Fejezet Szúnyogkór című kötetből.
_______________________________
A sötét rovarok szertartása ez: csapdába esett sovány férfiak gyújtják fel a köteleiket. Lándzsáikat ropogtatják, méregtócsákat lövell a farkuk. A harmatcseppekben fuldokló ősi istenek – egy megveszett fiú csöpög a fákról.
– Könyörgöm, mit akartok? – kérdezi az őt körülvevő kattogó nőktől. Azok polaroid fényképezőgépeket kapnak elő, és fotókat készítenek róla, majd megeszik a képeket – egyiket a másik után. A fiú egyre soványabb, tovább villódznak a masinák. Lassú, fehér robbanás – kifordult kolibrimadarak. Megőrülni arccal a magzatvízben. Kiélezni egy óra kiálló rugóit. Óramutatót szerelni a nyilakra – akit egy ilyen vesszővel eltalálsz, rögtön megöregszik, és elandalog meghalni magányosan a fák közé. A konyuló szirmokból kifacsarni a boldogságot, dagadt állatok kezdenek csörögni, zölden fénylő gombák lebegnek az alvó csecsemők bölcsője fölött.
Rúgva gyűrt homlokok. Valaki elbotlik egy kígyóban. Egy fiú egészen újfajta módját fedezi fel a maszturbációnak: vudubabát készít magáról, és azt ingerli. Később lányokat kér meg, hogy fogdossák meg a bábut. Vagy hogy adjanak rá puszit itt-ott. Az egyiknek végül elege lesz ebből a játékból, és a tűzbe hajítja a babát. A fiú abban a pillanatban szürke hamufelhővé változik, és elfújja a szél.
A sötét rovarok ősi szertartása ez – vonatfütty – zzzz… az aszpirinhangyák bemásznak a beteg emberek száján.
Akik függönyöket rágcsálnak… Akik házasságot kötnek ezzel a vidékkel… égő zsinegdarabon csüng egy magányos fiú szíve.
– Neked alighanem van még bőven gyónni valód! – Szaglássza a misszionárius a lányt, akinek a nyitott combja közötti kapun ki és be mászkálnak a majmok. – Egészen olyan szagod van, mint akit ősi bűnök rondítanak belülről.
A papot végül megdobálják az ürülékükkel a makik. Szalad, és veti a kereszteket.
Csíkos darazsak az angyalok. Spermát gyűjtögetnek a férfiak golyóiból, végül a kaptárba szállnak vele, ahol egy kövér anyakirálynő tömi magába a fehér, csomós anyagot.
– Még, még, drága heréim! Ezek a meg nem született kisfickók igazán finomak! Az egyik Nobel díjas orvos lett volna, tudtátok-e, a szúnyogkór legyőzője? A másik meg zeneszerző, hangjegyei az égbe fúródtak volna, de késő, késő, kis barátocskáim, innen már nincs menekvés! – (kövér hasát simogatja.)
A Cipészfiú szíve senkiföldje. A sípcsontfolyóból fogott halak telis-teli csontékszerekkel. Dárdaerdő. Vízbe fúlt harcsák. Csontvázakból készült fáklya. Ceremónia. A nők kráterek, amikbe beleesnek a férfiak. A férfiak dárdák, amik átfúródnak a nőkön. Mindenki átváltozik, mindenki zümmög. A majompéniszek istene összecsuklik, majd feláll, összecsuklik, majd feláll. A hangyák a négerfiúk veteményese. Bútorok húsfogata, repeszek egy anyakrokodilban.
– A vonatnak aludnia kell!
(a mozdony lefektetett párnákon közlekedik – galambok a füstben.)
Egy néger asszony infúziós zacskóba csorgatja az anyatejet fekete melléből. A zacskót végül férfiak rabolják el, felcsüngetik egy fára, aláfekszenek, és a szájukba csöpögtetik. Közben sírnak, akár a gyerekek.
fojtott üregek… lelkem most kezdi kirázni hamvait. (szürke grafitpor.) az egyik alkonyba simuló dzsungelben. kanyonvölgye. Valaki felakasztja fából faragott önmagát. A kommunikáció levágott feje.
az Aligátorvadász – arca mérgezett fotó – hatalmas késével műti meg az órát, próbálja úgy szerelni, illesztgetni a fogaskerekeket, hogy az idő meginduljon visszafelé, amikor még a feleségét nem falták fel a krokodilok. Az ormótlan penge persze alkalmatlan az efféle finom-mechanikai műveletekre: az óra megáll, az idő megáll, a madarak megállnak az égen, a fák levelei nem nőnek tovább, a csönd végtelen, a gyermekek megállnak, a termékenység megáll, a sötét megáll, a fény megáll, a sebek nem forrnak, a majmok istene nem üvölt tovább.
– A francba ezzel az egésszel! – morog az Aligátorvadász, és messzire hajítja az órát, de az nem esik le, csüng ott a levegőben, mint egy érett gyümölcs, amit senki sem fog már leakasztani onnan.
A világ kopoltyúi nagy sokára újraindulnak. Szűrik, egyre csak szűrik a földlakók bánatát.
Csicsíja. Polaroid képeket röpít a szél. Fotók egy elfelejtett fiúról.
Aludj el szépen, kismozdony.