A szentestém azzal telik, hogy megpróbálom elrejteni a saját hullámat, de a rokonok végül megtalálják, és benevezik egy karácsonyfa szépségversenyre.
Az egész azzal kezdődött, hogy késtek a karácsonyi vacsoravendégek a havazás miatt, így hát arra gondoltam, pont lesz még rá időm, hogy alaposan leszopjam magam.
Tavaly egy jóga DVD-t hozott nekem a Jézuska. Nem tudom, mi járhat a fejében a repülő csecsemőnek, amikor jóga DVD-vel lepi meg az egyedülálló férfiakat, mindenesetre a karácsony a szeretet ünnepe, én pedig nem zárkózom el tőle, hogy új és új módszereket tanuljak, hogyan szeressem magam.
Szóval rosszul indult az idei karácsony, mert előkerült a tavaly kapott jóga DVD, és véletlenül kitörtem a nyakam, miközben megpróbáltam tarkóállásban lepippantani magam, rögtön meg is haltam ott a nappali szoba szőnyegén. A nyakamban a hangos reccsenés pont olyan volt, mintha valaki egy karácsonyi üveggömböt taposott volna össze, az utolsó pedig, amit életemben láttam, saját kapálózó szőrös lábaim voltak, és persze a péniszem, ami a halál pillanatában a sikolyba torzuló arcomba spriccelt egy jó adag meleg gecit. A karácsony az adakozás ünnepe.
A következő, amire emlékszem, hogy szellem vagyok és kívülről figyelem a saját testem – úgy járom körbe, mintha csak egy múzeumi kiállított szobor lenne. Legalább dőlt volna el, vagy valami, de a hullám ugyanúgy tarkóállásban meredezett, csüngő pénisszel, az ég felé fordított seggel – na mondom, ha megjönnek a rokonok, és meglátják ezt a szarságot itt a nappali szőnyegén, egy életre leírtam magam. A legrosszabb pedig, hogy végig kell néznem, ahogy felfedezik az autofellációs hullámat. Mint kiderült, miután kipurcan az ember, a kísértete nem hagyhatja el három-négy méternél messzebb a holttestet, amiből kikecmergett; ha távolabb próbál menni, egy láthatatlan falba ütközik. Rájöttem, arra vagyok hát kárhoztatva, hogy végignézzem, amint a családom rátalál a pucér hullámra, ami még a halál után is önmagát próbálja orálisan kényeztetni.
Most megpróbálom eldönteni a hullámat fekvő állásba, de kísértet-plazma kezem egyszerűen áthatol a húsomon. Mint kiderül, a szellemek csak apró tárgyakat képesek mozgatni a való világban – papírlapokat leszórni az asztalról, könnyebb karácsonyfa díszeket, a fára akasztott Erzsébet utalványokat átdobálni a szobán. Ekkor zseniális ötletem támad: megpróbálom álcázni a saját hullámat. Egyesével kicsipkedem a tűleveleket a sarokba állított karácsonyfáról, és beszórom vele autofellációba merevedett tetememet. Ám a levelek nem állnak meg rendesen, úgyhogy jobb híján egyesével a bőrömbe szúrkálom őket. Lassú és fárasztó munka ez, ám csakhamar úgy néz ki az önmagát leszopni készülő hullám, mint valami zöld sündisznó.
Megérkezik a családom. Nem is kopognak, csak bejönnek. Tavaly karácsonykor az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy nem vettem nekik semmiféle ajándékot, így leugrottam a kulcsmásolóhoz, és mindegyik kapott egy-egy kulcsot a lakásomhoz. Érkezik például rég nem látott nagynéném, Szendike néni, a Magyar Katolikus Freemailes Hírlevélküldő Szövetség és Antimaszturbációs Klub elnöke – az arca olyan, akár egy hízott, kicsattanni készülő szilva, hó pereg a válláról, a nyakában egy rozsdamentes malackasztráló csüng különös ingaként jobbra-balra. Vele jön unokahúgom, Dezdemóna a négy éves ikrekkel, Gézával és Gejzával, együtt tolják be a lakásba Dezdemona férjét, a két kis iker angyalka édesapját, Szalókot, aki egy irodai szék. Dezdemóna még az előző munkahelyén ismerkedett meg vele, és egy év múlva már házasok voltak. A család persze sokáig tiltakozott az ellen, hogy egy ülőalkalmatossággal lépjen házastársi kapcsolatra, de amikor elhozta őt egy családi vacsorára, a szék rögtön mindenkit levett a lábáról. Egymás után ültünk bele Szalókba, aki szofisztikált témákról cseverészett, miközben a seggünket melengette – te is bírtad volna. Az est végére mindenki áldását adta a frigyre – és lám, azóta született is két teljesen egészséges gyermekük.
– Először fogalmam sem volt róla, hogyan kezdjek neki a gyerekcsináláshoz Szalókkal – mondta egyszer Dezdemóna egy másik családi vacsorán. – De éreztem, tudtam, hogy az irodai szék gyereket akar tőlem. Nyilván ti is észrevettétek, amikor beleültetek, hogy pénisze sajnos nincs. Fogtam hát egy konyhakést, és eldöntöttem, megtalálom az örökítőanyagát. Apró vágásokat ejtettem rajta, ujjaim órákon át a szék bélésében matattak, míg végül ráleltem a kis spermahólyagocskára a széktámlában. Szalók hősiesen tűrte, ahogy egy tűvel kilyukasztottam a benne növekvő spermazsacskót, a csillogó ondót pedig kis üvegcsébe kanalaztam belőle. Nem akarok persze kényelmetlen részletekbe menni itt és most a családi vacsoraasztalnál, lényeg a lényeg, utána nedvesre ujjaztam a pinámat, fejre álltam, és a tátongó lyukamba csöpögtettem a gecit, és aztán megtörtént a csoda!
– A házasság és a gyermekáldás bizony angyali áldás – mondta akkor Szendike néni, a Magyar Katolikus Freemailes Hírlevélküldő Szövetség és Antimaszturbációs Klub elnöke, és lágyan megsimította a családi asztalhoz tolt kilyuggatott irodai széket, Szalókot, amiért képes volt megállni, hogy önmagát kényeztesse, és teli ondózacsival fogadta felesége meghitt konyhakéses közeledését.
Na szóval betoppannak a lakásomba ezek a madárijesztők, és rögtön keresni kezdenek engem, de nem vagyok a konyhában, nem vagyok a szekrény mögött, és még a vécéülőke alatt sem. Ahogy így kutatnak, keresgélnek, megpillantják a szoba közepén álló pucér holttestet, a beléfúródott fenyőtűkkel. Nagyot nyelek, bár a kísérteteknek igazából nincsen igazi nyáluk – ilyenkor kiszakítunk némi kísértetplazmát az oldalunkból, a szánkba vesszük, és csak úgy teszünk, mintha a nyálunkat próbálnánk lenyelni.
– Nahát, milyen csodálatos karácsonyfa! Ettől rögtön megérint az ünnep szelleme! – csapja össze lapát tenyerét Szendike néni, majd táncra pördül, amitől csak úgy pörög a nyakában a malackasztráló.
– Ennél szebb fát még életemben nem láttam! Ha nem lennék férjnél, összeszurkálnám késsel, és megkeresném az ondózacskóját! – nyöszörög Dezdemóna, mire az irodai szék féltékenyen mocorogni kezd, ugyanakkor ő is elismeri, hogy a saját magát leszopó hullám a legcsodálatosabb karácsonyi szobaékesség, amit bármelyik IKEA rögtön megirigyelne. A két pici iker, Géza és Gejza tökön rúgott angyal-hangon vinnyogni kezdi az O Tannenbaum-t.
– Gyorsan, gyorsan, díszítsük fel szaloncukorral! – tanácsolja Szendike néni, a Magyar Katolikus Freemailes Hírlevélküldő Szövetség és Antimaszturbációs Klub elnöke, és bizony munkához látnak: hamarosan kampóra akasztott édesség csüng a hullámról, az ég felé ágaskodó lábaimról, az arcomba csüngő péniszemről, a plafonra bámuló segglyukamból.
– Ez így még gyönyörűbb! Hívjátok az abortusz krampuszt, elvetetem utólag is az ikreket, mert csak ettől a fától akarok gyereket! – sikoltozik Dezdemóna, és bár Szendike néni, a Magyar Katolikus Freemailes Hírlevélküldő Szövetség és Antimaszturbációs Klub elnöke az önkielégítés mellett a gyermek gyilkosságot is igencsak ellenzi – most megbocsájtóan néz Dezdemónára, mert ettől szebb és látványosabb, kielégítőbb, léleksimogatóbb és szeretetreméltóbb dolgot még ő se nagyon látott.
– Mától csak ezt a fát fogom nézni egyfolytában és megállás nélkül, még csak pislogni se akarok! – hörög a látványtól felajzott Szendike néni, a Magyar Katolikus Freemailes Hírlevélküldő Szövetség és Antimaszturbációs Klub elnöke, majd a nyakában csüngő disznókasztrálóval ott helyben levágja a saját szemhéjait, és az autofellációs fenyőfára akasztja őket, majd olyan intenzitással kezdi bámulni a saját faszát szopó hullámat, hogy az egyébként szégyentelen tetem is elszégyellné magát, ha pislákolna még benne némi élet.
Habosra ver mindenkit a szentlélek. Nagynéném szemsebein keresztül telivérzi a szőnyeget. Beleültetik a hullámat Szalókba, a felbőszült irodai székbe, és már repesztenek is a havas utcákon, ahol elbaszott karácsonyi karneválként dalolva és büszkén körbehurcolnak a járókelők között. A kísértetem szomorú rabként biceg a fenyőfa-hulla után. Géza és Géjza magyal bogyókat dobálnak, Dezdemóna ünnepi abortuszért imádkozik. Kályhák legelnek boldogságot a szívükből. Suhanunk az utcákon, csillámport szórnak ránk az utcai lámpákban élő lángoló angyalkák – az égen hatalmas betlehemi csillag ragyog fel, és elvezényel minket egy romos garázsba, ahol egy felirat azt hirdeti: Nemzetközi karácsonyfa szépségverseny!
– Nevezzük be! – Csapja össze a tenyerét Szendike néni, a Magyar Katolikus Freemailes Hírlevélküldő Szövetség és Antimaszturbációs Klub elnöke.
Pár perc múlva már ott feszengek a többi versenyző között: a bal oldalamon egy nyamvadt kis lucfenyő reszket a lámpaláztól, a jobbomon egy férfi fenyőággal beszórt hullája, aki egy bőrövvel saját magát fojtogatta maszturbálás közben, de sikeresen ki is purcant. A kísértete ott ácsorog mellettem, és csak a fejét rázza. De akad olyan férfi hulla is, aki a fürdőkádban próbálta kényeztetni magát egy tavaly karácsonyra kapott masszírozó géppel, na őt az áram csapta agyon. Egy másik fickó puskacsővel próbálta izgatni a prosztatáját, de a fegyver sajnos meg volt töltve… Állunk ott mi, maszturbálás közben meghalt férfikísértetek, és nézzük a fenyőfának álcázott hulláinkat, amint megmérkőznek egy nyamvadt kis luccal a legszebb karácsonyfa címért, közben arra gondolunk: ez bizony egy elbaszott szenteste.
A legszebb fenyőfa díjat végül Bencsik András újságíró és lapszerkesztő hullája nyeri meg, aki élő adásban a Hír TV-ben szopta le magát, miután a miniszterelnök bejelentette Romániában, hogy készen áll egy új Közép-Európa felépítésére. Bencsik élő adásban törte ki a nyakát, majd megpróbálta karácsonyfának álcázni a hulláját, ez pedig olyan jól sikerült, hogy járt is ám neki a legszebb karácsonyfa szalag.
– Most hogy kitörlöm a vért a szememből, már látom, nem is olyan szép a mi fánk – motyogja csalódottan Szendike néni, a Magyar Katolikus Freemailes Hírlevélküldő Szövetség és Antimaszturbációs Klub elnöke, majd lekapja két szemhéját a hullámról és elviharzik.
– És én még gyereket akartam tőle! – sír Dezdemona, majd gurulószék-férjébe ülteti a két négyévest, akikbe időközben kést állított az abortusz krampusz, majd messzire tolja a családját a havas utcákon. Ott maradok egyedül, a saját fasszopó hullámmal, meg a tesztoszterontól fűtött férfikísértetekkel.
– Segíts rajtunk, ó, Jézuska! – motyogjuk.
És ekkor halk csilingelés hangját hallani, mintha távoli, ablakpárkányokról lógó jégcsapok koccintanának egymással, és megtörténik a csoda. Hűs szellő kél és belibben a térbe a karácsonyi repülő csecsemő, hogy békét, szeretetet, vidámságot és ajándékot hozzon nekünk. Kerúb-arcát körbeölelő glóriája valósággal elvakít, szeretnék feloldódni ebben a fényben, boldog felejtéssé hamvadni. Kitépünk némi kísértetplazmát az oldalunkból, a szánkba vesszük és nagyot nyelünk. Talán végre békére lelünk, biztatjuk egymást. A kis Jézuska a holttestem fölé röppen. Széttárja hurkás combjait, felfedve pöttömnyi pöcsét és seggét, majd erőlködni kezd – rájövök, hogy ez is olyan mint a húsvéti nyuszi, és tojja az ajándékot. Aprócska ánusza megfeszül, ahogy valami hatalmas és lapos tör utat magának a végbeléből, s némi tömjén illatú pukival együtt az ajándék is kipottyan a mini messiás seggéből. Egy újabb jóga DVD – rápottyan, majd szépen a padlóra bucskázik a hullámról.
A repülő csecsemő a többi pórul járt önkielégítőt is körbefossa mindenféle értéktelen ajándékokkal, majd huss, kiröppen a garázsból.
– Hát én leszopom magam! – hördül fel az egyik kísértet.
És amikor azt hiszed, nagyobb cumi már nem lehetne az idei karácsony, melléd lép Bencsik András kísértete, feszülő erekcióval és azt mondja: – És azt hallottátok, hogy a miniszterelnök bejelentette Romániában, hogy készen áll egy új Közép-Európa felépítésére?