A feleségem gyereket szeretne, én viszont jobban örülnék egy WiFi kamerával felszerelt távvezérlésű drónnak. Végül kitalálok egy köztes megoldást: felcsinálom a nejem, kivárom, hogy megszülje a gyereket, majd pár hét után, amikor már úgyis ráun erre az egész anyaság dologra – ismerem már, tudom, hogy ez lesz a vége –, drónt építek a csecsemőből.
Jó, talán elcseppenthettem volna egy keveset ebből a kis tervemből a nejemnek, mert igencsak szíven üti a dolog, amikor egy nap arra toppan be a gyerekszobába, hogy az egy hónapos kis Bencének már lefűrészeltem a fejét, a babaágy pedig úszik a vérben. De szerintem rendbe fog jönni: igaz, két napja üvöltve bezárkózott a szekrénybe, és azóta is ott kuporog, viszont pár órája már egészen csöndes, így már nem is zavar annyira, és van türelmem alaposan kifőzni a gáztűzhelyen a kis Bence csontjait. A két pici tenyérkéből és talpacskából csontpropellereket gyártok, amiket aztán rászerelek a comb és felkar csontokra, ezek a csecsemőfejből és bordákból összegyúrt dróntestbe futnak. Végül az egészet bevonom a kisbaba lenyúzott bőrével, akksit és GPS-t szerelek bele, és persze nagy felbontású kamerát csavarozok a koponyába. Néhány nap alatt Bencécske csodaszép drónná változik, így már lenyűgöző HD felvételeket tudok készíteni felülnézetből a lakótelepről, és a három emelettel felettünk lakó tuti kis nőről is, akiről köztudott, hogy folyton pucéron napozik az erkélyen.
Oké, most tuti azt gondolod, nem én lehetek az év apukája, amiért lefűrészeltem a kisbabám fejét, és a holttestét arra használom, hogy a szomszéd nőt kukkoljam vele, de ha látnád milyen szépen repül a csecsemő drón, te is elcsodálkoznál, hogy ez eddig még senkinek sem jutott az eszébe.
A lakótelep császárának érzem magam, amikor a levegőbe engedem a zümmögő Bencét, a laptop képernyőn pedig nyomon követek mindent, ami csak a drón lencséje elé kerül. Hamarosan felbukkan a monitoromon a nyugágyon napozó meztelen szomszéd luvnya, duzzadt csöcsei olajosan csillognak a naptejtől. Ám amikor meglátja, hogy egy halott csecsemő röpdös felette, sikoltozni kezd, és felkap egy az erkély korlátnak döntött seprűt, amivel aztán püfölni kezdi a betolakodót.
Én nem tudom, milyen ember képes egy alig egy hónapos csecsemőt seprűvel csépelni, mindenesetre hazavezérlem a kis Bencét a távirányítóval, hogy felmérjem az okozott károkat. Sajnos a szomszéd nudistának sikerült letörnie az egyik propellerként pörgő kis kezecskét – nem is tudom, hogy magyarázom meg a feleségemnek a dolgot. De mint kiderül, nincs is szükség rá, mert amikor rátöröm a szekrényt, látom hogy már halott: kitépte a saját haját, és azzal fojtotta meg magát. Én nem tudom, minek reagál ennyire túl mindent, mindenesetre megkönnyezem a halálát, aztán az ő feldarabolt testrészeit is a rezsóra rakom – az a tervem, hogy építek egy sokkal, de sokkal nagyobb drónt, amivel aztán telibe kamerázhatom a felső szomszéd izzadó picsáját.
Pár nap múlva már nem csak a kis Bence, de a feleségem is ott repked a szobában – nézem a gyönyörű családom, légiesek, könnyedek, szépséges csont-bőr szitakötők. A lakótelep császárának érzem magam, ahogy felengedem a szeretteimet az égbe, hogy mint szorgos kis méhecskék a mézet, begyűjtsék nekem a pinafelvételeket. A felső maca mondjuk nem örül neki túlzottan, hogy ezúttal két hulla akarja megkukkolni. El-vissza lengedeznek méretes csöcsei, ahogy a seprűvel támad rájuk. Feldühít a gondolat, hogy megint letörhet valamit Bencéről – így is a feleségem néhány csontjával kellett pótolnom hiányzó propellerét. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve ráküldött a feleségem csontdrónját a csajra, és alaposan fejen találom a kurvát. A nudista picsa ettől megszédül, de már érkezik a kis Bence is, hogy hátulról rúgja tarkón. Ez így folytatódik egy darabig, míg nem aztán a csaj vérző fejjel kiterül az erkélyen. Már látom, hogy milyen pompás drón lesz belőle is.
Most már itt röpköd velünk. A levágott és visszavarrt keblei ugyan lehúzzák kissé, és nehéz emiatt kormányozni a szerkezetet, de szerintem a legtöbb férfi egyetértene velem abban, hogy a nagy cickók bizony fontosabbak, mint az aerodinamikai stabilitás. Igazi kis csöcsdrón lett – amikor a feleségem nem figyel, naptejet locsolok a dudáira, és a meredező bimbókat nyalogatom. De a feleségdrón sokat röpköd mögöttem, féltékenyen zümmög. Egyébként szépen élünk – vidáman dongnak körülöttem, én vagyok az anyakirálynőjük. Lekameráznak minden oldalról, aztán naplementekor, amikor vérhólyagokká duzzadnak a felhők a város felett, egyenest az égig rugaszkodnak, és árgus lencsékkel vizslatják a lakótelepet. Újabb drón alkatrészek után kutatnak. A telep császára vagyok, a Nagy Testvér, már-már olyan mint Isten, mindent és mindenkit látok, és nem nyugszom, míg a figyelő holttestekből hálót nem szövök az égre.