Letöltök egy applikációt a mobilra, ami elviszi helyettem a feleségemet vacsorázni Valentin napon.
De túl jól sikerül a randi, a nejem azzal tér haza, hogy a hüvelyébe szorult a telefonom.
A büdös szajha. Valahogy keresztbe fordult benne a készülék, és felrepedt tőle a hüvelyfala. Megpróbálok mentőt hívni, de nehéz ám úgy úgy tárcsázgatni a feleségem pinájában, hogy közben csorog az ujjamra a vér
Véletlenül fel is hívom anyámat, aki azt kiabálja ki a feleségem lyukából, hogy vár vasárnap minket ebédre.
– Képviselő fánk is lesz! – ígéri a nejem vulvája.
Megpróbálom letenni, mert jobb Valentin napi programot is el tudok képzelni, minthogy anyukámmal diskuráljak a főzött krémes süteményekről a feleségem pináján keresztül.
Van vajon olyan applikáció, ami eltávolítja a pinába szorult telefonokat? Ez jár a fejemben, mire nagy nehezen csak sikerül elérni a mentős diszpécsert. Azt mondja, nagyon visszhangzik a vonal, de küld néhány mentőst, azok majd kipiszkálják a készüléket.
Meg is érkezik tíz kigyúrt magas faszi mentős ruhában, azzal biztatnak, hogy speciális műszer is van a gatyájukban.
A mentősök igen komolyan gondolják ezt a kipiszkálás dolgot: a Valentin nap további része azzal telik, hogy unott arccal figyelem, ahol a tíz mentős felváltva bökdösi a feleségem lyukát.
Nem volt hiába az egészségügyi kar, a számítsaik bejönnek: a tizedik adag nejembe fecskendezett spermától a tömérdek gecivel együtt a telefon is kihömpölyög a nyílásból, és nagy placcsanással földet ér.
Kiderül, hogy az egyik mentős az izgatott bökdösés során véletlenül anyámat is visszahívta a makkjával – most riadtan hallózgat a szönyegen egy fehéren csillogó gecitócsa közepén.
Azon töprengek, képes leszek-e valaha is képviselőfánkot enni anélkül, hogy ne a mentős gangbang creampie villanjon az eszembe.
x
Pár hónap múlva rájövök, hogy fogamzásgátló appot sem ártott volna letölteni Valentin napra, mert a feleségem teherbe esik a telefonos applikációtól – ami azért meglepő, mert közbe átment rajta tíz mentős is.
A megszületett gyerek feltelepíti magát a telefonomra, és aztán álló nap etethetem, pelenkázhatom – olyan mint valami elbaszott tamagocsi.
Nagyobb probléma mondjuk, hogy az egyik mentősnek sikerült teherbe ejtenie az anyám fülét, aki közvetlen közelről hallgatta végig, ahogy kicsapódik a sperma a faszi pöcséből.
Az orvosok először tumorra gyanakodtak, de aztán kiderült, hogy egy növekvő mentős tokozódott be anyukám hallójáratába.
Olyan, mint egy hatalmas, gennyes pattanás, ami lüktető labdaként türemkedik elő a füllyukból – egy felfúvódott hártyagomba, amiből itt-ott egy két szőrszál kandikál ki, és hüllőpikelyként csillog rajta a filmhártyaszerű fülzsír. A mérete miatt édesanyám feje úgy dől a saját vállára folyton, mintha nyaktörése lenne.
Forog a gyomrom, miközben az asztalra teszi a képviselőfánkos tálat, és ahogy lehajol, a lüktető szövetcsomó lágyan vállon bök. Az orvos jövőhétre adott neki időpontot fülabortuszra.
– Nem kérek képviselőfánkot – motyogom, már a gondolatra is a hideg ráz ki, ahogy a fánkból kifolyik a sárgás színű főzött krém. De édesanyám nem fogad el nemet, ezért magamba erőltetek egy süteményt.
Csodálkozom, hogy nem kérdezett még rá, miért nem jött velem a vasárnapi ebédre a nejem. Az igazság pedig az, hogy két hete külön költöztünk: nem volt hajlandó gondozni a telefonomra telepedett gyermek applikációt, és igazából képtelen voltam megbocsájtani neki, amiért dugott a mobilommal. De azóta van új csajom: sikerült a telefonomra telepítenem egy dögös barátnő applikációt. Azon jár az agyam, hogy talán be kéne mutatni édesanyámnak, amikor ő szakítja meg a csöndet egy nagy hírrel:
– Úgy döntöttem, megtartom a babát! – mondja, és ujjaival végigsimít a fejéből kiálló gigantikus gennylabda kinövésen, mire az mintha csak dorombolna örömében, alig hallhatóan szirénázásba kezd.
Ettől a hírtől aztán rögtön félre is nyelem a számban forgatott képviselőfánkot.
Köhögni kezdek, de a félrenyelt tésztadarab csak nem akar feljönni. Levegőért kapkodok, a fejem pedig zúgni kezd: édesanyám rögtön a hátam mögött terem, és ütögetni kezdi a hátam – de nem segít. Ahogy az sem, hogy közben vegig a tarkómat bökdösi a gigantikus fejkinövése. A levegőhiány rám zuhant zsámolyként szorítja a mellkasom – mintha pókok szőtték volna be a szemem, homályosodni kezd a konyha – az asztal kontúrjai tompulnak – vízbe csöppent tintaként lassan feloldódni készül körülöttem a világ.
– Hívok mentőt! – szakad ki édesanyámból a mondat, majd még látom, amint felkapja a konyhaasztalról az egyik kést, és felszakítja vele a füléből kicsüngő bőrlabda-daganatot: a kisgömböcből a vértől rózsaszínűvé vált genny spriccel ki, majd a sebből benőtt szőrszálként kifordul egy aprócska kapálózó kéz is, aztán egy egész mini férfi felsőtest.
A picike mentős férfi előbújik a gyulladt szövetgubóból, de teljesen elszakadni édesanyámtól nem tud – így aztán anyukám fölém hajol, és valósággal a képembe nyomja a magzatvizet, vért és halott sejt-főzeléket fröcskölő füldaganatot, amiből két aprócska, nedves kis karocska kapirgál, próbál fogást találni rajtam, hogy megkezdhesse a Heimlich-fogást – de hiába, túl pici hozzá, csak szétmázgálja rajtam az ilyen-olyan nyálkát.
Mielőtt végleg elnyelne a feketeség, arra gondolok, talán el kellett volna vinnem a feleségemet vacsorázni Valentin napon.
Meg arra, képes leszek-e valaha is képviselőfánkot enni anélkül, hogy a saját halálom jutna róla eszembe.