Komor Zoltán Blog

Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből és a lábadból kiinduló zsinórokat, feletted a marionett bábus keserű sóhaja; mint valami hideg szellő.

A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból.

Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog.

Jó kedve akkor sem párolgott el, amikor hazaért: hirtelen azt vette észre, hogy boldogsága már a szobák falain csorog csillogva.

Ekkor egy óriási kéz emelte fel a háztetőt, és elkezdte üvegbe lapátolni a boldogságot, oda sem figyelve a férfi döngicsélő tiltakozására.

                                .

Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed, folyamatosan fiatalodsz minden megtett méterrel. Ismét tinédzser vagy, majd gyermek, s vidáman kacagsz, ahogy suhannak melletted a fák egyre sebesebben. Ideje megállni, gondolod, de a szánkó csak száguld tovább, a születésed előtti idők felé. Riadtan figyeled, hogy már túl kicsi a lábad ahhoz, hogy leállítsd ezt az őrült szánt.

Mesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft.

Hátszöveg:

Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a betondzsungelben. Tompa fényű méreg-jelmezbe bújnak a felhők. A sarkon álmos drogdílerek álmot árulnak. Mámorhártyákban tekeregnek a féregszajhák. Gyermekként fut a mocsok a város karjaiba.

Hét modern mese, hét, a nagyvárosi éjszakában játszódó élettörténet egymásutánja és egybefonódása (kirakós darabja) ez a regény. Szereplői korunk partravetettjei: egy jobb életről álmodó utcalány, aki egy különös betegség miatt esténként féreggé változik. Egy sarki drogárus, aki ismeri a bűntudat kitörlésének ősi és titkos szertartását. Egy hatalmaskodó, de fizikailag gyenge strici, akinek végül saját fizetett bérgyilkosával kell szembeszállnia. Egy, az eltartott háztartásbeli szerepbe beleunt feleség, aki önként lesz prostituált, csak hogy történjen végre valami. És mások, akik ideig-óráig a képzeletbeli megapolisz, Kaptárváros alvilági szövevényébe csavarodnak. De vajon létezik-e kiút a kiúttalanságból, menekvés erről a szörnyűséges helyről, vagy igaz a városiak közt terjengő szóbeszéd, miszerint a városon kívül nem is létezik semmi?

Komor Zoltán groteszk, szürreális elemekkel átszőtt történetfüzére lüktető lidércnyomás egy örök sötétségben tengődő világról, ahol bármi megtörténhet, semmi sem túl bizarr, vagy hihetetlen. A rémálmok irányát követő ív a pokol legmélyebb bugyrától egy tündöklő ébredésig kalauzolja az Olvasót.

A könyv saját honlapja:http://kaptarvaros.atw.hu/

A kiadó oldalán: http://adlibrum.hu/Komor-Zoltan/

Interjú a Fúzió rádióban a könyvről:

KRITIKÁK:

"Parabolaregény - kafkai valószerűtlenségében, félelmetességében -, egy horrorisztikus világról írt példázat. De olvasás közben felmerül a kérdés: vajon a regény példázat-e egy fonákjára (éjjeli/sötét oldalára) fordult világról, vagy inkább egy beteg világ tükröződése egy író tükröztetésében, aki nem érzi otthonosan magát világunkban; s kérdés az is, hogy a horror kedvéért való horror milyen célt szolgál. A regény első felében ezek a gondolatok motoszkálnak az olvasóban, míg a második felénél rájön, hogy egy mesterien szerkesztett művet olvas."

Balázs Ildikó

Eljuttatott anyagát, mivel kifejezetten értékesnek találtuk, kiadtuk lektorálásra a Magyar Írószövetség tagjának.

Itt olvashatja az ő független, sűrített, pozitív véleményét:

"Kísértet járja be Kaptárvárost, egy Orvos kísértete - ez az összegzés jutott eszembe először a kéziratról. Persze elhessegettem, hiszen a bonyolult szövetű, zenei analógiákra is építő szöveg nem intézhető el egy akármilyen találó mondattal. Az irodalmi kaptárban található létek sejtjei mind-mind különálló s persze a többiekkel egy-egy sejtfalon át érintkező világokat rejtenek, hiteles személyiségek torzóit és hasonmásait, vagy éppen valódi megtestesüléseit.

Modern regény, számtalan asszociációval, nagy műveltség anyaggal, ordító kérdésekkel, rezignált válaszokkal. A magyar próza legjobb hagyományait követő történetek mozaikkövekként beleillenek a narrációba, alátámasztják vagy ellenpontozzák azt, ahogy az írói szándék megkívánja. Egy-egy részlete antológiába is beilleszthető (pl. hatodik mese, második tétel), de a mű csak egészében válthat ki maradandó hatást. Az egyszerre szimbolikus és valóságos Orvos alakja emblematikus, s mint (szöveg - és cselekményszervező) centrum, és mint rezonőr egyaránt telitalálat."

Szívélyes üdvözlettel:

Dr. Balázs Tibor (PhD)
A Magyar Írószövetség tagja