Egy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.
A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki nem tudja, mi lehet a baj.
Tíz hónap múlva életet ad egy őzgidának, golyókkal a testében.
– Furcsa tumorok – mondja rájuk az orvos, miután alig néhány nap alatt újra nőnek az őzben az eltávolított lövedékek. Néhány műtét után már ki sem operálja őket. A golyók a vitrinbe kerülnek.
A sebesült őz csak nézte hatalmas fekete szemeivel az anyját, aki könnyes szemmel szoptatta, folyton arra az erdei rémálomra gondolva, amikor a vadász megerőszakolta.
A gida néha felsírt, a sebek elfertőződtek.
A lány szülei gondolták, megölik az őzet, és feldarabolva, a romlott részeket gondosan kivágva, konyhakész adagokba porciózva, alaposan befűszerezve mélyhűtőbe rakják.
Mozdulatlan éjszakában a lány hátulról öleli az őzet, figyeli a hold becsorgó fényében a haldokló állat ziháló lélegzését. A konyhában késeket fennek. Az erdő távolából idehallatszik egy vadászkürt hangja.
A lány felsír. Hónapok óta először. Sírásától felrobbannak az őz testében a puskagolyók. A vitrinben lévők gránátként csapódnak ki, halálra sebezve az anyát. A nyomukban keletkezett tűz beleolvasztja a késeket a fenő kezekbe.