Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Random ajánlat

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

Megdugtam az IRATKOZZ FEL A CSATORNÁMRA! feliratot, miközben egy vizelettartási panaszokkal küszködő idős férfit bámultam

2019.07.25. 21:32 Komor

Azonosítanom kéne a feleségem holttestét a patológián, de mielőtt megmutatnák nekem a hullát, végig kell néznem egy 30 másodperces hirdetést.

feliratkozosnovella.jpg

Miközben a szobába épített holografikus projektorok egy prosztata panaszok kezelésére szánt növényi alapú gyógyszert vetítenek közém és a holttest közzé, két dolog is az eszembe jut.


Az első, hogy talán nem is az én feleségemet ütötte el ma reggel a zebrán egy sötétkék Volvo, és ha lejár a reklám, egy vadidegen nő összezúzott hullája fekszik majd előttem kiterülve az asztalon.


A második dolog, ami az agyamba villan az az, hogy ugyanezt a prosztata kapszula reklámot kellett végignéznem, amikor a feleségem először levette előttem a bugyiját.
Nem is állt fel rögtön.

Sok éve már, hogy a YouTube hirdetéseket kiterjesztették a való világra. A koncepció, hogy az embereknek végig kell nézniük egy fél perces videóhirdetést, mielőtt elindulnának a megnyitott filmecskék a népszerű videómegosztó portálon olyannyira sikeres volt, hogy a reklámszakemberek hamar kijelentették: ez a fogyasztói társadalom jövője!

Hamar felfedezte a lehetőséget a dologban a politika is, elvégre közeledtek a választások, és fontos volt, hogy mindenhonnan a miniszterelnökjelölt feje vigyorogjon az emberek pofájába. Ha pedig egyszer a politika és a reklámszakma összefog, ott bizony nincs megállás. Hamarosan telepítették az első holografikus kivetítőket, amelyek képesek voltak bárkinek bárhol a retinája elé vetíteni egy-egy hirdetést. Onnan már csak a finomhangolás következett, a fejbőr alá ültetett kis chippek, amelyek érzékelnek bármiféle izgalmi állapotot, és jeleket küldenek a reklámvetítő berendezéseknek. A cél ennyi volt: bármi izgalmas is történik veled az életed során, legyen az vidám vagy szomorú, végig kell nézned hozzá egy reklámot, hogy láthasd, hogy átélhesd.

Meg kell nézned hozzá egy reklámot, hogy láthasd, milyen ajándékot vett neked az évfordulóra a párod. Meg kell nézned hozzá egy reklámot, hogy láthasd az újszülött gyermekedet a szülészeten. Ha az édesanyád leesik a lépcsőn, meg kell nézned hozzá egy reklámot, hogy lásd, mennyire sérült meg.

Vagy ha a szerelmed először veszi le előtted a bugyiját, igen, akkor is meg kell nézned egy kibaszott reklámot…

– Ezt nem lehet emberekkel megcsinálni! – háborgott persze kezdetben mindenki, de a megválasztott miniszterelnök, akit hónapokon át le se tudtunk vakarni a retinánkról, mindössze ennyit mondott: – El kell fogadnunk, hogy fogyasztói társadalomban élünk, a reklámok az élet kellemetlen, de szükségszerű velejárói.

És persze nem volt szervezet, ami felkarolta volna a kisembereket: mert ekkor már mindegyik nagyban a saját reklámjait farigcsálta, elvégre ők is látták a lehetőséget ebben a dologban.

Eltelik fél perc. A prosztata reklám még mindig nem ér véget. Egy idősödő urat arcon csókol a mosolygó felesége. Azért vigyorog így, mert éjszaka már nem arra ébred, hogy a férje tíz percenként jár ki hugyozni, így aztán ő is kialhatja végre magát, hogy másnap újult erővel figyelhesse a saját csöndes sejtpusztulását. Sok ilyen ócska reklám van, ami hosszabb, mint félperc, de legalább megjelent már a lehetőség: a hirdetés átugrása… Fél perc után minden reklámot át lehet ugrani, legalább ez még meg van, legalább ezt még nem vették el tőlünk. De igazából nincs erőm hozzá, hogy átugorjam. Mert akkor eltűnne a látóteremet kitöltő holografikus képernyő és megpillantanám a hullát, aki talán az én feleségem is lehet. Nézem még egy kicsit inkább, ahogy vigyorog a vén pina, örüljön csak, hogy rendesen csordogál a vizelet a férjéből, mert ha majd egyszer elgázolja egy autó a vén szarost, többé nem fogja éjfélkor a klotyót telicsorgatni.

Lejár a hirdetés. Eltűnik a képernyő. És attól, amit megpillantok a könnycsatornám pedig egyből megadja magát.

– Sajnálom – dünnyögi egy zsaru a hátam mögül. – A sofőr frissen szerezte a jogsiját, és izgult… Túlságosan is. Így pont, amikor a felesége lelépett a járdáról, a fickónak beugrott egy fél perces hirdetés a szeme elé, és… és hát nem vette észre az ön nejét… Sajnálom…

Nem tudok erre mit mondani. Aztán mégis.

– Melyik reklám volt? – kérdezem.

A rendőrök összenéznek. Fogalmuk sincs.

*

Mindennek már fél éve, és azóta viszonylag kevés reklámot látok, mert az élet már nem hoz túlzottan izgalomba. A temetésre magára nem emlékszem, vagyis hát nem is emlékezhetek, mert nem is láttam: annyira zaklatott voltam, hogy a fejemben lévő chip teljesen összezavarodott, és vég nélkül vetítette nekem a fél perces reklámokat a ceremónia alatt. Nem láttam, hogyan engedik le a koporsót, ám a szemem előtt egymást váltották a sportautók, a lakásbiztosítások és a napvédő krémek. És a boldogság. Vakítóan fehér fogak villództak rám, mint valami elbaszott tűzijáték. A letörölhetetlen vigyor végtelen ceremóniája. Azóta ritkán jövök izgalomba. Csak amikor berúgok, és reggel arra ébredek, hogy a belemet is szeretném kiokádni. Egy joghurt reklámot kell végignéznem, mielőtt megtalálnám a budit, amibe rókázhatok. Vagy amikor felhozok egy prostit. Nincs már kedvem a normális emberi kapcsolatokhoz, mert túl sok kéretlen hirdetéssel járnak. Kurvákat meg próbálok az utóbbi időben olyanokat keresni, akik nem hoznak túlzottan izgalomba: legyen valami bőrhibájuk, mondjuk egy ismeretlen kontinens alakú tűzfolt valahol a testükön, vagy lógjon úgy a csöcsük, mint a nyers tészta, ne adj isten legyen hájas a seggük. A fejbe ültetett chippet persze nem lehet átverni, mindenféle szexuális izgatottságot érzékel, még a legkissebbet is. Így sose úszom meg lábgomba reklám nélkül a baszást.

Ez még kibírható. Ellentétben a másnap reggellel, amikor sikoltva arra ébredek, arra hogy egy utazási iroda hirdetése tolakszik az arcomba. Ilyenkor álmomban újraélem a hullaházi jelenetet. Ott állok, és kikúszik a látóteremből a prosztata reklám. És bekúszik a helyére az összeroncsolódott test, amit egykor csókokkal borítottam. Ám álmomban a feleségem ekkor felül a hideg fém asztalon, és egyenest rám néz élettelen kagylógyöngy szemeivel – az összetört csontok recsegnek a testében, ahogy felém fordul, felismerhetetlenre zúzódott arcán lekvárként csorog le az agyvelő. Ilyenkor azt kérdezi tőlem: – Hogy van a prosztatád, drágám?

A prosztatám egyébként jól van, sose volt semmi gond vele. De minden más… Minden más el van baszva.

Felhozok ma is egy prostit. Úgy néz ki, mint valami lomha szelvényestestű. Csibémnek hív, ami máris megakasztja, hogy elinduljon egy pelenka reklám az arcom előtt. De azért felállítom rá. Ám amikor lehúzom róla a bugyit, sehol se lelem a pináját. A két combja közt egy IRATKOZZ FEL A CSATORNÁMRA! felirat villog.

– Ez meg mi a szar? – hördülök fel.

– Csak akkor jelenik meg a lukam, ha feliratkozol! – mondja, majd vállat ránt, és hozzáteszi: – Marketing stratégia.

– De hát fizetek a baszásért! – vágom az arcába.

– Figyu, csibém, ha nem iratkozol fel a csatornámra, akkor marad az orál – zárja rövidre a témát a lotyó. – De hidd el, megéri! A jövőben értesítést fogsz kapni a nemi betegség szűréseimről!

Semmi kedvem arról jelzést kapni egy reggel, hogy valamiféle vírusos herpesz nőtt a ronda kurva szeméremajkára, akit egyszer megdugtam, így rögtön elvetem ezt a lehetőséget.

– Elmentek már a picsába a marketinggel! – hörgöm. A farkam már csak félig merev, úgyhogy dörzsölgetni kezdem, mire nagy nehezen még több vér szökken a hímtagomba, és lassan megkeményedik az ujjaim között a szerszám. Majd a nedvesedő makkomra óvszert húzok és körözni kezdek vele az IRATKOZZ FEL A CSATORNÁMRA! felirat körül.

– Mégis mi a faszt művelsz? – hörög a picsa, miközben a péniszem az IRATKOZZ fel szó szűk O betűjébe erőltetem.

– Baszom a feliratkozásod! – kiabálom, és már ki-be járok azok a digitális feliraton, miközben a falba szerelt holografikus projektorok halk zúgással munkához látnak, és egy régi ismerős kúszik a látóterembe: a prosztata gondokkal küszködő idős férfi. Nem sokkal később megérkezik a felesége is, és csókot nyom a hugyos pacák arcára.

– Szeretlek! – szakad ki belőlem a szó, majd végig gurul a kimondott, de félúton meghibásodott szavak ganéjdombján, hogy aztán eltűnjön a süllyesztőben örökre. Gondolatban ismét ott vagyok a régmúltban, amikor a nejem először vette le nekem a bugyiját. Fejben mindig ott vagyok.

– Hülye vagy te, csibém! – motyogja a lotyó valahonnan a prosztata pirula reklám mögül.

Átugorja a hirdetést? – kérdezi tőlem egy felirat. Dehogy ugrom át. Én ebben a hirdetésben akarok élni. A vizelettartási gondokkal küzdő idős barátommal, és a folyton vigyorgó nejével. Talán ha megölném végre magam, az kellően felizgatna ahhoz, hogy az örökkévalóságig ezt a reklámot lássam magam előtt. A prosztata-reklám-túlvilág már hívogat… Elképzelem ahogy ott állok egy felhőn, Isten színe előtt. De a Mindenhatót magát nem látom, mert kitakarja a reklám. Talán azt mondja majd nekem, hogy értékeli, amiért sok éven keresztül viszonylag csendesen vinnyogtam, és nagyjából rezzenéstelen arccal viseltem, hogy a szarba fullad minden, hogy bár sose vettem meg a reklámozott prosztata tablettát, attól még jó fogyasztó voltam, így hát beléphetek a mennyországba.

Persze egyedül akkor, ha feliratkozom a csatornájára.

Én pedig azt felelem majd neki: – Hülye vagy te, csibém!

Szólj hozzá!

Címkék: marketing reklám youtube szex prostituált

Porszivó kasztráló

2019.06.23. 18:08 Komor

A nejem szerint ideje kiheréltetnem a porszívónkat, miután az felcsinálja a szomszéd porzsáknélküli Zanussiját, és ismét egy alom éhes porszívókölyökkel lepi meg a társasházat.

porszivokasztralo.jpg

Ez a második eset idén: csillog-villog a három emeletes ház, egyetlen felesleges porszem sincs, amivel etethetnénk a jövevényeket, így hát a házmester ezúttal is leviszi a kartondoboznyi gyerekporszívót a pincébe, és egy súlyos húsklopfolóval agyonüti a fájdalmasan zúgolódó kölyköket. Aztán persze megkapjuk a fejmosást, hogy vigyázzunk jobban a kanos masinánkra, mert ha az egyszer kiszökik, körbekeféli az összes porszívó szukát a környéken.

Nem szívesen vágatom le a jó öreg kosznyelő golyóit – férfiként együtt tudok érezni egy folyton kanos felületi szennyeződés eltávolítására alkalmas elektromos eszközzel –, ugyanakkor én sem akarom, hogy elárasszanak minket a fattyúmasinák és a porszívógeci.

porszivo4.jpg

– Bocs, haver! – mondom a kütyünek, és elviszem a dokihoz, aki hümmögve simogatja a hűs vizsgálóasztalon reszkető masinát.

– Csak a végső esetben szoktuk javasolni az ivartalanítást – dünnyög az orvos. – A háztartási készülékek teljesítménye többnyire visszaesik a herélés után. Depresszióssá válnak. Egy ivartalanított porszívó már nem szippantja ki a porcicákat az ágy alól. A múltkor heréltem egy vízforralót, ami utána heteken át képtelen volt felforrósodni, sőt, jeget gyártott a vízből.

– Ha golyóstól viszem haza a porszívót, a nejem valószínűleg engem fog kiherélni – mondom.

– Van alternatív megoldás! – Vigyorog rám a doki. – Szimplán buzivá kell nevelni a porszívót. Akkor nem fog többé porszívópinák után kódorogni. Már ha nem vallásos a család... A katolikusok többnyire nem tűrnek meg homoszexuális takarítóeszközöket a lakásukban.

– És ööö... azt lehet? Csak úgy hipp-hopp homokossá tenni egy gépet?

– Persze, hozzá kell nevelni a hímvesszőhöz, próbáljam meg? – kérdezi, én meg naná, miért is ne, rábólintok. A dokinak se kell több: már tolja is le a fehér vászon gatyát, és az ijedten berregő porszívó előtt kezdi rázni félmerev faszát. A makkja már izgatottan nedvedzik – gyenge szívásra állítja a masinát, és már dugja is befelé a porszívócsőbe a lőcsét, majd izzadni és nyögni kezd, miközben mindenféle orvosi szleng dumát nyomat, mint például, hogy "Ó, igen, szopjad a gecim te kábelvisszacsévélő kurva!", vagy "Lefetyeld a golyóimat te porszívólotyó!", sőt még azt is hozzáteszi, "Baszom a szádat, imádom ezt a munkát!" Riadtan nézem, ahogy a szemem láttára erőszakolják meg a porszívónkat, ami fájdalmasan búg és zúg, igazából nem úgy néz ki, mint aki kezd rászokni a buziskodásra.

– Hagyja abba, hát szenved! – szakad ki belőlem.

– Szenvedés? Ugyan! – hörög a doki, az orgazmus kifeszített kötelén egyensúlyozva, készen rá, hogy a porzsákba eressze saját zacsijának a tartalmát. – Próbált már forró vasalót a faszra szoktatni? Na az az igazi szenvedés! Ez ahhoz képest maga a paradicsom! Ó, geci, ez jobb, mint a feleségem!

Egy gyors mozdulattal ott termek a kéjelgő köpenyes mellett, és olyan erővel rántom le a faszáról a porszívót, hogy majdnem leszakítom a hímtagját, majd kirohanok a rendelőből, ki az utcára, és jó tíz percen át meg sem állok. Közben cirógatom a porszívót és a bocsánatáért esedezem.

– Sajnálom, hogy át kellett menned ezen, haver – motyogom. – De nagyon úgy fest, nem tarthatod meg a golyóidat...

Úgy döntök, hanyagolom ezentúl a dokikat – valószínűleg a többi is egy kibaszott perverz állat. Eszembe jut Pálma néni, akihez gyerekkoromban a kuvaszunkat vittük herélésre, talán még mindig ott lakik az Arany János utcán.

hereltporszivo2.jpg

Anno Pálma nénihez vitte mindenki ivartalanításra a házi kedvencét – a nő jó üzletet csinált belőle a 80-as, 70-es, de talán még a 60-as években is. Afféle heregurunak tartották a városban, Pálma néni ugyanis képes volt fájdalommentesen, szájjal bármit kiherélni, legyen szó macskáról, kutyáról vagy zebradánióról. Isteni adottság, mondogatta mindig a hideg tea és a darált keksz rudak felett: a fogai valahogy úgy nőttek kifelé a szájából, és így tökéletesen képes volt a tövénél átrágni a herezacskót. A kiálló fogak miatt egyébként folyton előre dőltek Pálma néni ajkai, ami különös, kissé majom szerű jelleget adott az arcának. Pálma néni csodálatos tulajdonságai közé tartozott az is, hogy a nyála valami szokatlan mutáció folytán fájdalomcsillapítót és véralvadásgátlót tartalmazott – mintha a jó Isten tényleg arra teremtette volna a nőt, hogy ondóvezetékeket rágjon át. Faluról költözött a városba, de már ott, a tanyán kislány korában nem merték beengedni az istállóba, mert a csődörből hamar paripát csinált, de még az udvaron ténfergő kakast is kiherélte egy szempillantás alatt.

– Egyszer lerágtam egy szúnyog tökeit, még mielőtt megcsíphetett volna! – viccelődött mindig a gyerekek előtt, akik hitték is, meg nem is ezt a hősi eposzba illő történetet – a kisfiúk mindenesetre fém tésztaszűrővel vértezték fel magukat, valahányszor Pálma nénihez kellett vinniük a kisállatukat – viccesen néztek ki, ahogy domborodott a gatyájukban, miközben Pálma néni így incselkedett velük: – Ugyan, butuskák, ne féltsétek úgy a tökeiteket, csak azokét rágom le, akiket bajba kevernek a golyói! – De aztán hozzátette: – Persze előbb-utóbb minden fiúcskát bajba kevernek a golyócskái, és akkor majd ti magatok jöttök hozzám esedezni, hogy rágjam le őket!

Erre persze fehér zsírkrétává olvadt az arcuk, és a koponyájukba költöztek a rémálmok énekesmadarai, amik éjfélkor telikárogták a gondolataikat.

Az Arany János utca semmit sem változott a hosszú évek alatt: a forróságban olvadozó panelházak tövében ugyanazok a törött padok, elhajított gyümölcsöslé dobozok és szétrúgott kukák fogadnak, mint kiskoromban. Felcsöngetek Pálma nénihez, és teljes döbbenetemre ő szól a kapucsengőbe. Aztán beenged.

Az asszony már nyolcvan éves lehet, és bár arca gyűrött papírzacskóvá vált, még mindig őrzi a majomszerű vonásokat: a fogai, bár megsárgultak a sok cigarettától, ugyanúgy előre állnak, és felduzzasztják egyébként papírvékony ajkait. A porszívó egy darabig ijedten zúg, de aztán hamar lenyugszik, amikor letelepedünk a konyhában – körülöttünk vidám macskák, és egy kutya kergetőzik és hentereg.

– Herélt mindegyik! – Mosolyog büszkén a reszkető kezű matuzsálem, majd hozzáteszi: – És rendkívül boldog.

Pálma néni instant kávéval kínál, és darált keksz rudakkal, amikről azt se tudtam, hogy gyártják még. Mögötte egy népies hímzett terítő feszül a falon, amin egy vérző lábaközű kisfiú látható, ezzel a szöveggel: A pisilődet inkább pisilésre használd!

– Olykor még mindig hoznak fel ide kutyákat, kandúrokat, néha egy-egy hörcsögöt – meséli Pálma néni. – De a legtöbben már idegenkednek a gondolattól, hogy egy öregasszony rágja le a kisállatuk tökét, elviszik inkább a sarlatán állatorvosokhoz, akik lélektelen, steril mészárlást rendeznek. Nem sokba nézem azokat, semmiféle filozófia nem áll ott a herélés mögött, csak az életet akarják kényelmesebbé tenni.

A porszívóra nézek, majd vissza Pálma nénire. Nem merem bevallani, hogy voltaképp én is csak ezért jöttem.

– Én úgy herélek, hogy közben új életet adok! – Emeli fel ráncos ujját a kekszes tál felett Pálma néni. – Felszabadítom a hímeket a tesztoszteron rabigája alól! Kihajtogatom az elméjüket, hogy bele tudják csomagolni az egész világot! A férfiakat csak a kufirc érdekli, ha abból nem jut, hát magukkal játszanak, hát hogy lenne ideje egy ilyen lénynek az univerzum legfenségesebb titkainak a kifürkészésére? Ha tehetném, én biza minden férfit és fiút kiherélnék: kihalna ugyan az emberiség kevesebb, mint egy évszázad alatt, ám több mindent érnénk el ezalatt a pár év alatt, mint máskülönben száz és százezer esztendő során.

Egészen meghat Pálma néni elméje, amely valósággal beragyogja a konyhát. Már a porszívó sem fél, miközben az asztalra helyezem, bátran domborítja a seggét az idős nő felé. És ott lógnak a felcsévélt vezetéke alatt a golyók, amik valósággal bűvöletbe ejtik az asszonyságot.

– És most felszabadítalak, fiam! – mondja Pálma néni, és aszott szájával rácuppan a porszívóherékre, fogai munkához látnak, és már nyesik-nyesik a golyózacskót – porszívóvér fröccsen a darált kekszre, de ekkor Pálma néni szája habozni kezd, és munkához lát a véralvasztó nyál. Amikor Pálma néni végez, hátradől – a szája körös-körül csupa vér, mint egy elrontott rúzs, a szájában ott csillannak a kitépett golyók, az elszakadt ondóvezetékek cérnaként fityegnek a sárga fogak között. Aztán Pálma néni nagyot nyel, és egészben elnyeli a két golyót, ami végigrohan a torkán, le a gyomrába, hogy találkozzon a daráltkeksszel. Az elfogyasztott heréktől aztán Pálma néni szeme kifordul – olyanná változik, mint egy titkos növény-receptúrától transzba esett sámán, és kántálni kezd: – Ó, átnőttek rajtam a fénysziklák, most lyukasztják át a bennem hordott éjszakát! – mondja. – Végtelen a forróság, de hűsíti az arcom a Mindenható kicsapódó párakristálya! Itt olvadnak már bennem a teremtés hólabdái, potrohig csókolom magam a gyönyörtől, ha rá gondolok, a nedvekre, az elcsorgó szitakötőszárnyakra, ez a legcsodálatosabb sugárgyötrelem!

A porszívó ekkor felzúg – de nem a fájdalomtól. A sebe szinte már be is forrt. Valósággal leugrik az asztalról, és nekiáll takarítani, méghozzá gőzerővel: pörög-forog, volt kosz, nincs kosz – alig pár perc után úgy csillog a lakás, hogy el kell takarnunk a szemünk.

– Csinálja már a fényt! Igen, mind ezt csinálja! Ha kisatírozzák belőle a sötétséget, már csak világítani tud! – Tapsikol Pálma néni, a porszívó pedig úgy berreg hozzá, hogy az zenévé, megfoghatatlanul gyönyörű melódiává áll össze, amiben benne van a kidőlő világítótornyokban fohászkodó matrózok minden fájdalma, de a zúzmarában fetrengő varázsgombát öklendező rénszarvasok minden boldogsága is. Körbe táncoljuk a konyhát a porszívóval, Pálma néni is beszáll, nevetése jégcsappal húzott üveghegedű.

– Pálma néni, heréljen ki engem is! – kérlelem.

– Ezer örömmel, fiam! – mondja, és már letolt gatyával a konyhaasztalon ülök, darált kekszmorzsákat szórok a hízott herezacskómra, hogy így kedveskedjek ivartalanítómnak, aki azt ígéri, most felszabadít, és a szájába vesz, és fogait mélyen a bőrömbe fúrja, a combjaim közt hordott hízott gyümölcsbe, és vér spriccel a plafonig, és habzik már az alvasztótej szájú nyugdíjas, megolvadok a fény torkában, kitépett heréim eltűnnek az éhes torokban – kifordult szem, szemhéjsüvegekről szüretelt jóslatok, a kényszergondolatok hamuját lefújja homlokomról egy sosem látott tüdő. Mint két kis harcsabajusz, úgy áll ki Pálma néni szájából véres, váladékos elszakított ondóvezetékem, reszket mint a kocsonyahúr.

– Pálma néni, szabadítsuk fel a világot! – kiabálom a békeidőkbeli konyha nyálmohos levegőjébe.

– Csináljuk, fiam, pont ráérek!

porszivo5.jpg

Több se kell nekünk, a porszívó repülő szőnyegként felkap minket, és leröppen velünk az Arany János utcára, ahol hirtelen minden hím megérzi, hogy megváltó érkezett: kigombolt sliccel, dagadó szilvagolyókkal érkeznek, Pálma néni szájba veszi őket, majd egy finom harapás, és az elme kibontja sokrét hajtogatott fülbemászó-szárnyait. Kóborkutyák érkeznek, anyák hozzák a gyermekeiket: egy nő pár hónapos csecsemőfiút nyújt át – Pálma néni kihámozza a pelenkából, és éhes keselyűként a csöpp mogyorók fölé hajol, majd fogaival kiszakítja őket a pár kilós testből. Vérfolyam születik, elhal – a csecsemő csak egy pillanatig sír, aztán bébi Krisztussá válik.

– Menj békével, gyermek! – mondja a vérhabos képű nyugdíjas, és beleköpi a csecsemő kitartott markocskájába az egyik kiszakított heregolyót, amit az rögtön a szájába vesz, és miközben fogatlan szájüregében a saját heréjét forgatja, rádöbben, hogy a húsok rakodópartján csak a csillagfényre vetkezett lelkeket veszi fel a gyöngypetés hajó.

Bumerángként hajítom el Pálma nénit, aki a levegőben pörögve kiherél egy egész kivonuló tűzoltó parancsnokságot a szájával – az elguruló katasztrófavédelmi heréket felszippantja a porszívó, zsákja kövér rovarpotrohhá duzzad a férfikincsektől.

– Végre homlokcsont vagyok alul-felül! – rikkantanak a lánglovagok egyszerre, majd kifeszítenek egy ponyvát, és azon ugrál most a hereéhes, férfiszövettől szinte megfiatalodott nyugdíjas, mint egy trambulinon, egyre feljebb és feljebb, hogy elérje az eget.

Fekszel tükörben, magad alá gyűrve a saját tükörképed, ó te mohás, hártyás magzat.

– Istenem! Ó, Mindenható! Most kiharapom a te heréidet is! – sipítozik Pálma néni, egyre közelítve habzó, kiálló fogú szájával a kackiásan domborodó felhőkhöz.

A Mindenható ekkor megérzi odafenn Pálma néni kőrisbogár illatú meleg leheletét a heregolyóin, és ettől éktelen haragja gerjed. Zengő hangján így szól az asszonyhoz: – Baszom a cső szádat, te szőrkazal! Hát nem húzol Edömértől és Eduárdótól?

(Mivel hogy a Jó Isten ezen a néven szólította a tökeit. Na ne nézz úgy, biztos te is adtál már nevet a golyóidnak.)

És akkor úgy dönt, elpusztítja a világot. Mert nem azért teremtette a heréket és a baszást, hogy mindenféle torz fejű frigid vén picsák neglegálják azt, sőt, kasztrációs kereszthadjáratot indítsanak. Ám a jó Isten végül észhez tér, és nem égeti fel az egész világot, ahogy tervezte, csupán az Arany János utcát, ami azért kicsit hasonlít az egész világhoz. Tűzsugarak lőnek ki az égből, kénköves pokol-ejakulációként hamvasztva el minden nyomorult ravatalpoloskát: engem, a porszívót, a katasztrófavédelem hős harcosait, a herét szopogató csecsemőt, de a leginkább a pattogó Pálma nénit, aki sikoltozó szájjal rögtön rácuppan a túlvilág feszülő gecizacsijára.

Így pusztult el az Arany János utca egy kibaszott porszívó miatt, és mindennek már bizony sok-sok hete: azóta áttetsző kísértetekként tengünk-lengünk itt a romokon. Mint kiderült, kísértetnek lenni nem nagy öröm, főként ha töke sincs az embernek. A szellemek jórészt csak basznak haláluk után, mert mást nemigen tudnak tenni, hogy elüssék az időt. Ám akinek már életében leharapták a tökét, annak a túlvilágon se nő vissza. A kasztrált kísértetek cseszhetik. Jórészt tehát inkább csak porszívózom. Próbálom a jó öreg masinámmal felszippantani az elpusztított épületek porát, a tűz után maradt hamut, de hiába. A kísértetporszívó szart se szippant fel, mivel anyagtalan. De azért csak porszívózom tovább, mert másként nem tudom elbaszni én se az időt, és golyók nélkül teljesen begolyóztam.

– Kerüld a hamis prófétákat! – motyogja nekem mélán zúgva a kísértetporszívó.

– Te csak kussolj! – felelem. – Minden másként alakult volna, ha buzivá változol.

Persze hiába kárhoztatom, ő is csak az tud lenni, aminek teremtették.

Satuba szart penészkóc.

– Nyald meg a tököm! – feleli a porszívó.

Szólj hozzá!

Címkék: here herezacskó porszívó heregolyó

Szilárd és a makkrotátor-pacal

2019.04.23. 20:21 Komor

Németh Szilárd úgy dönt, szigorú diétába kezd, és nem ingerli magát egy darabig hagymás vérbe sütött vibrátorokkal és marhapörköltbe főzött elemes csiklóizgatókkal.makkrotatorpacal.jpgDe alig telik el három nap, a nyelvében ismét megtelnek a spermazacskók, és másra sem tud gondolni, csak hogy Durex Intense vibrációs péniszgyűrűt keverjen a lilahagymás paradicsomsalátába.

A negyedik napon meg is teszi, ám az eredmény kiábrándító, ízetlen, akár egy unott, mechanikus baszás, egyszerűen hiányzik belőle a koleszterin erotikája.

Ekkor jut eszébe, hogy akad még tüdős hurka a spájzban, az ágyneműs fiókban pedig egy tizenhét centis rúdvibrátor lapul…

Németh Szilárd orvosi csodaként is bevonulhatott volna a történelembe, de ő úgy döntött, inkább országgyűlési képviselőként és a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkáraként szerez hírnevet magának: Szilárd az egyéni teljesítményekben hitt, a kemény munkában – az pedig, hogy egy érzékeny hímvesszőmakkal a szájában született, az csupán kondíció, egy eleve adott valami, amit a legtöbben talán nem is szívesen reklámoznának.

Szilárd persze nem igazi férfi nemiszervet hord a szájában: ugyanúgy nyelv ficánkol a szájüregében, mint bárki másnak, és külsőre sem különbözik ez a szerve a többi emberétől. Ám mindazt a sok-sok kicsi, érzékeny idegvégződést, amit más fiúk a farkukban hordtak, Szilárdnak a jó Isten valamiért a nyelvébe csomagolta – sőt, talán még többet is.

Szilárd tizenkét éves volt, amikor rádöbbent a szájszexualitására. Ekkor már keményen dolgoztak benne a hormonok, és míg más fiúk gyűrött pornómagazinokat cserélgettek az öltözőben, és a gatyájukban matattak a pad alatt, valahányszor merész dekoltázst villantott a földrajztanár, Szilárdnak akkor szökött vér a szájmakkjába, ha megpillantotta a menzás néni kötényén száradó zsírfoltokat, amelyek olyanok voltak, mint egy idegen kontinens térképe, magáé a mennyországé talán.

Félreértés ne essék, korábban is szeretett enni – forgatni a szájában az ízes húsdarabokat, belefúrni nyelvét az izgatottan reszkető, hideg pörköltaszpikba, de csak tinédzser korától kezdődően robbantott extázis-tűzijátékokat a zsír agyának örömközpontjában.

Tudta, Isten valamiért nemi szervnek teremtette a nyelvét, ám a Mindenható kimérten adagolja a gyönyört: mindig odafigyel rá, hogy az ember ne kapjon túl sokat a jóból, hogy legyen egy határ, legyen egy fal, amin túl már elérhetetlen számára a megfoghatatlan mámor – teszi ezt talán azért, mert van extázis, amit nem bírnak már ki a földi sejtek, a kéj zabolátlan hullámai képesek szétszaggatni egy egészséges tudatot. Szilárd hiába kapott tehát makkot a szájába, a pénisze érzéketlen volt, és nem is foglalkoztatta túlzottan a hétköznapi értelemben vett szex, amely kívülről nézve valahol szánalmasnak is tűnt számára, egyszerű biomechanikának – dörzsöld meg itt, nyomkodd meg ott, és jó lesz.

Szilárd nem vágyott érintésre: hiába volt ilyen érzékeny a nyelve, a beszéd nem okozott nagyobb szexuális stimulációt a számára, mint amikor a fiúk pénisze hozzádörzsölődik az alsónadrágjukhoz járáskor. A kis érzékeny idegvégződések és az ízlelőbimbók egymásba csavarodása miatt szexuális kéjt csak bizonyos ízek és textúrák együttes hatására érzett. A nyelves csók és az orális szex sem izgatta: az embereknek csupán emberízük volt mindenütt, unalmas, egysíkú, a húsba bele kell harapni rendesen, hogy feltárulkozzanak a csodálatos ízek, nem pedig nyalni.

Szilárd tinédzserkora azzal telt, hogy éjszaka, a szobája magányában a nyelvével játszadozott: miközben a spájzból elcsent kolbásszal masszírozta a nyelve hegyét, VHS kazettákra felvett főzőműsorokat nézett. Tizenhárom éves korától rendszeresen gasztro-ejakulált is: Isten apró spermazacskókat teremtett a nyelvébe, amelyek a fűszeres hús érintésére egy kéjvillanással kiürültek, ilyenkor fehér, sós levet izzadtak a nyelvbimbói, és a szája megtelt a saját spermájával, ami külön fűszerezést adott a megrágott falatoknak. Szilárd fiatalkora azzal telt, hogy boldogan nyeldekelte a gecijében pácolt finom falatokat, és így kitapasztalta, hogy mely ételek okozzák a legintenzívebb orgazmust a számára.

Mint kiderült, Szilárdot a hús és a zsír izgatta igazán, a zöldségek a gyümölcsök nem hozták lázba a nyelvbimbóit, de még a pogácsa is csak akkor, ha tepertős volt. Hála a sok maszturbációnak, szép lassan elhízott: ekkor döbbent rá, hogy voltaképp el van átkozva. Míg a normális szex egészséges, az átlagos nemi élet jótékony hatással van a szív- és érrendszerre, őt egyszerűen arra kárhoztatta Isten, hogy a koleszterin miatt szó szerint belepusztuljon a gyönyörbe.

Szilárd tudta, az életével játszik, ezért huszonéves korában megpróbált normális kapcsolatot létesíteni egy nővel, de nem működtek a dolgok. Az sem segített, amikor hatalmas sonkaszeletnek képzelte párját az ágyban. A nő megérezte, hogy társa egyszerű húsként kezeli, és hamar szakítás lett a dologból. Szilárd akkor úgy döntött, nem próbálkozik többet, átadja magát a gasztroszexuális izgalomnak – nem pazarolhatja a benne rejlő mámorlehetőségeket más emberekre.

Ha fel kell robbannia a szívemnek ahhoz, hogy átéljem az igazi gyönyört, akkor legalább úgy halok meg, hogy belekóstoltam a mennyországba! – döntötte el.

Korábban arra gondolt, esetleg szakács lesz – a tudása megvolt hozzá, de képtelen lett volna elviselni a gondolatot, hogy mások egyék meg, amit ő főzött: mintha falatonként megcsalná őt az étel. Nem sok mindenhez értett, ezért úgy döntött, politikus lesz. Napközben ezt a pályáját egyengette, éjszaka pedig újabb és újabb praktikákkal tágította a kéjhorizontját: elszabadult gasztroszexuális asztronautává vált, aki idegen, csodálatos űrbéli tájakon hasított át, miközben egyre nagyobb lángokkal égett – és bár tudta, a végén hamuvá porlik, semmiért sem adta volna fel ezt az utazást.

Kísérletezésbe kezdett. Az első maszturbátortalálmánya a vibrátoros tarhonya volt: egy online szexshopból rendelt tizennyolc centis orvosiszilikon-borítású alumíniumvibrátort egy tál gőzölgő, zsíros tarhonyába dugott, majd lassan kanalazgatni kezdte a pásztorételt. A gömbölyded tésztadarabok még hosszú perceken át rezegtek a tányérban búgó vibrátortól, így mikor hozzáértek Szilárd nyelvéhez, az orgazmus vakui villantak a koponyájában. Mire az egész tálat befalta, leizzadt a gyönyörben, és csak úgy kapkodta a levegőt, az álláról pedig az ölébe csorgott a fűszeres zsírtól besárgult sperma.

Újabb és újabb találmányok követték az előzőt: a bizsergető síkosítóval bekent löncshúst az análgolyókkal felturbózott paprikáskrumpli követte, majd jött a vecsési savanyú káposztába töltött elemes prosztataizgató… Szilárd hamar rádöbbent: a magyar konyha súlyos ízei kifejezetten alkalmasak rá, hogy kimasszírozzák az emberből az ondót. Próbálkozott ugyan indiai, kínai és török ételekkel is, de kifejezetten a lacikonyha klasszikus gyöngyszemei voltak alkalmasak az önkielégítésre. Így hát gyanakvóan méregette a kibontakozóban lévő nyugati ételtrendeket: megvetette a divatos vegán ételeket, a műanyag hamburgereket, de leginkább attól a hírtől kapott frászt, hogy nyugaton már olyan éttermek is nyíltak, ahol rovarokat szolgálnak fel. Számára az evés szeretkezés volt, és noha bármikor a magáévá tett volna a nyelvével egy disznót, egy bogárral már nem szexelt volna.

Szilárd zsír-meteorköpenyt húzó spirituális ezo-gasztro-szexuális utazását csak a mérleg állította meg olykor: ilyenkor, mint most is, Szilárd elhatározta, hogy leáll, hogy szigorú diétába kezd, elvégre több van az életben, mint a szexuális kéj, ott van mindenben az univerzális membrán-gyönyör rezgés, és talán nem csak a nyákos nemi szervekkel lehet felfogni őket.

De aztán telnek a napok: megtelnek a nyelv-spermazacskók, és megtelik a böngészője is a meglátogatott recept- és szexshopoldalak linkjeivel. Amikor pedig ráakad az egyik bolt kínálatában a fekete makk-rotátorra, összeáll a fejében a tökéletes recept.

*

Szilárd tudja, hogy ez meg fogja ölni. Ó, de milyen szép halál is lenne… Fekete makk-/péniszmaszturbátor stimulációs mandzsettával… A jobb-bal irányú extra rotáció 3 sebességfokozatban állítható… 7 cm mély, belső átmérője kb. 4,5 cm… Milyen jól illene ez a pacalpörkölthöz! És szinte már látja is lelki szemei előtt a pajzán szexételt…

Miután megszületik a fejében a gondolat, egy napig bírja már csak a diétát: kihajítja a kukába a kerti salátát, rendel tíz darabot a makk-rotátorból, és elindul a piacra tisztított, előfőzött, csíkozott pacalt venni.

Másnap délelőtt meghozza a futár a pénisz-rotátokat egy jellegtelen, diszkrét csomagban. Szilárd kulcsra zárja az ajtót. Kikapcsolja a telefonját. Kibontja a csomagot. Előveszi a pacalt. A hagymát. Meggyújtja a gázt, kihalássza a szekrényből a kondért. És kezdetét veszi a főzés. A függönyöket átmossa a húsgőz magányos kísértete. A robbanó zsírbuborékokban felkacagnak az angyalok. Szilárd kavar és dúdolgat.

– Babérlevél és feketebors, hisz oly keserű a magyar sors. Meg egy kis fokhagyma és kömény, a boldogság úgy jó, ha tömény. Füstölt szalonna és pirospaprika. Ha már megölsz, előtte ringass álomba!

Amikor elkészül a pacal, Szilárd bekapcsolja a pénisz-rotátorokat, és a fazékba borítja. A kis fekete makkszopók úgy cuppognak, mint a polip tapadókorongjai. A csíkokra vagdosott tehéngyomor pajkosan reszket a vibráló szexjátékoktól. Szilárd előjátékként kihozza a spájzból a kolbászt, és szopni kezdi: hagyja, hogy egészen a torkáig csússzon a kemény húsrúd, még akkor is csak tolja, tolja lejjebb, amikor már úgy érzi, hánynia kell. Majd mielőtt valóban kirobbanna a gyomortartalom a száján, egy erős mozdulattal ráharap és elrágja. Gyönyör. Előváladék kezd csorogni a nyelvbimbó-pórusaiból, de tudja, az igazi élvezet még ezután következik.

– Mutasd magad, te ringyó! – incseleg a gőzölgő fazékkal, és bár érzi, kissé talán merész húzás volt leringyóznia a szeretett tehéngyomorcsíkokat, úgy érzi, efféle mocskos huncutságok beleférnek a pacal-kapcsolatba. Villát szúr az egyik makk-rotátorba és a nyelvéhez emeli. A fekete tapadókoronghoz pacalcsíkok tapadtak: a zsírnyálkás hús hozzáér a nyelvéhez, a szexjáték pedig elkezdi belerezegtetni a húst Németh Szilárd hímvessző-nyelvébe.

– Baffad a nyelfem! Baffad keméfen! – nyöszörög Németh Szilárd, ahogy a makk-rotátor körbe-tehénnyálkázza érzékeny nyelvbimbóit. Részeg, tompa parázs – megtermékenyítő mészárszékhab: Szilárd mintha megveszett volna, tolja befelé a szexjáték-pacalt, habzik a szája, ahogy csorog a geci – felkészült rá, hogy milyen jó lesz, de ami végül a nyakába zúdul, arra nem lehet felkészülni – ráül a szájára az univerzum és nyögdécsel – extázis-mocsár, a sejtek életbányája – baffad a nyelfem – a kéj vízhólyagja kipukkan – az érzékelés szitakötőszárnyai szakadnak – lépsejtes gyönyör – baffad, baffad – már csak sejtkacsok vannak, amik fogják az élet boldogságát – de még a közvetítő húst is elértékteleníti maga a transzcendentális mámor – és jön az újabb villa az újabb rezgő tehéngyomor-cafattal – baffad – Németh Szilárd szemei átfordulnak, befelé fordulnak, az üreg mélyébe bámulnak – és ott, belül, benn látja már a falat, amit át kell szakítani GYÖNYÖRREL, hogy hozzáférjen a mindent felemésztő végtelen szépséghez, ott, ott egy másik világ pulzál, lüktet, mint szív, ott az Isten-góc, amibe bele kell gabalyodni örökre. Németh Szilárd érzi, hogy a pacal megöli, hogy most mindennek vége, de baffad és baffad, mert boldogan meghalni a halál ellenforradalma – örömiszap, elnyalt borostyán, örömkalászok hajolnak, aratás van – baffad! – Németh Szilárd átszakítja a gyönyörmembánt, és meghal, csak azért, hogy újjászülethessen.

Ismeretlen bolygón ébred – vöröses-lilás sztratoszféra terpeszkedik fölötte, idegen csillagképek, hízott almaként ismeretlen holdak csüngnek az égen – ott fekszik anyaszült meztelenül, és megérkeznek a pacalnők: gyönyörű, sudár asszonyok, de a testüket zsíros, reszkető tehéngyomorból gyúrták. Cuppognak, zsíros nyálkát eresztenek, ahogy rámásznak: – Tégy a magadévá minket, Szilárd! – nyöszörgik, és fűszeres illatú vaginák nyílnak a testükben. Ráülnek a férfi szájára, magukba vezetik a péniszét, dorombolnak, ahogy becsusszan a lacikonyha-pinájukba a képviselő tömör, vaskos ujja. Baffál!

– Nyaljad, Szilárd a pacal-segglyukam! – szörcsögi tehénszövet-nyelven egy hús-szivacsos puhatestű nő, és bevezeti Szilárd gyönyörtől lüktető nyelvét az izgalmas, fűszeres ízeket ígérő végbélnyílásába. Szilárd elélvez: nyelve fehér kísértetgecit robbant a nő picsájába, az pedig az idegen holdakra üvölt a gyönyörtől – a bolygók az orgazmus takonyhúrjain pengetett égi muzsika dallamára rezonálnak; Szilárd pedig tudja, hazatalált, ez az otthona, ez itt a mennyország, amelynek térképét már gyermekkorában a menzás néni zsírfoltos ruháján felfedezte. Tudja, a kanyonokon túl a gonosz saláta-emberek laknak, hagymából és répából épült mecseteikben hablatyoló nyelveken a gonosz istenekhez fohászkodnak, és bogarakkal fajtalankodnak – de majd ő megvédi a pacal-asszonyokat: húspástétommal keni be a testét, amely kemény páncéllá szárad körülötte, és csatába indul. Ez itt a magyar konyha győzelme, ez itt a koleszterin-diadal, gondolja, miközben lecsorog a torkán a pacal-nő segglyukából kifolyt nyelvbimbó-geci.

Szólj hozzá!

Címkék: pacal kajapornó makkrotátor masztrurbáció

Seggkarfiol-Kásler

2019.03.06. 20:38 Komor

Kásler Miklós alighanem megszegte a tízparancsolat valamelyik pontját, mert Isten büntetésül egy karfiolt növesztett a seggére.

seggkarfiolkasler.jpg

Nem egy igazit persze – Istennek van ugyan humorérzéke, de sohasem viszi túlzásba a dolgokat: ám a Kásler Miklós ánuszából kicsüngő aranyércsomó mind méretében, mind alakjában, mind dudoros, durva felületében egy egészséges, biotermesztésű karfiolra hasonlított a leginkább.

Talán csak azt leszámítva, hogy a színe inkább frisscékla-szerű volt.

(Már ha mindenáron a kerti finomságokra akarunk asszociálni Kásler Miklós aranyerét látva…)

Egy szó mint száz, Miklóst igencsak zavarta a fenekéből kicsüngő karfiol: fájt, lüktetett, nehéz volt miatta ülni, olykor megduzzadt, kifakadt és sárga folyadék csöpögött belőle a szőnyegre.

Tisztán tartani sem volt egyszerű a fenékzöldséget, a rücskös felülete miatt beszáradt a karfiol ráncjárataiba a széklet – ilyenkor már egy tobozra hasonlított.

Néhány napig megpróbálta belül hordani: egy grafitceruzával betömködni a végbélnyílásába a nedvedző picsagócot, ám hiába, elég volt aztán egy rossz mozdulat, slattyanó hanggal rögtön kibukfencezett a járatból az ánuszkelés.

Miklós tudta, látszatmegoldás csak, hogy lyukat vág az alsónadrágjaiba, és hagyja szabadon csüngeni jobbra-balra a karfiolt öltönynadrágjában, mint egy kellő magabiztossággal és öntudattal megáldott tisztességes betyárkörtét. Elbattyogott tehát a háziorvoshoz, aki egy röpke szentmise után beutalta a proktológiára, ahol egy ősz doki Mária-énekekkel kedveskedett a nedvedző ánuszgöbnek.

Miklós világ életében félt a szuriktól és a szikéktől, de megnyugtatta a tudat, hogy egyiktől sem kell tartania: a nevéhez köthető keresztény egészségügyi reform óta a kórházakban immár csak a hit erejével gyógyítanak.

Persze ha sürgős műtétre van szükség, olykor még előfordul, hogy felnyitják az embert, de azt is csak azért, hogy a sebész közvetlenül a tumornak vagy a sérült szervnek tudjon zsolozsmázni – aztán már öltik is össze a beteget, és mehet Isten jóhírével.

Miklós hamar szabadult: a proktológus még hozzádörgölte a seggkarfioljához a pócsi Mária nyomtatott reprodukcióját, infúzión bekötötte a szentelt vizet, majd felírt némi ostyát, amit később kiválthat a patikából – természetesen nem a homeopátiás fajtát, amit Lay's Chipsben hígítottak; Kásler ki nem állhatja a kuruzslókat, de még mindig nem sikerült teljességében kiszorítani őket az egészségügyből.

Teltek a napok, múltak a hetek, ám Miklós seggéről csak nem akart eltűnni a karfiol, az emberi erőforrások minisztere pedig kezdte elveszíteni a hitét. Végső elkeseredésében felkeresett egy sarlatánt – egy, a kórházi praxisát elveszítő félnótást, aki még mindig gyógyszerekkel és illegális, a sufniban elvégzett műtétekkel próbál segíteni azokon a betegeken, akiken látszólag sem a rózsafüzér, sem a 2017-es csíksomlyói búcsú drónos Youtube-videója nem segít.

Ám alighogy Kásler letolta a nadrágját a kuruzsló előtt, hogy megrázza előtte a ráncos lyuk-karfiolt, hirtelen egy dörgő hang szólította meg. Azonnal tudta, hogy Isten szól hozzá, méghozzá a seggén át: – Megállj, Miklós, mert ez az ánuszgöb az én szemem, és látok vele mindent! Látom azt is, hogy feladtad a hited!

Kásler ettől úgy megrémült, hogy felrántotta a gatyáját, oszt hazáig szaladt. Ott aztán egész délután kitartóan szégyellte magát: no nemcsak amiatt, hogy ilyen rútul megtagadta a hitét, de azért is, mert nem ismerte fel, hogy isteni látószerv csüng a heréi mögött. És miféle csúfságokat volt eddig képes mutatni a Mindenhatónak: a gatyája belsejét, az összeszart vécékagylót, a vécépapír dudoros felületét, meg néhány vaskos Kásler szalámit. Nem ilyen látványokra termett a Jóisten.

Attól a naptól kezdve Miklós szabadon lóbálta az aranyerét, amerre csak járt. Úgy döntött, megmutat a Jóistennek mindent, amit ez a gyönyörű, általa teremtett világ kínálhat: a parkban játszadozó gyermekek fényes arcát, a múzeumokban sorakozó lenyűgöző festményeket, de még a sajtótájékoztatóin is a seggkarfiolját pörgette, hogy Isten rácsodálkozhasson a faluvégeken átadott keresztény kórházakra, és a tanyasiak átszellemült arcára.

Kásler Miklóst sose hívták többé semmiféle átadásra. Sőt, le is váltották igen hamar. Mi több, bekaszlizták többszörös közszeméremsértésért. Miklóst mindez nem zavarta cseppet sem: ő már csak Istenért élt. Így aztán valóságos tragédiaként élte meg, hogy egy nap hipp-hopp eltűnt a karfiol a seggéről. Nyoma sem maradt. Miklós hiába is próbálta visszanöveszteni. Pedig megtett mindent, ami az aranyér kialakulásához vezethet. Egész nap erőlködött a vécén, hátha ettől kitágulnak a végbélnyílása körül az erek. Próbált keveset mozogni, olykor órákon át csak szorongott, mert azt olvasta, hogy az aranyér kialakulásában a lelki okok is fontos tényezők. De mindez nem járt semmiféle eredménnyel.

Miklós napjai egyformán teltek a börtönben. Reggelire zabkását evett, délutánig a cipőgyárban dolgozott a többi rabbal, este meg alaposan seggbe rakta a cellatársa, akinek mindig csak azt kiabálta, hogy "Állj! Isten mindent lát!", vagy "Szálka vagy Isten szemében!".

De egyedül maradt Kásler az anál-agóniával. Sose nőtt vissza a seggére az áhított karfiol.

*

Isten alighanem megszegte a tízparancsolat valamelyik pontját, mert egy reggel azt vette észre, hogy Kásler Miklós nőtt a seggére.

Az ánuszából kicsüngő aranyér-csomó mind méretében, mind alakjában, mind dudoros, durva felületében egy egészséges, keresztény világban termesztett Kásler Miklósra hasonlított a leginkább. Talán csak azt leszámítva, hogy a színe inkább Kövér László-szerű volt.

Isten pontosan tudta, mivel érdemelte ki a seggére nőtt Káslert. Az utóbbi időben hagyta, hogy felülkerekedjenek rajta perverz vágyai – álló nap mást se csinált, csak bámult ki az emberi erőforrások miniszterének a segglyukán. Istenről senki sem tudja, de valójában nagy élvezetet talál az összeszart vécék és a szépkorú férfiak alsónadrágjának a tanulmányozásában. Persze, örömöt talált az általa teremtett világban és az emberek megfigyelésében, na de az összeszart vécék és a szépkorú férfiak alsógatyái mégis csak jobban izgatták.

Nem is volt semmi baj, amíg az a Kásler el nem battyogott egy igazi dokihoz, aki mindenféle medicinákkal hipp-hopp eltüntette volna a jól kialakított kukucskálólyukat. Meg kellett tehát szólalnia az ügyben. Ám ezzel elrontott mindent. Mást se mutogatott aztán Miklós, csak vidáman játszadozó gyerekeket, mindenféle mázolmányokat a falon, meg egy csomó toprongyos falusit, akik néhány egymásra pakolt téglának örülnek. Szép, szép persze – de hol van ez az összeszart vécék és a használt férfialsók eleganciájától?

Ám a büntetés utolérte. Isten persze nem volt hülye – elment a patikába egy olyan országban, ahol még nem zsolozmázással próbálják gyógyítani a nyavalyákat, kiváltott egy kenőcsöt, az néhány nap alatt lelohasztotta a Káslert az ánuszáról. Egy idő után már arra sem emlékezett, hogy valaha egy miniszter nyomta a seggét.

*

Valamikor a huszadik-huszonötödik cellás erőszaktétel körül Kásler Miklós elméje teljesen megbomlott. Nem volt persze könnyű észrevenni ezt rajta, de tény és való, alaposan megbuggyant – no nem is a folyamatos anális abúzusok, vagy a bezártság miatt – a dolog akkor következett be, amikor felfedezte, folyton kanos cellatársának egy méretes aranyér csüng ki szőrös farpofái közül – mintha csak egy tikkadt puli lógatná a nyelvét a hortobágyi forróságban.

Miklós végtelen irigységet érzett – vajon mivel érdemelte ki ez a senkiházi erőszaktevő, hogy Isten mennyei látószervet növesszen a seggére, miközben ő, Kásler, a Mindenható alázatos szolgája, hetek óta eredménytelenül fáradozik azon, hogy akárcsak egy aprócska érkelést, egy miniatűr lüktető picsagubót is kicsíráztasson a fenekén?

Miklóst aludni sem hagyta a kérdés. A cellatárs aranyere pedig megállás nélkül suttogott neki éjszaka a szomszéd priccsről: – Én igazából a te isteni látószerved vagyok, Miklós, csak eltévesztettem az irányt! Én vagyok a mennyország tojásrepedése, a vályúban olvadó felhők nektárja, a rángatózó mámorideggóc! Tégy a magadévá!

Miklós tudta, így vagy úgy, de meg kell kaparintania a cellatársa aranyerét. Egy álom azt is közölte vele, hogy Isten nem csupán afféle kukucskáló lyuknak akarja használni őt, hanem ő magát is átalakítani isteni látószervvé: nem lesz tehát szüksége az igazi szemére, mert Isten retinájává és pupillájává változik, ami mindent lát, ami minden fölött őrködik. Így lesheti ki majd az univerzum titkait, a szemsarokban felgyűlő csipa pedig maga lesz a megérdemelt jutalom: a kimeríthetetlen tudás.

Senkinek sem tűnt fel, hogy Kásler Miklós elcsent néhány cipőfűzőt a műhelyből, ahol délelőttönként gyártotta a hasítottbőr-lábbeliket. Azt sem szúrták ki, hogy egy életlen kést is magához vett az ebédlőben, amit aztán cipőgyártás közben titokban kiélezett. A cellatársa sem gondolt semmi rosszra azon az éjszakán, amikor harmincadjára is magáévá tette Miklóst a rácsok mögött. Elégedetten tért álomra, és csak éjfél körül eszmélt: ekkor már nem tudta mozdítani sem a lábát, sem a karját. Miklós cipőfűzőkkel kötözte oda a priccshez.

– Megöllek, szarfaszú! – nyivákolt a férfi, de Kásler betömte a száját egy büdös zoknival, majd elégedetten végignézett a folyosóról besütő hideg fényben a megkötözött, hason fekvő testen. Lehúzta a nadrágját és széttárta a farpofáit. A cellatárs először azt hitte, Miklós megerőszakolni készül őt, hogy bosszút álljon a megaláztatások miatt – de az egykori emberi erőforrások minisztere pénisz helyett egy kiélezett kést csúsztatott a seggébe, és kinyíltak a fájdalom vörös rózsái. Szövetszakadás, hömpölygő vér – a koszos zokniba nyüszítő cellatárs hamar elájult, Miklós pedig megbabonázva vizsgálta a tenyerén fekvő, kimetszett isteni látószervet. Úgy nézett ki, mint egy vérnyálkás meztelen csiga, de Kásler tudta, ez itt maga a megváltás: már csak le kell akasztania a tudás gyümölcsét, beépíteni magába a mindent látó szemet, hogy maga is isteni szervvé válhasson.

Még csak nem is remegett a keze, amikor becsúsztatta a kés vékony hideg pengéjét a bal szemgolyója alá, majd lassú mozdulatokkal forgatni kezdte az üregben. Vér, könny és nyálkahab – a kínparazsak vöröse –; miután sikerült a látóideget elmetszenie a késsel, az üvegtest lassan kifordult a koponyájából, és szinte hangtalanul pottyant a cella kemény padlójára.

Reggel olyan látvány fogadta a cellaajtót kitáró őrt, amitől élete végéig befelé nőtt aztán a borostája.

– Segítsen! Ez teljesen megőrült! – könyörgött a priccshez kötözött, véres seggű rab, miközben Kásler Miklós a sarokban lévő budin csücsült mint király a trónon, jogarként tartva a saját kikapart szemét, tátogó szemüregében pedig a kivágott aranyér csillogott.

– Mindent látok! – gurgulázott a picsaérszemű férfi a döbbent őrnek, a szájából kipotyogó szavak levágott fejű csirkékként rohangáltak körbe-körbe a cellában. – Látom a temetőkapuszárnyú angyalokat, a tűzgömb-pogácsák cipelőit, a csillagszilánkokat tüsszentő messiásokat! Itt vannak velem mind, itt a mennyországban, a föltámadás meleg vállgödrében! Isteni látószerv vagyok, ezer lángoló csipkebokor fénye! Most már látom, hogy zsírpapír csupán az ember, amin átdereng egy távoli, fényes szoba! És minden vírus, minden ráksejt egy koponyába szorult rossz gondolat szomjas kis gyökérszőre! Majd én kimetszem belőletek a bűnöket a szempilláimmal, majd én belétek kacsintom a megváltás ígéretét! Isteni zselatin-sejtekre cserélem a kórházfalak tégláit, az örömkönnyeimtől szárba szökik ez a figyelemhiányos nemzet! Eljöttem! És egyetlen pillantásommal váltom meg a magyart!

Szólj hozzá!

Címkék: aranyér ánusz Isten Seggkarfiol-Kásler

Jobb Valentin napi programot is el tudok képzelni, minthogy anyukámmal diskuráljak a főzött krémes süteményekről a feleségem pináján keresztül

2019.02.15. 20:26 Komor

Letöltök egy applikációt a mobilra, ami elviszi helyettem a feleségemet vacsorázni Valentin napon.

De túl jól sikerül a randi, a nejem azzal tér haza, hogy a hüvelyébe szorult a telefonom.fulabortusz.jpg

A büdös szajha. Valahogy keresztbe fordult benne a készülék, és felrepedt tőle a hüvelyfala. Megpróbálok mentőt hívni, de nehéz ám úgy úgy tárcsázgatni a feleségem pinájában, hogy közben csorog az ujjamra a vér

Véletlenül fel is hívom anyámat, aki azt kiabálja ki a feleségem lyukából, hogy vár vasárnap minket ebédre.

– Képviselő fánk is lesz! – ígéri a nejem vulvája.

Megpróbálom letenni, mert jobb Valentin napi programot is el tudok képzelni, minthogy anyukámmal diskuráljak a főzött krémes süteményekről a feleségem pináján keresztül.

Van vajon olyan applikáció, ami eltávolítja a pinába szorult telefonokat? Ez jár a fejemben, mire nagy nehezen csak sikerül elérni a mentős diszpécsert. Azt mondja, nagyon visszhangzik a vonal, de küld néhány mentőst, azok majd kipiszkálják a készüléket.

Meg is érkezik tíz kigyúrt magas faszi mentős ruhában, azzal biztatnak, hogy speciális műszer is van a gatyájukban.

A mentősök igen komolyan gondolják ezt a kipiszkálás dolgot: a Valentin nap további része azzal telik, hogy unott arccal figyelem, ahol a tíz mentős felváltva bökdösi a feleségem lyukát.

Nem volt hiába az egészségügyi kar, a számítsaik bejönnek: a tizedik adag nejembe fecskendezett spermától a tömérdek gecivel együtt a telefon is kihömpölyög a nyílásból, és nagy placcsanással földet ér.

Kiderül, hogy az egyik mentős az izgatott bökdösés során véletlenül anyámat is visszahívta a makkjával – most riadtan hallózgat a szönyegen egy fehéren csillogó gecitócsa közepén.

Azon töprengek, képes leszek-e valaha is képviselőfánkot enni anélkül, hogy ne a mentős gangbang creampie villanjon az eszembe.

x

Pár hónap múlva rájövök, hogy fogamzásgátló appot sem ártott volna letölteni Valentin napra, mert a feleségem teherbe esik a telefonos applikációtól – ami azért meglepő, mert közbe átment rajta tíz mentős is.

A megszületett gyerek feltelepíti magát a telefonomra, és aztán álló nap etethetem, pelenkázhatom – olyan mint valami elbaszott tamagocsi.

Nagyobb probléma mondjuk, hogy az egyik mentősnek sikerült teherbe ejtenie az anyám fülét, aki közvetlen közelről hallgatta végig, ahogy kicsapódik a sperma a faszi pöcséből.

Az orvosok először tumorra gyanakodtak, de aztán kiderült, hogy egy növekvő mentős tokozódott be anyukám hallójáratába.

Olyan, mint egy hatalmas, gennyes pattanás, ami lüktető labdaként türemkedik elő a füllyukból – egy felfúvódott hártyagomba, amiből itt-ott egy két szőrszál kandikál ki, és hüllőpikelyként csillog rajta a filmhártyaszerű fülzsír. A mérete miatt édesanyám feje úgy dől a saját vállára folyton, mintha nyaktörése lenne.

Forog a gyomrom, miközben az asztalra teszi a képviselőfánkos tálat, és ahogy lehajol, a lüktető szövetcsomó lágyan vállon bök. Az orvos jövőhétre adott neki időpontot fülabortuszra.

– Nem kérek képviselőfánkot – motyogom, már a gondolatra is a hideg ráz ki, ahogy a fánkból kifolyik a sárgás színű főzött krém. De édesanyám nem fogad el nemet, ezért magamba erőltetek egy süteményt.

Csodálkozom, hogy nem kérdezett még rá, miért nem jött velem a vasárnapi ebédre a nejem. Az igazság pedig az, hogy két hete külön költöztünk: nem volt hajlandó gondozni a telefonomra telepedett gyermek applikációt, és igazából képtelen voltam megbocsájtani neki, amiért dugott a mobilommal. De azóta van új csajom: sikerült a telefonomra telepítenem egy dögös barátnő applikációt. Azon jár az agyam, hogy talán be kéne mutatni édesanyámnak, amikor ő szakítja meg a csöndet egy nagy hírrel:

– Úgy döntöttem, megtartom a babát! – mondja, és ujjaival végigsimít a fejéből kiálló gigantikus gennylabda kinövésen, mire az mintha csak dorombolna örömében, alig hallhatóan szirénázásba kezd.

Ettől a hírtől aztán rögtön félre is nyelem a számban forgatott képviselőfánkot.

Köhögni kezdek, de a félrenyelt tésztadarab csak nem akar feljönni. Levegőért kapkodok, a fejem pedig zúgni kezd: édesanyám rögtön a hátam mögött terem, és ütögetni kezdi a hátam – de nem segít. Ahogy az sem, hogy közben vegig a tarkómat bökdösi a gigantikus fejkinövése. A levegőhiány rám zuhant zsámolyként szorítja a mellkasom – mintha pókok szőtték volna be a szemem, homályosodni kezd a konyha – az asztal kontúrjai tompulnak – vízbe csöppent tintaként lassan feloldódni készül körülöttem a világ.

– Hívok mentőt! – szakad ki édesanyámból a mondat, majd még látom, amint felkapja a konyhaasztalról az egyik kést, és felszakítja vele a füléből kicsüngő bőrlabda-daganatot: a kisgömböcből a vértől rózsaszínűvé vált genny spriccel ki, majd a sebből benőtt szőrszálként kifordul egy aprócska kapálózó kéz is, aztán egy egész mini férfi felsőtest.

A picike mentős férfi előbújik a gyulladt szövetgubóból, de teljesen elszakadni édesanyámtól nem tud – így aztán anyukám fölém hajol, és valósággal a képembe nyomja a magzatvizet, vért és halott sejt-főzeléket fröcskölő füldaganatot, amiből két aprócska, nedves kis karocska kapirgál, próbál fogást találni rajtam, hogy megkezdhesse a Heimlich-fogást – de hiába, túl pici hozzá, csak szétmázgálja rajtam az ilyen-olyan nyálkát.

Mielőtt végleg elnyelne a feketeség, arra gondolok, talán el kellett volna vinnem a feleségemet vacsorázni Valentin napon.

Meg arra, képes leszek-e valaha is képviselőfánkot enni anélkül, hogy a saját halálom jutna róla eszembe.

Szólj hozzá!

Címkék: szex szerelem Valentin nap

Cyber Bayer és az automatizált autofelláció

2019.01.17. 19:26 Komor

Egy nap váratlanul megérkeznek a földönkívüliek, és Bayer Zsoltot riasztják, hogy vegye fel a kapcsolatot velük, mert mint kiderül, az ufonauták kizárólag autofellációval képesek kommunikálni.

cyberbayer.jpg

A higgadt, mérsékelt és megfontolt jobb oldali publicista világ életében próbálta titkolni, hogy fekete öves önszopó, aki az emberi anatómia határait feszegető speciális testhelyzetekben is képes orálisan kényeztetni önmagát, ám úgy tűnik, valahogy csak belekerült az aktájába ez az igen kényes dolog, a kormány pedig nem restellte megbízni őt azzal, hogy segítse elő az intergalaktikus nemzeti konzultációt a saját örökítőanyagának a nyeldeklésével.

Persze nincs mit tenni: a nemzeti együttműködés nem ismer határokat, Bayert végül a Boldogasszony Zarándokvonat különjáratával szállítják Csiklósomlyó határába, ahol a szódapatron alakú űrhajó leparkolt két napja. A publicista már csak abban reménykedik, hogy tisztességes űrlényekkel hozza össze a sors, elvégre attól, hogy beszéd helyett a saját faszukat szopkodják, még lehetnek jóravaló konzervatív keresztények.

Mindenesetre kecsegtető jelnek veszi, hogy Csiklósomlyót választották az űrutazók leszállási pontnak – ha már így vonzzák őket a mélykeresztény őscsakrák, akár még egyetértésre is juthatnak ezzel a kollektív önszopással. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy maga Ferenc pápa is ide érkezik majd a nyáron, márpedig róla Bayer már korábban megírta, hogy ő egy marha – olykor tehát a szakrális helyeken is felbukkanhatnak igazi farizeusok.

Bayer minden reménye elszáll aztán hamar, amikor megpillantja az erdő szélén ácsorgó kocsonyás földönkívülieket: két kezük van ugyan és két lábuk, de a fejük egy taknyos polipé, amiből hat pénisz meredezik pontosan ugyanennyi száj fölött, és üdvözlésül már is bekapják az egyik homlokukból kiálló lőcsöt, majd nagy átéléssel kezdik forgatni a szájukban. Bayer látja rajtuk, hogy valamiféle norvég liberálisok lehetnek – már alig várja, hogy alaposan kiossza őket, csak abban nem biztos még, hogyan mondják önfasszopásul azt, hogy genderterrorizmus.

– Uram, készen áll? – szegezi Zsocának a kérdést egy mufurc képű katona, mire a gyakorlott műsorvezető bólint és sorban ledobálja a ruháit, díszzsebkendőjét a patinánsan összehajtogatott öltönyére fekteti, majd a történelmi kapcsolatteremtés pillanatait megörökítő kamerák össztüzében leül a földre, és kitátott szájjal a saját öle fölé hajol. Hogy miről folyik aztán a diskurzus, azt a résztvevőkön kívül senki nem tudná megmondani: az ufonauták szárazra szopkodják a saját fejükből kicsüngő makkokat, miközben Zsoca is egyre hevesebben köröz nyelvével a saját húgycsőnyílása körül – míg aztán nagy egyetértésben mindenki a szájába spricceli az örökítő trutyit.

– Na? Mit mondtak? – kérdezik Bayert, aki bevallja, hogy bár csak most kezdődtek még el a tárgyalások, és nagyjából a köszönésig jutottak csak, neki olybá tűnik, hogy az összes földönkívüli egy igazi kretén, barom állat, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt kis proli. De ha szükség van rá, folytatja a diskurzust, csak hát regenerálódnia kell, mert ő sem fiatal demokrata már – hoznak tehát neki vitamonokat és protein italt, hogy újra töltse a zacsiját.

Így telnek a napok – kínosan lassan haladnak az intergalaktikus tárgyalások, noha Bayer mindent belead: olykor fejen állva veszi a saját szájába a makkját, máskor oldalt fekvő pozícióban szívogatja magából az örökítőanyagot – de végül a fáradtság győz, pedig még az idegen ABC feléig sem jutott el a norvég libsikkel. A kormányt eközben egyre jobban aggasztja ez a céltalan egyhelyen szopakodás: pár nap múlva kiderül, hogy már az ellenzék is megpróbálta felvenni videó üzenetben a kapcsolatot a földönkívüliekkel, és Gyurcsány Ferenc kisfilmet küldött az ufonautáknak arról, amint másfél órán keresztül nyalogatja a saját péniszét Dobrev Klára segítségével, aki a Révai Nagy Lexikon A-tól K-ig kötetét a férje nyakába pakolta, csak hogy a DK vezető politikusa összegörnyedve elérje nyelvével a nedvesen gyöngyöző makkot. Bayer Zsolt persze a saját heréinek a nyalogatásával hamar meggyőzte róla az idegeneket, hogy Gyurcsány minden előváladéskos faszcuppantása kamu, hisz a DK vezetője még a saját faszát szopva is képes hazudni – ám többet nem bírt már közölni az ufonautákkal, mert végelgyengülés miatt a kórházba kellett szállítani az ECHO TV önkielégítésben lerongyolódott műsorvezetőjét.

A kormány ekkor levelet küldött a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének, hogy ideje lenne meghálálniuk a sok-sok rájuk pazarolt uniós suskát, és segítsenek automatizálni Bayer Zsolt autofellációját, hogy sikerrel zárulhassanak a tárgyalások: az MTA szakemberei pár napon belül felkeresték a kórházi ágyban lábadozó higgadt, mérsékelt és megfontolt Bayer Zsoltot, és méreteket vettek róla, majd rekord idő alatt megalkották azt a speckó androidot, ami 24 órán át képes önmagát szopni Bayer helyett. A publicista megkönnyebbülten veregette hátba robotmását, hogy végre visszatérhet a szellemi harcmezőkre, és rábízhatja az önkielégítést hálátlan feladatát erre a mesterséges lényre – vissza is utazott Budapestre, és onnantól kezdve a tévéképernyőről követte ő is, hogy alakulnak a sperma lefetyelő tárgyalások. A robot Bayer pedig nem hozott szégyent Mária országára: a legkülönösebb pózokban nyalogatta a lőcsét, egy perc pihenőt sem tartott, és míg a földönkívüliek akár egy szót is kimondtak volna, ő már kétszer a szájába élvezett egy nagy adag folyékony szilikonnal dúsított szintetikus fehérje-turmixot – betyárosan csordogált végig az arcán.

Ki is derült aztán hamar, hogy felesleges volt az egész hűhó: a földönkívüliek mindegyike igazi kretén, barom állat, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt kis proli, pont ahogy azt a higgadt, mérsékelt és megfontolt Bayer mondta, mármint az igazi, de a robot legalább azt is el tudta magyarázni, hogy miért azok: se világbékét, se háborút nem hoztak ezek a cseszett ufonauták, évek óta járják a galaxist, hátha rábukkannak végre egy olyan planétára, ahol szexinek találja valaki, amint a saját fejükből kiálló faszokat szopkodják, de mindezidáig köcsögjankónak nézték őket szerte az univerzumban – és a robot Bayer felvilágosította őket, hogy bizony ezen a bolygón sem lesz ez másképp. Technikai újítást sem hoztak a Föld lakóinak, elvégre az űrhajójuk úgy néz ki, akár egy átkozott szódapatron, még egy NDK-s sci-fiben is kiröhögték volna ezt a tákolmányt. Ami pedig az univerzumról megszerzett tapasztalataikat illeti, na abból sem lesz cikk a Magyar Időkben: volt ugyan valamikor valamiféle elgondolásuk a teremtésről, arról, hogy Isten voltaképp egy folyamatosan autofellációt végző tökéletes lény, és a világ akkor ér véget, amikor befejeződik ez a magányos aktus – de nem emlékeznek már pontosan a részletekre, mert ők olyan régóta csak magukat szopják, hogy a külvilág tulajdonképp nem is érdekli már őket.

Így zárult tehát a nagy és legendás intergalaktikus kapcsolatteremtés, az újabb sikeres nemzeti konzultáció – oszt csókolom, szépen mindenki hazament. Ám aztán kiderült, hogy a csöszött földönkívüliek mégsem mentek haza, csak tovább vándoroltak Norvégiába, ahol szó se róla, mindenki rohadt szexinek találta, ahogy a fejükből kiálló geci ontó csápokat szopkodják. Jött is aztán mindegyik fasszopó Norvégiába, végül már annyian érkeztek a szódásszifon űrhajókkal, hogy az Unió nem tehetett mást, befogadta őket, és aztán szépen leosztotta a tagállamok között a letelepedési kvótákat, pontosan megmondták, melyik országnak hány péniszfejű űrlényt kell befogadnia. A magyar kormány többször felhívta rá a figyelmet, hogy ez így nem oké, mert a végén még az idegen kultúra kiszorítja a sajátunkat, de senki nem hallgatott rá. És pár év sem kellett hozzá, ellepték a magyar városokat a saját faszukat szopkodó űrlények – már annyian voltak, hogy meg kellett tanulni a nyelvüket is, ami aztán szép lassan, de biztosan elkezdte kiszorítani a magyart.

Így lett tehát az orális önkielégítés az új közös nyelv, amit a liberálisok igen melegen üdvözöltek.

– Higyjék el, nincs ennél csodálatosabb kommunikációs forma! – mondta a francia miniszterelnök, amikor még voltak szavai, és nem csak a faszát szopkodta: – Az űrlények megtanítottak rá minket, hogy a szeretet univerzális nyelv, hogy szeretnünk kell magunkat ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk! Gondoljanak bele: ezentúl bármit mondunk, legyen szó akár a legbántóbb szavakról, a legotronbább káromkodásról, akkor is csak a szeretet csodálatos nyelvén beszélünk majd! Arra biztatom minden férfitársamat, hogy szopja le magát!

Szép lassan átalakult a világ. Aki képtelen volt bekapni a saját faszát, mert nem volt elég hajlékony, az egy kiló kenyeret sem tudott kérni a boltban. A kis pöcsű embereknek és a nőknek aztán a szavukat sem lehetett többé hallani. A nyelvújítás miatt a férfiak műtéti úton távolíttatták el a lengőbordáikat, hogy kényelmesen a hímvesszőjükhöz férjenek a szájukkal. A gyerekek 18 éves korukig nem beszélhettek nyilvánosan, a rádióból csak a szopott makkok cuppogása szólt, de még a himnuszt is átírták bráner szopásra – a híradó akár pornófilm is lehetett volna, a nemzeti konzultáció csak az önmaguk herezacskóját nyalogató emberek fotóiból állt, és így tovább.

Beköszöntött az önfelláció utópia, de ez cseppet sem tette boldoggá Bayer Zsoltot, akit egyre kevesebbszer hívtak a stúdiókba, és akinek írásait az újságok is régóta hanyagolták. Bayer döbbenten vette észre, hogy lecserélték őt a saját felfejlesztett robot változatára, aki 24 órán át volt képes szopkodni magát. A pohár akkor telt be, amikor saját műsorának, a Bayer Show-nak a vezetését is erre a szopó automatára bízták. Hitetlenkedve meredt ezután hétről hétre a tévéképernyőre, amikor az ECHO TV-re kapcsolt: a főcím, a zene ugyanaz volt, még a beköszönő szöveg is: és most következzen a higgadt, mérsékelt és megfontolt műsorvezető, Bayer Zsolt – ám a műsorban nem voltak többé lejárató bejátszások, vagy rasszista poénok: másból sem állt, csak a robot Bayer a fotelban ülve egy órán szopta a saját faszát, méghozzá premier plánban… És az emberek tapsoltak. Zabálták. Imádták. Mert a Bayer robot önszopó nyelven csak úgy ontotta a poénokat.

Bayer Zsolt ekkor döbbent rá arra, micsoda igazság rejtőzik abban a mondatban, amit korábban már százszor, ezerszer elsütött, de soha át nem érezte annak őszinte valóság tartalmát: ez a világ bizony megérett a pusztulásra. Éveken át azon dolgozott, izzadt, vesződött, hogy a tévé előtt kuporgó nyugdíjas néniket meggyőzze arról, hogy nem az a legnagyobb problémájuk, hogy csak a legolcsóbb tetű parizerekre van pénzük a boltban, vagy hogy rohad rájuk a kórházi vakolat, amikor több órán át ülnek egy orvosra várva, hanem hogy Kanadában már házasodhatnak a melegek férfiak, és hát fúj. A nyugati fertőtől próbálta megvédeni őket, erre tessék, besugárzott a dekadencia, méghozzá az űrből, és most főműsoridőben mindenki azt bámulja, ahogy egy szintetikus élőlény saját magát elégíti ki szájjal.

Ugyan mit lehet erre mondani? Hogy az egész világ egy hájfejű, becstelen geci, egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt, kis proli, a Föld pedig a legnagyobb darab az emésztőgödörből?

Vagy azt, hogy "ez a világ megérett a pusztulásra". Igen, Bayer ezt mondogatja – újra és újra. De már senki sem érti. Mindenki arra kéri, hogy vegye a szájába a saját faszát.

Szólj hozzá!

Címkék: autofelláció orális szex UFO

Karácsonyi köztévé-kámaszútra

2018.12.20. 17:53 Komor

A párommal kipróbálunk egy új karácsonyi, huncut szexpózt, a "Szél Bernadettet kidobják a köztévéből"-t.

koztevekamaszutra.jpg

A pártmédia életmódmagazinja szerint kissé talán perverz, de meg tudja fűszerezni az adventi időszakot: a lényeg, hogy a nő petícióval érkezzen, amin öt pajkos követelés van felsorolva, a férfi pedig határozott, maszkulin fellépéssel hajítsa ki az ajtón. A kereszténydemokraták szerint ha jól csinálja az ember, 30 másodperc alatt fergeteges orgazmust okoz. Ám a dolog szarul sül el, mert kifelejtem a számításból a társasházi lépcsőt, így csúcsorgazmus helyett nyílt combtörést okozok a páromnak – ám meg kell hagyni, ez is elég intenzív, és valószínűleg sokáig fog még emlékezni rá.

Erre aztán kivánszorog a szomszéd néni, hogy meglesse, mi ez a féktelen sipítozás a lépcsőházban, ám amikor megpillantja a párom vért okádó sebét és a húsból büszke zászlórúdként kiálló törött csontot, nagyot köp, és azt hebegi: – Miért nem lehet ezt a négy fal között csinálni, mint minden normális ember? – Aztán bezárkózik. Ez a vén picsa folyton csak morog, valószínűleg rég nem baszta már ki férfi a köztévéből.

Berángatom a páromat a lakásba, nehogy feljelentsenek minket közszeméremsértésért, lefektetem a karácsonyfa mellé, de hiába adok neki aszpirint meg vaníliás forralt bort, csak nem akarja abbahagyni az ordítozást, és még a mosolygó mézeskalács figurákra is rácsöpögteti a vérét. Ami kevés karácsonyi hangulatom volt, az is mind elpárolog miatta – végül beadom a derekam a könyörgésnek, és elviszem a kórházba, mégis csak karácsony van – emlékszem, tavaly nem kapta meg azt a kabátot, amit jó előre kinézett magának, és három hónapon át csak azt hallgattam, mekkora pöcs vagyok. A fene se akarja, hogy azon duzzogjon majd, hogy idén karácsonykor nem vittem be a kórházba a combtörésével.

Két óra várakozás után sorra kerülünk az ügyeletes dokinál, akinek kissé pironkodva magyarázom el, mi is történt pontosan. Ám úgy tűnik, igazi profival van dolgunk, mert az arcizma se rándul, elmondja, hogy látott ő már mindent, ánuszokba dugott karácsonyfadíszt, húgycsövekbe felvezetett drótot, így igazából már azon sem lepődik meg, ha valaki petíciót akar átadni a köztévének. Elmagyarázza, hogy korábban a nyílt törést azonnali műtéttel orvosolták, de nem bajlódnak már a sérült terület tisztításával, meg a törés helyreállításával, mert a pártmédia egészségügyi rovata szerint minden problémára azonnali megoldás az új orvosi eljárás – aminek a neve véletlenül megegyezik a kipróbált pajkos szexpózzal – az úgynevezett "Szél Bernadettet kidobják a köztévéből" metódus hipp-hopp helyreteszi.

Kiderül, hogy az eljárás egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik, képzett fizioterapeuták dolgozták ki arra az elgondolásra támaszkodva, hogy ha a képviselőknek nincs helyük a közintézményekben, akkor a betegnek sincs sok keresnivalója egy kórházban; az orvos gyakorlott mozdulatokkal ragadja meg a páromat, és kihajítja a parkolóba, amitől hatalmas reccsenéssel eltörik a bal válla.

Utánasietek a lépcsőn, és látom, hogy a parkoló teli van már a kórházból kipenderített sérült nőkkel, akiket hozzám hasonló tehetetlen férfiak állnak körül: vérnyálkán csúszó csigákként fetrengenek a nők a hóban, egyiken-másikon szexi fehérnemű feszül, akad, amelyik még a kezében szorongatja az összegyűrt szexkellék-petíciót, nyílt töréseik csillagszóróin a távoli ünnepi fények villódzásai szikráznak – az erotikát szinte harapni lehet, ám a a torkukból felszakadó fájdalmas ordítások szétszaggatják a karácsonyi égen úszó sötét felhőket és vörös gomolyag-kísértetet szőnek az égre, amely bánatosan lebeg át a fényekbe öltöztetett hideg házak fölött, és ez a bánatos agónia-szövetlény aztán beröppent egyenesen a köztévé szellőztetéskor nyitva felejtett ablakán.

És úgy mesélik, aznap este a háromszorosára nőtt a tévénél dolgozók szíve, és kéz a kézben karácsonyi dalokat énekelve léptek ki a székházból, és átvették a törött csontú nőktől a pajkos követeléseket tartalmazó petíciókat, majd visszatértek velük a stúdióba és felolvasták őket élő adásban. Az MTVA hírbemondója könnyekkel a szemében rebegte el az ország színe előtt az összes pajkos karácsonyi követelést: Julika szeretné, ha több simogatást és csókot kapna behatolás közben. Zsuzsi azt kéri, hogy egyszerre izgassák a csiklóját és a mellbimbóját, Ágnesnek pedig tetszene, ha a párja a nyelvével izgatná az ánuszát. A gyakorlott hírolvasó felolvasta mindet, egyet sem hagyott ki, mi, férfiak pedig otthon, a tévé előtt ülve hallgattuk barátnőink és feleségeink pajkos ünnepi követeléseit a karácsonyfa mellett, és pont, ahogy a cikk is írta, 30 másodperc alatt a csúcsra jutottunk – újra és újra, amíg már semmi folyadék sem maradt a testünkben. Eközben választottjaink bizonyára mosolyogva feküdtek a befagyott vértócsákon a parkolóban, ahol hagytuk őket, a vidám gondolatnál melegedve, hogy a petíciójuk célba ért.

A rege szerint Szél Bernadett aznap este unottan kapcsolgatott egyik televíziós csatornáról a másikra, mert valami hangulatos kis karácsonyi filmet keresett, ám akkor meglátta, hogy az M1-en sorra olvassák fel a magyar nők szexi követeléseit. Kabátot vett, csizmát húzott és sálat kötött a nyaka köré, majd nekiindult, hogy elvigye a saját kis petícióját egyenest a székházba – másodjára. Ott aztán széles mosollyal az arcán, boldog karácsonyt kívánva adta át a televízió munkatársainak a papírt, akiknek időközben már akkorára nőtt a szívük, hogy a bordáik is belerepedtek, a kitüremkedő szervtől már egészen úgy néztek ki, mint akik lüktető tumor-kinövéseket hordanak a mellkasukon. A szerkesztők elolvasták hát az öt pajkos követelést. Ám Szél Bernadett egyáltalán nem azt akarta, hogy ujjal izgassák az ánuszát, miközben lágyan harapdálják a csiklóját. A követelései szerint arra sem vágyott, hogy egyszerre két péniszt próbáljon a szájába venni, de még csak a mexikói saláta szexpozíciót sem akarta kipróbálni, amikor kutyapózban valaki alaposan megkefélné, majd az orgazmus előtt megkopogtatná a vállát, hogy hé, señora, nézzen csak ide, majd amikor hátrafordul, kiverjék a fogait egy rumbatökkel, amit aztán egy sombrero kalapba potyogtatnak és sorra megetetik vele. Ehelyett olyan dolgokat kért, mint a rabszolgatörvény azonnali visszavonása, kevesebb rendőri túlóra, független bíróság, független közmédia és Európai Ügyészség.

A felpuffadt szívű tévések alaposan átolvasták az öt követelést, majd úgy döntöttek, hogy efféle obszcén mocsok még a karácsonyi szex-különkiadásba sem fér bele, így történt hát, hogy szenteste ismét kibaszták Szél Bernadettet a köztévéből.

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony kámaszútra

Riposztkalipszis

2018.11.13. 12:08 Komor

Kitalálom, hogy házat építek magamnak a környékbeli hajléktalanokból.

riposztkalipszis.jpg

A kormány szerint nincs semmi hasznuk, szerintem remek építőanyag válna belőlük. Talán még kitüntetést is kapok, ha eltakarítom őket. Először medencés nyaralót tervezek, de ahogy az utcákat járom, és kis rovátkákat húzva a noteszomba számolgatom a csöveseket, rájövök, hogy csak egy kisebb lakás jön ki belőlük.

Veszek egy telket az erdő szélén. Elkészítem a tervrajzot. Vásárolok egy éles böllér kést és egy csontfűrészt. Este pedig már a parkokban grasszálok. Nincs egyszerű dolgom: amióta a zsaruk hajszolják a hajléktalanokat, alaposan meghúzzák magukat. Még a Ripost is megírta: "Parkokba, kisebb aluljárókba bújtak. Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével? Nekik mindent szabad?"

Ám én felkészült vadász vagyok: egy speciális síppal a csörgő száz forintosok hangját utánzom, hogy előcsaljam őket a rejtekhelyükről. Hamarosan meg is érkezik az első: egy koszos, szakállas vén faszi közelít. Büdös mint az állat – rájövök, többször is át kell majd mosnom, nehogy ilyen szagú legyen a házam. Úgy teszek, mintha pénz után matatnék a zsebemben, ám amikor közelebb lép, nyakon szúrom a hatalmas késsel. A faszi eldől és a friss kopoltyújából vért okád a betonra. Elvonszolom az autómhoz. Útközben elbattyog mellettem két zsaru. Gyanúsan méregetnek, ahogy a hullát a csomagtartóba tömködöm, de amikor látják, hogy csak egy hajléktalan az, tovább andalognak.

A közönyük felbátorít: másnap már a kocsim után kötött utánfutóval és pisztollyal érkezem. Hét lelőtt csövest sikerül egymásra kupacolnom, majd szépen áthajtok velük a városon.

Így telnek a napok: ám harminc hajléktalant sikerül csak elejtenem. Utána már hiába járom az utcákat: elfogytak. Ettől azért többet számoltam össze eredetileg. De hát ennyi az ennyi – talán kijön belőlük egy kisebb viskó.

A csontfűrésszel lassan haladok. Több órába kerül akár egyetlen hajléktalant is feldarabolni. Veszek hát egy használt motoros láncfűrészt. Nem olcsó persze, egyre drágább mulatság ez az új lakás, jobb híján eladom a régit, nekem már úgy sem fog kelleni, így már van pénzem tartalék láncfűrészekre is. Mire mindet felaprítom, vörös kráter nő körülöttem, a fű bizony itt már sohase lesz zöld, elszakadt bélcsövekben bukdácsolok, a vérpára megvakít, miközben az egyik férfi hátában járatom a láncfűrészt, egy kiröppenő bordacsont szilánk felsérti a homlokom: beszerzek tehát egy arcvédős sisakot is.

Néhány nap után már van egy kiadós csont és húspüré kupacom, amiből el-elcsennek darabokat a közeli varjak. Mint az afrikai bennszülöttek, akik sárkunyhót tapasztanak, elkezdem formálni a hajléktalan-viskót: tartósítószerként több száz flakon hajlakkot fújok az építményre, amitől keménnyé és csillogóvá változik a húspüré-fal. Amikor elkészülök, csupán egy néhány négyzetméteres odú az eredmény, egy darálthús-barlang, amely úgy nő ki a földből, mint egy vörös, haragos pattanás, de így is büszkeség tölt el, ahogy fáradtan elterülök a kupola alatt. Hamarosan egy éhes varjú meghozza nekem a Ripost legfrissebb számát: "Parkokba, kisebb aluljárókba bújtak. Meddig élnek vissza a homoszexuálisok mindannyiunk türelmével? Nekik mindent szabad?" Megkönnyebbülten sóhajtok, hogy a kormány célba vette a buzikat: ez azt jelenti, hogy bővíthetem a lakást. Új golyókat vásárolok tehát a pisztolyba, és elindulok lakásvadászatra.

*

És telnek a hetek, a hónapok: a kormány újabb és újabb társadalmi csoportokat pécéz ki magának, így aztán sikerül medencét építenem a gyermektelen párokból, amiben a szinglik vére vöröslik, és csini parkolót eszkábálok az ellenzéki újságírókból, amiben a fogyatékos gyerekek csontjaiból és a kerekes székekből összeeszkábált luxus járgányaim állnak. A húspalota itt-ott rohad, beomlik, javításra szorul, szaglik és folyton a varjak csipegetik, de akkor is az én dögkirályságom, hulla gazdag vagyok, és szerencsére folyamatos a nemzeti gyűlölet és a húspótlás, így van miből javítani, terjeszkedni.

Ám egy nap arra térek haza az árva gyerek vadászatból, hogy valaki elfoglalta a tetem-palotát: a húskonyhába lépve egyből érzem, hogy nincs rendben valami. Ránézek a szíriai bevándorlóból készült dög-hokedlira, és így kiáltok: – Valaki ült a székecskémben!

A konyhába szaladok, ahol egy homeopata orvos lefűrészelt koponyája virít az asztal közepén… üresen.

– Valaki evett a tányérkámból! – sírok. És már rohanok is fel a hálószobámba, a civil szervezetek aktivistáinak lenyúzott bőréből készült francia ágyban pedig rálelek a hortyogó betolakodóra.

– Valaki aludt az ágyacskámban, és még mindig benne alszik!

Erre rögtön felpattan Habony Árpád szeme, és ijedten húzza magára az emberbőr-takarót. Arany fürtöcskéi valósággal reszketnek a sikoltó, emberi arcokból varrt párnán.

– Kérlek, ne küldj el! – esedezik. – Odakinn vannak, rám vadásznak!

Nem értek semmit. De ekkor Árpád az arcomba tolja a Ripost legfrissebb számát. Ez virít a címlapon: "Parkokba, kisebb aluljárókba bújkál. Meddig él vissza Habony mindannyiunk türelmével? Neki mindent szabad?"

Érthetetlen, hiszen a Ripost Habonyé, hogy jelenhetett meg ilyesmi a tudta nélkül?

– Már nem mi írjuk a Ripostot… – mondja sejtelmesen Árpád, miközben kikászálódik az ágyból és megigazítja magán az összegyűrődött kislány ruhát.

– Hát kicsoda?

– Nem tudjuk – feleli Habony. – Ó, Istenem, mit tettünk… Az egész a hajléktalanokról írt címlappal kezdődött… Azok még mi voltunk, azt még mi írtuk, de azzal a címmel feltámasztottunk valamit… Valamit, aminek nem szabadott volna felébrednie… Ott voltunk a szerkesztőségben, épp a hajléktalanos címlap sikerét ünnepeltük… Kurva jó munka volt! Zseniális cím! Ment a kokózás, meg hívtunk néhány szaros prostit. Toltuk nekik keményen. De annyira belefeledkeztünk a dologba, hogy eszünkbe sem jutott a másnapi újság. Aztán megdöbbentünk, mert eljött a reggel, az újság pedig így is megjelent, méghozzá egy hasonlóan kurva jó címlappal. Ekkor már a külföldön dolgozó fiatalok kerültek célpontba! Rögtön kérdeztem, hogy kié az anyag! Kurva nagy prémiumot akartam neki adni! De kiderült, senki sem írta. A Ripost megírta magát. Akkor még azt hittük, hogy megfogtuk az Isten lábát… Az újság csak jött és jött, és minden nap más és más társadalmi csoport ellen keltette a népharagot. Mondtuk, ez kurva jó! Önműködő lett a gépezet! Na nem is dolgoztunk aztán: folyt a pia, lazultunk, ránk fért már! Az emberek pedig minden nap más valakit gyűlöltek! De aztán kifolytak a dolgok a kezünk közül… Már fentről szóltak, hogy ezt és ezt nem kéne… De mi nem tudtuk megállítani, a Ripost mindenkit utált… Tudtam, hogy véget kell vetni a gyűlölet keltésnek, mert előbb-utóbb minket is elér, és magával ránt a dolog! Próbálkoztunk is mindennel. Kirúgtam mindenkit! De az újság megjelent! Felgyújtottam a nyomdát! De a Ripost másnap is kijött! Napokat töltöttem a könyvtárban, mire rájöttem, mi is zajlik valójában…

Kínos csönd áll be, Habony az arany fürtjeit pödörgeti, végül kiböki: – A Ripostnak sikerült feltámasztani Ék Chuah-ot, a kétarcú istent. A maják úgy tartották, ő a rossz megtestesítője, a háború, a kakaó, az erőszakos halál és az áldozatok istene. Ék Chuah fáklyával gyújtja fel a házakat és a szíveket. Tobzódik a gyűlöletünkben, és a káoszból táplálkozik. Ő írja már a Ripostot! És pont, amikor le akartam leplezni, ma ezzel a címlappal jelent meg az újság… "Meddig él vissza Habony mindannyiunk türelmével?" Menekülnöm kellett! Tudtam, hogy az emberek széttépnek az utcán, ha meglátnak. Futottam hát, kislánynak álcáztam magam és berohantam az erdőbe! És akkor felfedeztem ezt a hajléktalan lábakon forgó palotát…

Kifut a vér az arcomból a gondolatra, hogy hamarosan gyűlölködő emberek tucatjai vehetik körbe a házam.

– Ej, itt nem maradhatsz! – kiabálok rá, mire az arany hajú férfi durcás kislányként nagyot toppant, és azt mondja: – Nana! Ez mától az én titkos kis palotám! Hát tudod, ki vagyok én? – Azzal előveszi a kis ruhácskája alól a pisztolyt, amit még én eszkábáltam egy látássérült iskola hallgatóiból. Az éjjeli szekrényből lopta el. A csontfegyver homályos emberi szemgolyókat lő ki.

– Takarodj a házamból! – kiabál Habony, mint aki megkergült. Én pedig menekülőre fogom a dolgot. Kihátrálok a húspalotámból, majd berohanok a fák közé. Távolról még hallom, ahogy Árpád gurgulázva röhög, és azt kiabálja: – Ék Chuah érted is eljön, és felzabál! Hozza már a nyílvesszőt, amivel felszakítja az embertörténelem varratait! És temető lesz minden anya, és tollaskígyó szarban tocsog majd a szántóföld, és az erőszak humuszában óriástövisekre lelünk, boldogtalan bejáratokra, önnemző fűrészekre, sikoltó krokodil embriókra! Láttam a kukoricaistent és Junckert, együtt martiniztek a bárpultnál, míg Soros fia megfektette a varánusz fiút, makkjuk kék, nedves topáz-rühként izzott az éjszaka bőre alatt! Ó, Pokol, te ártatlan két mázsás pénisz, egyedül te vagy a seggráncokban burjánzó sárpenész ura, halálra égünk érted a rozsdás szívkazánban, Inkanyamba gyomrában, a lézer panteonban, megfagyunk ha kell a gyűlölet vérbő barlangjában, látom, ó látom, ott hozza már a világot felégető fáklyát az embergólya!

Hangjára forró szél támad – a távolban egy kukoricaföldön vért ejakuláló meztelen fiúk egy Ripost magazinnal kitömött madárijesztőt égetnek – a füstből feltámad a rettenetes tollaskígyó, Ketzalkóatl. A maja turul átrepül a Parlament felett – a kupolán öltönyös politikusok vágják ki görbe késeikkel a megkötözött gyermekek szívét, hogy kiengeszteljék az isteneket – a kitépett, még lüktető véres húsgócokat a Dunába hajítják, ahol éhes harcsák vetik rá magukat a mélyben.

Így túrt ki tehát egy kislánynak öltözött Habony Árpád a húsházikómból. Hamar rájövök, hogy voltaképp hajléktalanná váltam, ergo a társadalom ellensége lettem. Ha legalább itt lenne a láncfűrész nálam, megpróbálhatnék lakást építeni magamból. De aztán rájövök, hogy voltaképp már a húsomban lakom, és ettől nem leszek kevésbé hajléktalan. És talán nincs is már hely bennem. Rég kitúrt magamból a gyűlölet.

Szólj hozzá!

Címkék: hajléktalan Riposztkalipszis

Akaszd fel magad a szuvasodó fogamra!

2018.11.12. 09:56 Komor

Damilt csomózok fájó fogamra, a másik végét egy öngyilkosjelölthöz kötöm, így ha kiugrik az ablakon, kirántja a fogam is.

akaszdfelmagadaszuvasodofogamra.jpg

A felettem lakó nő napok óta fogadkozik minden szembejövőnek, hogy öngyilkos lesz, én pedig félek a fogorvostól - ám telnek a napok, és hiába ücsörgök a damilt szopogatva, a felettem lakó korosodó asszony csak nem akarja kivetni magát a mélybe. Felmegyek hozzá, hogy számonkérjem. Azt mondja, tervezi, hogy véget vet az életének, de csak akkor, ha tényleg elköltözik a városból a szomszéd társasházban élő lánya. Fogott egy damilt, és a lánya bokája köré csomózta, a másik végét pedig a saját teste köré, így ha a lánya kihajt a városból, őt egyszerűen kirántja az ablakon a damil. Ezzel együtt az én fájós fogamnak is annyi lesz végre, teszem hozzá magamban.

Felhívom a lányát, azt feleli, addig nem költözik el, amíg a férfi, akivel együtt akar élni, nem vál el a feleségétől. Kötött egy damilt a férfi csuklójára, így ha az aláírja végre a válási papírokat, az olyan erővel rántja meg a zsineget, hogy őt kirepíti ebből a városból. Amitől kiugrik az anyja az ablakon. És ami végre kirántja a lyukas fogat az én számból is. (Teszem hozzá magamban.)

Ha ez egy szokványos kisegér húzza a cicát, a cica a kutyát, a kutya az unokát, az unoka a nagyanyót, a nagyanyó a nagyapót, a nagyapó a répát mese lenne, persze nem állna meg itt a dolog, tovább nőne a szardomb, de az élet ritkán egy szokványos kisegér húzza a cicát, a cica a kutyát, a kutya az unokát, az unoka a nagyanyót, a nagyanyó a nagyapót, a nagyapó a répát mese. Így amikor elérem telefonon a férfit, sikerül meggyőznöm róla, hogy írja alá a kibaszott válási papírokat, és ez beindítja a láncreakciót.

A lány elröpül a városból, ám a felettem lakó nő csaknem akar kiesni az ablakon. Ott ülök a damilt szopogatva. Mérgemben felrohanok a lépcsőn. Nem telik sok időbe, hogy rátaláljak a hullára: a kádban fekszik, felvágott erekkel. Sehol a damil, ami eddig a lányához kötötte. Úgy tűnik, végül csak lehámozta magáról, talán azért, hogy a lányának ne kelljen azzal a tudattal élnie, voltaképp ő ölte meg az anyját. De az öngyilkosságról magáról nem tett le. Ezzel csak az a gond, hogy nekem továbbra is rohadtul fáj a fogam.

Később, amikor a saját lakásomból hívom a mentőket, nem megy ki a fejemből, hogy valamit elfelejtettem. Csak amikor a zsernyákok becsöngetnek hozzám, jövök rá, hogy még mindig egy damil szál köt össze a hullával.

– Velünk jönne a rendőrőrsre? Úgy érezzük, valamilyen szálon kapcsolódik az ügyhöz! – mondja a zsaru, és röhögni kezd. Telnek a percek, de nem tudja abbahagyni a röhögést. Nem tudnak kikérdezni a rendőrőrsön sem, mert még mindig nem tudják abbahagyni a röhögést. A damil bizonyíték, így nem vehetem le a fájó fogamról. Ott kell ácsorognom a boncoláskor a közelben, s arra gondolom, bárcsak esne le a hulla a műtőasztalról, akkor legalább kirántaná végre a fogam.

A rendőrség végül engedélyt ad a temetésre. A boncolási eredmény nem utal idegenkezűségre. A damilt viszont továbbra sem vehetem le, mert nem tisztázott a szerepe az ügyben. Nem kérdés, hogy megyek-e a temetésre, a zsineg miatt ott kell lennem. A vállamon zokog a nő lánya, és azt sikoltozza, ő a felelős mindenért. A sírgödör olyan mély, hogy nem látni az alját. Ahogy egyre lejjebb és lejjebb eresztik a koporsót, megfeszül a damil, és húzni kezd maga után a súlyos láda.

Fájó fogam gyökerei túl erősek, sehogy sem akarják elereszteni az állkapcsom. A gyászoló tömeg egy ideig nézi, ahogy közelebb és közelebb vonszol a sírgödörhöz az ereszkedő láda – cipőm hosszú árkokat húz maga után a sárba –, majd valaki elkiáltja magát: – Állítsák meg! A koporsó után akar ugrani!

És ekkor megragad a gyászoló lány és húzni kezd. De a koporsó túl nehéz. Ekkor megragadja a lányt a gyászoló tömeg és a röhögő zsaruk. De még mindig vonszol maga után a koporsó. Nagyanyó megragadja a röhögő zsarukat, nagyanyót az unoka, az unokát a kutya, a kutyát pedig a cica. Ekkor megállunk végre és recsegni kezd valami a számban. Imádkozom, hogy törjön ki végre az az átkozott fog. De az állkapcsom kezd csak előrenyomulni. Lassú, hajókötél–ropogással elmozdulnak egymástól az állkapocsízületek – a fülem alatt pedig vércsík fut végig, ahogy seb nyílik a bőrömön, és mint apró damil szálak, napfényre kerülnek a vörös ínszalagok, amik még hozzákötik alsó állkapcsom a koponyámhoz. Leghátul a cica ránt egyet a soron, amitől mindannyian hátraesünk – az állkapcsom pedig egy nedves reccsenéssel végleg kiszakad a fejemből, a damil egy szempillantás alatt behúzza maga után a sáros gödörbe.

Miközben ott vergődöm alsó állkapocs nélkül és ömlik belőlem a vér, átfut az agyamon, hogy talán mégiscsak fogorvoshoz kellett volna fordulnom. Ekkor toppan oda hozzám egy fakabát és azt mondja: – Nem sejtettük, hogy ilyen szoros szálak kötik az elhunythoz. – Aztán röhögni kezd. A gyászoló tömeg csatlakozik, a röhögő zsaruk is röhögni kezdenek, az anyóka is, az unoka is, a kutya is és a cica is. Sőt. Még én is kuncogni kezdek – de csak valamiféle fojtott hörgés szakad ki a torkomból – az arcomba nyílt véres lyukban marionett bábuként táncol kapálózó nyelvem.

Szólj hozzá!

Címkék: öngyilkosság fog akasztás

Így lopta el nagyapám halott, berregő, döglött halas fasza a nejem

2018.11.01. 20:44 Komor

Vásárolok egy vibráló péniszgyűrűt, de a kütyü két perc után megdöglik, aztán visszajár kísérteni engem a szelleme.

halloweenra3.jpg

Először az aranyhalamat nyírja ki: arra ébredek éjjel, hogy bugyog a víz az akváriumban; miután felkattintom a villanyt, látom, hogy Kefir, az aranyhal előre-hátra dobálja magát. Közelebb hajolva észreveszem, hogy kék ektoplazmaként materializálódott a teste körül a vibráló péniszgyűrű, és a szart is kirázza a kis Kefirből, miközben a gumi csiklóizgató dudorjával az aranyhal apró koponyáját próbálja feltörni. Amikor sikerül vele lefúrnia egészen az agyáig, vér színezi rózsaszínűre a gömbakvárium vizét, a gonosz péniszgyűrű-lidérc pedig berregve felkacag, és huss, eltűnik.

A terror aztán még magasabb fokozatra kapcsol: éjfélkor arra kelek, hogy egy vibráló gumi próbálja összeszorítani az orromat, és nem kapok levegőt, máskor a virsli, amit épp eszek váratlanul rezegni kezd a torkomban, amitől majdnem megfulladok. A feleségem nem hisz nekem, szerinte csak beképzelem, hogy egy túlvilági szexjátékszer próbál az életemre törni.

Ám én nem hagyom annyiban, visszamegyek a szexshopba, ahol azt az átkozott gyűrűt vettem, hogy panaszt tegyek. A pult mögött álló fiatal srác egy darabig hümmög, aztán megértően bólint: – Én hiszek magának… Engem éveken át kísértett a hereszag.

Nehezemre esik elhinni, hogy az, hogy valakinek büdösek a golyói az egyenértékű probléma azzal, ha egy döglött démonikus szexkellék próbálja megölni, de a srác már belekezdett a meséjébe: – Szóval egy nap arra ébredtem, hogy hereszagúak a heréim. Ebben talán semmi meglepő nincs, sőt, talán abban sem, hogy a hereszagot aztán képes voltam megölni dezodorral – magyarázza teljes beleéléssel. – Ám az a rohadék hereszag nem akart meghalni… A mosdatlan golyóbűz kísértete már másnap visszatért… És akkor már nem fogott rajta a dezodor…

Hitetlenül rázom csak a fejem, szerintem szopat a csávó, de képtelen befogni: – Ráadásul a hereszag kísértete egyre pofátlanabbá vált… Igazából tönkre tette az életem. Már nem csak a golyóim körül bukkant fel, hanem olykor például beköltözött a számba. Ekkor már fél éve jegyben jártam, de a menyasszonyom azt gyanította, hogy idegen férfiak golyóit nyalogatom, ezért hereszagú folyton a szám. Én persze hiába magyaráztam neki, hogy a démonikus hereszag űz gonosz tréfát, nem hitt nekem, és elhagyott.

– És sikerült tőle aztán megszabadulni? – kérdezem, mint aki már félig hisz a csókának.

– Nem volt egyszerű – mondja az eladó. – Rájöttem, hogy a halott hereszagot csak egy halott dezodor ölheti meg. Vettem tehát egy dezodort, és megpróbáltam megölni. De rohadt nehéz ám kicsinálni egy dezodort, nekem elhiheti. Pedig próbálkoztam ám mindennel: patkánymérget kevertem egy pohár vízbe, amit aztán a dezodor elé tettem, de a dezodor sejthette, mire készülök, mert nem itta meg. Aztán áramot vezettem a fürdőszoba kilincsébe, de a dezodor csak azért sem nyitott be a mosdóba. Végül hátba szúrtam egy kibaszott késsel. Ekkor purcant csak ki.

– És aztán a döglött dezodor elintézte a döglött hereszagot? – kockáztatom meg.

– Bárcsak ilyen egyszerűen ment volna – sóhajt a srác. – Ám a dezodor igencsak pipa volt rám, amiért kinyírtam. Nem is tudom, mit képzeltem… Ja, majd pont a gyilkosán fog segíteni! Ehelyett a döglött dezodor és a döglött hereszag összefogott ellenem. Egyesítették erejüket, így aztán minden éjfélkor arra ébredtem, hogy egy here szagú dezodor keni össze a testem tetőtől talpig. Az akkori munkahelyemen nem tolerálták sokáig a lemoshatatlan golyó bukét, így aztán az állásomat is hamar elvesztettem.

– Fura – motyogom. – Nem érzem, hogy here szagú lenne.

– Persze hogy nem – dünnyögi a fiú. – Azóta megtaláltam a megoldást. Hívtam szakembert. Egy médiumot. Az pedig elmondta, hogy a dolog nyitja csupán annyi, hogy egy olyan szellemet kell segítségül hívni, aki szeret, és hajlandó megküzdeni az engem kísértő démonnal. Így a hereszagú dezodort végül Márta nagynénikém intézte el, Isten nyugosztalja.

Izgatottan térek haza: a neten hamar rábukkanok egy médiumra. Felhívom, elmagyarázom neki, mi a problémám. Már aznap estére lefoglalok egy szeánszot a lakásomban. Pont jól jön ki a dolog: csütörtök van, ilyenkor a feleségem soká végez csak a munkahelyén.

Hamarosan megérkezik a médium: az idős nő úgy néz ki, mint valami kiégett filmsztár, arca alig látszik a töménytelen smink alatt, nyakában egymással koccintanak az amulettek. Ahogy belép az ajtón, berregést hallok, és a nyanya a lába közé kap ráncos kezével. Azt mondja, egy erős negatív entitás jelenlétét érzi a lakásban. Hamar gyertyákat gyújt, és körbejárja a szobákat egy ázott kutya illatú füstölővel. Majd mikor lekapcsoljuk a villanyt, azt motyogja, hogy kész megidézni egy szellemet, csak nevezzem meg, kinek a segítségét kérem.

– Valaki esetleg a családból? – kockáztatja meg.

Bólintok. A nagyapám nevét mondom. A nagyfater mindig is rendes volt velem: gyerekkoromban ő tanított meg biciklizni. A médium egy fotót kér. Feltúrom érte a szekrényt, legalább húsz percen át kotorászok a régi felvételek között, mire találok az öregről egy megsárgult fényképet. A nyanya szeme ekkor a saját koponyájába fordul, és nyöszörögve transzba esik. Hamarosan derengő kék fényecskék jelennek meg a plafon alatt: mintha világító rovarok röppentek volna be az ablakon, amik most egyetlen rajba készülnének tömörülni a fejünk fölött. A médium valami túlvilági nyelven hablatyol: erre az arcom előtt a világító rovarraj lüktető pénisszé áll össze. Alig hiszem el: egy világító, félig áttetsző fasz lebeg az orrom előtt.

– A nagypapa itt van már közöttünk – nyivákolja a banya.

– Ez meg mi a szar? – mutatok a lebegő faszra.

– Az ön nagyapja – motyogja sértetten a nő. – Jó, nem az egész, de hát az egész nagypapát nem tudom megidézni.

– Hogyhogy nem tudja megidézni a teljes nagyapám? – ripakodok a nőre.

A médium ekkor mélyet sóhajt, úgy néz ki, mint aki már százszor elmagyarázta az élete során azt, amit most nekem is el fog: – Csak nagyon kevés médium képes egy egész halott személyt megidézni, és higyje el, azok aztán meg is kérik az árát. Én, amint látja, csak egy részletét tudom a túlvilágról idehívni. Ezzel szinte minden médium így van. Van, aki a fejekre specializálódott. Van, aki a végtagokra. Egyszer részt vettem egy szeánszon, ahol egy pasi képes volt megidézni híres emberek vékonybelét. Ön látta már Napóleon patkóbelét? Én már igen. De amint látja, én nem ezekre vagyok specializálódva, hanem a…

– Faszokra… – fejezem be helyette a mondatot, és riadtan hátrálni kezdek nagyapám eres döglött pöcse elől, de az meg izgatottan repül felém, mint egy gazdijához igyekvő vidám kiskutya. Kísértetplazma-fasznyálkával keni össze az arcom, ahogy a nyakamba ugrik, nézi hogy meg nőttem, ki is présel néhány könnyet a faszlyukán keresztül.

– Ó, nem is sejti, mennyit képesek olykor fizetni az emberek, hogy híres halott emberek nemi szerveit lássák! – Vigyorog rám a banya a gyertyaláng mögül. – Vagy az özvegyasszonyok, hogy egy utolsó tüzes éjszakát eltölthessenek a férjeikkel.

Nagyapám pöcse össze-vissza csókol cuppogó kísértet-húgycsőnyílásával, én pedig úgy hessegetem, mintha egy idegesítő darázst próbálnék elkergetni.

– És mégis hogyan fog segíteni rajtam a nagyapám fasza? – kiabálok rá a médiumra.

– Előbb kérdezzük meg, hogy egyáltalán akar-e – mondja komoly arccal a nő. Majd elmagyarázza a helyzetemet a nagyapám izgatott faszának, amiből megállás nélkül a csöpög a padlóra a kísértet-előváladék. Aztán megkérdezi a nagyszülőm hímtagját, hogy segít-e rajtam, egy koppantás az igen, kettő a nem. A nagyapám fasza hatalmasat üt az asztalra, de csak egyet, így hát a pártomon tudhatom a fantom fütyülőt, akivel, vagyis amivel elindulunk aztán szobáról szobára megkeresni a rontó lidércet, ami megzavarta a nyugalmam. Hamarosan fel is berreg a szobában a veszett bögyörő-gyűrű, a kék színű lidérc máris nekirontana az orromnak, de ekkor érkezik a megmentőm, és gigászi csata alakul ki a lakásban a levitáló nagypapa-lőcs és a démonikus péniszgyűrű között. A szexkellék-kísértet gonosz polipként tekeredik rá a vénás szellem-cerkára, készen rá, hogy kiszorítsa belőle a szuszt és a fantomgecit – vadul berregő csikló-izgató gumi-kitüremkedésével hatalmas csapásokat mér nagyapám makkjára. A fájdalomtól a papa-pöcs máris lohadni kezd.

– Gondolj a nagymamára! – biztatom a lebegő faszt, mire az ismét duzzadni kezd, friss kísértetplazma tölti be a szellem-barlangos testet, és a gonosz péniszgyűrű fájdalmasan megfeszül a hímtagon. A lidérc berregve sikolt, de megkétszerezi a szorítást.

– Ó, nem fog sikerülni… – sipákolok, de a médium a vállamra teszi aszalt kezét, és a szoba másik sarkába mutat, ahol újabb kék színű fény tűnik fel. Rögtön felismerem: Kefír az, a döglötté péniszgyönyörködtetett aranyhal, és kurvára pipa, amiért kimasszírozták a törékeny koponyájából a kis agyát. A zombi-hal ráveti magát péniszgyűrűre, és jobb híján buta kis szájával kezdi harapdálni a csiklóizgató göböt.

Na erre jön aztán haza a feleségem: ott állok bambán egy idegen öregasszonnyal a szobában, felettünk pedig ott lebeg egy kék színű fasz, amin egy péniszgyűrű berreg, azon pedig egy döglött hal ficánkol. A nejem a kezébe temeti az arcát, és azt mondja: – Már megint mi a szart vettél a szexshopból? Mikor hiszed már el, hogy jól elvagyunk ezek nélkül is?

De nincs ideje megkérdezni, hogy ugyan ki a csuda ez a szobában toporgó vén csoroszlya, mert a démon-pénisz fogat feléje hasít a levegőben; úgy csapódnak bele a feleségembe, akár egy meteor. Hamarosan rájövök, hogy nem teljesen véletlen ez a szerencsétlen találkozás: nagyapám vibrálástól és halvergődéstől felizgult pénisze megérezhette, hogy nő van a közelben. Normális esetben talán nagyapám nem hágná meg a lakás közepén az unokája feleségét, de a nagyfater agyát ugye nem nagyon sikerült megidézni, így voltaképp mégis csak ez következik be a szemem előtt. A vén fasz úgy bújik be a ruha alá, mint valami kígyó, és a feleségem hiába próbálja kirázni a blúzából a démoni pénisz-péniszgyűrű-döglött hal hármas fogatot, hamarosan dél felé vándorol a lidérc lingam, s becsusszan a bugyijába – ezt onnan gondolom, hogy a nejem szemei hirtelen kikerekednek, és vad lihegésbe kezd.

– Ez… Ez valami elképesztő! – közli velem, és a médiummal. Féltékenység kerít a hatalmába, elkezdem lerángatni a ruhát a feleségemről, hogy hozzáférjek a túlvilági faszfogathoz. Amikor sikerül leszakítom a bugyit róla, látom, hogy a nagyapám kísértet kéjléce mélyen benne jár, a pénisz gyűrű úgy vibrál, mintha nem ismerne holnapot, Kefir, a döglött aranyhal meg hatalmas szájával rácuppant a nejem nedvesen csillogó csiklójára. Amikor megpróbálom kirántani a nagyapám kukacát, a nejem olyat csinál, amit még sohasem tett ezelőtt: rám kiabál. Sőt, rám ordít, hogy eszembe ne jusson leállítani a dolgot. Hátrahőkölök. Döbbenten figyelem, ahogy az egymást követő orgazmusok szinte szétrobbantják a nejem. A vágy szakadó hártyaszárnyai. Spirál-őrület, lekapart vágypikkelyek. Csak nem akar véget érni a dolog: a nagyapám tovább dugványoz, a gyűrű tovább rezeg, Kefír pedig képtelen leállni azzal a hülye kis busa szájával, sőt, már nyálkás uszonyaival is csapkod, ami csak tovább fokozza a szellem-extázist.

A médium elsunnyog, mielőtt agyonverhetném egy gyertyatartóval. Az est további részében a hálószobában zokogok, miközben a szomszéd helyiségből érkező nyögések a lelkem is kiszakítják.

Mindennek már több hónapja. A feleségem azóta meglépett a nagyapám halvibrálós faszával, és összeházasodott vele. Olykor szembe találkozom a fotóikkal a Facebookon, a múltkor épp a Kanári szigeteken nyaraltak. A nejem fiatalnak és boldognak látszik a képeken: az arcáról világító szellemnyálka csöpög, Kefír vidáman integet a kis uszonyával a nagyapám faszán és a berregő gyűrűn csücsülve.

Nem hiszem, hogy van tanulsága ennek a történetnek – ha ugyan volt is, már az elején megdöglött, a szelleme pedig elfelejtett visszajönni kísérteni. Talán végezhetnék magammal, és bosszúból riogathatnám a nejem, de mi értelme lenne. A legjobbakat kívánom neki: remélem az összes gyereke a nagyapám reszkető, halszagú faszára fog hasonlítani.

Maradjunk annyiban, hogy lehetne rosszabb is az élet.

Legalább nincs hereszagom.

Szólj hozzá!

Címkék: szex halloween szellem kísértet vibráció péniszgyűrű