Már épp készülök felhúzni, amikor észreveszem, hogy apró lezuhant földönkívüli jármű van a frissen kibontott óvszerben. Lelkesen mutogatom barátnőmnek a spermazsákban heverő idegen roncsokat, majd ellenőrzöm a gumi dobozát, hátha tévedek, és véletlenül ufószerencsétlenség ízű kotont vásároltam a boltban. De szó sincs róla: a szokásos pajzsmirigy betegség ízű gumit vettem, aminek az íze a termékleírás szerint keserű és fémes – pont, amilyet a a pajzsmirigy nem megfelelő működése miatt kialakuló égő száj szindrómában szenvedők éreznek. A reklámok szerint ez az év legszexibb íze.
– Akkor most csináljuk, vagy sem? – csattan fel barátnőm, de szó se lehet róla, hogy a péniszemmel szétdúrjam egy földönkívüli katasztrófa helyszínét. Párom dühösen felpattan. Érzéketlen gecinek hív, akinek az idegen életformák létezésének bizonyítása fontosabb a meghitt szerelmi kapcsolatnál, ezért bezárkózik a fürdőszobába, a kádba fekszik és egy törött parfümös üveggel átvágja az ereket a kezén és az egyik lábán. De nincs most időm ezzel foglalkozni: értesítem a sajtót. Hamarosan egy tucat riporter fotózza az ágyra rakott kotont, ám a rendőrség, és a külön alakulat is megérkezik: felveszik a tanúvallomásom, majd a barátnőm holttestét is kifaggatják. Sárga szalaggal kerítik el az ágyat, majd elszállítják a kotont, néhány nap múlva pedig lehűtenek mindenkit, hogy csupán egy meteorológiai ballon zuhant le az óvszeremben.
Ebből persze én egy szót sem hiszek el. Bőszen mesélem a tényfeltáró riportereknek, hogy amit láttam, bizony egy idegen űrhajó darabjai voltak. A roncsok többféle különböző anyagot foglaltak magukban. Különös fém rudak hevertek szétszórva minden irányába, oldalukba pedig rejtélyes, értelmezhetetlen jelek voltak belevésve. Pár nap után aztán megjelennek a fekete ruhás emberek, hogy elhallgattassanak.
Épp dugni készülünk kivérzett barátnőmmel, amikor a kibontott óvszer spermazsákjában aprócska sötét öltönyös, napszemüveges, kalapot viselő titokzatos figurákra bukkanok. Döbbenten hőkölök hátra. A parányi fickók rezzenéstelen arccal közlik velem, hogy ha jót akarok, felejtsek el mindent, ami történt, és ne cáfoljam, hogy egy meteorológiai ballon zuhant le az óvszeremben.
Barátnőm dühösen néz rám. – Akkor most csináljuk, vagy sem? – csattan fel, de már látja is, hogy lekonyultam. Dühösen felpattan hát. Érzéketlen gecinek hív, akit jobban érdekel az árnyékkormány titkos ügynökeinek halálos fenyegetései mint egy kiegyensúlyozott szerelmi kapcsolat. Aztán bezárkózik egy szekrénybe, és egy erős bőrövvel felakasztja magát. A körömnyi sötét zsaruk közben jeleznek, hogy feküdjek a földre, biztos, ami biztos, most meg fognak kínozni, hogy tartsam a számat. Reszketve kuporodom a hideg padlóra, miközben pókként ellepnek a miniügynökök. Fél órán át kínoznak: a szőrtüszőimet rugdossák, cérnával fojtogatják a kis lábujjam, és belebokszolnak az anyajegyeimbe. Aztán visszamásznak a kotonba, és közlik, ha újra meg kell látogatniuk, végem, és a halott barátnőmet is kicsinálják. Na ekkor feldühödöm. Nem elég, hogy a kibaszott kormány ügynökei tönkreteszik a szexuális életem, még a csajomat is kicsinálnák. Hirtelen gonosz vigyor terül szét az arcomon. Felkapom a kotont, kirángatom barátnőm döbbent hulláját a szekrényből, és azt kiáltom neki: – Csináljuk! Most!
Kacéran rám mosolyog, amikor látja, hogy kackiásan meredező péniszem a köldököm alját bökdösi, a sötét ügynökök pedig felsikoltanak, amikor elkezdem rágörgetni a farkamra a pajzsmirigy betegség ízű kotont. A szűk gumi a makkomhoz préseli a kormány ügynökeit – fuldokolnak és vergődnek, de én hajthatatlan vagyok. Miközben barátnőmmel dugunk, halk ropogással telik meg a szoba, és érzem, hogy forró nedvesség borítja be a makkom, amitől csak még jobban bevadulok.
Miután végzünk, lehúzom a kotont, és a fény felé tartom. A rózsaszínné vált spermalében leszakadt miniatűr végtagok, szakadt öltöny, törött napszemüveg darabok és véres csontok keringőznek. Később, amikor a fürdőszobában próbálom lemosni hímtagomról az emberi belsőség-pürét, felfedezem, hogy az egyik ügynök szemgolyója valahogy a húgycsőnyílásomba szorult. Kényelmetlen látvány, mintha a saját farkam bámulna – mintha már a hímtagomon keresztül is az árnyékkormány figyelné minden rezdülésem. Apró fogpiszkálóval kaparom ki a szemet, barátnőm pedig egy hét múlva felíratja magának a fogamzásgátló tablettát és soha többé nem lesz öngyilkos.