A kis Bencét mindig azzal riogatták, hogy ha rossz, eljön érte a homoszexuális Jézus, aki a padláson lakik az üres melegpornós DVD tokok mögött, rózsaszín köntösben jár, és két műfaszból hegesztett keresztet hord a nyakában.
A kis Bence sokáig nem tudta, mit keres egy nagy rakat melegpornós DVD tok a padláson – később aztán kiderült, hogy mélyen vallásos édesapja egykor bizony buzi volt, aki, miután megjelent neki Isten, beolvasztotta a ratyi pornó DVD lemezeit, és abból alkotta meg az édesanyját.
Ez megmagyarázta, anyja miért nézett ki úgy, mint a bádogember az Óz, a csodák csodája című filmből, vagy mint egy futurisztikus robot a jövőből, aki a napon állva a szivárvány ezer színében csillog, kommunikálni pedig csak úgy tudott, ha a DVD lejátszóba dugta a tenyerét, és ilyenkor a tv képernyőn jelentek meg a mondatok, amelyeket közölni akart az emberrel – ha közel mentél a tévéhez, láthattad, hogy a szöveget apró melegpornófilmből kivágott képkockák alkották: gyöngyként csillogó gecis segglyukak és leszopott faszok szövevénye rajzolta ki az üzenetet, miszerint: Rakj rendet a szobádban, különben eljön a homoszexuális Jézus!
Bence pedig rendet rakott – pedig soha nem derült ki, a homoJézus miféle galádságokat követne el pontosan, ha végül megérkezne. Ondóvá változtatná a csapvizet? Megkeresztelné vazelinnel? Jobb ebbe bele sem gondolni.
– Sokáig önző életet éltem – magyarázta az apja. – Női ruhákban jártam, férfiakkal háltam, néha hússzal egyszerre, és hagytam, hogy forró viaszt csorgassanak a seggembe, hogy aztán kitoljam a lyukamból a megszilárdult végbél-gyertyát, aminek a lángjánál felforrósítottunk egy drótot, hogy aztán egymás húgycsövébe dugjuk, de ó, aztán megjelent nekem Isten a vazelinos tégelyben, és elmagyarázta, a világban minden bajt az okoz, ha két azonos nemű ember szereti egymást. Hogy ez úgy felbassza, hogy akaratlanul is tüzeket gyújt Ausztráliában, tornádókat fingik, vagy leukémiássá tesz egy gyereket.
Megfontolva a vazelin Isten szavait, Bence apja megkeresztelkedett és feleségül vette a női alakra formázott buzipornót, ami pont úgy készült el, ahogy a Bibliában Évát is megalkotta Isten: elvette Ádám melegpornó DVD-it, és asszonyt gyúrt belőle – és azóta az apja egészséges heteroszexuális életet él: napközben dolgozik, éjszaka bedugja a péniszét a buzipornóból sodort vaginába, hétvégén meg együtt szivatták a kis Bencét a homoszexuális Jézussal – nem is gyulladt ki többé az erdő Ausztráliában, tornádók sem voltak, és egyetlen gyermek sem lett leukémiás a világon.
A szülei nagy örömöt leltek a kis Bence folyamatos basztatásában: azt mondták például, hogy ne egyen túl gyorsan, vagy eljön a homoszexuális Jézus, vagy azt, hogy ne használjon túl sok szappant kézmosáskor, mert akkor is eljön. Nem szabadott páratlanul lépnie az utcán a macskakövekre, mert az is a ratyi megváltó érkezését jelentette volna, és így tovább. Úgyhogy Bence inkább egész nap a sarokban ült, nem csinált semmit, benőtte a pókháló, és az egyenletes légzésre koncentrált, mert azt hallotta, ha túl gyorsan szedi a levegőt, akkor is materializálódik a ferdehajlamú megváltó.
Egy nap aztán nem bírta már tovább, és mikor szülei elhúztak hazulról, hogy részt vegyenek egy konzervatív szülői gyűlésen, ahol ezeket az új és új idióta szabályokat kitalálták, a KDNP, azaz Keresztény Demagóg Nevelők PöcsömközösségeⓇ havi gyűlésén, felsurrant a padlásra, hogy meglesse, ott bujkál-e a ratyi messiás az üres pornó DVD tokok mögött. Hangosan recsegtek a lépcsőfokok aprócska talpa alatt, ahogy felfelé lépdelt, a padláson riadt rágcsálók rohantak a sarokba, amikor belépett a félhomályos, pókhálóval kibélelt térbe. Rögtön meglátta a sarokban tornyosuló DVD tokokat, ám ekkor megpillantott valami mást is a poros műanyag tokok mögött – valamit, amitől megállt az ütő sovány mellkasában. Egy hatalmas, rózsaszín selyemdaganat, mint valami dagadó penész-szemölcs növekedett a korhadó fadeszka-padlón, egy két méteres finom, csillogó szálakból álló gubó, amely az izraeli melegbárok tömjénillatát árasztotta, és amiből halkan duruzsolt a Culture Club Karma Chameleon című száma. Bence egyből tudta, hogy a ratyi Jézus növekszik ebben a gubóban, és valahányszor rossz fát tesz a tűzre, egyre nagyobbra nő a pornó DVD tokok rejtekében ez a messiás-lárva, míg aztán ki nem fakad, akár egy gennyes pattanás, és akkor kilibben majd belőle kész lepkeként a homomegváltó.
Ahogy ott állt a hatalmas rózsaszín gubó előtt, akaratlanul is felderengett benne a kis gömböc meséje, szinte már hallotta, ahogy azt duruzsolja neki a buzeráns burok: Hamm, bekaplak! – és elnyeli őt, majd aztán a szüleit is, akik a keresésére indulnak, és ettől akkorára hízik a selyemgömböcske, hogy kigördül az utcára, végigsompolyog a városon, és felzabál mindenkit, aki csak az útjába kerül.
Úgy be is szart a kis Bence, hogy lerohant a lépcsőn, és visszaült a sarokba, ahol azon nyomban be is szőtték újra a pókok. Ott ült aztán 20 éves koráig, de akkor az apja szólt neki, hogy ideje lenne megnősülnie. Eltipegtek hát a legközelebbi szexboltba, és felvásárolták az összes készleten lévő buzipornót a Segghuszár mustár 4-től a Vazelin Raszputyin kalandjaiig. Otthon aztán egy nagy üstbe dobálták őket, és addig kavargatták, amíg ki nem toppant a fortyogó trugyiból a menyasszonya: ez is úgy nézett ki, mint a bádogember az Óz, a csodák csodája című filmből, csak épp csöcsei voltak – no nem túl nagyok azért, csak akkorák, mint amekkorára egy keresztény konzervatív menyecskének szüksége van. Amikor elkészült, beült ez is Bencével a sarokba, és együtt nézték a továbbiakban a falat, a szülők meg csak tapsikoltak, milyen rendes, szabálytisztelő gyereket neveltek. És így éltek-éldegéltek, porosodtak, pókhálósodtak nyugalomban, békességben, de egy nap azt mondta a kis Bence magának: a szarvasbogárhím húzza a villás faszára ezt az egészet, nem élet ez így, én most megszakítom ezt a nyálkától csillogó féregláncot! Jöjjön csak az a buzi messiás, és rakjon be a diódarálóba!
El is követett aztán mindenféle gorombaságot, amit csak el tudott képzelni, csupa olyasmit, amiről a szülei azt mondták, nem szabad: ha taknyos volt, csak a fél orrát fújta ki, apró vizeletcseppeket csöpögtetett a vécédeszkára a pöcséről, a körmét sem vágta rendesen. Tudta, hogy minden megátalkodott tettével a padláson lévő gubót duzzasztja, de nem bánta; Bence meg akart halni.
Egy nap aztán, amikor direkt a kuka mellé hajított egy papírgalacsint, elérkezett a homoszexuális Jézus: a padláson szétpattant a gubó, olyan hanggal, mintha száz és száz kis koala egyszerre pukizott volna, és a padláshoz vezető rozoga lépcső felől megérkezett a tarka mintázatú megváltó: egy lengő szakállú sarus férfi pillangószárnyakkal. Bence szülei egyből a földre vetették magukat, és habzó szájjal nyöszörögték: – Eljött! Itt a homokos Jézus!
Bence pedig arra gondolt, itt a szent köcsög, és átkúrja végre a túlvilágra, ahol talán normálisabban folynak a dolgok. Ám a buzi Jézus nem őt jött szétbaszni, hanem a szüleit: – Eljöttem hát Bence, mert nem állapot, miféle betetőzött ganéságok folynak itt! – mondta kényeskedő hangján, majd a szülőkhöz intézte ezután szigorú szavait: – Szégyellhetitek magatokat, amiért rabigába hajtjátok a gyermeketek, ahelyett, hogy hagynátok, had élvezze ki a világot, amit Isten olyan jó kedvvel teremtett! Na de most megkapjátok a magatokét, nyüszítő pikkelyszelvények! – Azzal hatalmas vibrátorrá változtatta Bence édesapjának a gerincét, ami a kettes fokozatra kapcsolva elkezdte belülről pürésíteni a férfi belszerveit és ércsatornáit, majd habossá verte a vért benne, amit hatalmas fájdalmak között okádott a padlóra a férfi – miközben az őrült szamárként ugráló vibrációs műfasztól széttrancsírozott szervcafatok leeresztett, nyálkás lufiként kipottyantak a száján, a lelke is elszállt. Ekkor aztán éles borotvapengék nőttek a pillangóférfi ujjaiból, amivel úgy összekarcolta Bence sikoltozó DVD lemez anyját, hogy soha egy DVD lejátszó sem olvasta be többé. A vérengző vazelin megváltó ezután felkapta Bencét, és tarka pillangószárnyaival csapkodva kirepült vele a házból, fel, fel egészen az égig, és közben elmondott mindent a világról, amit csak egy ilyen csilivili homoszexuális megváltó tudhat róla.
– Jól nézz szét Bence, mert bizony az egész világ a tiéd! – mondta. – Isten azért ültetett vágyakat az emberbe, hogy maradéktalanul kiélhesse őket! Csak az lehetsz, ami lenni akarsz, ha nem az leszel, nem is vagy: a Mindenhatót csak az elfuserált lehetőségek bosszantják fel! Pillangónak születtél vagy korallállatkának, csak rajtad áll! A világot kell hajlítgatni, nem az embereket, mert a lélek törékeny és soha nem forr össze! Ha meghalsz, ott állsz majd Isten előtt, és azt kérdezi tőled, az lettél-e, akivé lenni akartál, olyan életet éltél-e, amilyet élni akartál, avagy sem – semmi más nem számít, Bence!
Bence ezen elmerengett egy darabig majd azt felelte:
– Köszönöm, hogy kimentettél abból a házból HomoJézus, egészségtelen, ami ott folyt, de talán ne essünk túlzásba: ha Isten embernek teremtett, talán soha nem lehetek korallállatka, maximum egy ember, aki korallállatkának képzeli magát. De nincs is ezzel semmi baj: talán szükség van a keretekre, mert ha nincs pohár, a vizet is felissza a föld! Nincsenek beteljesült vágyak, mert minden kielégülést újabb hiány követ, és ha végtelen szomjúság és élvhajhászat az élet, senki sem felelheti azt Istennek, hogy olyan életet élt, amilyet akart.
– Nahát, mennyi faszságot beszélsz, Bence, mész akkor az anyádba! – mondotta a hedonista pillangó homoJézus, és rögtön el is engedte Bencét, aki egy világítótoronyból kicsulázott sűrű turha sebességével csapódott a földbe, olyan hanggal, mintha száz és száz ausztráliai erdőtűzben megsült kenguru böffentett volna egyszerre, és nem maradt más belőle, csak egy adag véres, élettelen húspüré, ami túl lehangoló látvány és túl passzív ahhoz, hogy a főszereplője legyen bármilyen mesének, de a homoJézus sem járt jobban, mert túl magasra próbált repülni, és valahol a mezoszférában egyszerűen megfulladt. Isten ebből semmit sem érzékelt, mert kurvára elfoglalt volt: épp száraz bokrokat gyújtogatott Ausztráliában, vagy kis tornádókat kavart a kis tornádókavaró villácskájával, vagy leukémiát ültetett egy hatéves kisfiúba, akit ezután már csak száz Facebook megosztás tudott megmenteni. Ebből persze könnyű lenne azt leszűrni, hogy Isten egy faszfej, akinek jobb dolga sincs, mint kibaszni másokkal elmagyarázhatatlan, megérthetetlen, homályos okok miatt, ám a valóságban csak magányos és végtelenül frusztrált volt a Mindenható: világéletében korallállatka szeretett volna lenni, miniatűr, társas kavics egy hatalmas közösségi falban, de akárhogy is nézte, ő egyedül volt minden, és nem volt kihez kapcsolódnia. Legalábbis ezt hitte. Amit nem tudott, hogy valójában egy kis korallállatka volt csupán, alatta, felette, és mellette is élt egy másik Isten, akit ő sohasem láthatott, akivel ő sohasem találkozott, és így együtt, a sok-sok Teremtő, együtt egy falat, egy nagy zátonyt alkottak. De mindegyik Teremtő attól a gondolattól szenvedett, hogy egyedül van, így megállás nélkül szadizta azt a kis világot, amit unalmában és kedvtelésére létrehozott. A kis világban pedig a sok-sok minipondró azon töprengett, mit és hogyan kéne csinálnia, hogy ne történjen annyi rossz dolog körülötte.
El volt tehát baszva az egész, de legalább folyamatosan volt min gondolkodni, így viszonylag gyorsan telt az idő.