Ismerlek. Ha a saját nyelvlepedékedből Bohár Dánielt gyúrnál, előbb-utóbb talán te is kinyalnád. Sőt, olykor-olykor még te is átműttetnéd magad okostelefonná, csak hogy Magyar Péter egy férfias Tisza-mozdulattal a Dunába basszon. Kedves Olvasó, néha kénytelen vagyok elhatárolódni tőled — az én lelkem nagyon Tisza. Vagyis: tiszta. Na.
János, amióta ott voltam a zagyvaszántói Lázárinfón, dubai csoki ízű a spermám. Ezt hívjátok ti gyermekvédelemnek? Nyugi: az efféle kérdések nem kerülnek terítékre ebben a könyvben, amibe még fattyúsor is került.
Komor Zoltán, a magasröptű szépirodalom széplelkű szépíródeákja ismét szavakat rakott egymás után, és ebből valahogy ez a novellásköpet lett. És hogy tele van-e péniszekkel? Ez talán nem spoiler: ebben a rövidke válogatásban összesen ötvenhétszer fordul elő a kifejezés — de csak akkor, ha a János szót is beleszámoljuk.
