Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Random ajánlat

  • Pitypandémia - A pöcsödet fogdosd inkább, ne az arcod!
    Pitypandémia - A pöcsödet fogdosd inkább, ne az arcod! 2020. március 24. 12:23(Már ha meg tudod őket különböztetni.) A szomszéd csaj feje átváltozott pitypanggá, én pedig egész nap a pöcsömet fogdosom, hogy elkerüljem az esetleges fertőzést. Nem mintha sokat császkálnék:...

Theremin zenéim

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

A lóleves

2014.01.08. 10:57 Komor

Fejezet Az Égi istálló című kötetből.
_______________________________

Galambokba mosolyogni a fehérséget. Törött csirkecsontok koccannak egymáshoz a fiókban. A nap kiteríti lapjait a háztetőre, a padláson levágott baromfik kísértetei sürgölődnek. Egy asszonyt most ráz ki épp a kukorékolás az ágyából.

– Ó, az a hülye kakas… – ásít, majd ahogy kinyitja a szemét, látja, hogy a tarka madár fel és lesüllyedő mellein áll, kapirgálja őket, mint valami szemétdombot. Piros szeme az asszony fáradt tekintetébe fonódik. Ahogy jobbra-balra forgatja a fejét az állat, az ágyban fekvőben azonnal felbugyog a düh, és kimondja a szigorú ítéletet: – Húsleves!kakas.jpgEttől megrészegül a madár. Kitüntetéseket tűz a begyére a halál, amitől a konyhába röppen – mintha valami bűvölet fojtogatná belülről ezt a bolond állatot – és a fejét mélyen lehajtva csőrével már a mellkasában matat. Feje eltűnik a nyíló sebben, majd mikor előbukkan, a saját dobogó szívét emeli a magasba. Egy hatalmas dézsához repül, körmei a zománcon koppannak, ahogy megáll a szélén, és a bödön fenekére pottyantja a még lüktető véres csomót. Az nedves plattyanással ütközik a kondér aljával, majd utolsót készül kukorékolni a madár, de nem futja már az erejéből, összecsuklik, maga is a fazékba huppan, rá egyenest a szívére. Piszkos lábai antennákként meredeznek elő a lábasból.

Érkezik hálóingben az asszony. Unottan a csap alá tartja a fazekat, rázubogtatja a hideg vizet, hogy teljesen ellepje az állatot, majd szikrákat csettint az ujjaiból, és felrakja főni a dézsát.

– Vasárnap, vasárnap… – így morog közben. – Mindig ugyanaz a nóta. Húslevest kíván a ház ura. Ide hallom gyomorkorgását, amely hamarosan kipeckeli a saját álmából. Akkor aztán megindul… Körbe szimatolja a konyhát, fő-e már és hogyan ez a szögekkel vert szárnyas. Benne van-e a zúzája, a mája?

Smirglipapíron másznak a csigák. Muskétatűzbe keverednek a templomi búcsúk, a kukoricacsutka kövér féregként tekereg a spájzban.

– Mintha csak hús kéne a lébe! Persze zöldség? Mégis miféle zöldséget hajigáljak én itt ebbe? – morgolódik az asszony. – Hónapok óta tart már ez a rohadt tél! A krumpli ráncaiba beköltözött a tapasztalat, a fonnyadt répák mióta a hangyákat üldözik. Hogy lesz ebből takaros máglyarakás? Még fokhagyma sincs itthon… Talán ha felsepregetek, a lapáton akad majd némi száraz petrezselyem.

Halkan rágicsálja a húst a fazék, a kopott szélű zománcszáj mozog, miközben a gőzben lakó szellemek ostoraikkal ütik le a plafonról a vakolatot. A lehulló lemezkék a gyöngyöző vízbe pottyannak.

Betetőzik a jóslat: az asszony férje ágyastul lebeg be a konyhába, és tüstént szaglászni kezdi a régi tüzektől koromfoltos kondért. A fazékban foszló kakasnak kiugranak a körmei a szimatoló férfi bajszának érintésétől, beleállnak a gőz fölé hajló homlokba. A fickó unottan húzza ki a bőrébe fúródott karmokat, és a szájába dobva rágcsálni kezd.

– Ej, asszony! – Patakzik máris a ház urának könnye. – Gyenge ez a leves így! Mint a hálóinged érintése, csapjál még bele valamit! Ez így sehogy sem dugaszolja be a lélek sikoltó lyukait!

Az asszony keze ökölbe szorul, recsegnek benne az inak, majd sziszegve így szól: – Ez most gyenge leves lesz! Nem muszáj minden vasárnap vízbe fojtani a világot! Minek folyton felszabadítani a poklot a kopott fedő alatt?

– Minek, minek? – Kerekedik szélesre a bajszos szeme, majd tapsolni kezd, mire felsorakoznak a konyhában a tyúkok, és énekelni kezdenek:

 

Búval terített asztal

Bánattal teli pohara.

Én azt éjjel-nappal iszom,

Soha ki nem fogyaszthatom.

 

Erre csirkelábakat növeszt a sarokba állított szenesvödör, és táncolni kezd. Így kell járni, úgy kell járni, Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

– Jól van, hogy a fene álljon beléd! – Üt az asszony az asztalra. – Kapsz erősebb húslevest, de ne panaszoltasd tovább a tyúkokat! Azt mondd inkább, miből főzzem! Üres a kamra, mint a fejed! Már a zongorahúrokat is felaprítottam a múlthéten!

Erre persze azt feleli a férfi: – Az mán nem az én gondom! – majd ágyastul visszasuhan a hálószobába, hogy telihorkolja a függönyt.

Elröppennek az ablakszárnyak: csapkodásaik szelet kavarnak, ami szőkeséget ültet a szemöldökökbe. Rogyadoznak az ólomkatonák, korcsolyázik a hozsanna. A fazék oldalát veri a fakanál. Az asszony álmodozva ácsorog a hideg konyhakövön. Egyszer csak kopogtatást hall az ablak felől.

– Na, ez hiányzott, vendég, hogy horpadnának be a homlokok! – nyög, majd kitárja az ablakot. Egy fehér paripa néz vissza rá az udvarról: sörényét a szellő cibálja, körvonalai valósággal beleolvadnak a hóba.

– Szép napot, anyámasszony! – így köszönti a ló, majd meghajol előtte a hosszú fej. – Úgy hallottam gondjai támadtak egy bizonyos főzettel!

A nő hatalmasra tátja a száját. A torkából kiszáll egy molylepke, amit a telivér röptében kap el, és ropogtat szét hatalmas fogaival. A kihullt szárnyak a hóra hullnak.

– No, nem kell rögtön kifordítani a matrózsapkát – inti le a látogató. – Azért jöttem, hogy segítsek megrottyantani azt a bűzlét. Ha rám hallgat, érdemes odafigyelni az Égi istállóból szabadult receptekre, abból még sosem sült ki semmi rossz!

– Ó! Hát receptem az van! – panaszolja a nő, a kötényébe törölgetve hatalmas markát. – Egyébként meg minek is a recept? Harminc éve kotyvasztom, a tenyerembe van már írva minden összetevő. Az összetevők, no igen… Az, ami hiányos itten…

– Kár tüzes szekerekre ültetni az újtestamentumból kivert pókokat! – nyihorászik a paripa. – Az Égi istállóban megterem minden. Másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy ha alaposan szétnézünk, itt is megtaláljuk a forrásba valókat. Adjon egy esélyt, és olyat főzök, amitől felrobbannak a kutyaólak!

A fakanál vége bemászik az asszony szájába. Dallamokat kocogtat a fogán. A ló pedig rákontráz: – Az Égi leves két hónapra jól lakatja a ház éhes urát. Megszépülnek tőle a nők, megdagad tőle a legények fasza. Egy szálig sem tévedek, nagyság! Bekábulnak tőle a boszorkányok, az már egyszer biztos!

– Két hónapra jól lakatja? – ismétli ámuldozva az asszony. – Nohát, azt én nem hiszem! Ez a nejszomorító ítéletnapig is rágicsálná a csirkecsontot! A sírját is abból fogjuk emelni. Hogy még a föld alatt is érezze az elpusztult szárnyasok szagát.

– Férfi ez akkor a javából! – Biccent a paripa. – De majd az én levesem alaposan kifog rajta!

– Hát legyen – egyezik bele az asszony, azzal nyújtaná ki az ablakon a fakanalat, de a ló sértetten nyihogni kezd: – Oszt mégis hogy gondolta? Majd a patáim közé veszem és kavargatom? Én egyedül az összetevőket adom, a levest magának kell megcsinálnia, buta asszony!

– Jó, jó – sóhajt a nő, azzal kifújja az orrából az ökörnyálat.

– Látja, azt már csaphatja is bele! – biztatja az állat, az asszony pedig megrántja széles vállát, és engedelmeskedik neki.

Kifeszíteni egy légy húrjait. A cipőszár bemászik a hortyogó férj ágyába. Az égi paripa ugráltatni kezdi a szakácsot: – Látom ám, hogy van a kamrájában minden jó! Farkaskuvasz, törött mankó! Hozza gyorsan az üstbe! Főjön bele ereje!

A nőnek nagyon megtetszik a rigmus, egyből ütögetni kezdi a kanalat. Táncra perdül csirkelábain a szenesvödör, ütemre rázogatja sötét tartalmát. Hopp, Juliska, hopp, Mariska. A nő közben szalad, összegyűjti a hozzávalókat.

– Padláson a bőregér szárnya, a fekete haj ősz halála, keresse meg a veszekedésben az ürügyet, mossa át forró vízzel a szaros ülepet!

Micsoda elégia! Alvadt tinta a sebtapaszon. Lassan kifő a vízbe dobált fényképből a sok-sok emlék, a gereblye fogai megpuhulnak a buborékok gömbjei között.

– Mi van még a padon? Sok-sok lyuk a sajton! Repedés a falon! Száraz seb a kezén. Nem, nem azon, a balon!

Lapozgatja magát a receptkönyv, majd tanácstalanul a vízbe ugrik, és eltűnik a kavargó moslékban. A nadrágszíjat fojtják most a vízbe: egy ideig riadtan csapkod, majd kimerevedik.

– Jól haladunk! – Nyitogatja hatalmas orrlyukait az ablakon behajolt paripa, azzal még egy alaposat a fazékba köp, és bogarat ráz a sörényéből a barna vízbe. – Micsoda zsírja van, lássa? Ez a halott dolgokból kifőtt életerő, én mondom!

Az asszony készülne megkóstolni az iszapot, de a csődör a kezére koppint az orrával.

– Majd az ura nyalogatja, maga ne kotnyeleskedjen! – figyelmezteti.

– Hát meg kell kóstolnom… Máskülönben honnét tudjam, mi hiányzik belőle?

– Nem hiányzik ebből semmi! Talán csak a Megváltó bokacsontja. De minden fölösleget a maga kamrája sem rejt. Kőtheti' lassan a férjét. Azonnal kész a jó, jó lóleves!

A férfit nem kell kiforgatni a paplanból. Ezek a szavak egyből a konyhába vonzzák. Fel és alá röpköd a hálóingében, mint egy tébolyult kísértet. A bajsza pörög az orra alatt.

A feleség kimer neki egy tányérral a sötét léből.

– Egyél hát, hogy a fene essen beléd! – vágja az urához a tálat. Az pedig röptében issza ki belőle a levest.

– Asszony! A kutya úristenit! – kezdi trilláját a férfi. – Ez ám kurva erős, jó féle! Még! Szedjél még nekem!

Megérkeznek a tyúkok, sorba állnak az asztalon, és dalolni kezdenek:

 

Ej-haj, laboda,

Lábad ide, nem oda,

Törjön ki a nyavalya!

 

Az ablakban lévő hatalmas lófej le-fel jár erre az ütemre. A szenesvödör forogni kezd. A férfi pedig leszáll a kőre, és díszruhát növeszt a teste köré.

– Lássa, hogy megvitézesedett! – kezd kiabálni a paripa, az orrával bökdösve a hús szagú levegőt. – Lássa, lássa! Hol van már az a kopasz csirkefogó? Ez ám a katona!

Az asszony ki is ejti a kezéből a merőkanalat nagy csodálkozásában. Rá se ismer már az urára: fekete huszárruha feszül rajta, görbe dereka most akár a karó, bajszából menekülnek a poloskák. A tekintetében fényes lángok ficánkolnak.

– Kurva jó leves ez, asszony! – dicséri a feleségét a huszár, hangja akár ezer ördögé. – Kész vagyok tőle elgáncsolni a macskákat! Babérlevelet tépkedi a molylepkékből! Kizsaluzni a koporsót!

Fekete vitézruha: rajta koponyaalakú ezüstgombok csillannak. A válláról madarak belsőségei lógnak.

– Ezennel felfokozlak az égi lovak huszárának! – közli a délceg férfival a patás, majd egy hatalmas lóköpetet küld felé, ami telibe találja a szíve fölött. A fickó tisztelegni kezd.

A tyúkok pedig rákezdenek:

 

Nincs okosabb, mint a ló

nem kell neki víganó,

hanem kantár a fejibe,

szép huszár a tetejibe.

 

– Alaposan befaltad a fazekat. Főzzél egy új adag levest! – utasítja a fickót a paripa. – Nemsokára a nagy rangú lovak érkeznek ebédre ebbe a finggal kibélelt konyhába. Olyan erős lé kell ide, amitől kifordul a támaszpont!

A vitéz ismét tiszteleg. Közbeszól az asszony: – De hát üres már a kamra! Semmi nincs már, ami mehetne a vízbe!

– Egy rigolyás feleség még csak akad! – prüszköl a paripa, majd a vitéz felé int fejével. – Hozzad a fejszét, vágjál alá szépen az asszonykádnak!

Karfában a kórusegylet. Mandzsettagombokat csipegetnek a cinegék az udvaron, rőzsék indulnak az erdőbe kiverni a szimbolikát a fákból. A lélek leszedőfésűje: egy pásztorsíp jégbe fagyva, fojtott dallam hangját hallani.

Kibéleli a házat a forró gőz. Átitatja a függönyöket, leforrázza a beléjük szőtt esti horkolást. Régi, elsuttogott szavak a fal repedéseibe állva. Pergő vakolatként hullnak a földre.

Az asztalnál hatalmas, délceg lovak ülnek. Alig férnek meg a konyhában: sörényük a plafont söprögetik. Görnyednek, patáikkal a kanalakat rugdossák odébb az asztalon. Néha felnyihognak: – Hol van már az a leves?

– Jelentem, készül! – vágja ilyenkor magát haptákba a fazekat kocogtató fekete ruhás huszár. A lábosban egymást kergetik a húsdarabok. A férj a lé tetején reszkető zsírban önmagát látja, sötét szemeit, amiből hirtelen könnycseppek indulnak meg. Ahogy belehullnak a levesbe, a felszínre úszik egy levágott kéz, rajta karikagyűrűvel, majd visszasüllyed az is a sűrű lé aljára.

Dallamra koppannak a kanalak az asztalon. Recsegnek a szék lábai, ahogy forgolódnak rajta a hatalmas lovak. A fekete ruhás huszár az asztal közepére helyezi a levest, a telivérek pedig kidugják hosszú nyelvüket, s belelógatják a gőzölgő edénybe.

– Nem elég erős! Nem elég erős! – verik máris a replikát, néhányuk pedig így kiált: – Túl sós! Túl sós!

A bajszos katona félelmében az asztal alá búj, és összekucorodik. A bútor táncol fölötte, ahogy kemény patáikkal csapkodják a démonok.

– Túl sós! Túl édes! Túl sós! Túl édes! – kántálnak, az orrukból kicsapó tűztől felrobbannak a tányérok. Szilánkjaik repeszként repülnek szét, beleállnak a falba, szétszaggatják a függönyöket.

– Kegyelem! – esedezik a huszár.

– Túl sós, túl édes, túl ízetlen, túl ízes! – tapsikolnak a paripák. – Micsoda kétbalkezes szakács vagy te! Mindjárt le is fokozunk! Mától csak kígyócsomó lehetsz! Vagy kúpfogaskerék! Szűrőpapír, esetleg temetőbogár!

Félrehajítják az asztalt, és körbe állják a férfit. Az egyiknek a patái között ott füstöl a nagy kondér forró leves.

– Mától csak kopasz farkas lehetsz, az biza! – mondja neki a két lábon álló, fénylő szemű ló, azzal ráborítja az egész húslét a férfira. – Nesze, itt a tüzes menyecskéd. Amíg a halál el nem választ!

Ásítoznak az ajtósarkok.

Ceruzák másznak ki a vödörből, majd a furulyalyukakba bújnak

A csirkecsontból tákolt ágyon a huszár és felesége repül át a falu fölött. Az ágy lábai fehér szántást húznak az égen. A férfi és a nő között a szenesvödör áll, amiből szórják, egyre szórják a falura a feketére égett gyufaszálakat. Fejüknél a tyúkok serege áll a kereten, és így dalolnak:

 

Boldog, ki láthatja maradékait,

Kik majd könnyekkel áztatják hamvait.

Az ilyen nyugodva száll a sírba,

Tudván, hogy élni fog még azokba.

 

Egy ideig megbabonázva nézik lentről őket a falubeliek. Majd a lebegő ágy eltűnik a horizonton. Nem marad utána más, csupán a falu deszkáit átitató levesszag, amitől megkordul az emberek gyomra. Félre üti magát a harang. Székek sikoltanak fel, ahogy rájuk telepednek a háziak, és enni kezdik a déli levest.

– Sós – mondják az egyik házban.

– Édes – kifogásolják egy másik konyhában.

– Nem elég erős – panaszolják egy harmadik helyen.

Tollak lebegnek a zsíron.

A feltámadó szél megszárítja a forró gőztől átitatott függönyöket. Mintha a kísértetekből száradna ki végre a keserv.

Szólj hozzá!

Címkék: a és hülye állat valami az fel hogy szemét madár tarka majd áll mint őket fáradt asszony ahogy ásít szeme ágyban fejét látja Piros kinyitja Az Égi istálló égi istálló A lóleves Ó kakas… lesüllyedő mellein kapirgálja szemétdombot. tekintetébe fonódik. jobbra-balra forgatja fekvőben

A bejegyzés trackback címe:

https://komor.blog.hu/api/trackback/id/tr145746461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.