Rádöbbenek, hogy okozhat némi fennakadást az anyagcserémben, hogy a végbélnyílásom helyén egy közepes minőségű avi videó van, ami – lássuk be – nem kompatibilis a vécével. De a mobilommal se – ez persze már csak az orvosi váróteremben derül ki, amikor próbálom elütni valamivel az időt. De hiába próbálom lejátszani a seggem a mobilon, folyton csak hibaüzenetet dob.
Amikor végre bejutok a rendelőbe, a doki hümmög egy ideig, a homlokát ráncolja, majd annyit mond: – Nos, nem egyszerű sebészi eljárás, de ne essen kétségbe. Először mpeg-é konvertáljuk az avit, az mpeg-ből már lehet segget kialakítani. Vagy esetleg wmv-t, de az már majdnem ugyanaz. Persze a minőségromlás mindig benne van a pakliban.
Ez elkeserít. Nem szívesen élném le az életem pixeles fenékkel. Elképzelem, mit szólna hozzá egy csaj, ha letolnám a gatyám, és azt látná, életlen, akadozik, nehezen tölt be a hátsóm. 2017-et írunk. Ez a tűéles seggek kora.
Úgy döntök, magam keresek megoldást a problémára – biztos vagyok benne, hogy létezik valahol egy jobb, sokkal gyorsabb konverter. Nekem úgyis csak a képélesség számít, azt se bánom, ha oda lesz a fenekem audio sávja.
Végül nagy nehezen rálelek az avi-segg konvertálóra – alig néhány mega, szinte hihetetlen, hogy ennyi a megoldás a problémámra. De azért telepítem, és betallózom az avit, amin ülök. Egymást kergetik a képernyőn a százalékok, és mosolyra rándul a szám, amikor látom, hogy szép lassan kezd visszatérni megszokott hátsóm. Ám egyszer csak ötven százaléknál megáll a folyamat, és kiírja, hogy a próba verzió csak a videó felét konvertálja át, a teljes verzióért pedig már fizetnem kell. Egy ideig nézegetem a tükörben egyetlen, visszakapott farpofámat. Visszamegyek a dokihoz. Az hümmög egy darabig, majd azt mondja: – Nos, nem egyszerű sebészi eljárás, de ne essen kétségbe. Fájldarabolással ketté szedjük a hátsóját. Az avi farpofát átalakítjuk mpeg-é. Az mpeg-et seggé. Aztán egyesítjük a már meglévő farpofával és szépen visszavarrjuk őket a helyükre. A minőségromlás persze benne van a pakliban.
Rádöbbenek, hogy le van szarva ez az egész, azaz le lenne, ha tudnék. Puffad a hasam – félő, szétszakít a bélsár. Hazamegyek. Visszakonvertálom a farpofámat avi-vá, hogy legalább szimmetrikus legyek hátul. Aztán nekilátok, hogy átalakítsam a tápcsatornám, hogy ne durranjak szét a salaktól, mint egy átkozott lufi. Egyik szoftvert töltöm le a másik után, és betallózom a belső szerveimet. Sajnos mindegyikre külön alkalmazás van, és nem egységes az export fájl, de annyi baj legyen. Lassan mov-á alakul a hasnyálmirigyem, és mp4-é alakítom a gyomromat. A torkom mobil kompatibilis 3gp-vé változik, most telefonról hallgatom a belé szorult szavakat, miközben valaki már az előbelemet kommenteli yotube-on, ahová feltöltöttem magam. És ekkor végre nagy nehezen könnyítek magamon. Virtuális tápcsatornámból tökéletes hangminőségben kiszakad a tűéles szar. És néhányan rögtön fel is iratkoznak a tápcsatornámra.