Top 3

  1. Fityma-gólem
    Fityma-gólemAznap este a zsidó fiúk a párnájuk alá dugták a fitymájukat, hátha meglátogatja őket a fitymatündér, és hagy némi túrót cserébe. De végül csak a rabbit sikerült ezzel kicsalniuk az ágy alól: megannyi...
  2. Kakukkos pina
    Kakukkos pinaA cowboy-t születése óta üldözte egy kilőtt pisztolygolyó. Amikor a világra jött, az apja berúgott és örömében a levegőbe lőtt régi, ócska colt-jával; a golyó pedig elindult, járatot fúrva a felhőkbe,...
  3. Húgycsőbalerína
    HúgycsőbalerínaA húgycsőbalerínám egy elvétett táncmozdulat miatt kesereg, emiatt egész nap áttetsző nedvek csorognak a péniszemből. A pirouette á lá seconde nem egyszerű dolog, és bár nem panaszkodhatom a méretre,...

Komor Zoltán

1986. június 14-én születtem Debrecenben. Jelenleg Nyíregyházán élek, ahol főiskolai tanulmányaimat végeztem. Elsősorban szürrealista rövid prózákat írok.

meme.jpg

Írásaim különböző pályázatokon (Irodalmi Rádió, Napút, stb.) szerepeltek sikeresen és jelentek meg antológiákban. Emellett magyar („KULTer”, „Képírás”, „A Vörös Postakocsi”) és amerikai („theNewerYork”, „Caliban Online”, „Bizarro Central”, „Thrice Fiction Magazine”, stb.) folyóiratokban publikáltam. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lettem. Az elsősorban posztmodern és neoavantgárd szövegeket publikáló Katapult Kortárs Alkotói Oldal főszerkesztője és a József Attila Kör tagja vagyok.

2014-ben jelent meg első angol nyelvű Flamingos in the Ashtray című novellás kötetem Amerikában, a Burning Bulb Publishing kiadó gondozásában. 

flamingosintheashtray.jpg

Második angolnyelvű kötetemet, a Tumour-djinn-t az amerikai MorbidbookS adta ki 2014 decemberében.

tumour_djinn.jpg

 
Harmadik angol nyelvű kötetem Turdmummy címmel 2016 decemberében jelent meg Amerikában a Strangehouse Books kiadásában.

turdmummy.jpg

Random ajánlat

  • Riposztkalipszis
    Riposztkalipszis 2018. november 13. 12:08Kitalálom, hogy házat építek magamnak a környékbeli hajléktalanokból. A kormány szerint nincs semmi hasznuk, szerintem remek építőanyag válna belőlük. Talán még kitüntetést is kapok, ha eltakarítom...

Bejegyzések

Nemes Z. Márió ajánlója

Komor Zoltán a kortárs fiatal próza egyik legérdekesebb alkotója. Hihetetlenül produktív szerzőről van szó, aki már most számos magánkiadásban, illetve amerikai kiadóknál megjelent kötettel rendelkezik. Az amerikai kontextus nem esetleges módon adódik Komornál, hiszen az általa művelt  ún. bizarro fiction jelenleg az Egyesült Államok underground prózairodalmának egyik jelentős vonulata. A bizarro olyan esztétikaként írható le, mely a különböző pop- és szubkulturális regisztereket ötvözi a szürrealista és (neo)avantgárd írásmódokkal, mégpedig rendkívül intenzív és önreflexív módon. Komor írásai a magyar irodalom felől nézve tekinthetőek egyfajta (neo)szürreális kisprózáknak, melyek Hernádi, Hajnóczy és Hajas Tibor nyomdokain haladva a jelentésalkotás, illetve a higiéniai és ízléshatárok összezavarására törekednek. Vagyis egy következetes, ám mégis játékos szövegvilágról van szó, mely ironikus pimaszságában az art-punk attitűdhöz is köthető. A provokáció nem öncél, hanem egy olyan kultúrkritikai stratégia része, mely a kultúráról való gondolkodásunk, az elszeparált dimenziók és szembenállások (magaskultúra versus tömegkultúra) felnyitására irányul. Komor nemcsak a magyar, hanem az amerikai mezőnyben is kitűnik sajátos írásmódjával, mely leginkább a beszédmód líraiságának köszönhető, hiszen szövegei nemcsak kulturális, hanem műnemi hibridek is egyszersmind. Lírai horrorvilágán meglátszik a népi szürrealizmus hagyatéka, mely tradíciót a posztmodern világ entrópiájával ütközteti, hogy az eredmény olyan költészetté minősüljön át, mely egyszerre kiszámíthatatlan és – a maga poszthumán módján – megható.

Nemes Z. Márió

Hangoskönyvek


Random megjelenések

Lebbencs-Cthulhu c. kisprózám megjelent a Black Aetherben

blackaetherborito.png

Plázafej c. kisprózám megjelent a Galaktikában

galaktikaborito.png

Megjelent a Robotcigány!

robotciganyborito.jpg


Felgyújtott delfinek
c. versem megjelent a Prae folyóiratban

praeborito.jpg


Fekália-múmia c. kisprózám megjelent a Symposion folyóirat HybridRealm című tematikus lapszámában

hybridrealmborito.jpg

Bejegyzések

  • MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓL
    MESÉK KAPTÁRVÁROSBÓLMesék Kaptárvárosból című regényem továbbra is rendelhető a kiadótól. Ára: 1940 ft. Hátszöveg:Ismét beköszönt az éjszaka, és a város tarka neonpillái felnyílnak: kezdetét veszi egy újabb rémálom a...
  • SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}
    SZÁNKÓVAL RÉGBE{ha suhansz}Végül lehozod a padlásról azt az ócska, régi, gyerekkori szánkót: tiszta pókháló, fájdalmasan reccsen, ahogy felnőtt testtel ráülsz. És mintha csak erre várt volna, siklani kezd, s hirtelen azt érzed,...
  • A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}
    A MÉHÉSZ{amikor igazán boldog vagy, ugye}A férfi kisétált a kertbe, hogy összegyűjtse a mézet a kaptárból. Miközben körbe dongták a rovarok, és kis üvegbe lapátolta a folyékony aranyat, arra gondolt, boldog. Jó kedve akkor sem párolgott...
  • ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}
    ISTEN BÁBOZIK{tulajdonképp bármikor}Sétálsz az utcán, és hirtelen jó kedved támad. Valósággal megrészegít a szabadság tudat, fel is ugrasz a levegőbe, hogy pördülj magad körül néhányat. Ezzel persze teljesen összegubancolod a kezedből...
  • HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}
    HAJÓTÖRÖTT MAGASAN{ha úsznak a felhők}A kertben ülsz és a felhőket figyeled. Egyszer csak egy lakatlan sziget úszik át az égen, egy hajótöröttel, aki egy pálma fa alatt gubbaszt, és a szakállát simogatja. Kiáltasz neki, hogy ugorjon csak,...
  • NEDVES ÁLMOK{este}
    NEDVES ÁLMOK{este}A lány - miközben alvó párját nézi egy éjszaka - aprócska ajtót fedez fel a fiú homlokán. Kíváncsian nyitja ki, s ahogy beles rajta, kicsi meztelenül futkározó lányokat pillant meg. Őrült féltékenység...
  • KILINCS NŐTT{egykor}
    KILINCS NŐTT{egykor}A fiú észre sem vette, hogy kilincs nőtt a mellkasába, csak mikor lányok kezdtek bejárkálni rajta, tudatosult benne, hogy van rajta egy ajtó. Olykor maga is kitárta, de nem látott semmit, csupán...
  • A megnyúzott vitorlás
    A megnyúzott vitorlásA novella megjelent a theNewerYork-ban, angolul olvasható az Electric Encyclopedia of Experimental Literature (theEEEL) oldalán._______________________________ A parton hálóba akadt kagylók...
  • Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról
    Fekete múzsák, avagy mesék a varjakrólSzerző: Komor Zoltán | Előadja: Virág GergelyMegjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7A felvételt az Irodalmi Rádió készítette
  • Felgyújtott delfinek
    Felgyújtott delfinekegy ideje már a csipkebokrokat is nekünk kell felgyújtanunk és belekiabálni a tűzbe a próféciát alkotószabadság díszkoporsóban – a jószomszédság alapja hogy nem pletykálunk a felettünk lakóról még...
  • A halott csivava
    A halott csivavaA rövid próza megjelent az amerikai Caliban Online 13. számában. _______________________________   A fényből veszik a levegőt a holtak. Ha lekapcsolod a villanyt, csörömpölni kezdenek a...
  • Lélekkerámia
    Lélekkerámiakülönös éjszakát feszítettél közénk. szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból, körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst, akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked....
  • Tériszony
    TériszonyOlykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó...
  • Párnamáglya
    PárnamáglyaFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Exit Strata c. irodalmi folyóiratban. _______________________________ Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a...
  • A művészet halála
    A művészet halálaüres füzetlapok fogócskáznak egy kihalt sikátorban,egy hajléktalan kukák mögül figyeli a különös keringőt.rég feledett írások, soha be nem fejezett novellák kísérteteiaz alkonyatban. halottak mind.egy...
  • A jóstor
    A jóstorFejezet Az Égi istálló című kötetből.A novella megjelent az amerikai Caliban Online irodalmi folyóiratban. _______________________________ A kéményeknek támaszkodó hideg. Recsegnek a...
  • Eltévedni a körhintával
    Eltévedni a körhintávalA szöveg megjelent az amerikai Thrice Fiction Magazine-ban. _______________________________ A fogorvos mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat. A szóbeszéd szerint volt egy kiskertje, ahol...
  • Vágójelek - cut up költészet
    Vágójelek - cut up költészetszövegvágatok Antalovics Péter, Apagyi Ferenc, Komor Zoltán, Nagy Dániel, Szakállas Zsolt, Tépő Donát és Zsuponyó Gábor szavainak a felhasználásával EGYMÁSBA GYÜMÖLCSÖZ bemagolt tintamarcang...
  • Tyúkkörték
    TyúkkörtékFejezet Az Égi istálló című kötetből. A novella megjelent az amerikai Gone Lawn magazinban. _______________________________ A hold meglocsolja a házakat. Az asszonyok a faluban egyszerre...
  • Hamvasztókamra
    Hamvasztókamraolykor zárlatos lesz a szív és kiég benne a villanykörte persze hiába is cseréled az újban is rögtön szétpukkan az izzószál egyedül a gondolatok fénylenek rendületlenül a sötét szobákban és ahogy...
  • Lisztlevente
    LisztleventeFejezet Az Égi istálló című kötetből. _______________________________ Méhkaptárt tojnak a tyúkok. A gyászmise vésztartalékát osztogatják egymás között a virrasztók: a küllőkulcs megkínozza a köhögő...
  • A bárányszüret
    A bárányszüretA novella a Kulter.hu -n jelent meg először. _______________________________ Juhok kaparják a zöldellő mezőt patás lábaikkal. Mint a kutyák, úgy ássák a földet. Szimatolnak, láthatóan bűvöletben...
  • A mennyguberálók
    A mennyguberálókéhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a telefonba suttogott szerelmes szavakat így...
  • Egy szénában lelt ara
    Egy szénában lelt araFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy...
  • A vadász és a lányka
    A vadász és a lánykaEgy erdőben alvó lánnyal közösül a vadász. A lány azt álmodja közben, hogy őzsuta, akit vadász üldöz, a lába között hatalmas füstölgő mordállyal.A lány döbbenten figyeli hónapokig növekvő hasát, senki...
  • A nagytakarítás
    A nagytakarításFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Lucid Play Publishing kiadványában. _______________________________ A határban egy felborult szekér kitört kerekein acsarkodnak...
  • Lélegzet nálad
    Lélegzet nálada szobádban gyökereket ereszt az ágyapró pihék keringőznek a beszűrődő fényben egy megkorbácsolt angyal szárnyaibóla talpunkkal feszegetett padlódeszkák alatt kagylóka kagylók belsejében gyöngy...
  • Kádvitézek
    KádvitézekFejezet Az Égi istálló című kötetből. A szöveg megjelent az amerikai Caliban Online magazinban._______________________________ Talicskán érkezik meg az éj a faluba. A rozsdás kerekek nyikorgása...
  • Tumoros felhők
    Tumoros felhők– a ct gépbe puskát bevinni tilos – figyelmeztetik a nővérkék a vadászt – ne féljenek angyalkák veszélytelen a golyókat már rég kioperálták – felel az meg de egyikük sem érti a viccet a vadásznak a...
  • A falusi tanító
    A falusi tanítóFejezet Az Égi istálló című kötetből._______________________________ A falubeliek a harangnyelv helyére szerelnek egy döglött macskát. Amikor kezdetét veszi a déli kongatás, az állat előre-hátra...

Dögmozdony

2014.01.12. 17:57 Komor

A készülő szürrealista western kötet darabja.

_______________________________

Történt egyszer, hogy az egyik dögnyugati kisváros kifogyott az indiáncsontokból, így nem volt már miből sínt építeni a vonatnak. Ekkor már minden tisztességes amerikai állampolgár a sivatagon átrobogó mozdonyról álmodott, és nem győzték engesztelni az éjfélkor a városka főterén megjelenő masinát. Estéről estére ugyanaz a műsor: szélesre tátja száját a föld, és az üregből előkúszik a hatalmas bestia – fekete pondróként tekereg, csúszik végig gépzsírnyálán. Éles sípolással ébreszti dögvároska lakóit, akik piszkos pizsamáikban, kopott hálóingükben gyülekeznek színe előtt, a géppondró pedig követelőzően tülköl rájuk – a felszálló füst kikergeti a holdkaptár méheit, a rovarok elindulnak duzzadtra csípni a csillagokat, amik aztán beteges színre váltanak, és leesnek az égről. Távol férfiak emelik fel őket a homokból, a mellkasukra tűzik, majd fegyvert puffogtatva eltűnnek az éjszakában.dogvonat.jpg– Megépítjük azt a sínt! – fogadkoznak térdükre hullva a városka lakói, és olykor-olykor feláldoznak egy szüzet, hogy megenyhítsék a szörnyű gépezetet – a lány kivágott, még dobogó szívét eltüzelik a mozdony kazánjában – de persze tudják a jó dögnyugati polgárok, a vonat engesztelhetetlen, meg kell tehát építeni azt a sínt, ami majd összeköti őket a nagyvárossal, ami, a francba is, keresztül szeli egész Amerikát. Leülnek hát, és számba veszik a lehetőségeket. Tudják jól, alig néhány év alatt sikerült kiírtani minden nyüves rézbőrűt a városka körül, ám a tiszteletes emlékezteti őket, akadnak még indián nő és gyerekhordák, akik nem estek el az összecsapások során. Erre persze mindenki tapsolni kezd, igen, igen, a nők és a gyerekek. Elmormol hát a pap egy imát, amitől másnap reggelre teherbe esnek a nők, aztán dél időre meg is lepik őket a szülési fájdalmak: sorban robbannak ki méhükből a gyönyörű pisztolyok, a faragott nyelű colt-ok, a városka doktora azt se tudja, melyik házhoz fusson elrágni a köldökzsinórt, mindenhol lemossák az égről a felhőket a női sikolyok. Estére már az összes házban fegyvereket szoptatnak a mosolygó anyák – a kicsorgó fehér tej megzsírozza az ütőszeget, a fegyvercsövek piócaként csüngnek a hízott, barna bimbókról, egyik-másik mohó stukker le is harapja azt, mire a kiszakadt bőrtömlő töltényként csusszan a tárba.

– Áldottak az asszonyok ebben a városban! – zengi a pap, kereszt alakú revolverét forgatva szőrös kolbászujjai körül.

Éjfélkor ismét vonatsíp riasztja az embereket – kiugranak az ablakon, és térden csúszva araszolnak a fekete nyálkában vergődő féreg elé, kinyújtott karjukban az újszülött puskák és a revolverek bömbölnek.

– Holnaptól újra munkához látunk! Felépül a nagy amerikai vasútvonal, és akkor végre mi is visszakerülünk a térképre! – bizonygatják a masinának. Pórázokat vesznek a nyakukba és vonyítanak az égre – kitérdepli szívüket a sorozatos dobbanás. A seriff, a doktor és a pap eközben találkozót tartanak a kocsmában: elböfögik holnapi tervüket egy piával leöntött térkép fölött, magukba szikráznak, majd ájultan esnek a whisky-s poharakra, miközben szájukból kipottyant fekete szavaik a kocsma sarkába másznak, s hálót szőnek a törött poharak szilánkjaiból.

Másnap, amikor a kakas végre az ég mellére tűzi a napot, megindul a koporsószögek felvonulása: izmos paripáikon vágtatnak ki a férfiak a városból, kezükben új fegyvereikkel, miközben messzi hátul hagyják a pityergő anyákat, akik utolsó csókot dobnak a bömbölő colt-ok után. Ott lépked már a pap, fekete paripán, kulacsában szenteltvíz lötyög, nyakában a gyilkos feszülettel. Mellette a seriff, az aranycsillag fáradtan csillan a sivatagi napsütésben. És persze ott menetel az öreg doki is, kokalevelet rág, alig bír a nyeregben maradni, úgy pattog, a pisztolyból kilőtt pirulák majd mindenkit elsorvasztanak, meglátod. Mögöttük vándorol a visongó csürhe, a városka veszett fickói – szájukhoz emelt whisky-s üvegek villanásai vakítják meg a keselyűket, böfögéseiktől kihullnak a kaktuszok tüskéi.

Ahogy haladnak kietlen tájakon át, egyszer csak táncoló füstcsíkra lesznek figyelmesek a hegyoldal felől. Az elől lépkedő három fickó összenéz, és alig észrevehetően biccent. Leszállnak a lovaikról, és megállítják a többieket.

– Maradjatok itt, hárman előre megyünk és felmérjük a terepet! – mondja a seriff, azzal nekiindul a három fickó.

Később, egy szikla mögött bújva figyelik az indián falut – nőket és gyermekeket látnak a sátraik előtt ücsörögve. Egy csapat fiú egy torzonborz kutyával incselkedik kacagva, a kislányok az anyjuk ébenhaját fonják, miközben a tűzön különös főzetek rotyognak.

– Hú, hát ezek elég sokan vannak – morog a pap, izgatottan markolássza a feszületet.

– Csak nem begyulladt, tiszteletes úr? – kuncog a seriff, és nagyot köp a homokba. – Én azt mondom, elbánunk velük hárman is, fölösleges iderángatnunk a többieket!

– Maga megőrült. – A pap az öreg dokira néz, de látja, hiába is várna tőle megerősítést, annak már teljesen a fejébe szállt a kokalevél.

– Menjünk, és nyírjuk ki őket! Mocsok ingyá'nok, szaros egy csürhe, basszák meg a veszett kurva anyjukat! – pattan fel a jó doki, majd előkapva pisztolyát üvölteni kezd, és kifordult szemgolyókkal a falu felé rohan, sztetoszkópja csak úgy lobog a fülében. A seriff felkacag, s háton veregeti a papot: – Látja, neki legalább nem Krisztus híg ívérével van teli a pucája! – aztán feláll, és ő is szaladni kezd – már röpködnek is a töltények pisztolyából. Az indián nők és gyerekek felsikoltanak, amikor megpillantják a faluba érkező két sápadt őrültet. A sátraikba próbálnak menekülni. Ám az egyik felöklendezett golyó rögtön leterít egy asszonyt, aki a hasát markolva huppan a homokba, a félig kész hajfonat kikerekedő szemébe hull, gyomrára szorított ujjai közül spriccel a vér. Csontszilánkokra robban a hozzá rohanó kislány bokája, egy kirepülő csontrepesz rögtön megvakít egy másik gyermeket; amott egy négykézláb totyogó csecsemőt – mintha csak egy termetes ló rúgta volna meg – méterekre röpít hátra egy töltényként kilőtt mellbimbó.

– Fedezlek! – kiabál az érkező pap a seriffnek, és a feszületből kirobbanó golyó átrohan egy sovány kisfiú bordarácsos mellkasán – kalitkadarabkák, a szív tollait hullajtva rugaszkodik az égnek, ahol csillagsávos keselyűk csapnak le rá. Micsoda harc! Fröccsennek a gyönyörtől, barátaim – ba-bumm, vércsík-csóvát húznak most a repeszek s rögtön elkorhadnak a totemoszlopok. Fusson mindenki, akibe lát – az angyalok ma sebekkel tapétázzák az eget, s duzzadt nyirokcsomó errefelé a sok dögevő – alászállnak az égből a történelemkönyvek, hogy üresen hagyott lapjaikkal felitassák a vért – oly izgatottak, akár a kórusban toporgó bárszékek, a vérbő zászlórúd tűzparancsa, amely az égre spricceli a nemzeti színeket. hárman hullva összecsapások – félig kész hajfonat csak úgy lobog kezükben új töltényként – találkozót vigyorognak a csillagjelvényen s amerika vérnyálán csúszik ájultan araszolnak itt a nyirokcsomók barátaim – előhúzza tokjából a faragott nyelű őrületet

A többi persze dögnyugati történelem: szinte pár nap alatt megépült a vasútvonal. A három vadnyugati hős most a sziklán ül, és figyelik a völgyben robogó szelvényes testű vonatot. Füstjelek az égen – a kifőzött indián csontok recsegnek az ormótlan fémhernyó súlya alatt, ahogy zakatol a napnyugtába. A kabinokban férfiak újságot olvasnak, a főcím persze a vasútvonal átadása – bajszos jenkik vigyorognak és rázzák egymás szőrös karját a fekete-fehér fotókon. A vonaton ülő férfiak nemzeti indulókat hümmögnek, miközben asszonyaik nyöszörgő pisztolyokat szoptatnak sápadt mellükből a szemközti ülésen. Elől a mozdonyvezető lenyírt indiánhajat dobál a tűzbe, a kéményből kikúszó bűzös füst megüli a tájat.

A seriff a sziklán ülve rezzenéstelen tekintettel nézi a masinát. Majd a mellényzsebébe nyúl, és előhúz egy aprócska indián sámánt. Akkora csak, mint a kisujja. Az öreg sikolt, és csapkod gyönge karjaival, harapni próbál, de túl pici ahhoz, hogy kárt tehessen a hatalmas ujjakban, amik papírba pödrik, majd az óriási szájhoz emelik. Gyufa sercen, tűz harap a miniatűr sámán hajába, a seriff pedig mélyen letüdőzi a füstöt, aztán így szól társaihoz: – Holnaptól szögre akasztom a fegyveremet, barátaim.

A pap és az öreg doki gyanakodva kezdi méregetni a férfit.

– Belefáradtam már a kalandokba, az állandó harcba. Ideje, hogy letelepedjek, gyerekeket nemzzek – magyarázza a fickó. – De persze mielőtt ez megtörténne, még ki kell jelölnöm az utódomat.

A fogai között hamvadó indián alig hallható üvöltései furcsa kántálásba csapnak át, mint aki még halála előtt megátkozza gyilkosát, majd elhallgat, ahogy a parázs vakító izzásában eltűnik ráncos arca – néhány pillanattal később a lepöccintett hamuvéggel együtt a sivatagi porba pottyan egy aprócska koponya.

A seriff az ujjai között forgatja az arany csillagot – társai mohó szemmel figyelik a jelvényt.

– A legutóbb bebizonyítottátok, hogy mindketten méltóak vagytok ennek a viselésére – vallja be a seriff. Mélyen a szivarjába szív, az ajkán kiszökő füst beburkolja a szeme előtt forgatott jelvényt. Az pedig, ahogy a füst ellepi, reszketni és duruzsolni kezd. Egyszer csak apró méh mászik elő belőle, aztán újabb és újabb – rezegtetik hártyás szárnyukat, összedörzsölik fekete lábaikat, majd zümmögve a levegőbe emelkednek, és leszállnak ismét. A pap és a doki tátott szájjal figyelik, a seriff pedig megbabonázva néz maga elé, észre sem veszi, hogy a kezét lassan beborítják a dühösen duruzsoló rovarok. Társai felpattannak, és hátrálni kezdenek, de még hallják, ahogy a fickó tovább szövi mondandóját: – Amerikának szüksége van az olyan hősökre, mint amilyenek ti vagytok. Nélkülünk nem épülne ez a kibaszott ország! Éljen Amerika!

Azzal tisztelgésre emeli méhekkel borított kezét: a rovarok erre ellepik izzadt homlokát, végigmásznak az arcán, és belémélyesztik a fullánkjukat bőrébe. A seriff mintha észre sem venné, nekiáll a himnuszt énekelni – több se kell a felajzott méheknek, berajzanak a fickó száján, ahol érik, döfködik a nyelvét, ami szinte egy pillanat alatt a háromszorosára dagad.

a gépfelhők utasai – a mennyek bárszékei recsegnek a pultnak támaszkodó angyalok feje felizzik s a hamuval együtt az asztalra hull koponyájuk - glóriát szőnek a sarokba a pókok s tüzet a mellkas kazánjába ott égnek most a szárnyakból hajtott sátrak

A pap és az öreg doki rohannak, ahogy csak bírnak – sarkuk az égig veri a sivatag sárga porát. Egyre fáradtabbak, szívük a mozdony sebességével ver mellkasukban, ám valahányszor megállnának pihenni, újra hallják maguk mögött a méhek őrjítő zümmögését, és az elgurgulázott amerikai himnuszt. Ilyenkor hátra néznek, és megpillantják a seriffet, amint utánuk bukdácsol a pusztán át: arca merő duzzanat, a fullánkok döféseitől kipukkant szemgolyó végigcsorog arcán, feldagadt nyelve kicsüng ajkai közül, és jön, hozza csak azt az átkozott méhekkel borított csillagjelvényt utánuk, a magasba emeli, és így kiabál: – Ahmerhikáhnak szhükséghe vhan ah hőhsőkre! Thiéthek ah cshillagh!

– Nem kell! Vigye innen! – könyörög egyszerre a pap és a tiszteletes. Majd rohannak tovább, keresztül a néptelen földeken, ami fölött haragos, sosem oszló rovarrajként reszket a fekete vonatfüst.

Szólj hozzá!

Címkék: western amerikai és pap az öreg csak sárga mozdony sivatag újra méhek doki ahogy mögött ám maguk veri ver pihenni őrjítő égig A Egyre Dögnyugat Dögmozdony rohannak bírnak sarkuk porát. fáradtabbak szívük sebességével mellkasukban valahányszor megállnának hallják zümmögését elgurgulázott

A bejegyzés trackback címe:

https://komor.blog.hu/api/trackback/id/tr425754674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.