Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Random ajánlat

  • Pitypandémia - A pöcsödet fogdosd inkább, ne az arcod!
    Pitypandémia - A pöcsödet fogdosd inkább, ne az arcod! 2020. március 24. 12:23(Már ha meg tudod őket különböztetni.) A szomszéd csaj feje átváltozott pitypanggá, én pedig egész nap a pöcsömet fogdosom, hogy elkerüljem az esetleges fertőzést. Nem mintha sokat császkálnék:...

Theremin zenéim

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

Rasszista zsaruk a szoliban (avagy megdugtam a saját fekete női énem hulláját)

2020.08.04. 08:59 Komor

(Mogyoróvajas orál és szociopata-érzékenyítés)

Beszorul a 3D nyomtatóba az afroamerikai énem.

rasszistarendorokaszoliban.jpg

Ugyanúgy néz ki, mint én, csak ugye fekete a bőre, teltebbek az ajkai, ám ami meglepő, derékon alul teljesen hiányzik.

Elromolhatott a kurva masina, pont félúton: a születő négernek kicsüngnek a belsőségei, vért okádnak félig materializálódott erei, és reszkető hangon könyörög, hogy öljem meg.

– Nem tehetem. A fekete életek számítanak, haver! – mondom, de szerencsére pár perc után magától is kipurcan.

Én viszont szarban vagyok: délután fotóval kell bizonyítanom, hogy kinyomtattam a saját afroamerikai másomat a 3D nyomtatóval.

A kormány érzékenyítő programjának a része, hogy múlt hónapban kiküldték mindenkinek a klón technológián alapuló biomechanikai 3D nyomtatót. Ezzel hetente ki kell nyomtatni egy-egy társadalmilag vagy kulturálisan elnyomott csoporthoz tartozó énünket, hogy aztán vele éljünk egy hétig. Így megtanuljuk elfogadni és szeretni őt, és ezáltal persze másokat is. A 3D nyomtatónak csupán egy csepp vérre van szüksége, hogy klónozza egy diszkriminált variánsunkat. Élhetnénk persze vadidegen megkülönböztetett emberekkel is, de a kormány szerint közelebb kerülünk hozzájuk, ha magunkat látjuk a helyzetükben.

Az első héten a transznemű énem kellett előállítanom.

Nem volt vele baj egyébként, bár túl sok időt pöcsörészett a fürdőszobában, magas hangon énekelt, és beteg állatnak nevezett, amikor arra kértem, hogy nyalogassa le a mogyoróvajat a makkomról. Még hogy én beteg… Mondja, aki ketté vágatta a farkát, bedugatta a testébe és most vaginának hívja. Egy hét után megfojtottam a hajszárító zsinórral. Ezt persze a kormány beleegyezésével tettem: csupán egy hétig vagyunk kötelesek együtt élni nyomtatott énünkkel, utána saját kezűleg kell elpusztítanunk, vagy megkötözve kitennünk az utcára, ahol az állami klónszállító autók begyűjtik és elviszik őket a gázosító kamrába.

Sokan egyébként képtelenek kinyírni a saját énjüket, szimpátiát éreznek maguk iránt, vagy nem is tudom, így folyton dugig vannak az állami halálkamrák ahol a szociális érzékenyítés nevében tömegével ölik a homoszexuálisokat, a fogyatékkal élőket és a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozókat.

– Muszáj elpusztítanunk a klónokat, mert a túlnépesedést el kell kerülnünk! Amúgy sem igazi emberek! – mondta egy beszélő fej a tévében.

A második héten a saját Down-szindrómás, ráadásul kerekesszékes énemet kellett kinyomtatnom. A masina alig bírta megszülni a tolószéket. Egyébként nem volt sok baj a fogyatékkal élő énemmel, bár egész nap foglalkoznom kellett vele, nem tudott magától enni sem, ugyanakkor üvölteni kezdett, valahányszor arra kértem, hogy nyalogassa le a mogyoróvajat a makkomról. Egy hét után dróthuzalt dugtam a konnektorba és egyszerűen áramot vezettem a tolószékébe. Miközben sikoltozott, és kiugrott füstölgő koponyájából a szemgolyója, arra gondoltam, csak működik ez az érzékenyítő program, mert egészen megkedveltem a fickót.

A múlt héten a saját női énemet kellett kinyomtatnom. Meglepődtem, milyen jól néznék ki csajként. Egész nap a saját csöcseim és a seggem járt az eszemben. Bizony, jó egy csaj-énnel együtt élni, bár nem akart egész nap főzni rám és beteg állatnak nevezett, amikor arra kértem, hogy nyalogassa le a mogyoróvajat a makkomról. De még így is, hogy nem rajongott túlzottan a mogyorókrémért – csak ez lehet az oka, hogy elutasított –, nem volt aztán szívem kinyírni őt. Kikötöztem inkább a radiátorhoz a hálószobában, és azóta minden nap megerőszakolom. Ha tiltakozik, felveszem a fűtést, és az izzó fűtőtest meggyőzi róla, hogy ne akadékoskodjon. Talán arra gondolsz, szörnyű, amit művelek, de hogy is mondta Platón?

"Úgy kell cselekednem másokkal, ahogyan szeretném, hogy velem is cselekedjenek". Én voltaképp magammal csinálok mindent, hiszen ő az én klónom.

Pár napja aztán, mikor épp saját magamba dugtam a farkam, és a hajamat téptem dugás közben, az jutott eszembe: csak fasza ez a klónozós szociális érzékenyítő program, klónozok még néhány csaj-ént, hogy még nagyobb legyen az öröm.

Azóta saját kis háremem van saját magamból – mind szépen megkötözve, nyöszörögve hever a hálószobában. És valószínűleg ez a sok én-maca baszta el a nyomtatót. Most itt állok néger nélkül, azaz fél négerrel, pedig délutánra egy csatolt teljes alakos fotót kell küldenem az Emberi Erőforrások Minisztériumának központi e-mail címére arról, ahogy vállvetve állok a klónommal. Nem szólhatok róla, hogy elbasztam a 3D nyomtatót, mert íziben kiderülne, hogy az állami tulajdont klón szexrabszolgák gyártására használtam.

Hirtelen eszembe jut a megoldás: a sarki szolárium! Elviszem az egyik női énem, csokibarnára napoztatom, és csak beveszik, hogy afroamerikai. Igaz, az érzékenyítő terv fekete bőrű férfi-ént ír, de egy fekete bőrű női-én is csak jó lesz – ha belekötnek, majd azt mondom, ne diszkriminálják az afroamerikai nőket, az majd szépen elhallgattatja őket.

Szóval egy óra múlva beállítok a sarki szoláriumba, ahol döbbenten figyeli a rágógömböket fújkáló pultos csaj, amint bevezetem a leragasztott szájú, megkötözött kezű saját női énem, és három órás szolit kérek.

– Nem fog menni – mondja. – Van egy kis baj a szoligéppel.

– Elromlott? – kérdezem csüggedten.

– Hát, olyasmi… Pöttöm rasszista rendőrök költöztek a masinába, emiatt nem tud már senki lebarnulni. A köcsög pár centis rendfenntartók miniatűr gumibotokkal kezdik ütlegelni a kuncsaftot, ha az túl sokáig sütteti magát, és barnulni kezd.

– A kurva anyjukat! – morgom. – Nem lehet kiűzni őket valahogy?

– Próbáltam már mindent… – Rázza a fejét a pultos csajszi. – A sötét színekkel lehet őket előcsalogatni. Körberaktam a szoligépet a szomszéd ABC-ből vett négercsókokkal. Ki is másztak a kis rendőrnyüvek, és ütni kezdték az édességet. Gondoltam, addig ráseprem őket egy lapátra, amíg a csihi-puhival vannak elfoglalva, és kihajítom őket a kukába. De alighogy csépelni kezdték a csokis sütiket, meglátták, hogy teljesen fehér a közepe, és úgy megrémültek attól, hogy valami sápadtbőrűt vertek agyon, hogy rögtön vissza is másztak a szoligépbe.

– De nem érti! Muszáj lebarnulnia! – bökök a fejemmel a nyöszörgő, megkötözött női klónom felé.

– Nem élné túl. A kis zsaruk halálra gyepálnák – motyogja a lány.

– Hm. De attól még barna lenne, nem? Mert akkor igazából mindegy, túléli vagy sem – mondom.

A lány ezen felháborodik.

– Hímsoviniszta geci! – köpi felém a szavakat. – Egy nő élete semmit sem számít magának?

– Nézze meg jobban, ez csak egy kibaszott klón, az ő élete semmit sem ér – motyogom.

– Ja… Most látom, tényleg… Akkor oké – egyezik bele a lány, és segít a szoligépbe fektetni a siránkozó nőt, majd bekapcsolja a 32 csöves masinát: – Három órát mondott, ugye? Normális esetben nem engedélyeznénk ennyi időt, mert veszélyes, de hát ez úgyis csak egy klón, igaz?

És várunk. Hallgatjuk a szoligépbe zárt megkötözött nő sirámait, a nyöszörgését, majd fél óra múlva fojtott üvöltésbe kezd, amikor előmásznak a ragyogó szolárium csövek közül a rasszista minirendőrök, és ütlegelni kezdik a botjaikkal.

Ahogy szép lassan halálra verik és feketére sül a klón, az időjárásról beszélgetek a pultos csajjal, illetve a szociális érzékenyítés program sikeréről, továbbá megkérdezem, nem tartanak-e mogyoróvajat, de amikor érdeklődik, miért, inkább nem felelek.

Délután már a saját csokibarnára sült női hullámmal fotózkodom, és átdobom a képet az Emberi Erőforrások Minisztériumának. Remélem, nem szúrják ki, hogy a klón már halott, de ha esetleg mégis, majd azt mondom, ne diszkriminálják a hullájukat, a halottak élete is számít. Ez tuti elhallgattatja őket.

Nincs baj egyébként a saját női hullámmal, bár pár nap után felfedezik a legyek, és különös, mocsár szagú gázok szakadnak ki a testéből, viszont nem mond nemet, amikor arra kértem, hogy nyalogassa le a mogyoróvajat a makkomról.

Miközben a saját hullám torkába élvezek, arra gondolok, sose voltam még ennyire érzékeny.

Szólj hozzá!

Címkék: abszurd rasszista szurrealizmus bizarro 3D nyomtató

Mitesszer kecskék

2020.07.17. 12:26 Komor

 

(Avagy, amikor megszültem az Antikrisztust a pórusomon keresztül.)

Bekopog az okkultista oriflames nő, és veszek tőle egy sátánista pattanás elleni zselés arcmaszkot.

mitesszerkecske2.jpg


A használata egyszerű: pentagram alakzatban kell felkenni a homlokra, 15 perc alatt megszárad, és ha közben elmormogsz tíz Ave Satanas-t, másnapra szuper tiszták lesznek a pórusaid. De aztán kiderül, nem nagyon bízhatsz meg a Sötétség Fejedelmében, a Kezdettől Gyilkosban, a gonoszság, bűn és kárhozat megszemélyesítőjében, ha szépségápolásról van szó.

A tizedik Ave Satanas után apró fehér kecskék fordulnak ki a faggyúmirigyeimből. A pórusaim, mint miniatűr olajos sikoltó szájak, megnyílnak, és pöttöm nyálkás szőrű mitesszerállatok pottyannak ki belőle mekegve a fürdőszoba hideg csempéjére. Mint a fronttól zavarodott hangyák, rohangásznak körbe-körbe, én pedig csak arra tudok gondolni, hogy bár kétségkívül tiszták már a pórusaim, hisz egy hatalmas pattanást leszámítva az összes akném szépen kifakadt, de mégis mit fog szólni a zoofil falam, ha megtudja, hogy ellepték a lakást a gennykecskék.

Tavaly költöztem ebbe a lakásba, magam is meglepődtem, milyen olcsón jutottam hozzá, de azonnal kiderült, hogy miért vesztegetik szinte ingyen: a hálószobám nyugati falával valami nincs rendben.

Nem arról van szó, hogy csúnya vagy repedezett lenne, vagy hogy ne tartaná benn rendesen a meleget, de bizony nem veti meg az állatokkal való szexuális kapcsolatot.

Sőt, kifejezetten hasznos és tartalmas időtöltésnek tartaná, ha beletemethetné a vakolatfaszát egy sikoltozó házi sertés sörtékkel keretezett forró segglyukába.

Már az első reggel arra ébredtem, hogy egy addig sohasem látott gusztustalan plakát borítja a ferde hajlamú falat: a fotón egy göndör hajú nő átszellemült mosoly kíséretében egy megtermett lovat kényeztetett a szájával, közben az arcán patakokban fojt a habos csődörtej. Letéptem és kihajítottam a posztert, de ezután sorra jöttek, megjelentek, voltaképp kinőttek a falból az újabbnál újabb állatszexes plakátok. Egy nap pedig arra érkeztem haza, hogy a hálószobám nyugati fala egy üres tekintetű tehénnel közösül. Fogalmam sincs, hogyan jutott be a lakásba egy szarvasmarha. Talány, mivel a negyediken lakom és még lift sincs. De ott állt ez az ostoba tehén, lágyan bőgicsélve, miközben a nyugati fal épp hátulról járatta ki-be tág seggén hatalmas kitüremkedő vakolatfaszát.

– Szégyelld magad! – korholtam a falat, miután kizavartam a tehenet a lakásból. Ám az egy cseppet sem restellte magát.

– Volt időszak, amikor az állatokkal való szexuális kapcsolat teljesen elfogadott volt – magyarázta nekem a fal, hangképző szerve voltaképp a testében összekoccanó, összedörgölőző téglák voltak, amik úgy súrlódtak egymáshoz, hogy szavakat hoztak létre. – Az ókori mitológiában gyakran előforduló momentum, hogy egy állat formájában megjelenő isten elcsábítja és megtermékenyíti az általa kiválasztott nőt. Vagy férfit. Vagy falat.

Az előző tulaj jól tudta, hogy van a lakásban egy zoofil fal, de egy büdös szót sem szólt róla. Ez persze nem olyasmi, amit beleírsz a hirdetésbe a Jófogáson. Azóta megtanultam együtt élni a fallal, de szóba sem jöhet, hogy állat költözzön a lakásba – se kutya, se macska, se más. Az utolsó dolog, amit látni akarok, az egy fal, amint épp megerőszakol egy aranyhalat.

De most itt vannak ezek a gennyállatkák...

Hogyan menthetném meg a sátánista kecskék ártatlanságát?

Bágyadtan mekegnek, a fejüket forgatják. Én pedig egyetlen megmaradt gyulladt pattanásomat piszkálom idegességemben. Ebből hatalmas kecske fog kifordulni, ha egyszer megérik, az már biztos. Kenek még rá a diabolikus krémből, és elsuttogok néhány Ave Satanas-t. Majd kerítek egy gyufásdobozt és egy sípot a szekrényből: a papírdobozt a földre teszem, és ahogy fújni kezdek egy egyszerű dallamot a sípon, a minikecskék sorba rendeződnek, és katonás lépésben besétálnak a skatulyába. Ám ekkor mély, dörgő hang érkezik a hálószoba felől, megannyi tégla dörzsöli egymáshoz testét, hogy csikorgó, emberi szavakra hasonlító hangot formázzanak:

– Érzem a szagukat! Hallom a hangjukat! Kérődző állatok vannak ebben a lakásban, és a lőcsömet kérik! Hozd ide őket, ember! – dörög a fal.

– Biztosan tévedsz! Hát nincs a lakásban semmiféle állat! – kiabálok a fürdőszobából, és mélyen a zsebembe rejtem a mitesszerkecskékkel teli gyufásdobozt.

– Hallom a kis páros ujjú patáiknak a koppanását! Ennyi erővel a büdös faszomon is kopoghatnának! Hozd ide őket, ember!

És akkor érkezik a vakolatkígyó, a tégla-anakonda, a nyugati fal több méteres pénisze hatalmas albínó csőként kúszik be a fürdőszobába – amikor felizgul, úgy tapogat körbe vele, mint polip a csápjával. A vakolatcerka körém tekeredik, és szorongatni kezd – zsebemben a gyufásdobozba zárt kecskék fájdalmasan mekegnek.
mitesszerkecske1.jpg

– Elő a kis emlősökkel, hadd picsázzam el őket a bögyörőmmel! – hörög a fal a háttérből. Amikor egy lakás fala alaposan felizgul, mindig rímekben beszél – fogalmam sincs, miért, de ez tudományos tény, ha nem hiszed, nézz utána egy biológia könyvben.

– Nem döngetek többé zárt kapukat, inkább összegecizem a pici szarvukat! Itt vannak, ez nem is kérdés! A fitymámban visszhangozzon e riadt mekegés!

– Félreértesz! – sikoltom, ahogy tetőtől talpig végigmotoz a giga falpénisz. – Ezek nem igazi kecskék! Ezek mitesszerkecskék! Pattanás genny! Csak épp mekegnek!

– Nem bánom, nem bánom, kenjed őket szét a faszomon, legyen belőlük bestia vazelin a tégla pöcs-rücskök mágikus hegyein, én mondom, én mondom, a sok feltrancsírozott pórus patás pajtás mind a duzzadó makkomon ragyogjon!

Tovább motoz a gigapéniszével, de szerencsére a zsebembe még nem nyúlt be, és nem találta meg a gyufásdobozt benne a kecskékkel. Ellentétben a homlokomon vöröslő egy nagy bazi pattanást kitapintja, és azt mondja, hohó, te klotyó toszó, itt meg mit rejtegetsz? És megnyomja. A szuper akne pedig vulkánként kirobban, kilövell, és a bőrtokból kifordul az eddigi kecske – azaz nem is kecske, hisz csak a feje egy kecskéé, alul emberi teste van. Így szültem meg a pórusomon keresztül az Antikrisztust. Így bugyborgott ki olajos bőrmélyedéseimből a Lucifer nevű bestia-ember szörnyeteg, miközben a kecskék felsírtak a zsebemben, és elsötétült egy pillanatra a nap, miközben a távolban templomtetők gyulladtak ki, és tojásrepedés futott végig a valóság szövetén, ami mögött izgatott lócombként rángatózott egy fekete szív, a haláltest ősangyal őrület-kürtörvénye.

– Eljöttem, dőljenek le a szamárcsordák doboztornyai, s vájják ki saját éhező begyeiket Isten madarai! – zengi az Antikrisztus. Amikor a Sátán alaposan felizgul, mindig rímekben beszél – fogalmam sincs, miért, de ez tudományos tény, ha nem hiszed, nézz utána egy biológia könyvben.

– Szüljenek vajúdó abortuszklinikát az anyák, zabáljanak pucér nőket a férges almák! Vödörből egyék a szüzek kitépett méhét a ministránsok, ez az a vacsora, amire mindenkit várok! – prédikál az Antikrisztus kecske lény, miniatűr férfi-mellbimbóiból véres tej csorog.

– Nohát, mégis bujkál itt egy szaros seggű állat! Mindjárt lövök is bele vakolatos gecicsomót, vagy százat!

– örül meg a fal, és a gigafasz felkapja az Antikrisztust, és beráncigálja a hálószobába. Még hallom a Sátán sikoltását, ahogy a zoofil fal odabenn újra és újra nekiront lőcsével a Sötétség Hercegének, kilapítva téglamakkjával teljesen, szétmaszatolva a maradványait.

– Ha trónra ülök, a pusztító láng mindenkit megnyal, de segítsetek most démonok, mert szétbasz a fal! – sír az Antikrisztus.

– Óh, de jó vagy, Sátán bébi, te utolsó mekegő útszéli, nyeljed csak a vakolatom, hisz szívesen adom, ez az érzés már-már mennybéli! – hörög odabenn a fal, és ez így megy oda-vissza, rímekben szenvednek és élveznek, mint két elbaszott vőfély, felelgetnek egymásnak, én pedig kisétálok a lakásból, és soha többé nem térek vissza ebbe a bestia baszó bugyorba: felköltözöm a hegyekbe a gennykecskékkel és a furulyámmal, és miközben pásztordalokat duruzsolok majd a naplemente ásító, fényes torkába, körbetáncol majd a nyájam, mint megannyi szőrös pici angyal, és ugrándozó patáikból kipattannak a boldogság vakító szikrái.

Szólj hozzá!

Címkék: szex szépség kecske fal sátán sátánista mitesszer bizarro

Egy bolygó G pontja, avagy az elRESET világ

2020.07.16. 07:26 Komor

– Éveket töltöttem azzal, hogy megtaláljam a feleségem G pontját, de végül csak a RESET gombját leltem meg. Kiderült, ez is a hüvely felső hasi oldalán található. Gondoltam, ha már itt van, megnyomom. Ki tudja, talán sikerül újraindítanom, és visszatérünk valahová a kapcsolatunk elejére. Nem volt díjnyertes ötlet. De jó hír, azóta újra megtanult beszélni, és már a bilire is rászoktattam.

resetes.jpg

A tévés műsorvezető, akinek a szájából kipottyannak ezek a szavak, láthatóan feszeng. Nem arról van szó, hogy ne tartaná bombajónak a saját előre megírt hímsoviniszta szövegét, de nehéz bármi humorosat mondani azután, hogy nagyjából fél órája a híradóban még arról beszéltek, miszerint a városi parkban agyonlőttek két radikális ökofeministát a katonák, miután áttörtek a kordonon, és megpróbálták megnyomni az emberiség RESET gombját.

Vajon mikor tértek át az éles lőszerre? Kezdetben még gumilövedékekről lehetett hallani. Az őrök azzal védekeztek, hogy megijedtek. Szép kis világ, ahol már a katonák is berezelnek két nőtől.

Négy hónapja másról se szólnak a hírek, csak a RESET gombról. Ha felhívod sok hét után az anyukádat, a RESET gombról fogtok beszélgetni. Ha meghallasz egy viccet, annak a RESET gomb lesz a csattanója. Ha pedig eldöntöd, hogy eleged van az egészből, a telefonodat a turmix gépbe hajítod, beülsz a kádba egy dobozos sörrel és egy Barsi Ödön ponyvával, két perc múlva már elkalandoznak a gondolataid, majd azon kapod magad, hogy a RESET gomb jár a fejedben.

Senki se tudja, honnét jött az óriás újraindító gomb, csak a sokat hajtogatott száraz adatokat böfögjük vissza: hogy a lézeres mérések alapján 13,6 méter az átmérője, hogy a színét szakszerűen achátszürkének nevezik, és hogy a rajta szereplő RESET felirat szimpla, talpatlan betűtípus, de nem vezetett még eredményre a beazonosítása. Hogy a gigantikus RESET gomb március 12-én, hajnali 2 óra 25 perckor bukkant fel a városi parkban, voltaképp kitüremkedett a földből. Biztos láttad, a térfigyelő kamerák felvételei a felkapottak között vannak a Youtube-on. Bálnaként tört a felszínre, tönkre téve egy rózsaágyást, elszakítva a közeli fák gyökérzetét, kifordítva egy II. Rákóczi Ferenc szobrot, amit azóta ideiglenesen elszállítottak – biztos, ami biztos, nehogy aztán az legyen, hogy felállítják a billentyű mellett, az meg fogja magát és eldől. Még a végén Rákóczi Ferenc megnyomja nekünk a RESET gombot!

– Ha unják a vicceimet, nyomják meg az agyukba épített újraindító gombot, és elmondom őket újra! – A műsorvezető mosolya a képernyőn egy horogra tűzött rángatózó giliszta.

Ha létezik pokol, ahová a kárhozottakat száműzik, akkor az egy stúdió, ahol ez az öntelt fickó a RESET poénjait ontja álló nap. Persze lehet, hogy a pokol egy olyan világ, ahol egyik napról a másikra megjelenik egy titokzatos RESET gomb a parkban, és a katonáknak nőket kell lelőniük emiatt. Azok a nők mi is lehetnénk. Mert lássuk be, fogalmunk sincs, mit csinál, de mindannyian meg akarjuk nyomni azt az átkozott billentyűt.

A hívők szerint Isten küldte a RESET gombot, és ha megnyomnánk, eljönne végre a feltámadás. Mások úgy gondolják, a földönkívüliek ajándéka: odafentről láthatták, hogy rossz irányba halad az emberiség, adtak hát egy újraindító szerkezetet. Ha akcióba lépne, tiszta lappal kezdhetnénk mindent. Visszamásznánk a fára, majd le és újra felfedezhetnénk a tüzet. Éljen a nosztalgia.

Az ökofeministák szerint a RESET gomb a Föld G pontja, általa pusztító orgazmust élhet át az anyatermészet. Ez persze azt jelentené, hogy megdöglik az emberállat, a planéta legszívósabb rühatkája, de hé, a klímavédelemnek is kellenek járulékos áldozatok.

Mások szerint a RESET gomb egy hoax, egy 13,6 méter átmérőjű átverés. Ezt látszik alátámasztani a tudósok felfedezése is, a föld alatti szonárok szerint a billentyű nem kapcsolódik semmiféle szerkezethez, se kábel, se semmi. Persze ők sem merik megnyomni…

A hatalmas RESET billentyűre március 13-án reggel bukkant rá két járőr. Először vandalizmusra gyanakodtak, amikor megpillantották a felfordulást a parkban. Aztán észrevették…

– Azt hittük, valamiféle helikopter leszálló, vagy mi a franc – mesélte később egyikük a híradónak. – Még jó, hogy rögtön erősítést hívtunk, és nem léptünk rá…

Még jó. Bár senki sem tudná megmondani, hány ember kell pontosan hozzá, hogy lenyomódjon – valószínűleg többünk testsúlyára lenne szükség.

Az ügy hamar óriásira dagadt: először elkordonozták, később már a miniszterelnök látogatott a helyszínre, majd amikor vitathatatlanná vált a dolog, hogy nemzetközi a krízis, elvégre ha a planéta avagy a teljes emberiség újraindításáról van szó, az bizony globális probléma, bekapcsolódott az Európai Unió, a NATO, az Egyesült Államok, az oroszok, de még Kim Dzsongun is üzent Észak-Koreából, hogy tudósai a saját RESET gombjuk kifejlesztésén buzgólkodnak, és ha bárki megnyomja azt a billentyűt, nem marad el a válaszújraindítás.

– Nem fogjuk megnyomni, amíg nem tudjuk, pontosan milyen következményekkel jár – jelentették be a RESET gomb miatt felállított operatív törzs szokásos napi sajtótájékoztatóján.

Elzárom a tévét, mielőtt a műsorvezető újabb újraindítós viccet süthetne el. Az ablak felől kézi kürtök dudamorzéi érkeznek: tüntetők egy csoportja vonul el odalent. Azt ordítják, jöjjenek a dinoszauruszok. Az ediakara-bióták. Meg a többi szarság.

Több terv is van a RESET krízis megoldására: akadnak, akik szerint beton szarkofágot kéne építeni rá, mint a csernobili atomerőműre. A tudósok megkockáztatták, hogy kellő körültekintéssel az elszállítás is lehetséges. A NASA azt sem tartja kizártnak, hogy ki tudnák lőni az űrbe, anélkül hogy működésbe lépne.

Elképzelem a csillagok közt csészealjként száguldó RESET gombot. Talán egy nap idegen civilizáció bukkan rá. De vajon ők megmernék nyomni? Vagy visszaküldenék szépen a feladónak? Csehov szerint ha az első felvonásban megjelenik egy puska, annak bizony a darab végéig el kell sülnie. De egészen biztos vagyok benne, hogy akadnak puskák, amik pont attól veszélyesek, hogy sosem sülnek el.

Szólj hozzá!

Címkék: novella szürrealizmus reset

Lábköröm-Haribo, avagy így kúszott fel a seggembe egy anatómiailag korrekt gumimaci

2020.06.25. 08:11 Komor

Amázia néni azt mondja, ha jó leszek, főz nekem Haribo macit a levágott lábkörméből.

labkoromharibokicsi.jpg

Mindent elkövetek, hogy még véletlenül se legyek jó: ősi viking terelőénekeket bömböltetek a hangszóróból, ollóval összekarcolom a bútorokat, és egy mini máglyán élve elégetem a macskát.

De Amázia néni úgy dönt, hogy összességében nem is vagyok olyan rossz, úgyhogy főz nekem Haribo macit a levágott lábkörméből.

Kiskorom óta Amázia néni vigyáz rám, valahányszor a szüleim elmennek valahova. Most 34 éves vagyok, de még mindig Amázia néni vigyáz rám, amikor a szüleimnek dolga van valahol. Pedig már nem is élek az őseimmel. Mégis, megszokásból, talán csak mert képtelenek elfogadni, hogy felnőttem, valahányszor elmennek valahova, felhívják a szomszédjukban élő Amázia nénit, és megkérik, hogy vigyázzon rám. Ilyenkor Amázia néni elbiceg a város másik végében lévő lakásomhoz. Felsikolt a csengő, és ott áll ő: az arca száradt, lyukacsos szivacs, szemeiben kőrisbogarak csiklandozzák egymást.

– Amázia néni! Most nem érek rá! Fontos munkahelyi találkozóm lesz egy óra múlva!

– A szüleid elmentek a moziba, úgyhogy én vigyázok rád. Itthon maradunk. De ha jó leszel, főzök neked Haribo macit a levágott lábkörmömből – biztat. Megmaradt néhány foga egy-egy eldőlni készülő sírkő.

Most azt figyelem, ahogy előhalássza a melltartójából a körömcsipeszt, amit mindig a löttyedt bal melle alatt tart, hogy rendesen átvegye a testhőjét és kellemesen meleg tapintású legyen a fém. Majd felteszi visszeres lábát a konyhaszékre, és csitt-csatt – sárga szarufélholdakat nyes ki a lábujjain fás totemoszlopként nyújtózkodó köröm-koporsófödémekből.

Ezután beindul a gumicukor gyártás. Amázia néni ilyenkor úgy fest, mint egy heroinista, aki épp az adagját kotyvasztja: az összegyűjtött körömfélholdakat némi vízzel egy fém teáskanálban megfőzi a rezsó fölött. Ahogy apró buborékok pukkannak, édeskés körömpörkölt illat béleli ki a konyhát. A kioldódó kollagéntől ragacsos trutyivá olvad a kanálban a levágott köröm, amit aztán Amázia néni néhány csepp szörppel szép pirosra fest. Majd hagyja kicsit hűlni a cuccot, amikor már egészen gyurmaszerű, megformázza belőle a pöttöm Haribo brumit. Talán arra gondolsz, hogy Amázia néni egy stilizált, gyerekrajz szerű kis gagyi macit dagaszt az aszpikos köröm-karamellából, ám ő egy miniatűr, de anatómiailag korrekt Grizzly medvét gyúr belőle, ha közelről nézed, tisztán láthatod erősen görbült, hegyük felé keskenyedő karmait, domború orrcsontjain, széles és lapos homlokát, rövid fülkagylóit, sőt még a gumicukor szőrére tapadt sárt is. A mini medve olyan jól sikerül, hogy rögtön felbömböl Amázia néni ráncos tenyerén, majd ringatózó járással megindul felém, én pedig engedelmesen szélesre tátom a szám, és hagyom, hogy a körömnyesedék-emlős lecsússzon a torkomon. Már megtanultam, hogy nem érdemes baszakodni Amázia néni körömállatkáival: addig követik az embert, amíg az le nem nyeli őket.

Kiskoromban két napon át zaklatott egy ilyen maci, mindenhová követett, végül egy éjszaka arra ébredtem, hogy épp mászik fel a seggemen – neki mindegy milyen irányból, de a gyomromban akar kilyukadni. Apró, kiszáradt gumicukor karmaival végigszántotta a bélcsatornámat, ahogy felküzdötte magát, napokon át fájt a szarás. Akkor már inkább lenyelem. Az íze akár az állott kocsonyáé.

– És most menj szépen játszani! Ha jó leszel, maradt még köröm a másik lábamon…

Ekkor aztán felmegy bennem a pumpa. Rárivallok: – Nem megyek játszani, bassza meg! 34 éves vagyok! Nem vagyok már gyerek, és nem kell rám vigyázni! Egy munkatalálkozón kéne lennem! Kurvára semmi szükségem gumicukorra! Felnőtt vagyok! Előléptetésre van szükségem! Autóra! Meg egy feleségre!

Amázia néni ezen eltöpreng. Évgyűrűs homloka reszketni kezd. Majd azt mondja:

– Hát igen, igen, tényleg megnőttél. Na mondok valamit, menjél szépen játszani, és ha jó leszel, főzök neked egy feleséget a levágott lábkörmömből!

Ugyan mit mondhatna erre az ember? Te mit mondanál, ha egy öregasszony felajánlaná, hogy a lepedékes, gombás körméből kotyvaszt neked egy csajt? Valószínűleg azt amit én: hogy naná, ez már végre jól hangzik, hozzad azt a körömkocsonya macát, bassza meg! Hisz Amázia néni csodákra képes! Életet lehel a zselatinba, csak eddig mindenféle haszontalan grizzly medvékre pocsékolta az erejét! De végre hoz egy asszonyt a házhoz! Szaladok is a szobába, és játszani kezdek! Nincsenek ugyan játékaim, de mindenféle felnőttes dologból tornyot építek: Gillette borotvákból, dezodorból és Kaliber Magazinokból. Próbálok csöndes lenni, nehogy Amázia néni úgy ítélje, rossz voltam, ezért nem ad végül nekem feleséget. Még össze is pakolok a lakásban: a kukába hajítom a máglyán élve elégetett macskát.

Amázia néni végül megdicsér, és főzni kezdi a másik lábáról levágott szarunyesedékből jövendő arámat. Izgatottan pattogok körülötte. Miután aztán elzárja a tüzet, kissé csalódottan nézek a csipetnyi körömviaszra.

– Ennyi csak? Lehet ennyiből egyáltalán nőt csinálni? Istennek is kellett hozzá egy egész oldalborda, nem?

– Nincs már több köröm a lábamon – morog Amázia néni. – Dupla ennyi lenne, ha nem követelted volna korábban azt a Haribo macit!

A legszívesebben ráordítanék, de visszanyelem – még a végén ronda nőt csinál nekem, ha megsértem. Mindegy, ha kicsi, csak legyen szép. Amázia néni csodatevő ujjai pedig dolgozni kezdenek: gyúrják-dagasztják a körömviaszt, szép rózsaszínre színezi egy kis szörppel, és hamarosan előlép tenyeréből a jövendőbelim, egy pár centis pucér nő, gyönyörű ás anatómiailag teljesen korrekt: közelről nézve láthatod a meredező gumicukor mellbimbókat, a köldök üreget, a formás, áttetsző zselatin-seggvájatát, de még a miniatűr körömzselé pinácskáját is, kunkorodó aszpik-csilló szőröcskékkel. Egyből beleszeretek. A mini nő rohanni kezd felém, pici combjai csábosan megfeszülnek, ahogy felmászik az arcomhoz. Először azt hiszem, csókot akar adni, de aztán rájövök, hogy a számba próbálja préselni magát. Ez is csak egy Haribo medve, azt akarja, hogy megegyem.

– Mmmmhhmhh! – tiltakozom csukott szájjal, egyben Amázia néni segítségét is kérem, de egy szót sem ért abból, mit mammogok. Ha viszont kinyitnám a szám, rögtön a végzetébe rohanna a gumicukornő. Sakk-matt. Ekkor megcsörren a telefon. A szüleim azok, közlik Amázia nénivel, hogy hazaértek, úgyhogy nem kell tovább vigyáznia rám.

– Sok boldogságot! – búcsúzik Amázia néni, mielőtt kitipegne az ajtón.

– Mmhhm mhmhmh hmhmhmh! – felelem, de semmit sem ért az átkozódásomból. Azt teszem tehát, amit minden felnőtt férfi tenne a helyzetemben: a földre vetem magam, és a számra szorított szájjal hisztizni és sírni kezdek. Miközben előre-hátra dobálom magam, hirtelen egy apró dudort érzek megindulni felfelé a lábszáramon, a nadrág alatt.

Pár perc múlva a feleségem megtalálja az alsógatyámba vezető utat és azon belül segglyukam, és elkezd felfelé kúszni a bélcsatornámon.

Miközben apró gumicukor talpacskái és kezecskéi odabenn a nyirkos bélfalamat tapicskolják, a beteljesületlen szerelemre gondolok, a szakadó szitakötőszárnyakból húzott kupolatetőre, a boldogság leszakadó szigetszikláira, arra, hogy ez a galaxis egy rozsdás vályú, amiből a pépesített magányt zabáljuk kétpofára.

*

Mindennek már két hete. Újdonsült feleségemet, és vele együtt a szebb jövő ígéretét, már feloldotta a gyomorsavam. Azóta próbáltam magam is a körömnyesedékből embert, kocsonyás homonkuluszt főzni, de nem engedelmeskedett akaratomnak az anyag. Pedig úgy gondolom, ha újrakezdhetném, ha szigszalaggal betapasztott szájjal és seggel járnék-kelnék egész nap, működhetne egy Haribo macis kapcsolat. Főként, ha sikerülne egy nagyobb nőt főznöm, egy olyat, ami nem fér be sem a számon, se a seggemen. De a körömfőzet nem akar életre kelni az ujjaim között. Rájövök, hogy csak Amázia néni körmeiben lakik varázslat.

A szüleim telefonon közlik velem a rossz hírt. Azt mondják, mától magamra kell vigyáznom, ha elmennek moziba, mert Amázia néni meghalt. Idős volt már, és halála előtt azt mondta, utoljára még tett valami jót az életben, arát szerzett egy magányos férfinak, így most már nyugodt szívvel térhet Isten, a Mindenható Pedikűrös tenyerébe, aki saját körömnyesedékeiből teremtette az univerzumot, és akit sarokreszelő szárnyú angyalok vesznek körbe, hogy ledörzsöljék a megkérgesedett lelkekről a bőrkeményedést.Milyen szép. Csak azt felejtette Amázia néni hozzátenni, hogy ez a menyasszony bizony felkúszott végül szeretett férje végbelén.

Minden elveszett, sose lesz feleségem – látom be. Ám később rábukkanok egy cikkre az interneten, ami azt írja: a halott emberek haja és körme tovább nő a koporsóban.

Azért sem leszek agglegény! – döntöm el, és veszek a sarki Praktikerből egy ásót.

Szólj hozzá!

Címkék: ánusz lábköröm gumucukor

Az Avonos nő és Fruzsina, a copfos meleg férfi pornó

2020.06.02. 20:35 Komor

Az Avonos nő a maradék Color Trend krémes ajakrúzst is rákente a terhes pornóra, de az még mindig nem nézett ki úgy, mint akit szívesen bemutatnál a szüleidnek egy péntek esti családi vacsorán.

avonos00.jpg

Pedig a terhes pornó pont egy ilyen vacsorára volt hivatalos. Szerelmes, bizonygatta. A legutóbbi fiú, valami tinédzserkorból épp kikecmergett zsíros hajú kis denevérköpet, aki az egyik este kiverte rá, megígérte, hogy bemutatja őt a szüleinek, a terhes pornó pedig teljesen be volt zsongva a dologtól. Kikecmergett tehát a számítógépből, és megkérte az Avonos nőt, hogy kezdjen valamit a külsejével.

Mint látod, a terhes pornó ott ücsörög most az Avonos nő konyhájában, a recsegős lábú, régi széken, és izgatottan feszeng, miközben tiritarka kenceficékkel kenik össze. A terhes pornó cseppet sem úgy néz ki most, mint amikor a számítógépben van, mint amikor valaki elindítja, és kiveri rá: a szerveren kívül ő csak egy nagy kupac alfanumerikus, szabálytalan szélű adatfelhő, számok és betűk, információk végtelen sorozata, egy kaktusz szerű nanogubacs. Nem csoda tehát, hogy a Color Trend krémes ajakrúzs kevés ahhoz, hogy nőt formáljon belőle. De az Avonos nő megtanulta, hogy a transzcendentális kozmetika előtt nincs lehetetlen. Ám akár Krisztus a szálkás kereszten, olykor-olykor az Avonos nő is elbizonytalanodott: miközben felvitte a széken információkaptárként zsongó adatfelhőre a Mark Show Glow highlighter púdert, egyre inkább biztos lett benne, hogy a terhes pornó szőrecsetes lovagja, ez a saját nyákos makkját fogdosó sugárállatka egyszerűen ki fogja kosarazni a terhes pornót, hisz ő középkorú, domború hasú nőként ismerte meg választottját az interneten, aki egyszerre két néger faszt is a szájába tudott venni, most pedig nézz rá… Egy számsorra kent vörös rúzsfolt. Ám az Avonos nő profi volt, nem adta jelét a kételyeinek, végezte a munkáját, és hallgatta a terhes pornó vidám csicsergését.

TERHES PORNÓ: Nem vagyok jó ezekben a családi vacsorákban, elhiheti. Nem is volt még férfi, aki elvitt volna bemutatni a szüleinek. Férfiak… Jönnek-mennek csak, akár a tavaszi zápor, néha eláztatnak, majd újfent kiragyog az ég. A szivárvány pedig gyerekmese. De ezzel a fiúval minden más. Ahogy gyűrögeti a spermás zsebkendőt, és forgatja a véreres szemét, gyönyörű, akár egy formalinba fulladt lepke. Rögtön láttam rajta, hogy jó apa lesz belőle. Becsületes férj. Aki lefekvés előtt megsimítja az arcom és jó éjszakát kíván. Akivel kimehetek a parkba, és halott galambokat szórhatok egy füvön felejtett kilós kenyérnek. Édes pornómegosztóm, én olyan szerencsés vagyok!

AVONOS NŐ: Így megy ez, előbb-utóbb mindenki megtalálja a boldogságot. Ki se lehet kerülni, olyan, mint a magocskák egy fügében. Eszi, eszi az ember, aztán egyszer csak hopp, a foga közé szorul, és nincs mit tenni. Ott is marad egy darabig, aztán vagy kiesik, vagy lenyeli, vagy csak kiköpi a fogkrémmel. Na és akkor aztán minden helyreáll. De előbb-utóbb az ember megint kap egy fügét. Nehéz az ilyen helyzeteket elkerülni. És nem is érdemes.

TERHES PORNÓ: Jó, hát tudtam én mindig, hogy nem kivasalhatatlan gyűrődés és álmos szubatomi kín az élet, már akkor megtanultam, amikor megerőszakolt a sikátorban egy, a rühességtől vörös foltos képű hajléktalan, terhes lettem, és hogy legyen mit ennem, pornózásra kényszerültem. Mert bár elég kutyául éreztem magam, közben arra is rájöttem, hogy van értelme minden szenvedésnek. Ha más nem, akkor ez a csoda, aki itt növekszik a méhemben. Látja ezt a kis fejlődő szám és betűsort itt? Itt-itt, mutatom! Ő itt Fruzsina. Ha felnő, meleg férfiszex videó lesz belőle.

AVONOS NŐ: Na de akkor mégis csak fiú, nem?

TERHES PORNÓ: Igazából onnantól kezdve, hogy az ember beköltözik egy számítógépbe, sok mindene elveszik, elpárolog, az adószáma például, az akarata, a tervei, a lelke és a neme is. De én úgy döntöttem, kislánynak fogom nevelni. Rózsaszín szoknyában járatom és apró copfokba fonom majd az egymás seggébe élvező kis férfiakat. Talán még ide is elhozom egy avonos csoda kezelésre, ez a rúzs gyönyörűen fog mutatni az ő férfi makkokból álló kis ajkán is.

Az Avonos nő erre nem nagyon tudott mit felelni. Jó ideig nem hatotta meg a gyermekvárás, a családalapítás gondolata. Sőt, volt egy időszak az életében, amikor kifejezetten kellemesen borzongatta a gondolat, hogy kikaparja az összes terhes nő méhéből a magzatot egy Avon True Super Winged Out szempillaspirállal, hogy aztán szétkenje a kis embriókat darabos vérmaszattá a hálószobája plafonján. Sokszor elképzelte, hogy fekszik csak ott az ágyon, felnéz a vörösen csillogó széles plafonra, és elképzeli, igen, itt az összes meg nem született ember ezen a gyönyörű falon, széttrancsírozva, annak rendje és módja szerint beledolgozva a vakolatba. Kihagyott, elvesztegetett lehetőségek, de festéknek pont jók! Színük akár az Avon True Power Stay folyékony ajakrúzs…

avanos0.jpg

TERHES PORNÓ: Az ön kezét pedig olvasztott aranyba kellene önteni! A legszívesebben 1064 fokos olvasztott aranyat öntenék rá most rögtön, csak úgy sisteregne!

AVONOS NŐ: Túlbecsül engem. Én csupán a médium, közvetítő vagyok. A jóság a kozmetikumokban lakik.

TERHES PORNÓ: Na de legalább lakik valahol! Ó, meglátja, gyönyörű család leszünk! És megállás nélkül vacsorákra fogunk járni a szülőkhöz. Alighogy véget ér majd egy, hopp, máris újra becsöngetünk, és kezdjük elölről! Alighogy azt is befejezzük, és a szülők azt hiszik, vége, lehet aludni, előmászunk majd a sütőből, és ismét az asztalhoz telepszünk. Azt hallottam, az emberek 8-10 napig tudtak ébren maradni.

AVONOS NŐ: Hát tudja, én bizony ismertem egy asszonyt, aki két hétig is bírta. Tőlem vett Aromatherapy Beauty Sleep párnára fújható permetet, hogy még pihentetőbb legyen számára az alvás. De egy idő után rájött, hogy jobban szereti az Aromatherapy Beauty Sleep párnára fújható permetet a párnára fújkálni, mint aludni. Egy idő után már csak azért feküdt le, hogy használhassa előtte a jó illatú sprayt. Majd az alvással is felhagyott, csak hogy spriccelgesse a párnát egész este. Naponta háromszor is megjelent aztán nálam, csak hogy vegyen még a szerből. Aromatherapy Beauty Sleep párnára fújható permet… Én magam sose használtam. De csak azért, mert nem hagy nyomot az ágyneműn. Nekem viszont azt tanították, hogy csak olyan dolgokat érdemes csinálni az életben, ami nyomot hagy az ágyneműn. És persze itt nem csak a szexre gondolok. Sírni is lehet a lepedőn, vagy magunkat szurkálni tűvel, annak is meglátszik a nyoma, ha fektünkben olykor-olykor magunk alá székelünk. Nos… Azt hiszem, végeztünk. Szívesen mutatnék egy tükröt, de nem vagyok benne biztos, melyik informatikai adathalmaz az arca. Ez persze kicsit megnehezítette a rúzs felvitelét, nézze el nekem.

TERHES PORNÓ: Biztos vagyok benne, hogy tökéletes. No megyek is akkor. Kérem, szorítson nekem ma este! Nekem és a kis Fruzsinának…

AVONOS NŐ: Az Avon Naturals Fügés Testpermet áldja meg mindkettejüket, legyenek boldogok!

Másnap reggelre a terhespornót törölték az internetről, egy család pedig rituális öngyilkosságot követett el: bezárkóztak a sütőbe, és közepes lángon megsütötték magukat. A helyszínre kiérkező rendőrök hivatalos tájékoztatása szerint "elbaszódhatott egy családi vacsora". Szegény zsaruk, soha többé nem bírtak sült karajra nézni.

Mentek persze a találgatások, miért kozmálta oda magát a család. Az Avonos nő pontosan tudta, mi történt: olykor az ember nem köpi ki a fügemagot, de le sem nyeli, egyszerűen csak megakad a torkán. Az univerzum egy négykézláb kuporgó küklopsz, akit körbesétálsz, és amikor azt hiszed, megpillantottad az egyetlen szemét, kiderül, hogy csak a segglyuka az.

Az Avonos nő hibázott volna? Lehet. Lehet, hogy nem. Volt ugyanis valami, amivel a kozmetikumok sem tudtak igazából mit kezdeni. Pixelhibás volt a terhes pornó szíve, ezért vetették ki maguk közül az emberek. Az efféle pixelhibák pedig komolyabb beavatkozást igényelnek, a kontúrjait mindenki maga tudja kiizzadni. Felismerhetetlen adathalmaz ide, informatikai blabla felhő oda, rögtön kiderül, ha az ember már nem elég éles, ha végleg elfáradt és nem tölt be rendesen benne valami.

Az Avonos nő könnyei tinta színűre festik az ágyneműhuzatot.

Valahol a parkban apró madárcsontvázat szül egy pékségből szökött kilós kenyér.

Szólj hozzá!

Címkék: pornó Avonos nő

Végbélkúpszamuráj

2020.05.18. 20:55 Komor

Sokan talán nem osztanák a lelkesedésem, de bennem meglehetősen kellemes emlékként maradt meg, hogy édesanyám apró szamuráj férfiakat dugott a végbelembe.

vegbelkupszamuraj.jpg

Nem arról van persze szó, hogy oly felemelő érzés lenne, amikor egy vas és bőrpikkelyekből álló páncélzatot viselő apró japán harcost erőltetnek az ember ánuszába, de gyerekként mindig csodálattal gondoltam ezekre a távol keleti kis hősökre, és elképzeltem, miféle legendás kalandokat élhetnek át a segglyukam bőrredős kapuján túl. Már akkor elhatároztam, hogy ha felnövök, én is bélsárharcos leszek, aki a saját seggében hajt végre különböző hőstetteket. Ez mégiscsak vonzóbb kilátás volt számomra, mint hogy bányász legyek, akár az apám.

Nem akarom én lefitymálni a nehéz kétkezi munkát. De apám home office-ban dolgozott, és otthonról végezhető munkában fejtette a szenet, amivel nagyon sok kellemetlenséget okozott a családjának. Reggel ötkor már visított a csengő, amikor a helyi szénbányából meghozták és az ajtó elé tették az egy vödörnyi szenet, amit aztán később édesanyám beborított a régi szekrénybe. Ezután felkeltette hortyogó apámat, ő rögtön a fejébe nyomta viseltes bányászsisakját, megivott egy bögre tejeskávét (ezzel aztán déligis is kihúzta), és eltűnt a régi, rozoga gardróbban. Bár magára zárta a szekrényajtót, még a konyhából is hallani lehetett, ahogy odabenn régi bányásznótákat dúdol, ezeket még a saját öregétől tanulta. Apám munkája az volt, hogy megtalálja és felszínre hozza az összes gardróbba dugott szenet.

– Nem eccerű meló ez, mer' teli van az a szar régi rongyokkal, amik akadályozzák a kutatást, és a sötétben kurva nehéz ám a fekete szénrögöket megtalálni – motyogta néha a konyhaasztalnál ülve, izzadtan és feketén csillogott, akár egy szurokba mártogatott ördög, vagy egy kő alól előmászott nedves erdei ászka. – Na de maj' ha felnősz, és belőled is otthoni szénbányász lesz, megtanulod értékelni az efféle kihívásokat!

Persze nem csak apám volt fekete, de mi is: az otthon folyamatosan szálló szénportól szép lassan besötétedtünk anyámmal. A saját árnyékunkká váltunk. A szomszédaink meg voltak róla győződve, hogy egy néger család mellett élnek. Ez különösebben nem zavart, az állandó szorulás annál inkább: a szénnek ugyanis megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy keménnyé és feketévé teszi a székletet, ezért is hatásos hasmenés ellen. A sok belélegzett széntől a mi kakánk olyan keménnyé és sötétté vált, mintha minden nap száradt véreshurkákat vagy lávakő rögöket szültünk volna meg a fenekünkön át. Édesanyám sokszor viccelődött azzal a vacsoraasztalnál, hogy olyanokat kulázik, mintha seggbe rakta volna egy nagy faszú kongói néger, és most tolná ki magából a belétört szerszámot. Apám szeme ilyenkor dühösen csillant, úgyhogy anyám gyorsan hozzátette: ennyit persze el kell viselnie mindenkinek, apróbb kellemetlenség csak, tudja ő, hogy a család jólétéért küzd apám a mocskos rongyokkal és a szénrögökkel ott benn a szekrényben.

Maradtunk hát négerek és erőlködhettünk tovább a klotyón. Szerencsére a sarki gyógyszertárban mindig lehetett kapni végbél szamurájokat.

A végbélkúpként használt pár centis japán harcosokat metalizált fólia csomagolásban árulták a patikában: a gyógyszerész szerint a liliputi szamurájok, avagy busidók a legnemesebb, legtiszteletreméltóbb fegyveres nemesi családok sarjai, akiket csecsemő koruk óta a harcművészet, az etiket ősi szabályaira oktatnak, és bármikor készek feldarabolni a végbélben sziklává keményedett székletet.

A használatuk egyszerű: felhelyezés után a szamuráj rögtön akciózni kezd az ember seggében, éles katana kardjával felaprítja a szarhurkát, nyissz-nyissz, máris vékony szeletekre hasítja, kakaparizerekre, majd következik a legnehezebb rész, ami kiváltképp a csodálatomat váltotta ki kisfiú koromban: a harakiri, avagy a szeppuku, a rituális öngyilkosság, amely fontos része a székletfellazításnak. A harakiri során a szamuráj az ágyékába döfi a pengét, és felrántva ejt egy vágást hasfalán. Ezt követően a bal oldalába döfi a kardot és jobb oldalra vágja fel a hasát. A kiömlő vér és belek, ezek az apró, nyákos béltekervények, melyek az én nagy bélfalamra sluttyannak, aztán kellően sikamlóssá teszik a kijárati csövemet, hogy mindenféle nehézség nélkül kinyomjam magamból a gondosan felaprózott székletet. Meg se merem számolni, az évek során hány miniatűr szamuráj belezte ki magát a beleimben, csak hogy nekem kényelmesebb legyen a szarás.

Amióta elköltöztem otthonról, sosem volt többé szorulásom. Mondanom sem kell, nem vált belőlem szénbányász. Apám minden karácsonyi telefonbeszélgetésünkkor a szememre vetette. De mit tehetett volna? Én azt hittem, semmit – de alulbecsültem az öreget.

A napokban táviratot kaptam, hogy elhaláloztak a szüleim. Először arra gondoltam, talán egy bányarobbanás ölte meg őket: apám évek óta azzal kísérletezett, hogy dinamittal próbálta kirobbantani a szekrényben csüngő dohos szagú esőkabát zsebeiből a széndarabokat, és anyám folyton felhívta rá a figyelmét, hogy egy nap a saját fejükre fogja omlasztani a házat. De kiderült, nem egy bányarobbanás végzett velük, hanem egyszerűen úgy döntöttek, meghalnak, mert már eleget éltek. Ez a nyugdíjazás egy formája: az ember ilyenkor beköltözik a föld alá egy koporsóba, amit konzervekkel és vízzel tölt fel, és egy földből kiálló, a koporsóig vezető kis vascsövön át lehet velük kommunikálni. A kommunikáció persze egyoldalú: ők nem szólhatnak egy szót sem a föld alatt, elvégre sok-sok papírt kitöltöttek arról, hogy hivatalosan halottak, azokkal pedig nem lehet beszélgetni, ha csak nem hisz a kísértetekben az ember. Bár a temetésükre nem tudtam elutazni, később úgy döntöttem, meglátogatom őket, és apám föld alá vezető hangcsatornájába belesuttogom majd, hogy sajnálom, amiért nem lettem bányász, de tisztelem, amit ő véghez vitt az életében. De aztán megkaptam postán a hagyatékadó végzést: én örököltem a házat. És vele együtt a bányát is. De apám még a munkaszerződését is rám hagyta, ami ezentúl az én béklyómmá vált, méghozzá azonnali hatállyal – a szénbánya már másnapra egy vödörnyi másodjára megtalált kifejtett szenet követelt tőlem. Apám szépen gondoskodott róla, hogy tovább örökítse a családi vállalkozást, akár akarom, akár nem. Anyám pedig ezek szerint szó nélkül hagyta…

Visszautaztam szülővárosomba, és felkerestem a temetőt, ahol a szüleim nyugszanak. Jó darabig a köszönést leszámítva semmit sem tudtam szólni a sírkövek mellett meredező fémcsövekbe. Szinte hallottam, ahogy idegesen mocorognak odalenn, izzadnak, megőrjíti őket a várakozás és a tudat, hogy halottként nem szólíthatnak meg. Ez tetszett nekem. Úgyhogy végül nem is szóltam egy szót sem, egyszerűen faképnél hagytam őket.

Úgy döntöttem, eladom a régi családi házat – ám ahhoz, hogy bárki megvegye, alaposan ki kell takarítom, láttam be – felsikálnom a fekete padlót, lemosni a falakról az évek során rárakódott sötét szénport, ami még a csillárt is elszínezte. Lehetetlen vállalkozás. Azóta minden reggel a vállalat futára egy vödör szenet hagy az ajtóm előtt, de eszem ágában sincs kibányászni őket a szekrényből, hagyom had gyűljenek. Ám ahogy telnek a napok, és lassan haladok a pucolással, egy rég nem látott vendég látogat meg: nevezetesen a szorulás. A levegőben keringő szénszemcsék pár nap alatt elzárták a beleimet.

Ragyogó ötletem támad: meglátogatom a jó öreg sarki patikát, hátha üzemel még, az is lehet, hogy árulnak még végbélkúpszamurájokat. Az öreg patikus alig akar megismerni. Talán azért, mert néger kisfiúként emlékszik rám, most meg, ha nem is teljesen fehér a bőröm a két napos takarítás után, de afroamerikainak azért nem nézek ki. Nagyon megörülök, amikor biccentett a kérdésemre, és a kezembe nyom egy metalizált fóliába csomagolt ánuszharcost. Izgatottan rohanok vele haza, ahol a fürdőszobában a hideg csempére guggolva felerőltetem a végbelembe a szigorú képű kis páncélos japánt. Majd visszatérek a takarításhoz.

Ám ahogy telnek az órák, nem javul a helyzet: a beleim beton keménységű ürüléktől duzzadnak, de hiába erőlködöm a budi fölött, meg sem mozdul bennem a méretes szaroszlop. A szamurájnak már hatnia kéne. Valamit rosszul csináltam? Mondjuk ezt azért nehéz elbaszni, ha csak az ember el nem téveszti a testnyílást.

Idegesen lapozgatom a japán hős betegtájékoztatóját – átugrom az olyan részeket, mint például, hogy a végbélkúpszamuráj használata során az anális közösülés súlyos sérülésekhez vezethet, vagy hogy ha nagyon erőltetjük, felhelyezéskor leszakadhat a feje, és emiatt nem fog hatni (biztos voltam benne, hogy ilyesmi nem történt, még be is kentem folyékony szappannal a páncélját, hogy könnyen felcsússzon), míg végre ahhoz a részhez jutok, ami érdekes volt számomra. Azt írják, ezer esetben egyszer befuccsol a szaraprító szamuráj, ez akkor következhet be, ha a választott japán harcosról kiderül, hogy gyáva, és nem meri felvenni a harcot az ellenséggel szemben. A nyúlbéla harcos ilyenkor elbujdosik a belekben, mert restelli, hogy szégyent hozott a családjára. Az egyetlen megoldás, ha újabb szamurájt küldünk utána, az megöli, és elvégzi helyette a munkát.

Szép! Miért kellett pont ezt az ezerből egy szarjankót kifognom, aki méltatlan a szamuráj örökségre. A gyerekkori énem csalódott lenne. Már épp venném a kabátomat, hogy visszaballagjak a patikába, amikor rádöbbenek, hogy az a bélbujdosó busidó akár én is lehetnék. Hát nem ugyanígy hoztam én is szégyent apámra? A családi örökségemre?

Délután beborítok egy vödör szenet a korhadt szekrénybe, és a fekete kődarabkák után mászom. Az öreg gardróbban félelmetesen sötét és izzasztóan meleg van, a szénpor a tüdőmet karcolja belülről. Ahogy a ruhák között matatok, rádöbbenek, hogy ez sokkal nehezebb munka, mint képzeltem. De nem adom fel. Próbálom magam előtt is tagadni, de minden egyes megtalált fekete kődarab valódi büszkeséggel tölt el. Élesen kong a vödör, ahogy belehajítom az előkerült szenet. Ahogy odabenn izzadok, és melózom, azon kapom magam, hogy dúdolászom – valami régi dalt, amit még apámtól hallottam. Arra gondolok, büszke lenne rám. És képtelen vagyok letagadni, én is kezdek büszke lenni rá: hirtelen igazi szamurájnak látom, aki a sötétben is felveszi a harcot az arctalan ellenséggel. És mintha ez bátorságot adna a salak-katakombáimban tévelygő szánalmas kis végbélvitéznek is. Hamarosan azt érzem, hogy megmozdul bennem a szar.

Szólj hozzá!

Címkék: szar novella japán kaki abszurd szamuráj szürrealizmus végbél bizarro

A nejem lelép Kárlóval, a római kori megkövesedett ürülékkel, pedig hát én is egy kis szardarab vagyok

2020.04.19. 17:12 Komor

Amióta megharapott a teremőr egy norvég múzeumban, minden teliholdkor átváltozom fosszilizálódott viking székletté.

vikingkaki.jpg

Jó darabig titkolom ezt a nejem elől, félek, kevesebbre tart majd, ha kiderül, hogy olykor egy 9. századi skanvináv harcos fekáliája vagyok.

Szerencsére sokáig fel se tűnik neki, hogy egy szardarab mellett fekszik az ágyban.

De aztán csak fény derül a nagydologra: egy teliholdas éjszakán álmatlanul forgolódik, és ujjai az én térfelemre kalandoznak. Amikor kitapintja a 18 centis, meredező kőrudat a takaró alatt, azt hiszi, pajkos hangulatban vagyok, felhúzza hát a hálóingét, és a sötétben a vikingszar fölé guggol, majd slutty, becsúsztatja nedves hüvelyébe. Ám hamar rádöbben, hogy a délceg hímtag voltaképp nem tartozik senkihez. Felkattintja hát a villanyt, és hajnalig azon aggódik, hol a fenében lehetek, és ugyan mit keres egy barna szikladarab a helyemen. A nap első sugarai hozzák meg a választ, amikor a göcsörtös kődildó egy varázsütésre visszaváltozik a férjévé.

Akkor aztán kénytelen-kelletlen előadom, mi is a helyzet, és nem bírja abbahagyni a röhögést. Amikor végre szóhoz jut, azt kérdezi: – És vajon mennyit érhet egy több mint ezer éves ganédarab?

Elengedem a fülem mellett a kérdést, de utána többször is rajtakapom a nejem, amint az internetes aukciós oldalakon kutat, és homlokráncolva a fosszília piac árfolyamait tanulmányozza.

A következő hónapban beigazolódik a gyanúm: – Kellemes átváltozást! – csicsergi a feleségem, miközben lefekvés előtt macskagyökeres teát itat velem és betakargat. A felkelő hízott hold ablakon beszökő álmos fénye lassan kékre meszeli hálószobánkat. Másnap reggel arra ébredek, hogy ki tudja hol egy belülről szétfeszített vitrinben ülök, a törött üveg szilánkjain, mellettem megannyi kiállított viking relikvia: ősi medálok, fából faragott sárkányfejek, rozsdaette balták… Valami puccosan berendezett házba kerültem, úgy kell kiszöknöm az ablakon, és lesprintelnem két házőrző dobermant, hogy el ne kapjanak.

A hülye picsa az éjszaka eladott egy műkincsvadásznak! – tudatosul bennem. Dühösen, fújtatva esek haza. A nejem nagy pakolásban van, ruhákat gyömöszöl épp egy bőröndbe.

Áhá, megpróbál lelépni, de még időben elkaptam, gondolom, ám ő csak rám néz, a meglepetés legcsekélyebb jele nélkül, mint aki már számított rám, és ennyit mond: – Siess! Már a te cuccaidat is összekészítettem!

– Öhh… Hová megyünk? – kockáztatom meg a kérdést, egy pillanatra meg is feledkezve árulásáról.

– El! A faszi hamarosan rájön, hogy eltűnt a frissen vett viking fekáliája, és tuti hívni fogja a zsarukat. De mi addigra már külföldön leszünk!

– Külföldön? Mégis hol? És ugyan miből? Az a kibaszott norvég nyaralás is a földhöz vágott minket anyagilag!

A nejem ekkor felkattintja az egyik meghízott bőröndöt. Dugig van zsozsóval. Ki hitte volna, hogy a fekália-fosszília biznisz ilyen jól tejel: ha esetleg megkérdezi valaki, most már tudni fogod, egy vikingkaka nagyjából 12 millió forintot ér.

kaka1.jpg

Azóta országról országra járunk, és áruljuk a szart.

Azaz engem.

Havonta egyszer be tudunk palizni egy műkincsvadászt. Az adásvételt mindig teliholdkor bonyolítjuk le: ilyenkor szardarabként egy kibélelt bőröndben fekszem. Másnap reggel többnyire egy vitrinben ébredek, a feleségem segít megszökni a házból. Délutánra már egy másik országban vagyunk. Először repülőterekre járunk, később saját gépet veszünk. Futja rá, bassza meg, csak úgy fossuk a pénzt!

– Le kéne lassan állni, pont elég lóvét összeszedtünk már! – kockáztatom meg a francia Riviérán egy ringatózó jachton valami kék színű koktélt kortyolgatva, a nejem pedig azt feleli a poharából kiálló kis esernyő fölött: – Ahogy gondolod, drágám, te vagy a főnök!

De aztán hamar kiderül, hogy én csak egy szardarab vagyok a gépezetben. A következő teli hold után újabb magán villában ébredek.

– Abba kell ezt hagynunk! – könyörgök immár az Amalfi-parton a nejemnek, citromlikőrt szürcsölgetve. – Telhetetlenek vagyunk! Mi lesz, ha az egyik műkincsvadász szépen berak egy széfbe, és reggel arra térek magamhoz, hogy nem tudok kimászni onnan? Még rosszabb, mi van, ha egy olyan aprócska széfbe rak be, amibe normál méretemben bele se férnék? Szörnyethalnék, ahogy beledagadok abba a pici kis térbe, eltörnének a csontjaim, összepréselődnék… Eddig szerencsénk volt, de…

– Ó, ne majrézz már annyit! – korhol. – Csak Tunéziába jussunk még el!

Ekkor döntök úgy, hogy eljött az ideje, hogy ez a kis szardarab végre kiálljon magáért.

Mégiscsak egy kibaszott skandináv hős széklete vagyok, egy büszke, nagy mennyiségű húson és korpán élő viking férfias, duzzadó szarkolbásza, amit megacéloztak az évszázadok.

– Befejeztem! – a szó kipottyan ajkaim közül és keményen koppan, akár befagyott mocsár szélén a szőrös vikingseggből kihulló hengeres ganérög.

A feleségem nem felel, a dühtől szinte megrepednek szemgolyói, akár a tojáshéj.

A következő hónapban újfent egy vitrinben ébredek.

Ám ezúttal nem arra térek haza, azaz a hotelbe, ahol épp lakunk, hogy nagyban pakolna a feleségem, ezúttal az fogad, hogy egy idegen férfival hempereg a lepedők között.

– Ez meg mégis mit jelentsen? – csattanok fel, a hitvesem pedig kacarászni kezd, hangja, akár az egymással koccintó pénzérmék csilingelése, és a zsíros hajú kövér olasz pasira mutat lakkozott ujjával, aki meg sem próbálta eltakarni bébirépa méretű löttyedt péniszét, amit pont az előbb rántott ki a nejemből.

– Ő itt Kárló, a császári szar!

– mutatja be szalonnabőr illatú szeretőjét. – Úgy bizony, jól hallottad, egy igazi római császár megkövesedett fekáliája, ami sokkal többet ér a piacon holmi ostoba barbár szikkadt potyadékánál! Ráadásul Kárló nem csupán teliholdkor tud átváltozni, hanem akkor, amikor csak akar! Mutasd meg neki, Kárló!

Azzal a zömök fickó egy szempillantás alatt római kori szarfosszíliává változik ott a hotel drága lepedőjén.

– Mint látod, nincs már szükségünk rád! – Azzal a nejem előhúz egy feketén csillogó revolvert az asztali fiókból, rám szegezi, és udvariasan megkér, hogy húzzam el a belem. Nagylelkűségéről tanulságot adva azért hozzám vág egy kisebb köteg eurót, amivel kihúzhatom pár napig.

kaki0.jpg


Azóta ő és Kárló már a világ másik felén lehet. Én pedig az olasz sikátorokat járom, és a testemet árulom, hogy repülőjegyet vegyek, amivel a nyomukba szegődhetek. Eldöntöm, kinyírom mindkettejüket.

– Igazi szarkupac vagyok, 100 euró egy éjszaka! Csak várnia kell még 13 napot, és megkaphat… – biztatom az utcán az embereket, de senkit sem hoz lázba a megkövült bélsár ígérete. Hamar leteszek hát gyilkos tervemről. Az utolsó euróimat arra használom, hogy valamiféle viking temetést rendezzek magamnak.

Felbérelek egy utcakölyköt, hogy teliholdkor, vigyen be egy nyilvános budiba, és egyszerűen húzzon le a vécén.

Szólj hozzá!

Címkék: viking kaki abszurd szürrealizmus széklet bizarro

Pitypandémia - A pöcsödet fogdosd inkább, ne az arcod!

2020.03.24. 12:23 Komor

(Már ha meg tudod őket különböztetni.)

A szomszéd csaj feje átváltozott pitypanggá, én pedig egész nap a pöcsömet fogdosom, hogy elkerüljem az esetleges fertőzést.

Nem mintha sokat császkálnék: amióta elkezdődött a pitypandémia, jórészt csak a boltba, a gyógyszertárba és rövidebb, ház körüli sétákra indulok.

És persze mindenütt a farkamat fogdosom.

pitypandemia.jpg


Két hónapja jelent meg az ismeretlen vírus, amely pitypanggá változtatja az emberek fejét – no nem igazi gyermekláncfűvé persze, de fertőzés esetén a beteg fejéből pár nap leforgása alatt bőr és idegszövetből burjánzó érzékeny nyúlványok bújnak elő, olyasfélék, mint a pitypang repülőszőrei, amik a magokat szállítják; ettől kezdve a fertőzött napjai voltaképp meg vannak számlálva, elég ugyanis egy aprócska szellő, egy, a közelükben ácsorgó ember tüsszentése, netán sóhaja, a fejükből kiálló szövet-csillók egyszerűen kiszakadnak, és megkezdik utazásukat – mély gödröket hagyva hátul a koponyában és az agyban, amit a beteg már nem élhet túl. A gyermekláncfűvírussal fertőzött egyének egyetlen túlélési esélye tehát, ha hermetikusan zárt otthoni karanténba vonulnak; nem álmodhatnak nyitott ablakokról, bekapcsolt légkondicionálókról, ventilátorokról vagy hajszárítókról – a mozdulatlan levegő az egyetlen barátjuk. Ehhez képest a pitypang fejű szomszéd csaj megállás nélkül a társasházi folyosón lebzsel – én pedig az ajtóm kukucskálóján át figyelem, és várom, hogy felszívódjon, hogy végre kimehessek venni magamnak kenyeret.

Ja, és közben a pöcsömet fogdosom.

A pitypangvírus cseppfertőzéssel terjed – a WHO szerint a legbiztosabban úgy kerülhetjük el a megbetegedést, ha nem tapogatjuk az arcunkat, a szennyezett kézzel a szem, a száj vagy az orr érintése esetén a kórokozók könnyen a szervezetbe kerülhetnek és megfertőződhetünk velük. Azt gondoltam, ezzel nem lesz probléma, de aztán nekem is szembesülnöm kellett vele, hogy önkéntelenül folyton az arcomat fogdosom: eddig fel se tűnt, mennyire szeretem az orromat piszkálni, az ajkamat és a szememet dörzsölgetni. Csatlakoztam hát egy gyorstalpaló kurzushoz, amely a sokat mondó „A faszodat fogdosd inkább, ne az arcod” technikával leszoktatott a folyamatos szem és szájdörzsölésről.

A pár órás tanfolyamot egy társasházi garázsban tartotta egy Manyi néni nevű nyugdíjas tesi tanár, aki szerintem valamiféle kuruzsló lehetett, hisz neki még csak pöcse sem volt, ezért órákon át a mi farkunkat fogdosta, miközben az általános higiéniás szabályokról hadovált elcsukló hangon.

De még mindig jobban jártam, mint azok a prűd idióták, akik a sokat mondó „A nucleus accumbensedet fogdosd, ne az arcod” csoporthoz csatlakoztak inkább, talán mert nem tudták megkülönböztetni a pöcsüket az arcuktól: ők az Istenben való hit központjaként elhíresült agyi törzsdúcterületet tapicskolták inkább ujjaikkal pótcselekvésként. Ehhez persze apró léket kellett ütniük a koponyájukon. Pár nap után meg is haltak, de miközben az agyi Isten-központot ujjazták véres ujjaikkal, mintha csak valami tinicsaj nedvedző puncija lenne, zavaros próféciákat böfögtek arról, hogy a pitypangfejű fertőzöttek az evolúció egy új lépcsőfokai, hogy a fejekből kinőtt szövet-csillók voltaképp antennák, amivel Isten pulzusát lehet kitapogatni, hogy a mennyország pehelyszőrrel kibélelt rovartojás, és már sajnálják, hogy megpróbálták elkerülni a fertőzést, mert a kiszakadó csillók megannyi egybe fonódó öntudat, amely kollektív űrhajóként kezdi meg utazását Istenhez.

Szóval szerencsésnek érezhetem magam, hogy Manyi néni megtanított egy pókhálós garázsban a pöcsfogdosás ősi művészetére: amióta megállás nélkül a farkam markolászom, nem érek az arcomhoz. Meg vannak persze ennek is a hátrányai: mint kiderült, a társadalom igencsak intoleráns a magukat fogdosó férfiakkal kapcsolatban, a legutóbbi sétámon a rendőrök akartak elvinni, amikor egy játszótér mellett a gatyámban matattam.

A pitypang fejű szomszéd luvnya még mindig a folyosón kolbászol, a cserepes virágokat molesztálja, a lépcsőn sétálgat fel és alá – nem fogom tudni elkerülni a találkozást, ha le akarok ugrani kenyérért. A gyomrom hangosan korog. Bekapcsolom inkább a tévét, hogy elüssem az időt.

A híradó szerint odakinn a világ kezd megőrülni. A kórházakban már nem tudnak több pitypangfejű embert fogadni, hogy hermetikusan zárt fólia sátorba dugják őket, azt kérik, a betegek maradjanak otthon, és ne nyissanak ablakot. A rendőrség képtelen megfékezni azt az önjelölt terrorista csoportot, amely a társasházi közös képviselőkből alakult, a Társasházi Gyomlálók névre keresztelt szervezet megpróbálja kivégezni az összes gyermekláncfű-fertőzöttet: szerintük a járvány megfékezésének egyetlen módja, ha kicsinálnak minden beteget, rémtetteiket pedig felveszik kamerával és megosztják a Youtube-on.

– Figyelem, a következő képsorok megrázóak lehetnek! – figyelmeztet a hírolvasó, skacsint, mert tudja, úgyis látni akarjuk, eleve a vérért nézzük a híradót. Majd bevágják a felvételt, amin néhány maszkos közös képviselő elektromos levélfújót szorongatva rátöri az ajtót egy idős pitypang-fertőzöttre. A gyermekláncfű fejű néni sikolt, próbál a fürdőszobájába zárkózni, de hiába: a levélfújók felzúgnak, a fuvallat pedig rögtön kitépi a nyugdíjas fejéből a szövetcsillókat. Ahogy nedves sluttyanó hanggal kiszakadnak a repülőszőrök az idős hölgy fejéből, a beteg összeesik, és vér bugyog elő a mély kráterekből. A szövetcsillók egy ideig ott kavarognak a szobában, majd a maszkos képviselők egy gombnyomással szívásra állítják a levélfújókat, és egyszerűen felporszívózzák őket. Az egyik terrorista a kamerába néz, és beszédet intéz a lencséhez:

– Közös képviselők, csatlakozzatok! Ha tudtok ti is fertőzöttről a házatokban, szóljatok és megyünk! Csak így lehet kigyomlálni ezt a járványt!

Undorodva kapcsolom ki a televíziót. Olykor azt kívánom, bárcsak „A nucleus accumbensedet fogdosd, ne az arcod!” tanfolyamon vettem volna inkább részt, akkor már halott lennék, és nem kéne ezzel a sok szarsággal foglalkoznom.

Eltelik egy óra, a pitypangfejű spiné még mindig a folyosón andalog. Úgy fest, mintha meg lenne buggyanva, talán a szövetcsillók mélyen az agyába gyökereztek, és azt se tudja, ki ő és hol van. De nekem akkor is ki kell mennem kenyérét. Elfordítom tehát a kulcsot a bejárati ajtó kilincsében és kilépek a folyosóra. A csaj meglát, és egyből odalép hozzám.

– Jaj, elfelejtettem, melyik lakásban is lakok, segítsen már! – könyörög, de nem válaszolok, nem válaszolhatok, a lélegzetemet is vissza kell tartanom, mert a csaj láthatóan nagyon előrehaladott állapotban van, elég egy sóhaj, és kiszakít a fejéből néhány csillót. Vadul az ajtaja felé mutogatok, miközben a másik kezemmel a pöcsömet fogdosom – ez hamarosan a lánynak is feltűnik, aki felszisszen, és üvöltözni kezd:

– Mocskos perverz! Gusztustalan szatír! – ilyeneket kiált, én pedig próbálnék elslisszanni mellette, de az utamat állja. Majd egy varázsütésre megváltozik az arckifejezése, bárgyú, reménykedő mosoly terül szét rajta:

– Ugye szépnek találsz? Ugye gyönyörű vagyok? – Félrelöki a kezem, és ő maga kezdi dörzsölni az ágyékom. Láthatóan teljesen tébolyult, nekem pedig már kékül a fejem az oxigénhiánytól, de fogalmam sincs, hogyan védekezhetnék, úgy tartom a fejem fölé a két kezem, mintha fegyvert szegezne rám, pedig csak nem akarok hozzáérni a fertőzött nőhöz. Már a sliccemnél matat, és közben ócska perverznek, mocskos disznónak hív, hibbant mosolya akár egy görbe horog a fejéből meredező rózsaszín repülőszőrök fátyola mögött. Próbálok kihátrálni a kezei közül, de előhalássza félmerev farkam, és undorodva látom, hogy lágyan az arcát borító szövetcsillókhoz dörzsöli, óvatosan, nehogy kiszakítsa őket a helyükről a makkommal. A tengeri rózsák tapogatókarjait idéző nyálkás csillók izgatott ujjként simítják végig a hímvesszőm, de én már csak a sajgó tüdőmre tudok koncentrálni. Szédülök, keringőzik velem a folyosó. Halkan nyöszörögni kezdek, aztán kiszakad belőlem egy ordítás:

– Tűnj az utamból, te picsa!

Az ajkaim közül felszakadó kiáltástól rögtön kiszakad három magszáracska a lány fejéből, lágyan kiemelkednek a koponyából, véres lyukakat hagyva maguk mögött. Ellököm a lányt, mire az nekiütődik a lépcsőkorlátnak, és további szövetcsápok csusszannak ki a fejéből. Sebzett hangon üvölt, ahogy forró vér borítja be az arcát. Én pedig azon kapom magam, hogy ordítani szeretnék, de a saját öklömet harapdálom. Ennyit arról, hogy ne érjek az arcomhoz…

Mindennek már két napja. A lány hullája azóta is a lépcsőházban hever. Kenyeret persze nem hoztam, a szekrény alján talált lejárt konzerveket kanalazom, közben imádkozom és a pöcsömet fogdosom. Talán ezért is nem hallgat meg Isten. Három kiálló szövetgöböt tapintottam ki ma a fejem tetején: olyanok, mint a pattanások. Aztán eltelik még néhány nap, és miniatűr antennákká nőnek: a szövetből tekeredő veszélyes repülőszőröcskék úgy ágaznak ki majd a központi száracskából, mint a bicikliküllők a kerékagyból, és nem szellőztethetek többé.

Ahogy a csillók egyre mélyebbre gyökereznek az agyamban, különös álmok lepnek meg éjszaka. Megannyi pitypangfejű embert látok, megrohamozzák az utcákat, felsorakoznak a tereken, mintha csak egy utolsó nagy fesztivált tartanának. És Istent is megpillantom, amit ott könyököl egy emeletes ház tetején, az arcán bárgyú mosoly. Mély levegőt vesz, és hatalmasat fúj, a város pedig megtelik vérrel és sírással – a szövetfonalkák keringőzni kezdenek az égen, miközben a téren vergődő emberek kiokádják a betonra a lelküket – ott repülünk fenn már, Isten leheletében táncolunk, akár kozmikus szilánkok, akár egy nyershús homokvihar, dörgő idegfelhővé csomósodunk, amely csupasz öntudatként, magányos, bolyhos szellemként elszakad a bolygótól, és megkezdi utazását a végtelen űrben. Talán ez tényleg az evolúció egy újabb lépcsőfoka: elhagyhatjuk végre a bolygót.

Igen, reggelente bizakodva ébredek. De aztán a tükörbe nézek, és amikor meglátom az engem bámuló pitypangfejet, elbizonytalanodom. Undorító vagyok, látom be, és biztos leszek benne, hogy ezt a járványt meg kell fékezni.

Előkeresem a telefonszámos noteszemet, és felhívom a társasházunk közös képviselőjét. Csak remélni tudom, hogy ő is a híradóban látott járványellenes szervezet tagja. Amikor felveszi, csak ennyit mondok:

– Itt a három per egyes lakó… – Kezdem, és szinte nevethetnékem támad, úgy hangzik ez a három per egyes, mintha valami titkos ügynök lennék, aki jelentést tesz, vagy beköpni készül valakit, bár az utóbbi igaz is. – Fertőzött vagyok – motyogom, azzal leteszem a telefont.

Hamarosan látogatók jönnek, és sejtem, az utolsó dolog, amit hallani fogok ezen a világon, a saját ordításomat leszámítva persze, az az elektromos levélfújók ellentmondást nem tűrő zúgása lesz majd. Világ életemben utáltam azt a hangot. Mi értelme odébb fújni a leveleket, soha nem értettem.
Visszafújja őket a szél, újabbak érkeznek, vagy máshol lesznek útban. Ugyanez igaz az emberekre is – semmi keresnivalónk az űrben, nem létezhet Isten, aki méltónak találna minket egy újabb evolúciós lépésre. Ha megannyi öntudatként kirepülnénk a világegyetembe, hogy felkutassuk a
Teremtőnket, a Megváltó egy dolgot tenne csak: kézfertőtlenítőt venne, és egész nap a farkát fogdosná, nehogy elkapjon minket.

Szólj hozzá!

Címkék: tavasz pitypang szex vírus koronavírus

Adjátok vissza a fitymafékeimet!

2020.02.23. 20:42 Komor

Wass Albert szeretett volna az imádott hegyeiről, az emberekben lakó alapvető tisztességről vagy a kemény munkában megedzett emberi sorsokról írni, de napok óta szenvedett, amióta csak beköltöztek a fitymafékek a ház falába.

adjatokvisszaafitymafekeimet0.jpg


Aludni sem tudott tőlük, nem hogy írni! Fogalma sem volt róla, honnét kerültek elő ezek az átkozott fasznyüvek – annyit tudott csak, amennyit egy poros anatómiai könyvből sikerült kibogarásznia a betolakodóiról: nevezetesen, hogy a fitymafék a fityma és a makk közötti kötőszövetes kis rész, amely a fitymát köti össze a makk mögötti vályúval, és hogy ez a kis bőrszerű szalag voltaképp a pénisz legérzékenyebb része… Nem is csoda hát, hogy annyit ficánkoltak ezek odabenn, megállás nélkül dörzsölve kukacszerű kis testüket a kemény téglákhoz.

– Itt élvezkednek az én házam falában! – fakadt ki Albert, és máris törni kezdte a fejét, hogyan szabadulhatna meg élvhajhász betolakodóitól. Kerített hát kalapácsot meg szeget, és ahol csak azt az őrjítő sercegést hallotta kiszűrődni a vakolat mögül, ott apró lyukat ütött a falon, aztán ezt a léket addig szívta-szívogatta, amíg a kis ficánkoló fitymafék-kukac bele nem csusszant a járatból egyenest az ő szájába. Akkor aztán a tenyerébe köpte a sós ízű szemtelen kis péniszhúrt, és könyörtelenül összemorzsolta ujjaival a rángatózó falloszférget.

Így teltek aztán a napok ott a domboldali házikóban: Albert megállás nélkül a falat szopta, hogy a szemtelen faszfaragványokhoz férjen, amik időközben a pincében tartott erdélyi szalonnát is felfedezték, melynek zsíros textúrája valósággal extázisba kergette a belé költöző nyálkás nyüveket – de bemásztak azok az almáriumba is, pajzán csiganyálkát hagytak a porcelántányérokon, és ott vergődtek a régi fekete-fehér családi fotók keret-vájataiban is, bemocskolva a múlt emlékét. Hajnaltól késő éjszakáig járt Albert kezében a kíméletlen kalapács: az öreg ház immár olyan volt, akár valami sajt, a lyukakon ki és be járt a szél, már csupán a szent lélek és a falakat benövő vadrózsa tartotta egyben az egész tákolmányt.

– De honnét jönnek ezek az átkozott fütyiférgek? – Albert szája már habzott, szemei vérben forogtak. És ekkor, hopp, egy bőrféreg váratlanul kipottyant a bő nadrágszárán, és egyenest a padlón landolt. Sötét balsejtelem telepedett Albert elméjére – lerántotta hát magáról a gatyát, és ijedten szembesült saját férfiasságával: a fityma és makk közötti kötőszövet egyszerűen hiányzott a péniszéről, majd azon nyomban, mintha csak varázslat lenne, a szeme láttára kinőtt. De aztán ez is levált a farkáról, lehullt, akár az érett gyümölcs, és riadt gabonasiklóként a sarokba vergődött, ahol aztán bemászott egy falba ütött lyukon.

Ó, hát ezek itt mind-mind az ő lehulló fitymafékei, végig saját magával küzdött – döbbent rá Albert, futott is rögtön a spájzba, hogy magához vegye az éles filéző kést: arra gondolt, ha alaposan körülmetélné magát, a fitymát megregulázó féket sem kímélve, végleg megszabadulna ellenségeitől. De végül nem vitte rá a lélek, hogy a saját szerszámának essen – mégsem valami nyüves héber ő, hogy eztán előbőr nélkül rohangásszon, a büszke erdélyiek fitymája lobog a farkasvonítással kibélelt szélben, és megcsiklandozzák még a bárányfelhők dagadó pocakját is vele.

Nem fúrt aztán több lyukat, nem taposott többé agyon egyetlen virgonc fitymaféket sem, hagyta, túrják csak a falat, dagonyázzanak csak, akár a disznók, az ember mégsem küzdhet saját magával. Éjszakánként az ágyban fekve csukott szemmel hallgatta inkább a téglák közül érkező sercegést, amely olyan volt, mintha egy túlvilági gramofontű tapogatná a valóság pulzusát – ilyen lehet a növekvő vadrózsák hangja, ahogy egymáshoz dörzsölik keményen meredező tüskéiket, a tiszta vizű forrásba hajított gördülő kavicsok soha véget nem érő vándorlása, a boldogság egymás hegyire-hátára górt szalmazsákjainak recsegése ott az éjszaka szurokkal kibélelt üregeiben. Albert a falakban mocorgó bőr és ideg tömlőkre koncentrált, amik tehát az ő fitymafékei, vagyis neki okoznak örömet valahogy: és már érezte is az apró kéj kisüléseket, a gerincvelőjét csiklandozó megfoghatatlan gyönyört, ahogy a falba szorult szövetszalagok a téglákhoz, a szalonnához, vagy épp a fogkeféhez dörzsölték nyálkás mámorgóc-testüket. Albert volt immár a méhkirálynő, nyughatatlan makkhúrjai pedig a szorgos munkás rovarok, akik a középagyába hordták mind a vakolatdörzsölésből nyert extázis-virágport.

Így dagad az éj: a mezolimbikus pályán menetelnek a gyönyör meredező szuronyú kis katonái; Albert pedig rádöbben, hogy ha koncentrált volna, ha kicsit félretette volna a haragját, a benne ficánkoló kellemetlen érzéseket, már korábban is együtt tudott volna rezonálni velük, érezte volna, micsoda végtelen gyönyört képesek belé csiholni ezek a behatolók, akik az ő húsa és vére, no meg egyéb mindenféle nyálkája is. Súlyos kőtömbként zuhan most Albertre az orgazmus, mint valami kihajított arany horgony: és miközben a plafonig robban belőle a sperma, látja magát, amint hatalmas népmesebeli sárkánnyá állnak össze a fitymafékek, és ez a fenséges fütyiszalag-bestia a magasba röpíti őt hátán, egyenest a csillagos égig, bele a hályogos szemként csillanó holdba.

Ez itt már a végtelen kozmosz izzadó fenékvájata – elborult tekebábuk nyalogatják egymás rajzolt köldöklyukát, elhajított patkók legelik a szupernóvák lángjaiból a szerencsét. Isten fitymafékjei az atomok, és nem szűnnek meg mocorogni: a létezés egyetlen hosszúra nyújtott extázis a Mindenható számára.

Teltek-múltak aztán az évek, a kis domb oldali ház végül összedőlt, miután nem bírta már a falakban randalírozó fitymafékek súlyát – de a törmelékek alól újabb és újabb makk-kukacok bújtak elő, Albert ugyanis nem halt meg, az őt beborító fütyiféreg-kupac megmentette attól, hogy csakúgy összenyomják a rázuhogó téglák. Központi gócként ott maradt a ház romjai és a növekvő fitymafék-domb alján, egyre több és több virgonc kis kukacnak adva életet hímtagján. A domb eztán közepes magaslattá nőtt, ami aztán valóságos lüktető fitymafék-toronnyá duzzadt, ami utána szexnyálkát izzadó szövet-heggyé dagadt.

A közeli faluban szájtátva nézték a hegy növekedését, amely tiszteletparancsoló árnyékot vetett az egyszerű, de tisztességes emberek arcára. A mindent belengő faszbuké lassan a falusiak bőre alá költözött, és könnyeik fehérré és sűrűvé változtak akár az ondó – de valahányszor a hegyre néztek, erre a végtelen, ködbe burkolózó szövet-totemre, amely vádló ujjként mutatott az égre, erre a kitörni készülő vulkánra, amely talán egy nap forró fehér magmával árasztja el a vadregényes tájat megtermékenyítve azt a magyar lélek minden kifacsarható boldogságával, maguk is reszketni kezdtek az extázistól. Álmaikban meztelen talpukkal ezt a gyönyörhegyet taposták, de a valóságban meg se merték közelíteni a mámor-takonytól reszkető idegháló-szenthelyet: tudták, van boldogság, amit már nem viselhet el az ember, amit már képtelen felfogni, kibírni, befogadni – így Wass Albert faszfarigcsa-hegye is ilyen; jobb az ilyet a távolból csodálni, miközben néha-néha magunkhoz nyúlunk.

Ti is gondolkodjatok ezen, – s eszerint cselekedjetek!

Szólj hozzá!

Címkék: fityma Wass Albert

Új e-könyv: Kaparós punci és mellbimbós kólaautomata

2020.02.22. 21:22 Komor

 

kaparospunci.jpg

Új e-könyv vagy mi a szar!

Egész jól indul ez a nap: egy őslénykutató speciális, dagadó műszerével stegosaurus-koponyára bukkan a feleséged ánuszában; az otthoni kúszó filodendron totál beléd zúg és megtanulja, hogyan kell kiverni neked; később pedig a buszmegállóban egy férfi szép összeget ígér, ha eladod neki az egyik mellbimbódat. De aztán persze minden hamar rosszra fordul: egy derékon felül kedves, molett nő, ám derékon alul heroinista Lugosi Béla sellő kipurcan, naná, hogy pont a te szőnyegeden; egy, a vaginájából forró viaszt köpködő prostituált az életedre tör; és végül még Istent, igen, magát a Mindenhatót is sikerül kinyírnod egy fojtogatós szexjáték közben.

https://www.libri.hu/konyv/komor_zoltan.kaparos-punci-es-mellbimbos-kolaautomata.html

https://moly.hu/konyvek/komor-zoltan-kaparos-punci-es-mellbimbos-kolaautomata

kaparospunci2.jpg


Ismét kapható a harmadik Amerikában megjelent kötetem, a Turdmummy: íme a második kiadás!

turdmummycoverkics.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: könyv punci e-könyv